Letörted nekem a kenyér nagyobbik felét, Nekem adtad mindig a királynők helyét. Dúdoltál fülembe, bár aludnod kellett volna rég, Álomba ringattál, de én hallottalak még. Sirattad könnyeim, üvegbe zártad őket, Gyémántként őriztél minden egyes cseppet. S ha kopott volt is ruhád, s üres volt a hasad, Te mégis mindig... Letörted nekem a kenyér nagyobbik felét. |
|
Főoldal
Vissza
Következő |