 |
||||
 |
Társaival észrevett egy repülőteret és alacsony támadást intéztek a
parkoló He111-esek ellen. A támadás közben megsérült a gépe és
Németország kellős közepén kényszerleszállást hajtott végre egy
szántóföldön. Kábultan, de sértetlenül mászott elő a kabinból; 5
napig sikeresen bujkált az őt kereső egységek elől, de végül július
25.-én beleszaladt egy német rendőrbe. A szívélyes kihallgató tiszt
„..Hello Gabby már régóta várjuk.” felkiáltással fogadta. Gabreski újra régi parancsnoka Hub Zemke alá került, aki szintén a Stallag Luft 1-ben volt elszállásolva. Sok megpróbáltatás, éhezés és fagyoskodás után a szovjet csapatok felszabadító tevékenységét is megúszta. Végre hazatérhetett (közben meglátogatta volt egységét Angliában) és elvehette menyasszonyát, akivel még Hawaii-n ismerkedett meg. Hősöknek kijáró tisztelettel, ünnepségekkel fogadták otthonában és a hadikötvényturnét sem úszta meg. A háború után, mint sokan mások, ő sem tudta mihez fogjon a civil életben. Állást kapott a Douglas Corporation -nél mint utazó ügynök és végigturnézta Dél- és Közép-Amerikát, de mint ifjú férj és apa nem akart távol lenni családjától. 1947 ben visszatért az USAAF kötelékébe, mint hivatásos alezredes, végre megszerezte a régen vágyott diplomáját és közben P-51-esekről átnyergelt P80-asra. A koreai konfliktus kezdetén egységét átfegyverezték F86-os Sabre jetekre és bevetették őket. Gabreski, mint a repülő wing parancsnok helyettese, részt vett a korai Jet taktikák kidolgozásában és alkalmazta azokat a bevetéseken. „.. Az első bevetésen elbizonytalanodtam, itt vagyok én, egy 32 éves pilóta a szemem sem olyan már, mint Európában, a reflexeim is megkoptak, nem fogom időben meglátni az ellenséget, és jól leszednek...” |
 |
||
 |
||||