Bi-Pi festményei:
http://www.pinetreeweb.com/bp-paintings.htm
Robert
Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell, akit Bi-Pi-nek ismerünk (angolul a
B.P. /ejtsd.: bi-pi/ ) 1857. február 22-én született London Paddington
negyedében a Stanhope Street 6. sz. alatt (ma Stanhope Terrace 11.).
Nyolcadik gyereke és hatodik fia volt Peter Baden-Powell tiszteletesnek, az
oxfordi egyetem egykori professzorának, aki keresztapának Robert Stephensont,
a vasút úttörőjének,
George Stephensonnak fiát kérte meg.
Bi-Pi még csak három éves volt, amikor apja meghalt. A család ettől kezdve nem élt jómódban. Bi-Pi
első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose
Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben, ahonnan 1870-ben ösztöndíjat nyert a
híres Charterhouse iskolába. Amikor oda beiratkozott, az iskola Londonban
volt, de később
vidékre, Godalmingbe költözött. Bi-Pi
életére nagy hatással volt, hogy a
természet közelében élhetett. Mindig nagyon
szeretett új képességekre szert tenni.
Zongorázott és hegedült. Színészkedett
és néha bohócot alakított. Már a
Charterhouse-ban kezdett érdeklődni a cserkészés és az erdei élet iránt. Nyulakat fogott a
bozótban, főzött,
ügyelve, hogy a füst el ne árulja
búvóhelyét, fejszével fát
vágott, madarakkal és állatokkal
barátkozott.
-"Hányszor megmásztam a fákat (és megdermedtem) ott fönt, ha taláros
tanárok mentek el alattam." - írta később.
A szünidők sem mentek kárba. Bátyjaival
együtt mindig kalandokat keresett. Egy szünetben csónakon körüljárták
Dél-Angliát. Egy másik alkalommal kenuval fölmentek a Temze forrásáig. A
viktoriánus Angliában a fiatalok nemigen vállalkoztak ilyesmire. Az itt
tanultaknak későbbi
életében nagy hasznát vette.
Az iskolában Bi-Pi nem szerzett kiváló osztályzatokat, amint ez
bizonyítványaiból is kiderül. Egy beírás:
-"Matematika - Láthatóan abbahagyta a tanulást. Francia - Jó eredményt
érhetne el, de ellustult, alszik az iskolában."
1876-ban, a középiskola után először Oxfordba jelentkezett, de nem vették föl. Pár héttel később azonban a sandhurst-i katonai
akadémián második lett a több mint száz jelentkező közül. Igy elkerülte a kiképzést
és alhadnagyi rangban rögtön a 13-as huszárokhoz került, akik akkor Indiában
állomásoztak.
Indiában a fiatal katonatiszt tovább gyakorolta a cserkészést, térképészetet
és földerítést. Sikerei következtében hamarosan kiképző lett. Módszere annak idején
szokatlan volt: kis csoportok működtek egy vezető irányításával. Aki jó munkát végzett, külön elismerést
kapott. Kitüntetésként Bi-Pi az iránytű északi irányát mutató karhoz hasonló jelvényt adott, amely
nagyon hasonlított a mai cserkészjelvényhez.
Később
Dél-Afrikában, Máltán és
Írországban teljesített szolgálatot a
legkülönbözőbb beosztásokban, de főként mint kém és felderítő. Élményeiről készült rajzai és írásai
eleinte újságokban jelentek meg, később pedig könyveket is írt (The Adventures of a Spy, The
Downfall of Prempeh, The Matabele Campaign).
1899-ben a dél-afrikai holland telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking
város megvédésével bízták meg. A 217 napos sikertelen ostrom során Bi-Pi-re
mély benyomást tett a lőszerhordással,
élelmiszerszállítással, hírvitellel,
sebesültek ápolásával megbízott
fiúk ügyessége és
találékonysága. Erről később így
írt: "Ez a tapasztalat arra tanított, hogy ha a fiúk kiképzése
alkalmazkodik természetükhöz, igen gyorsan tanulnak, továbbá, hogy a fiúk -
feltéve, hogy megbízást kapnak - lényegesen nagyobb feladatokat képesek
elvégezni, mint azt az ember gondolná."
A cserkészmozgalom kezdetei
Mafeking parancsnokának sikerei ugyanakkor Angliára tettek ugyanolyan mély
benyomást. Bi-Pi nemzeti hősként
tért haza 1900-ban. Látta, hogy 1899-ben megjelent kézikönyvét, (Aids to
Scouting) amelyet a katonák számára írt, ifjúsági vezetők és tanítók országszerte
használják a megfigyelés és az erdei élet
oktatására.
