A Híradástechnika Szövetkezet az év elsõ felében leszállította a 820 darab HT-1080Z gépet, és megérkeztek az ABC-80 gépek is, így 932 számítógépet lehetett kiosztani:

• Az összes tanárképzõ egyetemen és fõiskolán (ahol a leendõ tanárok, számítástechnikai tanárok képzése folyik), 4-5 gépes labort alakítottak ki.
• Az ország minden középiskolája (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképzõ intézete) kapott egy-egy gépet, hogy a tanulók szakkörök keretében megismerkedhessenek a számítógéppel (elsõsorban alkalmazói szinten, az érdeklõdõk pedig BASIC nyelvû programozás keretében). A korábbiakban már gépekkel rendelkezõ és sikereket felmutató középiskolák több gépet is kaphattak.
• Gépeket kaptak az oktatást felügyelõ és szervezõ intézmények, azaz az Országos Oktatástechnikai Központ, Országos Pedagógiai Intézet (OPI), fõvárosi és megyei pedagógiai intézetek.
• Néhány szabadidõ központ is kapott (esetleg csak kölcsönbe) gépeket.

A gépek kiosztása a nyár elejére befejezõdött, így az 1983. szeptemberétõl indított új tanévben már meg lehet kezdeni a gépek bemutatását, szakkörök szervezését.A középiskolák azzal a feltétellel vehették át a gépeket, ha legalább 2 tanáruk részt vett egy néhány napos kiképzõ tanfolyamon (számítógépkezelõi ismeretek és BASIC nyelv oktatása). Ezeket a tanfolyamokat megyénként szervezték áprilisban és májusban.

A számítógép bevezetésének érdekében a TII 1983 tavaszán pályázatot írt ki oktatási programcsomagok készítésére. A cél a tananyaghoz kapcsolódó programok, demonstrációk kidolgozása volt. Töredkedtek a programok és dokumentációk egységes formai és tartalmi kidolgozására, részletes dokumentációt követeltek meg (ez sokakat vissza is tántorított a pályázat beadásától). Az elbírálás során megfelelõ programokat a TII megvette (5-20 ezer Ft értékben) és taneszközként forgalmazta.

Az oktatási programok pályázatának elsõ fordulójára 47 program érkezett, ebbõl 10 HT-1080Z és 37 ABC-80 program (ABC-80 gépek már korábban is kerültek a felsõfokú képzésbe és egyes középiskolákba is, így ezekre több volt a már kidolgozott program). A programok többsége a matematika, fizika, kémia és az idegen nyelvek oktatásához kapcsolódott. A programok mintegy 70 százalékát elfogadták. A TII programkínálatáról rendszeresen jelentek meg listák a Mikroszámítógép Magazinban illetve késõbb külön füzetek formájában is.

Márciusban újabb gépek kerültek a középiskolákba, így egyre többen férhettek hozzá. Az FPI májusi leltárja alapján például Budapest 143 középiskolájában a következõ gépek voltak találhatók:

• 245 db HT-1080Z,
• 12 db ABC-80,
• 6 db Commodore,
• 89 db Sinclair (ez utóbbiakat az iskolák saját erõbõl vásárolták),
• 496 db programozható zsebszámológép.

Meglepõ, hogy a felmérés szerint a tanulók 12 százalékának már volt személyi számítógépe, és 78 százalékának zsebszámológépe. A középiskolákban 403 szakkör mûködött (egy-egy iskolában több is, kezdõ és haladó szinten), átlagosan 21 résztvevõvel, ez mintegy 8000 diákot jelent, azaz a tanulók kb 20 százalékát.

A program kiterjesztéseként (nemcsak a középisokolások számára) megkezdõdött a "számítástechnikai népoktatás". Az MTV Iskolatelevízió tv-sorozatot készített, a SZÁMALK elõadókat biztosított és vizsgáztatott, az NJSZT mikro-klubokat szervezett. A 16 db 30 perces adásból álló TV-BASIC sorozat januártól került adásba, nagy volt a sikere. Megjelent a TV-BASIC könyv is, ennek egyik tárgyalt gépe a HT-1080Z. Több mint 6000-en jelentkeztek vizsgára (ebbõl kb. 4000-en le is vizsgáztak). Bár a sikeres vizsgázók hivatalos bizonyítványt nem kaptak, a TV-BASIC oklevelet sok cégnél szakképesítésként is elfogadták.

