nóták

Ablakomba besütött a holdvilág

Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt hármat szeret, nincsen arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek.
Ez az álnok béreslegény csalta meg a szívemet.

Ha bemegyek, ha bemegyek a baracsi csárdába,
cifranyelu kis bicskámat vágom a gerendába.
Aki legény, az vegye ki, aki bátor, az teheti,
Még az éjjel zsandárvérrel írom ki a nevemet.

Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő,
Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső!
Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon,
Mert tudom már, miért sajog, elhagyott a galambom.

A csitári hegyek alatt

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó,
Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kis angyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni.
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni!
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van!
Kerek erdő közepében két rozmaring-bokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kis angyalom enyém leszel valaha.

A jó lovas katonának

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga:
Eszik iszik a sátorba’, semmire sincs gondja.

Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.

Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára.

Hej, élet be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,

                                       Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

                      Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
          Ez az élet a becsület a király számára!
     Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
   Isten hozzád, apám, anyám és édes szerelmem,
      Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem!
        Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Által mennék én a Tiszán

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom,
Ott lakik a városban, a harmadik utcában,
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán, seje haj, félrefordul a nyereg;
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

Béreslegény, jól megrakd a szekeret

Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködi a tenyered!
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

Béreslegény mezítláb ment szántani,
A csizmáját otthon hagyta vasalni.
Kilenc kovács sem merte elvállalni,
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.

Bonchidai menyecskék

Bonchidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás.

Bocnhidai híd alatt leány a legény alatt,
Azért feküdt alája, viszketett a bokája.

Bonchidai asszonyság vízért küldi az urát,
Míg az ura vízért jár, barna legény nála jár.

Viszik, viszik a szilvát, válogatják a javát,
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok.
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretojének

Liba, liba, liba, apró pici liba,
Minek is mennék el már én a lagziba?
Minek is énnekem olyan lakodalom,
Akibe’ a babám maga a menyasszony.

Egyszer egy királyfi

Egyszer egy királyfi Mit gondolt magába,
Hm, hm, hm, ha-ha-ha, mit gondolt magába.

Felvette magára Kis kocsis gúnyáját.
Hm...

Elment megkérni a Gazdag bíró lányát.
Hm...

„Jó estét, jó estét, Gazdag bíró lánya!"
Hm...

„Jó estét, jó estét, Szegény kocsislegény!"
Hm...

„Kerüljön belülre, Üljön a rengore!"
Hm...

„De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek,"
Hm...

„Hanem azért jöttem: Jössz-e hozzám vagy se?"
Hm...

„Nem megyek, nem megyek, Szegény kocsislegény."
Hm...

„Van a szomszédunkban Kosárköto lányka."
Hm...

„Jó estét, jó estét, Kosárköto lányka!"
Hm...

„Jó estét, jó estét, Szegény kocsislegény!"
Hm...

„Kerüljön belülre, Üljön le a székre!"
Hm...

„De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek,"
Hm...

„Hanem azért jöttem: Jössz-e hozzám vagy se?"
Hm...

„Nem megyek, nem megyek, Szegény kocsislegény."
Hm...

„Van a szomszédunkban Szolgálóleányka."
Hm...

„Jó estét, jó estét, Szolgálóleányka!"
Hm...

„Jó estét, jó estét, Szegény kocsislegény!"
Hm...

„Kerüljön belülre, Üljön a lócára!"
Hm...

„De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek,"
Hm...

„Hanem azért jöttem: Jössz-e hozzám vagy se?"
Hm...

„El megyek, el megyek, Szegény kocsislegény."
Hm...

Elmegyek, elmegyek

Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,
Hosszú út porából köpönyeget veszek.
Búval és bánattal kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.
Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát, az én szívem búját.

Erdő, erdő, de magos a teteje

Erdő, erdő, de magos a teteje,
Jaj de régen lehullott a levele.
Jaj de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönt a szemeit kisírta.

Búzavirág, búzakalász árnyába’
Rágondol a régi elso párjára.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenketto.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak,
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa.
Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába.
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.