Beszélt találkozókon és gyűléseken;
a Boy's brigade nevű mozgalom
egyik találkozóján annak alapítója, Sir William Smith felkérte, hogy
dolgozzon ki egy használható tervet a fiúk jó állampolgárrá nevelése
érdekében. Bi-Pi tehát átdolgozta művét
a fiatalok számára. 1907-ben kísérleti
tábort rendezett a Brownsea-szigeten, hogy
kipróbálja ötleteit. Huszonkét fiút
szedett össze, egyeseket exkluzív
magániskolákból, másokat
munkáscsaládokból és táborozni vitte
őket. Ez a
tábor ma már legendává vált.
Az elkészült könyv, a Scouting for Boys
(Cserkészet fiúknak) 1908 január és
március között jelent meg kéthetenként,
hat darab négypenny-s füzetben.A könyvet
elkapkodták. Még abban az évben öt
további kiadást ért meg. A fiúk
spontán cserkészőrsökbe
szerveződtek,
hogy kipróbálják. Amit meglévő
szervezetek segédanyagának szánt, egy új és hamarosan világszerte elterjedt
mozgalommá vált.
Bi-Pi nagy megértése a fiúk iránt alapjaiban ragadta meg Anglia és a világ
ifjúságát. A "scouting", a cserkészet gyorsan elterjedt a Brit
Birodalomban és világszerte, végül gyakorlatilag a világ minden országába
eljutott. (Noha később a
totalitárius államok betiltották, mivel a cserkészet alapvetően demokratikus és önkéntes.) A
Scouting for Boys több mint 35 nyelven jelent meg. Bi-Pi hamarosan központot
rendezett be, hogy a beözönlő
kérdésekre válaszolni tudjon, 1910-ben pedig, 53
éves korában VII. Edward király
tanácsára nyugalomba vonult a katonaságtól,
mert a király úgy vélte, hogy a
cserkészmozgalomban eredményesebb munkát tud
végezni hazája számára. Így minden
lelkesedését és energiáját a
cserkészet fejlesztésére fordította.
Beutazta az egész világot; mindenhová elment, ahol
leginkább szükség volt arra, hogy buzdítsa a
fejlődést és
megadja azt az ösztönzést, amelyet csak ő adhatott. (Magyarországon kétszer: 1928-ban és 1933-ban
járt.)
1912-ben feleségül vette Olave St. Clair Soames-t, aki állandó segítője lett és társa minden
munkájában. Hamarosan Ewhurst-be, egy sussex-i faluba költöztek, egy dombtetőn álló házba, amelyet Pax Hillnek
(békedomb) neveztek el. Három gyerekük volt, Peter, Heather és Betty. Olave,
Lady Baden-Powell 1930-tól mint a világ főcserkészlánya vált ismertté. (Bi-Pi és Olave közös
születésnapja, február
A világ főcserkésze
Az első
nemzetközi cserkészjamboree Londonban volt 1920-ban, amelyen azonban az első
világháborúban vesztes hatalmak cserkészei
az angol hatósági rendszabályok miatt nem vehettek
részt. A záróünnepségen Bi-Pi-t
egyhangúlag megválasztották a világ főcserkészének (World Chief Scout). Az ezt követő nemzetközi összejövetelek,
cserkészeké és vezetőké
egyaránt, megmutatták, hogy ez nem tiszteletbeli cím volt, valóban mindnyájan
vezetőjüknek
tekintették. Az érkezését jelző
kiáltások, és a mély csend, amikor
kezét fölemelte, kétségkívül
bizonyították, hogy a világ minden
országában rabul ejtette követői szívét és képzeletét.
Bi-Pi kezdetben félt az intézményesüléstől.
-"Ha nem lesztek elég óvatosak, mozgalommá válik az elgondolás, és ha
továbbra sem vigyáztok, szervezet is válhat belőle. És ha lesz egy szervezet, akkor mindennek vége."
Ezegyszer azonban nagyot tévedett. A Cserkészek Világszövetsége (World
Organization of Scout Movement, WOSM) ma 120 ország cserkészszövetségét
foglalja magában és ezzel a világ legnagyobb ifjúsági szervezete.
