60 év az iparban

      Éppen 60 éve annak, hogy 1939. szeptember 1-jén jelentkezett munkára Nyiri Károly Berettyóújfalun, egy kis magán tejüzembe. A történelembõl nevezetés ez a dátum, mert ekkor tört ki a második világháború.
 

Csermajori környezetben öt sajtmester (1947).
Jobb szélen Nyiri Károly
- Karcsi bácsi közel 80 évesen jelenleg is igen mozgékony, sokan ismerik az országban, most az életútjáról faggatom:
      Sárrétudvarban születtem 1920. november 5-én egy középparaszti családban, mely a nagy gazdasági válság idején elszegényedett. A Karcagi Mezõgazdasági Szakiskolát a község segítségével; ösztöndíjasként végeztem el. Ezután vett fel Bató Nagy István Berettyóújfaluban, a saját tejüzemébe 1939. szeptember 1-jétõl üzemvezetõnek, ahol napi 2000 1iter tejet és heti 100 mázsa juhtúrót gyártottunk. A Csermajori Tejipari Szakiskolát 1941-ben végeztem el; és ekkor már Debrecenben alkalmazott a Bató és Társa cég üzemvezetõként. A város központjában, a Széchenyi utcában volt ez a napi 5000 liter tejet feldolgozó tejüzem. Pár hónapi munka után, szeptember 1-jén megkaptam a behívó parancsot.

- A háborús eseményekrõl kérdezem, Mi kellett a túléléshez, szerencse, akaraterõ, bátorság?
      1941 szeptemberében vonultam be, a Don-kanyarba kerültem távírósként a VII. hadosztállyal. A frontvonalban harcoltunk, de a visszavonuIáskor is nagy szükség volt a szerencsére. Hónapokig tartott a visszavonulás, ami inkább nehéz vánszorgás volt. Teljesen legyengült voltam és kértem a bajtársaimat, hogy tegyenek fel egy kõbor lóra, habár lovagolni nem tudtam. Pár kilométer után a ló hirtelen megállt, leestem róla és kb. 10 métert vánszorogva visszanéztem, a lovat ekkor találta el egy robbanó lövedék, repültek a darabjai. A szerencsém az volt, hogy akkor már nem ültem rajta. A másik esetem az volt, amikor felkapaszkodtam egy visszavonuló német teherautóra, de a szövetséges katonák lelöktek róla és eltárt a puskám tusa. Ezután a törött puskával sebesülést színlelve egy sebesülteket szállító lovas szánnal jutottam tovább. A hadosztályunk 162 fõs létszámából tudomásom szerint csak 12-en értünk haza, nagyon sokan odavesztek. 1943 tavaszán érkeztem vissza Debrecenbe, ahol ezután voltak a nagybombázások. Ezt is megúsztam. Az életben maradáshoz a szerencse a legfontosabb a háborúban, de nagyon kell a józan gondolkodás, a kitartás és az akaraterõ, de a bátorság is fontos. 1943 májusától ismét üzemvezetõ voltam a Bató és Társa cégnél, a felvásárlást is szerveztem, de õsszel megint behívót kaptoltam el. Itt az amerikai zónában is szükségem volt az ügyeskedésre és a szerencsére.

-  A tejipari pályafutásodat szeretném végigkísérni.
      A háború után elsõk között érkeztem haza. A tejüzemet 1946 nyarán megvette a Parasztszövétség és az üzemeltette. A tejüzemek államosítósakor, 1946-ban Gyulára keriiltem, itt lettem sajtüzemvezetõ és pár hónap múlva a tejporgyár vezetõje.

- Hogyan zajlottak az államosítások? Mi késõi utódok hallottunk a lefoglalásokról, az elvételekrõl egyik napról a másikra?
      Mint debreceni tejüzemvezetõt elvitt az ÁVH fekete személykocsival. Egy jegyzõkönyvet kellett volna aláírnom, ami koholt vádakat tartalmazott, a tej vizezését, csalást, lopást, a szovjet hadsereg megkárosítását. Három debreceni tulajdonos, Bató Nagy István, Nagy Mihály és Jeney Kálmán ellen szóltak a vádak. Nem írtam alá, emiatt többször megvertek és egy hónapig tartottak benn. Szembesítés volt a tulajdonosokkal, õket is verték. 1947-ben ismét Csermajorban tanulhattam; Csiszár József tanított bennünket. Öten tettük le a sajtmesteri vizsgát, diplomát kaptunk róla. Ekkor történt a Mosoni csemege sajt kikísérletezése.

- Röviden még a munkahelyi változásokról és a beosztásokról.
      Az 56-os forradalom után megalakult a Békés Megyei Tejipari Vállalat a békéscsabai, gyulai, gyopárosi és mezõberényi tejüzemekkel, itt lettem vállalati termelési vezetõ. Ez a vállalat 1957-ben alakult át Hajdú Megyei Tejipari Vállalattá, ekkor neveztek ki termelési osztályvezetõnek és vállalati fõtechnológusnak. A hetvenes évek elején kereskedelmi osztályvezetõ lettem. Ebben a beosztásban még a termelésre is volt ráhatásom a termékek minõségének javításában.1981-ban nyugdíjaztak, 41 és fél évi munka után. Jelenleg is a Nutricia Hajdútej Rt. alkalmazásában vagyok, látogatom a budapesti üzleti partnereket, szorgalmazom a kintlévõségek fizetését. Az országban még dolgozó néhány sajtmester a tanítványom volt. Büszke vagyok arra, hogy még ma is felkérnek sajtgyártási tanácsadónak, most éppen a pálpusztai sajthoz.

- A családban vannak tejesek?
      Feleségemmel 1992-ben költöztünk fel Budapestre, Debrecenbõl Zuglóba. A fiam és lányom révén hét unokánk van. Egyetlen fiúunokám végzett a Pesti Barnabás-ban tejszakon, de utána építészmérnök lett és most a Kõbányai Sörgyárban dolgozik. Sajnálom, hogy nem lettünk tejesdinasztia, de ezt nem lehet eröltetni: Nem csapta meg õket a tejszag, de én hû maradtam és maradok mindhalálig az iparhoz.
 
 

 
Kiváló Újító kitûntetés arany
fokozatának átvétele