Erdő mellett estvéledtem

Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem,
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:

Én Istenem, adjál szállást,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!

Este van már, késő este

Este van már, késő este,
Pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze, más határon,
Az alföldi rónaságon.

A faluban minden csendes,
Még az éjmadár sem repdes,
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetokert lenne.

Édesanyám, ki a legény

Édesanyám, ki a legény, ha én nem,
Ki nyergeli föl a lovam, ha én nem?
Fölnyergelem keselábú lovamat,
Még az éjjel kimulatom magamat.

Édesanyám, ki a kislány, ha én nem,
Ki vasalja ki a szoknyát, ha én nem?
Kimosom a fodros szoknyám fehérre,
Rá se nézek akármilyen legényre.

Én elmentem a vásárba

Falu végin van egy ház

Falu végin van egy ház,
Falu végin (Új idrom fidrom Gálica szikszom) van egy ház.

Abba lakik — egy asszony.

Van annak egy — szép lány.

Julcsa annak — a neve.

Sütött Julcsa — pogácsát.

A Pistának — od’atta.

A Pista azt — megette.

A hideg is — kilelte.

Fölszállott a páva

Röpülj páva, röpülj,
Vármegye házára.
A szegény raboknak
Szabadulására.

Fölszállott a páva
Vármegye házára
De nem ám a rabok
Szabadulására.

Gábor Áron rézágyúja

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határba.
Nehéz a rézágyú: fölszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám Isten véled, el kell válnom tőled.

Ha felmegyek a budai nagy hegyre

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.

Addig megyek, míg a szememre látok,
Míg egy sűrű erdőre nem találok.
Suru erdő közepében van egy magas kaszárnya,
Abba leszek háborúig bezárva.

Házasodik a tücsök

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetü, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúfbogár vendég akar lenni.

Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.

Farkas volt a mészáros hat ökröt levágott,
Amellé még malacot ötvenet megfojtott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst fozött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!

Házunk előtt, kedves édesanyám

Házunk előtt, kedves édesanyám, van egy magas eperfa.
Alá állok, kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta.
Csipkés annak a levele, sej, de jó szagú,
Egy legényért, kedves édes anyám, sose leszek szomorú.

Házunk előtt, kedves édesanyám, ragyognak a csillagok,
Énhozzám is, kedves édesanyám, egy pár csillag beragyog.
Énelőttem is irigyelik azt a csillagot,
Amelyik a babám ablakába három éve beragyog.

Házunk előtt, kedves édesanyám, folyik el a halastó,
Azon úszik, kedves édesanyám egy fekete koporsó.
Néha-néha kilátszik a csipkés szemfedél,
Rá van írva, kedves édesanyám, de hiába neveltél!

Hej, Jancsika, Jancsika

Hej, Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra?
(Dunáról fúj a szél...)
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona!
(Dunáról fúj a szél...)

Ha Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
(Dunáról fúj a szél...)
Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg sem volna.
(Dunáról fúj a szél...)

Hej, Vargáné

Hej, Vargáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz.
Hányja veti fakalánját,
Kinek adja Zsuzsa lányát.

Nem adja azt más egyébnek,
Kara István okelmének.
Még akkor neki ígérte,
Mikor bölcsoben rengette.

Hull a szilva a fáról

Hull a szilva a fáról, Most jövök a tanyáról,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, A szeretőm elhagyott,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Ha elhagyott egy hétre, Elhagyom én kettőre,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Ha Ő elhagy kettőre, Elhagyom én örökre,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Kis kalapom fekete, Páva tolla van benne,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Két szál pünkösd rózsa

Két szál pünkösd rózsa Kihajlott az útra,
El akar hervadni, Nincs ki leszakítsa.

Nem ám az a rózsa, Ki a kertbe’ nyílik,
Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti.

Nem szeretlek másért, Két piros orcádért,
Szemed járásáért, Szád mosolygásáért.