A második világjamboree Dániában volt 1924-ben, a harmadik pedig az Arrowe
Parkban (Birkenhead, Anglia) 1929-ben. Itt jelentette be a walesi herceg,
hogy a király Bi-Pi-nek főnemesi
rangot adományozott. A cserkészek nagy örömmel vették tudomásul, hogy a Lord
Baden-Powell of Gilwell címet kapta arról a nemzetközi vezetőképző központról, amelyet Bi-Pi
létesített a London mellett Gilwell-parkban, amelynek területét W. F. de Bois
MacLaren angol cserkésztiszt adományozta 1919-ben a brit cserkészeknek vezetőképzés céljára. Az itt tartott
vezetőképző táborok tapasztalatai alapján
írta Bi-Pi Aids to Scoutmastership (A cserkészvezető) című könyvét.
Közben a cserkészet eszméje újabb
területeket és korosztályokat is elért.
Már 1909. szeptember 4-én a londoni Crystal Palace-ban
rendezett cserkésztalálkozón a 11 ezer
fiúcserkész mellett néhány lány is
megjelent, akik magukat ,girl scout?-nak nevezték. A
következő évben Bi-Pi így határozott, hogy
külön mozgalmat indít számukra. A lánycserkészeknek a ,girl guide? nevet
adta, majd 1918-ban már a tapasztalatok nyomán adhatta ki számukra Girl
Guiding (Lánycserkészet) című könyvét.
E mellé felesége írt vezetői könyvet
Training Girls as Guides címmel (1919).
A lánymozgalom első
csúcsszervét, a Nemzetközi Tanácsot
(International Council) 1919-ben alakították meg. A
lányok kezdetben általában a
fiúszövetségek keretében működtek, majd önállósodtak.
1928-ban Parádon tartották első világkonferenciájukat, amelyen létrehozták nemzetközi
szövetségüket. (World Assocation of Girl Guides and Girl Scouts, WAGGS).
Bi-Pi bátyja, Warrington 1912-ben megírta a tengeri cserkészet (sea scouting)
és a fiúk számára alkalmas tengerésztudomány kézikönyvét, ő maga pedig 1916-ban a kisfiúk
számára írt cserkészkönyvet The Cub Scouts's Handbook (Farkaskölykök könyve)
címmel, amely Rudyard Kipling regényét, A dzsungel könyvét választotta
keretmeséül. Amikor pedig az első cserkészek korosztálya kezdett felnőtté válni, számukra írta 1922-ben
a Rovering to Success (A boldogulás ösvényein) című könyvét, amelynek bölcs tanácsai
és filozófiája a rovercserkészet vezérfonalává vált.
A cserkészet nem volt Bi-Pi egyetlen érdeklődési területe. Érdekelte a színészet, a halászat, a lovaspóló
és a vadászat is. (Első könyvét
a vaddisznóvadászatról írta Pig-sticking or Hog-hunting címmel.) Kitűnő művész
volt, sok rajzot és vízfestményt készített, de foglalkozott szobrászattal és
amatőr
filmezéssel is. Nem kevesebb, mint 32 könyvet írt. Tiszteletbeli doktorrá
avatta hat egyetem (köztük Oxford is, ahová annak idején nem vették föl), 28
külföldi rendjelet és 19 külföldi cserkészkitüntetést adományoztak neki.
1938-ban megromlott egészségi állapotára
való tekintettel visszatért Afrikába, amely oly
közel állt szívéhez hosszú
éveken át. Félig visszavonultan élt
Nyeriben, Kenyában a Kenya-hegy tövében. Itt is
nehezen tudta megfékezni energiáját, tovább
írt és rajzolt. 1941. január 8-án halt meg.
Egyszerű sírban
temették el Nyeriben. Sírfelirata: ?Robert Baden-Powell, a világ főcserkésze?, fölötte a fiú- és a
lánycserkészjelvény.
Lady Olave Baden-Powell folytatta művét, világszerte segítve a cserkészek munkáját egészen
1977-ben bekövetkezett haláláig. Férje mellé temették Kenyában.
Bi-Pi utolsó üzenete
Utolsó üzenetét a cserkészekhez Bi-Pi maga
készítette el még valószínűleg 1929 előtt, mert aláírása csupán
"Robert Baden-Powell", nem "Robert Baden-Powell of
Gilwell". Lady Baden-Powell elmondta, hogy ezt a levelet ("a
cserkészfiúknak" címzett borítékban) minden útjukra magukkal vitték egy
"halálom esetén" borítékban.
Kedves cserkészek!
Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden
alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje
a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és - bár nem haldoklom - most én is
búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.
Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát
jól emlékezetetekbe.
Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.
Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy
boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a
gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban
egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek és
élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el
Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és
használjátok föl a lehető
legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne az borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek
el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött
hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan
halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a
fogadalmatokhoz - akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben
benneteket.
Barátotok:
Robert Baden-Powell