1985-tõl a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megszervezte a Nemes Tihamér Országos Középiskolai Számítástechnikai Versenyt. A verseny döntõjében HT-1080Z gépeken kellett programokat készíteni. A Középiskolai Matematikai Lapok számítástechnikai feladatsorozatot indított.

Az iskolánkénti átlagos gépszám 1985-ben már 3,9 volt (összesen 3668 gép), az eddigi szokásos vegyes összetételben. A HT gépek már 48kB RAM-mal készültek (HT-1080Z/64), megjelentek a perifériák.

Az 1985/86-os tanévtõl kezdve elkezdõdött az általános iskolai kísérleti számítástechnikai program. Az OPI által irányított kísérletben résztvevõ iskolák 8-10 Commodore C16-os gépet kaptak, továbbá 4-4 ilyen gép került a tanító- és tanárképzõ fõiskolákba és ezek gyakorló iskoláiba. Ezen kívül sok iskola vásárolt saját erõbõl Primo gépeket. Az érdekelt iskolák 1-2 tanára rövid továbbképzésben részesült, a lehetséges alkalmazásokról egy 300 példát tartalmazó példatár készült. A TII programpályázatát kiterjesztették az alsó fokú oktatásra, a gépek köre a HT-1080Z, Commodore 64 és 16 valamint a Primo volt. A célkitûzés szerint az oktatás szakkörökön és fakultációban valósult meg.

Októberben a TII kiírta az újabb pályázatot általános- és középiskolák számítógéppel való ellátására. A minimális követelmények között szerepelt a ROM-ban lévõ BASIC interpreter, 12 illetve 30kB szabad RAM memória, Centronics nyomtatóillesztés, magyar ékezetes karakterkészlet, négyszínû kijelzés (a fekete-fehér mellett), 5 oktávos kétcsatornás hanggenerálás, floppy meghajtó illesztés lehetõsége. A pályázó gépek a HT-3080C, a Commodore 16, a Videoton TVC, a Pro Primo, a Mikrodat (Apple II klón) és a Homelab-4 voltak.

Márciusban kihirdették a második iskolaszámítógép pályázat eredményét:

• Az általános iskolák részére megosztott elsõ helyen a Commodore 16 (Piért/Novotrade, 8775 Ft) és a Videoton TV Computer 32kB (Videoton, 11000 Ft) végzett, harmadik lett a Pro Primo 16kB (Microkey, 13500 Ft).
• A középiskolák részere elsõ három helyezettként a Pro Primo 48kB (Microkey, 17000 Ft), a TV Computer 64kB (Videoton, 13000 Ft) és a HT-3080C (Híradástechnika Szövetkezet, 28000 Ft) gépeket ajánlották.

Az elõzõ pályázattól eltérõen a gépek beszerzése és szétosztása nem központilag, a TII által történt, hanem a megyék illetve iskolák maguk dönthették el, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzbõl (ami a vételár csak egy része volt) melyik gépet vásárolják. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hivatalos rangsor ellenére a közben házi számítógépként nagy népszerûségre szert tett Commodore gyártmányú gépek lettek a favoritok, mindenki a Commodore 16-ra (amit 64kB-os bõvítõvel fejelt meg a szállító) illetve az ezeket kiváltó Commodore Plus/4-re várt, ezekbõl 1987 elejéig mintegy 10 000 db került az iskolákba. A Videoton még sokáig futott (1987-ben egy 5000 db-os csomag került az iskolákba), de a Pro Primora és a HT-3080C-re nem érkezett annyi megrendelés, ami a gyártást kifizetõdõvé tette volna. Így ezekbõl a gépekbõl nem is indulhatott meg a sorozatgyártás.

A HT-1080Z gépekbõl összesen 1861 került az iskolákba, és további 503 más oktatási intézményekbe. Így ezek a gépek még sokáig megtalálhatók voltak. A "Jelentés a magyar közoktatásról" címû 1998-as kiadvány szerint még az 1995/96-os tanévben is 715 volt leltárban (ha nem is tényleges használatban) az ország iskoláiban. Ez a szám persze már eltörpült a PC AT kompatibilis gépek száma mellett.