|
| Van
egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár
akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt
a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy
nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a
befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet,
elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek,
ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De
attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei
maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a
sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk
lesznek, örökre.
|