I.
Szeptember 22-én az is egyértelművé vált e fent megtervezett találkozó alkalmával, hogy a szervezés egyik lelkes támogatója Dr. Lázár Erika főorvos asszony. Az összejövetelen, mint alakuló gyűlésen 25 gyermek jelent meg szüleivel. E szép szám ellenére az indulás itt sem volt könnyű, mivel sajnos az érdeklődők nagy része egyelőre teljesen tájékozatlan volt a cserkészettel kapcsolatban, s igazából nem is tudták, mit várnak tőle.
Szeptember 22-étől Imre bá'-ra új és nehéz feladatok hárultak, hiszen e naptól kezdve ő lett - a jelenlévők javaslatára - a leendő kazincbarcikai cserkészcsapat vezetője, akinek meg kellett teremteni a csapat otthonát és egyben létre kellett hoznia egy teljesen új közösséget is. Ekkor adták át az Egressy Béni Művelődési Házban I. Ideiglenes Működési Engedélyünket.
Miközben Magyarországon újraindult a Magyar Cserkész folyóirat, Kazincbarcikán is megindult valami: Repei Zoltán, a KVSE Természetbarát Szakosztály-vezetője - aki maga is "újból" cserkész kívánt lenni, és emellett már őrsvezető is volt - támogatást ígért a túrákhoz, a képzésben és a felszerelésben. Közben fölmerültek a csapat név-tervezetei is, melyek között a Jókai Mór, a Kazinczy Ferenc és "egy új" Mikes Kelemen szerepelt, a Kazinczy Gábor javaslat mellett.
Az első foglalkozás 1989. szeptember 29-én, a Művelődési Ház I. emeletén lett megtartva 14 órakor, 15 gyermek és két szülő részvételével, október 7-dike pedig az első túra időpontja, melyen 17 jelölt indult el parancsnokával a Herbolya melletti "erdőségbe". A túra a szakadó eső ellenére is nagyon jól sikerült...
A következő idők az otthon-teremtés, a fenntartó-testület keresése és az iskolákban való "toborzás" jegyében teltek, s eközben a foglalkozások már folyamatosan zajlottak.
1989. november 3. egy újabb mérföldkő lett csapatunk életében, mely ekkor már a Jókai Mór nevet használta. E napon ugyanis levél érkezett Putnokról, Ráczi Ernő igazgató úrtól, a Borsodi Erdő-, és Fafeldolgozó Gazdaság Sajó-völgyi Erdészetének Igazgatóságától, hogy Cserép János vezérigazgató úr engedélyezte, hogy a vállalat legyen a csapat fenntartó testülete. (A szerződés 1989. november 9-én jött létre.)
November 5-én - a toborzás nyomán - megalakult a Kakukk és a fecske őrs után a csapat harmadik őrse, a Vuk is.
A foglalkozások helye lassan áttevődött a Hazafias Népfront helységébe, a Szabadság tér 2. pince-helységébe.
December elejétől a foglalkozások áttevődtek vasárnapra, s 15 szülő támogatta a csapatot pártoló tagként is.
1989. december 8-án a római katolikus templomban Szűzanya szobrot szentelt föl Kovács püspök atya. Erre az ünnepségre a csapat is meg lett hívva, s négy cserkész meg is jelent.
December 5-én egyébként csapatunkat Jókai Mór néven jegyezte be a Cserkészszövetség. Az ideiglenes működési engedély sorszáma 117-es lett, 12-én pedig megérkeztek a cserkész-igazolványok. December 16-án ismét ŐV-képzés volt, amelyen "első lányunk" is részt vett.
'89 december 23-án egy erdei kiránduláson, 28-án pedig egy rövid túrán (erdőjárással, nyomkereséssel) búcsúztak el az évtől cserkészeink.
A folyamatos képzés, a kapcsolatok építése egyre jobban haladt, s az is nagy örömöt okozott mindenkinek, hogy '90 februárjában a Cserkész-otthonnal kapcsolatban is megszületett a szerződés. E hónap 1-jén a csapat négy ŐV-vel gazdagodott, a jelöltek pedig buzgón készültek az újonc-próbára és a fogadalom-tételre. A foglalkozások a Morse-jelek elsajátításával, modellezéssel és a Nagytáborra való készülődéssel teltek. A cserkészek mindig a Jókai-szobornál találkoztak vasárnaponként 15 órakor.