Kis kece lányom

Kis kece lányom fehérbe vagyon,
Fehérbe rózsám, fehérbe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj hozzám, mátkám asszony,
mondom, mondom, fordulj hozzám, mátkám asszony.

Cidrusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány volna.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony,
mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony.

Kossuth Lajos táborában

Kossuth Lajos táborába’
Két szál majoránna,
Egy szép barna magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz magyar huszár,
Mert leesel róla,
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsíratna.

Ne sírasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem léptébe’ de sem vágtába’
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, bele gyökerezve.

Madárka, madárka

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka.
Vidd el a levelem, vidd el a levelem,
Szép magyar hazámba.

Ha kérdik, ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatába’, szíve fájdalmába’
Meghasad a szíve.

Már minálunk babám

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba:
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejébe,
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed rózsás kötényedbe.

Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba:
Nem táncol a legény, nem táncol a legény alacsony csárdába’.
Alacsony a csárda mestergerendája,
Letörik a legény, lehajlik a legény rózsás bokrétája.

Megismerni a kanászt

Megismerni a kanászt cifra járásáról,
Tűzött, fűzött bocskorárúl, tarisznya szíjáról.

Hücs ki disznó a berekből, csak a füle látszik,
Kanászbojtár bokor alatt a botjával játszik.

Megrakják a tüzet

Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem,
Ami el nem múlik.

Rakd meg, babám, rakd meg.
Lobogó tuzedet,
Hadd melegítsem meg
Gyönge kezeimet!

Szól a kakukk madár,
Talán megvirrad már.
Isten veled, rózsám,
Magad maradsz immár.

Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem.
Mért nem virágoztál
Minden fa tetejen.

Minden fa tetején,
Cédrus fa levelén,
Hadd szakított volna,
Minden szegény legény.

Lám, én szakítottam,
Meg is házasodtam.
Szelid galamb helyett
Vadgalambot fogtam.

Megyen már a hajnalcsillag

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé,
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugára.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fu is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

Még azt mondják, nem illik

Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak.
Nem, ha néki cipellőt, s bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyelgyolcs, csakhogy rojtja nincsen,
Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt a lónál,
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.
Vardd meg varga a csizmám, megadom az árát,
Ha nem adom, odadom a szúnyogom háját.

Szánt a babám

Szánt a babám, csireg-csörög, sej haj, a járom,
Szánt a babám a benedeki határon,
Száraz a föld, hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej haj, nincs párja.

Százados úr, seje haj

Százados úr, seje haj, százados úr ha felül a lovára,
tekint, seje haj, tekint az elfáradt bakára.
„Úgye fiúk, szép élet a katonaélet?"
Csak az a baj, seje haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából, seje haj, diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának, seje haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, seje haj, barna kislány az Ő megsiratója.

Cserkészváltozat:
Főszakács úr, seje haj, főszakács úr előveszi bicskáját.
Kiszámítja, seje haj, kiszámítja szegény cserkész adagját.
Nincsen olyan kis kenyér e széles világon,
Bicskájával, seje haj, bicskájával mit kisebbre ne vágjon.

Szélről legeljetek

Szélről legeljetek, fának ne menjetek.
Mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek.
Szilikút, szalikút, szentandrási sobrikút.

Szép Zalában születtem

Szép Zalában születtem,
A nagy erdő nevelt fel,
Fenyőerdő a hazám,
Minden leány/legény hű babám.

Befogom a lovamat,
Elkiáltom magamat,
Reszket tőlem minden úr,
Nem ám aki földet túr.

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet s én tégedet, virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyu gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdogálja, virágom, virágom.

Télen-nyáron

Télen-nyáron jókedvem van, az ördög fog búsulni.
Nincs is jobb, mint tábortűznél a hajdú táncot járni.
Leszakadt, haj, a csizmám szára,
Jókedvem van az ördög bánja,
Majd hoz újat a Mózsi.

Virágéknál ég a világ

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van veres hagyma a tarisznyába keseru magában.
Szolgalegénynek, sej, a szegénynek de kevés vacsora!