Bükki túra, 2002. május 1.
Józsa "Jo-Zsó" István: "az ünnepek akkor válnak sajátjainkká, ha megszenteljük őket."
Imádságként, induláskor az Újszövetség sorait idéztem, Szent József - a munkások védőszentjének - ünnepén. Ekkor már leszálltunk Tardonára érkező buszunkról és éppen nekivágtunk a Mária-forrás felé vezető erdei ösvénynek. Minden a helyén volt: néhányan már énekeltünk, néhányan még nem, megszokott helyükön lovak legeltek, sár is volt, sőt még a régi patak is a helyén folyt. Hogy utunk mégse legyen egyhangú, úgy döntöttünk ez alkalommal megvizsgáljuk az erdészeti utat és letértünk a piros-túra útvonaláról. A felderítéseket ez alkalommal - reggelizés után - Sanyi, Tibi, Gyuri és Júra végezte. Így haladtunk végig a Tardona-patak bal oldalán, folyás iránnyal szemben - több pihenőt és egy kiszáradt fa kivágását is beiktatva -, mígnem elértük a piros háromszög vonalát. Ott megmásztuk az Odvas-követ, melyről csodálatos kilátás nyílott a Bükk egyes részeire. Innen már a Czakó-kő melletti megszokott útvonalat követtük.
Mária-forráson több program követte egymást: a szalonnasütéssel fölszedett plusz kilókat a fiúk a Látó-kövek megmászásával adták le, helyet készítve az Anna bá' által főzött gulyásnak is. A tábortőz megrakását és táplálását Vikivel együtt jómagam láttam el, miközben Áginknak a krumpli-pucolás után még némi nyújtózkodásra is maradt ideje a pokrócon. E-mellett persze labdáztunk, több menetben "bikáztunk" - a játékszabályokat kissé átírva, amitől a játék sokkal izgalmasabb és érdekesebb lett, - de végig énekeltük az általunk összegyűjtött népdalcsokrot is, és néhány egészségüggyel kapcsolatos gyakorlat is szóba jött. Mindezzel már az újabb próbákra készültünk. Úgy tűnt, "régi cserkészeink" mellett a most először Mária-forráson lévő Zolikának is minden nagyon tetszett.
Mivel igyekeztünk minél tovább jól érezni magunkat, abban is megállapodtunk, hogy utunkat Mályinka felé vesszük haza felé, az Ámor-forráson keresztül, az Odvas-barlang mellett elhaladva. A kisebbeknek ezen a távon most is Peti nyújtott segítséget a Csondró-patak szurdokain való átjutáskor, míg én szokásomhoz hűen három és fél éves lányomat vittem át, aki néhány helyzetben már saját ügyességét is kipróbálta.
Mályinka előtt a csapat ketté vált, mi újra a temető mellett haladtunk el, Sanyiék pedig a kék négyszög túra útvonalat követve jutottak el a buszmegállóig. Nem sokat kellett várnunk, a járaton hamarosan elfoglaltuk helyeinket, s úgy vélem, mindannyian kellemesen elfáradtunk, noha a hazaút nagy része még az eleven viccelődés jegyében zajlott le.
Jo-Zsó