2004. Galvács, III. Béla Nagytábor
Bazsó András: A
szárba szökkent törzs
(Élmények a kazincbarcikai 165. sz. Jókaisok 2004-es táborából)
10 nap távol a hétköznapok gondjaitól, a legforróbb nyárban, Galvács - a Szendrő határát övező dombok között megbúvó idilli kis falu - szomszédságában. Ismerős nekünk, 165-ösöknek ez a vidék. Egy kicsit otthon vagyunk itt. Legtöbben a több itteni portya, kirándulás és a tavalyi csapattáborunk miatt, de van köztünk igazi galvácsi is: a parancsnok-helyettesünk, aki már másodszor álmodott nekünk egy világot ide a szülőföldjére, erre a gyönyörű domboldalra, ahol táborkeresztünk már második éve áll.
Régóta vártuk már - kicsik
és nagyobbak - ezt a tábort. Az újoncok (jelöltek) még nem tudták mit várnak,
csak azt, hogy "az egész éves cserkészmunka koronája a tábor", és hogy
még az is lehet, hogy ha megérdemlik újoncból cserkésszé válhatnak ott az
ismeretlenben.
Kis csapatunk másik fele a tapasztalt cserkészekből, vezetőkből és a roverekből
áll. Büszkén elmondhatjuk, hogy idén újoncaink számával megkétszereződött a
csapat és már lassan a negyvenhez konvergál. Mi már tudtuk mit várjunk és vártuk
is. Sok munkát, kevés alvást és rengeteg élménnyel való feltöltődést.
A keretmesénkkel igazodtunk a tervezett és elhalasztott cserkészfesztiválhoz, ahol a kerületeknek egy-egy középkori század magyar történelmét kell majd bemutatniuk.
A mi táborunkban III. Béla megkoronázásának időszaka elevenedett meg számunkra. Ez a kor sem volt konfliktusoktól mentes, hiszen az esztergomi érsek - akit csak hírből ismertünk, mert nem volt jelen a táborban - nem volt hajlandó a koronázásra, mivel Lesták Mihály erdélyi vajdával (K.P.) együtt bizánci bérencnek vélték Béla herceget (S.Gy.). Szerencséjére azonban a méltán híressé vált Anonymus (J.I.) és a kevésbé ismert Guido (Sz.Zs.) szerzetes barátok, valamint hű bajtársa és későbbi nádora, Bikácsnembéli Farkas (B.A.) közreműködésével sikerült megnyerni az ügynek Borsa-Kopasznembéli Pál (F.S.) kalocsai érseket. Így ha harcok és sok-sok diplomáciai csetepaté árán is, de Béla fejére kerülhetett a Szentkorona (hű mása), gyermekei Margit (M.Á.) és Imre (K.T.) legnagyobb örömére. Emellett, majdnem ugyanennyi zűr árán létrejött egy, a Vajda és asszonya (D.ZS.) által a végsőkig ellenzett frigy a lányuk, Lesták Piroska (S.Zs.) és a későbbi Farkas nádor között.
Nagyon jól sikerült kijátszani a keretmesét és felhasználni a jelöltjeink "kiképzéséhez". Nagyon élvezték a történéseket, de tőlünk biztos nem jobban. Mi már a szervezés közben "lázba jöttünk", hiszen először vágtuk a fejszénket ilyen nagy fába.
A vezetői és a rover őrs (plusz két ifjú udvarhölgy és egy még ifjabb lovag) vállalta - mégpedig a legnagyobb örömmel -, hogy két nappal hamarabb indul és két nap alatt felépíti a "kicsiknek" a tábort. Nagy munka volt, de a srácok és lányok egy emberként, önmagukat is felülmúlva úgy dolgoztak együtt, mint még soha, így elkészült minden idő előtt (lakó és közösségi sátrak, latrinák, mosogató, zászlórúd, tábori oltár, híd és lépcső korláttal és a zuhanyzó). Jutott idő (természetesen) szentmisére, pihenésre, napozásra, és a falusi italbolt konszolidált (!) meglátogatására is.
A falut később is gyakran látogatnunk kellett, hogy 5 literes kannákban vizet hozzunk magunkkal visszafelé. Szerencsére emellett időnként Anonymus édesapja autóval is hozott nekünk vizet nagyobb kannákban, így mindenre jutott, amire kellett.
A konyha és a GH egész idő alatt egy bizonyos Árpádnembéli Csenge (J.A.) birodalma volt, akinek persze mindennapra akadt egy őrsnyi segítsége, és aki mint már annyiszor, most is mindenki szívéhez megtalálta az utat (nem csak) a gyomrán keresztül.
A táborépítő napokban nekem a tábortüzeink tetszettek a legjobban. Ezek még nem voltak igazi, hagyományos értelemben vett tábortüzek. Bensőséges beszélgetések közben elénekeltük közös kedvenc dalainkat és lélekben együtt készültünk az előttünk álló napokra, amik - úgy érzem - utólag eredményesre és mindannyiunk számára élménydúsra sikeredtek.
Csapatunk fájának erős törzse tudtunk lenni az új hajtások előtt. Kívánom, hogy csapatunk erős faként éljen és növekedjen tovább ezután is.