A "Jókaisok" március 15-én léptek ki Kazincbarcika nyilvánossága elé, mégpedig teljes létszámban. Ők vezették a felvonulást a Jókai szoborhoz, koszorúztak, majd átvonultak a II. Világháború áldozatainak tiszteletére állított emlékoszlophoz és elénekelték a Cserkész-indulót.
Az április is mozgalmas hónapnak ígérkezett.
A 8-i Emléktábla-avatáson való részvételre - mely a II. Világháború áldozatainak emlékére készült-, a Felsőbarcikai Református Templom előtt került sor, két nappal később pedig egy 29 fős túra alkalmával "kiszemelt" táborozási helyüket látogatták meg a "165-ösök" a bükki Mária-forrásnál. 21-én elkezdődött a Cserkész-otthon festése, ahol egyik cserkészünk édesapja, (Lott László) is jeleskedett, ugyanis gyönyörű cserkész-jelvényt, koronázási ékszert és Jókai-portrét festett a falakra, oszlopokra díszítésként.
Április 29 és 30 is feledhetetlen napok voltak csapatunk életében. Az előbbin csapatzászlónkat szentelték föl, majd 26 újonc tett fogadalmat és négy kiscserkész ígéretet. Az utóbbi napon pedig az ŐV-, és ST-képzés befejezésének keretében parancsnokunk és Kolumbán tiszteletes tiszti fogadalomtételének ünnepélyes aktusán a csapat is megjelent, aztán azonnal részt is vettek egy túrán a bükki Magas-kőre.
Június 9-én feledhetetlen éjszakai kirándulás történt az Ibolyás-völgybe, programjában tűzrakással, szalonnasütéssel és csillagászattal.
Július 21. és 27. között lehetőség adódott arra, hogy csapatunk egy tagja a visegrádi Regös-táborban vegyen részt, de mindennél nagyobb készülődés előzte meg az I. Mária-forrási Csapat-nagytábort. E tábor augusztus 16-án kezdődött el és három napjáról ma is lelkesen beszél minden táborozó.
Az iskolakezdés és az új toborzás hevében lendületet adott cserkészeinknek, hogy - Imre bá' kérésére - a Szövetség csapatunknak megadta a 165-ös számot. A kérés alapjában az állott, hogy a nagy író születésének 165. évfordulóját csapatunk "megalapításának" évében ünnepeltük. 14. és 26. között a csapat bélyegzője is elkészült.
A cserkészcsapat első születésnapját a szilvásváradi Szalajka-völgyben ünnepelte, november 18-án az Ibolyás-völgyben újabb két cserkész tett fogadalmat egy túra alkalmával.
Ezt követően újabb tervként a "165-ösök" Betlehemi játékokat igyekeztek feleleveníteni Karácsonykor, melyet sikeresen ki is viteleztek, sőt elhozták a kazincbarcikai Római katolikus templom hívei számára a Betlehemi-lángot is.
Eközben egy pályázaton tíz cserkészünk meghívást nyert a parlamenti fenyőfa-ünnepségre is.
1991 elején a csapat tagjai egyre gyakrabban vették ki részüket szociális teendőkben, idősöket látogattak, bátorítottak, életkedvet és vidámságot sugároztak szerte, s ezzel párhuzamosan a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának alakuló gyűlésére is készülődtek. (Január 11.)
A tél és a hideg ellenére január 25-én 25 fő vett részt a szentlélek-örvénykői túrán.
Február 5-ét egy Benkó Dixieland hangverseny teszi emlékezetessé, s még szintén februárban egy papucs árusításban nyújtottak segítséget cserkészeink a MSZSZ-nak. Ennek és tevékenységüknek is köszönhető, hogy aktív részesei voltak március 9-én a Máltai-ház avatásának.
Március 15-ét a 165. sz. Jókai Mór Cs. Cs. méltón ünnepelte meg, a Jókai-szobornál ötletes, kerettörténet szerint felépített műsort adtak elő.
23-án szerezték meg első
Oklevelüket a Miskolcon megrendezett I. Cserkészkupán labdarúgásból.
24-én a "vécsatál-tanyai túra", Szent György napjakor pedig a
fogadalmak megújítása zajlott le.
Ez időben már megkezdődött a szervezés, hogy csapatunk tevőlegesen is részt vegyen az augusztus 8-i Pápa-látogatásban.
