A 2001-es Mária-forráson megrendezett Honfoglalás Nagytáborunk "hagyatékai"
Mészáros Ágnes: Szép volt a nyár
Idén nyáron Mária-forráson
voltam cserkésztáborban, és
Balatonszepezden suli-táborban. A cserkésztábor egyenesen szuper volt,
minden gondom-bajom elfelejtettem az ott töltött egy hét alatt. A tardonai busszal mentünk, csak egy kistáskát vittünk magunkkal,
amibe enni-, innivaló volt és - jobb esetben - esőkabát. A 10-20 kilós
csomagokat szerencsére kocsival vitték fel nekünk. A félórás buszozás után
lábbuszon láttunk neki a túrának!!! Tizenhárman indultunk, de ebből csak hárman
voltunk lányok:
Viki (8),
Zsófi (14), és én (Ági, 12). Sokat eshetett az
eső előzőleg, mivel hatalmas sártenger volt. A bátrabbak ebbe bele is másztak,
én a szúrós bokrokon át közlekedtem. Az első nagyobb akadály egy hatalmas
már-már mocsárszerű terület volt, közvetlenül utána pedig egy kis patak
következett. Ezen többségében szerencsésen futottunk át...
nekem persze ott maradt mind a
két cipőm. (Éppen csak a cipőfűző lógott ki.) Andris (18) azonban
önfeláldozóan utánam jött és kimentette a cipőimet. Eközben én már szorgalmasan
a zoknimat mosogattam. Fényképeztek is, de mi már nem azt mondtuk, hogy
"csíííz" hanem, hogy "sááár".
Mivel a cipőm átázott, a zoknimat pedig mosás közben elvitte a víz, jó cserkész
módjára feltaláltam magam: zacskót húztam a lábamra és a jól cuppogó cipőmben
baktattam tovább. Ettől fogva semmi sem állíthatott meg minket.
Sajnálom, hogy nem maradhattam még tovább Mária-forráson és kár,
hogy most nem regényt írok, mert ebbe a cikkbe a többi nap izgalmai már nem
férnek bele.