|
60 év az iparban
Éppen
60 éve annak, hogy 1939. szeptember 1-jén jelentkezett munkára
Nyiri Károly
Berettyóújfalun, egy kis magán tejüzembe.
A történelembõl nevezetés
ez a dátum, mert ekkor tört ki a második világháború.
Csermajori környezetben öt sajtmester
(1947).
Jobb szélen Nyiri Károly
|
- Karcsi bácsi közel 80 évesen
jelenleg is igen mozgékony, sokan ismerik az országban, most
az életútjáról faggatom:
Sárrétudvarban
születtem 1920. november 5-én egy középparaszti
családban, mely a nagy gazdasági válság idején
elszegényedett. A Karcagi Mezõgazdasági
Szakiskolát a község segítségével;
ösztöndíjasként végeztem el. Ezután
vett fel Bató Nagy István Berettyóújfaluban,
a saját tejüzemébe 1939. szeptember 1-jétõl
üzemvezetõnek, ahol napi 2000 1iter tejet és
heti 100 mázsa juhtúrót gyártottunk. A
Csermajori Tejipari Szakiskolát 1941-ben végeztem el;
és ekkor már Debrecenben alkalmazott a Bató és
Társa cég üzemvezetõként. A város
központjában, a Széchenyi utcában volt ez a napi
5000 liter tejet feldolgozó tejüzem. Pár hónapi
munka után, szeptember 1-jén megkaptam a behívó
parancsot.
- A háborús eseményekrõl
kérdezem, Mi kellett a túléléshez, szerencse,
akaraterõ, bátorság?
1941 szeptemberében
vonultam be, a Don-kanyarba kerültem távírósként
a VII. hadosztállyal. A frontvonalban harcoltunk, de a visszavonuIáskor
is nagy szükség volt a szerencsére. Hónapokig
tartott a visszavonulás, ami inkább nehéz vánszorgás
volt. Teljesen legyengült voltam és kértem a bajtársaimat,
hogy tegyenek fel egy kõbor lóra,
habár lovagolni nem tudtam. Pár kilométer után
a ló hirtelen megállt, leestem róla és
kb. 10 métert vánszorogva visszanéztem, a lovat ekkor
találta el egy robbanó lövedék, repültek
a darabjai. A szerencsém az volt, hogy akkor már nem ültem
rajta. A másik esetem az volt, amikor felkapaszkodtam egy visszavonuló
német teherautóra, de a szövetséges katonák
lelöktek róla és eltárt a puskám tusa.
Ezután a törött puskával sebesülést
színlelve egy sebesülteket szállító lovas
szánnal jutottam tovább. A hadosztályunk
162 fõs létszámából tudomásom
szerint csak 12-en értünk haza, nagyon sokan odavesztek. 1943
tavaszán érkeztem vissza Debrecenbe, ahol ezután voltak
a nagybombázások. Ezt is megúsztam. Az életben
maradáshoz a szerencse a legfontosabb a háborúban,
de nagyon kell a józan gondolkodás, a kitartás és
az akaraterõ, de a bátorság
is fontos. 1943 májusától
ismét üzemvezetõ voltam a Bató és Társa
cégnél, a felvásárlást is szerveztem,
de õsszel megint behívót kaptoltam el. Itt
az amerikai zónában is szükségem volt az ügyeskedésre
és a szerencsére.
- A tejipari pályafutásodat
szeretném végigkísérni.
A háború
után elsõk között
érkeztem haza. A tejüzemet 1946 nyarán megvette a Parasztszövétség
és az üzemeltette. A tejüzemek államosítósakor,
1946-ban Gyulára keriiltem, itt lettem sajtüzemvezetõ
és pár hónap múlva a tejporgyár vezetõje.
- Hogyan zajlottak az államosítások?
Mi késõi utódok hallottunk a lefoglalásokról,
az elvételekrõl egyik
napról a másikra?
Mint debreceni
tejüzemvezetõt elvitt az ÁVH
fekete személykocsival. Egy jegyzõkönyvet
kellett volna aláírnom, ami koholt vádakat tartalmazott,
a tej vizezését, csalást, lopást, a szovjet
hadsereg megkárosítását. Három debreceni
tulajdonos, Bató Nagy István, Nagy Mihály és
Jeney Kálmán ellen szóltak a vádak. Nem írtam
alá, emiatt többször megvertek és egy hónapig
tartottak benn. Szembesítés volt a tulajdonosokkal,
õket is verték. 1947-ben
ismét Csermajorban tanulhattam; Csiszár
József tanított bennünket. Öten tettük le
a sajtmesteri vizsgát, diplomát kaptunk róla.
Ekkor történt a Mosoni csemege sajt kikísérletezése.
- Röviden még a munkahelyi változásokról
és a beosztásokról.
Az 56-os forradalom
után megalakult a Békés Megyei Tejipari Vállalat
a békéscsabai, gyulai, gyopárosi és mezõberényi
tejüzemekkel, itt lettem vállalati termelési vezetõ.
Ez a vállalat 1957-ben alakult át Hajdú Megyei
Tejipari Vállalattá, ekkor neveztek ki termelési
osztályvezetõnek és vállalati fõtechnológusnak.
A hetvenes évek elején kereskedelmi
osztályvezetõ lettem. Ebben a beosztásban még
a termelésre is volt ráhatásom a termékek
minõségének javításában.1981-ban
nyugdíjaztak, 41 és fél évi munka után.
Jelenleg is a Nutricia Hajdútej Rt. alkalmazásában
vagyok, látogatom a budapesti üzleti
partnereket, szorgalmazom a kintlévõségek fizetését.
Az országban még dolgozó néhány
sajtmester a tanítványom volt. Büszke vagyok arra, hogy
még ma is felkérnek sajtgyártási tanácsadónak,
most éppen a pálpusztai sajthoz.
- A családban vannak tejesek?
Feleségemmel 1992-ben költöztünk fel Budapestre,
Debrecenbõl Zuglóba. A fiam és lányom révén
hét unokánk van. Egyetlen fiúunokám végzett
a Pesti Barnabás-ban tejszakon, de utána építészmérnök
lett és most a Kõbányai Sörgyárban dolgozik.
Sajnálom, hogy nem lettünk tejesdinasztia, de ezt nem
lehet eröltetni: Nem csapta meg õket
a tejszag, de én hû maradtam
és maradok mindhalálig az iparhoz.
Kiváló Újító
kitûntetés arany
fokozatának átvétele
|
| |