A '91-es Nagytábor kérdése is megoldódott, hiszen a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója alkalmából június 21-28-ig Nemzetközi Nagytábort szerveztek.
'91 májusa sem zajlott eseménytelenül, parancsnokunk nagyszabású kerékpár-túrát szervezett Mária-forrásra 11-én, rá nyolc nappra pedig "Hagyományteremtő vásárt", ahol "mindent el lehetett adni". A "165-ösök" bevételekkel a Máltai Szeretet Szolgálatot kívánták támogatni.
A nyár a tervek szerint zajlott, a Pápa-látogatás emlékeit, vagyis a részvételt II. János Pál pápa fogadásán ma is mindenki szeretettel őrzi lelkében...
...a csapat töretlenül dolgozott, részese volt a városi megmozdulásoknak, egyházi ünnepségeknek. Néhány cserkészünk a hazai táborok mellett eljutott német-, francia- és magyarországi nemzetközi táborokba is. A portyák szüntelenül zajlottak, 1993-ban a Jókai 55 cserkészt számlált soraiba.
Aztán sajnos néhány éves szünet
következett: a csapat tagjai továbbtanultak, elköltöztek, kimaradtak...
Néhány cserkész maradt csak, akik Imre bá mellett évről évre feltűntek október
23-án és március 15-én a városi megemlékezéseken és Karácsonykor a Betlehemi
Lánggal. Foglalkozások és táborok ez idő alatt nem voltak.
(Az "első" Jókai Mór cserkészcsapat naplója
alapján)
II.
A csapat újjászervezésének ötlete 1999-ben merült föl újra, ahol parancsnokunk mellett Benő Zoltán teremtett helyettesként új lehetőséget. (Ő eddig a sajószentpéteri 1226-os Lévay cs. cs. parancsnoka volt.)
Zotya első túráját 2001. május 1-jére tervezte a
csapat életében oly kedves Mária-forrásra. E túrán öt érdeklődő felnőtt
és - úgy emlékszem - hét gyermek vett részt. E túra teremtette meg az új
alapokat.
Májusban, és júniusban két kerékpártúrán is részt vettünk
néhányan parancsnok-helyettesünk vezetésével a Varbói-tóhoz. E túrákat
együtt tettük meg felesége, Szilvia ének-tagozatos lányaival. Ebben az időben
sor került a Felső-Zsolcán megrendezett II. Kerületi Cserkész-találkozóra
is, ahol 4-5 csapat jelent meg.
Június 26 - augusztus 2-ig időzítettük a megújult csapat első táborát Mária-forráson, amelyben nagy örömünkre a "régi" csapatból is megjelentek hárman (S. Zsófi és Gyuri, B. Andris), akik a kimaradó években is "cserkészek maradtak" és akik azóta is aktív részesei életünknek. (Sőt Zsófi a 2002-es Dzsemborira is készül.) A táborban 17-en vettünk részt és nagyon nagy élményt jelentett számunkra.
Augusztus 18-án a "165-ösöket" Galvács községbe hívta meg a "Galvács Öröksége" Kultúrális Egyesület, s parancsnokunk vezetésével 12-en meg is jelentünk a Római Katolikus templomban, Szent István király domborművének ünnepélyes avatásán és az azt követő fogadáson.
Kazincbarcika nyilvánossága előtt augusztus 20-án mutatkoztunk be, sorfalat állva a Fő téren megrendezett ünnepélyes szabadtéri Szentmisén.
Szeptemberben a csapat kiállítást rendezett a Városi Gyermekkönyvtárban a csapat életéből. E kiállítás "kinn maradt" az Önkéntesek Hetén is "Pillanatképek az Egyesületek életéből" címmel. Ezt követte szeptember 29-én az Ebecki-tetőn megrendezett "Pákozdi-számháború", győzelmünk emlékének tisztelegve. Október 13-án zajlott le az "Őszi Szemét-szüret", mely számunkra egy a Csónakázó-tónál megszervezett "Katicás-akció" volt, de egyben ez volt az Önkéntesek hetének záró mozzanata is.
A "szüret" végén faültetésre és Cserkész-várjátékokra került sor, melyet toborzónak is szántunk.
