II. kerületi
cserkésztalálkozó: "Indián-nap"
(2002. június 1.)
Józsa "Jo-Zsó" István: Az "Indián-nap"
2002 június 1.-én, a kazincbarcikai Csónakázó-tó mellett sétálók nem mindennapi látványnak lehettek tanúi: arcukon félelmetes harci-színekkel rohangáló, mégis jó kedélyű, éneklő, nevetgélő, rohangáló indiánok sokasága lepte el a mesébe illő környéket.
Volt aki már korábban értesült plakátjainkról, volt aki csak a helyszínen tudta meg, hogy valójában egy - a városunkban megrendezett - Indián-napnak lehet szemtanúja, illetve részese.
E rendezvényt a II. cserkészkerület csapatai szervezték, a helybéli 165. sz. Jókai Mór cs. cs. vezetésével a potácsházi indián-táborra való fölkészülés jegyében, de szívesen fogadtunk minden gyermek és fölnőtt érdeklődőket is.
nyári nagytáborunkban előreláthatólag 10 csapat cserkészei gyűlnek össze a "Naptánc-táborba" (többek között Sárospatakról, mezőkövesdről, miskolcról, szerencsről és körömről, tiszaújvárosból, valamint kazincbarcikáról), négy indián törzset alakítva.
A táborba készülődő lányok és fiúk közül az esős, hűvös idő ellenére kb. 70 cserkész érkezett meg a reggeli órákban.
Programunkat ünnepélyes zászlófölvonással és "magyar indiánként" Himnuszunk eléneklésével kezdtük, majd az e napra tervezett célkitűzések ismertetése után egymással párhuzamosan indultak meg az események. így nyílt lehetőség arra, hogy betekinthessünk az indián-élet rejtelmeibe, életmódjába, szokásaiba, s leginkább vidám játékos perceibe, melyek a környezetünkkel való együttélés fontosságára, a Teremtő és a természet szeretetére hívták fel figyelmünket.
A kutyás-bemutatót még mindannyian együtt figyeltük, később már akadt aki az indián kézművességet gyakorolta ruha-szabással, varrással, gyöngy-, csigaház- és kagyló-ékszerek fűzésével, fejdíszek fonásával, békepipa-faragással, avagy nádsíp-készítéssel. Ha valakinek kedve szottyant hozzá, eredeti harci-díszeket festethetett arcára, kenuzhatott, lovagolhatott, "bölényre" vadász-hatott, sőt kipróbálhatta ügyességét a légpuska-lövészetben, a lándzsa-vetésben, a ember-ember elleni párbajban, vagy a szarvasagancs-játékban.
Aki megéhezett, megszomjazott, zsíros kenyeret ehetett hagymával, szódavizet és szörpöt ihatott.
Utolsó nekifutásként színháborút játszottunk, amelyben "indiánok" és "fehérek" küzdöttek meg egymással a játszótéren található erőd és "egy korabeli zászló" megszerzéséért, majd zászlónk levonása közben elénekeltük a cserkész-indulót.
Azt hiszem zárszóként
csak annyit írhatok még:
"Ez jó volt! Ez jó volt! Ez
fantasztikusan jó volt!"