A 2001-es Mária-forráson megrendezett Honfoglalás Nagytáborunk "hagyatékai"
Ferencsik Sándor: Portya Mályinkára
2001.
július 30., hétfő volt.
Örömünkre a reggeli eligazításon azt a feladatot kaptuk, hogy őrseink
menjenek le Mályinkára kenyérért. (Felnőtt nélkül!!!)
A hírtől mindenki
nagyon boldog és izgatott lett. A programok ismertetése után megmosakodtunk,
reggeliztünk, aztán elindultunk pakolni. Ez majdnem két és fél óráig tartott,
bár ennek az időnek legalább a felét "elökörködtük". Emiatt persze Zotya bá'-tól
kaptunk is egy kis nevelést. A pakolás után ebédelni mentünk és sokat ettünk,
mivel mindenki tudta, hogy az út nehéz lesz és fárasztó a rengeteg "motyóval".
Kicsit még pihentünk, aztán... irány Mályinka!
Bevallom izgatottságunk legfőbb oka az volt, hogy még sohasem jártunk a
kijelölt útvonalon és most csupán egy térkép és egy iránytű segítségével kellett
lejutnunk a faluba. Azt azonban tudtuk, milyen színű turistajelzéseket kell
követni. Hogy biztosak legyünk abban, nem-e tévedtünk el, a csapat előtt mindig
három felderítő járt, akik keresték e jelzéseket. (név
szerint: Csucsu, Kiss Tibi és én.)
A lejutás elég nehézkes volt, mivel szurdok-völgyön és patakon is át kellett
gázolni, több kisebb sziklát és nagyobb dombot kellett megmászni, de nagy
nehezen mégis lejutottunk derítőknek, de ennek oka már fürge lábunk volt, mivel
Andris őrsvezetőnk azt mondta, haladjunk a csapattal. Végül mégis előre engedett
minket és mi annyira jól haladtunk, hogy másfél órával hamarabb értünk a
táborba, mint ők. Célunk előtt jó hangosan kezdtük el kiáltozni a csapat
csatakiáltását, mert akkor még nem tudhattuk, hogy az erdészet a táborunkban
van, és így azt sem, hogy Mária-forrás egész területe fokozottan védett, ami
miatt hangoskodni is tilos.
Szerencsénkre azonban emiatt nem büntettek meg minket, a portya jól sikerült.