Egyszer elveszett, valahol megvan még  Amit játékosan mellénk fújt a szél  Gondosan szőtte, ügyelte álmaink  Míg mi bontogattuk feléje szárnyaink  Felrepített a magasba, lopott pár csillagot  Elfordultunk egyszer, máris elhagyott  Magányosan bolyongott az ég tetején  Csak halkan lépkedett az élete mezején  Nem láttuk már soha, kialudt a fénye  Eltűnt boldogságunk utolsó reménye  Felnőttünk sajnos, ránk régóta nem vigyázol  Gyermekkorunk, gyere vissza, már nagyon hiányzol

Vissza