Október 23-án heten jelentünk meg a Kopjafa megkoszorúzásánál. (egyenlőre még csak az ünneplő tömeg részeként.) Az őszi szünetben Tiszaföldvárra terveztünk portyát, ahová szintén heten utaztunk el. A portya keretében többek között megtekintettük a szarvasi Arborétumot, a tiszaföldvár-homoki Jézus Szíve templomot, meghallgattuk a martfűi Szent Tamás templomban megrendezett Országos Kórusversenyt és megmártóztunk a Cserkeszszőlői Termálfürdőben is, egyszóval nagyon jól sikerült a portya.
November 4-én az Felső-barcikai Református templomban 10-en fogadalmat tettünk, 1 kiscserkészünk pedig ígéretet.
Ebben az évben még részt vettünk a Miskolcon megrendezett Cserkész-karácsonyon, téli programként szerveztünk egy szánkózással egybekötött foglalkozást a Vár-hegy tetőn, s kilencen - a csapatból - együtt töltöttük a Szilvesztert is.
2002-t az "Építkezés éve" után a "Tettek évévé" szerettük volna tenni. Ezt egy közös mozi-látogatással, és a Sátoraljaújhelyen megrendezett Kerületi Cserkész-farsangon való megjelenésünkkel kezdtük el.
Február 17-én az Ebecki-tetőn csapat számháborút vívtunk és az íjazásban ügyeskedtünk, március 9-én pedig "Hóvirág-túrára" indultunk - 6 cserkészfiú, 5 lány és 2 felnőtt cserkész - a szalonnai Ördög-gáthoz, ahol hatalmas színháborút vívtunk és több játékot tanultunk.
Május 1-én Szent József napján, a Mária-forráshoz látogattunk ki, ahol - a fiúk nagy örömére - kipróbáltunk egy új útvonalat. Úgy érzem az ott történő bográcsolással, és játékokkal egyik legsikerültebb túránkat éltük át. Három nappal később néhány cserkész maga is programot szervezett a berentei Szőlő-hegyre, ahol megkértek legyek segítségükre a főzésben.
Június 1-én a Csónakázó-tónál "Indián-napot" tartottunk a nyári táborba való készülődés jegyében. Több csapat is megtisztelt minket jelenlétével, kb. 70-en gyűlhettünk össze. E felkészülést volt hívatva folytatni a három napos "Indián-portya", melyet a Mária-forrásnál ejtettünk meg és 23-an vettünk részt rajta.
Két nappal később a katolikus templom nyári napközijébe járó gyermekeknek tartottunk jó hangulatú cserkésznapot.
III.
Sajnos július 1-étől parancsnok-helyettesünk - elköltözése miatt - elköszönt tőlünk. Mi július 19-én búcsúztunk el tőle a Cserkész-otthonban, s jómagam (J.I.) léptem a helyére "öregcserkészként", mivel képzésem hiányában egyelőre megbízatást nem kaptam. Azt gondolom azonban, a lelkesedés sok mindenben segít, így nagy segítségemre volt a mögöttem lévő elmúlt másfél év tapasztalata, s az, hogy eddig is a programok nagy részének önként vállalt szervezése volt a csapatbéli feladatom.
Augusztusban a "cserkész-élet" a nyár ellenére fölgyorsult. 6-án a dédestapolcsányi katolikus ifjúsági lelkigyakorlat keretében cserkésznapot tartottunk. 9-10-én két napos portya keretében meglátogattuk Mária-forrásnál a 46. sz. Kapisztrán Szent János cs.cs.-t. E portyára a zuhogó eső miatt azóta is "Vietnámi-portya" néven emlékeznek a csekély számú résztvevők.
Augusztus 15-én 12-en a Katolikus templom Nagyboldogasszony napi szentmiséjén gyűltünk össze ünnepélyes keretek között, s hatan ministráltunk is.
19-én 4-en, parancsnokunk vezetésével a Civil Szervezetek Nemzetközi Találkozóján jelentünk meg Kazincbarcikán, 20-án pedig második alkalommal álltunk sorfalat a szabadtéri szentmisén.
A nyár utolsó programjaként Galvácson vettünk részt egy két napos portyán "vadregényes parkunkban", melyet összekötöttünk a kerékpár-kölönpróba első részével. A portyára 12-en indultunk el, a külön-próbát pedig négy cserkész kívánta letenni. Ezen út keretmeséje "1492, Amerika felfedezése" volt.
Előttünk áll az új cserkészév, megkezdődött a toborzás, a programok megbeszélése...
Szeretnénk, ha még sok hasonló visszaemlékezést kellene írnunk, amelyeknek rövidített változata is újabb oldalakat tesz ki...