12. RE

Franz Kafka: Az átváltozás

Gregor Samsa kereskedelmi utazó, aki cége megbízásából textilminták alapján kötött üzleteket, egy reggel arra ébred, hogy féreggé változott.

Gregor mikor felébred csodálkozva veszi észre teste csúf metamorfózisát, eleinte azt hiszi álmodja ezt az egészet, majd rögtön a kötelességtudata ébred fel benne. Minél hamarabb fel akar kelni, hiszen már lekéste a hajnali vonatot, amivel el kellett volna utaznia. Családja értetlenül áll az előtt,hogy Gregor nem indult el időben, a húga sír, pedig még nem is tudják, mi történt. Kezdetben  a családja aggódik érte, nem tudják mi történt, talán valami szerencsétlenség érte, s nem értik miért nem nyitja ki az ajtót, Mikor megérkezik a  cégvezető, a rémület még nagyobb lesz, mindenki kérleli,hogy nyissa ki az ajtót,s nem is sejtik,hogy odabent Gregor milyen küzdelmet folytat, hogy egyáltalán fel tudjon kelni. Amikor végre kinyitja az ajtót, s meglátják ijesztő külsejét, a cégvezető jajveszékelve kiszalad a szobából, édesanyja elájul, majd segítségért kiáltva eszét vesztve hátrál ki fia szobájából. Apja először sírógörcsöt kap, később azonban dühödt botozással és újságlengetéssel kergeti , s egy erősebb rúgással visszatéríti a szobájába. Húgát a döbbeneten túl főleg a a szánalom , részvét hatja át. a cselédlány viszont térdre esve könyörög, hogy azonnal bocsássák el. Gregor rovarként egyre csak régi életén gondolkodik. Aggódik a családja jövőjéért, most , hogy ő nem keres, nem tudja , mi lesz velük. Bántja, hogy karácsonykor nem lepheti meg húgát azzal, hogy beíratja a konzervatóriumba, úgy, ahogy ezt még régi életében olyan szépen eltervezte.

Próbál úgy élni, hogy családját minél jobban kímélje, ha a húga bemegy a szobájába, elbújik, hogy még véletlenül se tegye ki annak a lányt,hogy el kelljen viselnie szörnyű látványát. Nem tud az emberekkel kapcsolatot teremteni, bár ő érti minden szavukat, az ő beszéde azonban már nem alkalmas emberi kommunikációra. Húga gondoskodik róla, és kezdetben ezt a lehető legnagyobb figyelemmel teszi, később azonban, mivel ő az egyetlen, aki bejár Gregor szobájába, és így valamiféle kapcsolatot teremt vele, egyre inkább átveszi a családban az irányító szerepet. Mivel Gregor már nem keres, a családtagok kénytelenek állást vállalni, egyre kevésbé akarnak róla tudomást venni. Nem értik meg cselekedeteit,sőt azt hiszik, direkt bosszantja őket. Azzal áltatják magukat, hogy ez a visszataszító féreg nem lehet Gregor, egyre jobban eltávolodnak tőle. Kiürítik a szobáját, lomtárnak használják. Egy este a húga a szobauraknak játszik hegedűjén, s Gregor a résnyire nyitott ajtóban meghúzódva áhítattal hallgatja, a szobaurak azonban észreveszik, felháborodnak, és méltatlankodva fizetés nélkül azonnal elhagyják a lakást. Az apja almákkal dobálja meg, hogy azonnal térjen vissza a szobájába, az egyik alma csúnyán megsebesíti. Teste-lelke fáj, s ettől a naptól kezdve nem eszik többet, ezzel éhhalálra ítéli magát. Teljesen elgyengülve is a családjára gondol, úgy érzi, hogy igazuk van, s az egyetlen megoldás, hogy ők boldogok legyenek, ha ő örökre eltűnik az életükből. Tetemét a takarítónő egyszerűen a szemétlapátra söpri, s kidobja a szemétbe.