Zenék:
The Grenma: Vajon hallja valaki a hangom?
"Néha mindenki átnéz rajtam, mintha ellenem volna minden, azt hiszem egymagam maradtam és már nincs visszaút innen. Talán túl kicsi vagyok erre a földre, túl kevés önmagamban, hiába úszom szembe az árral esélyem csak egy van. Vajon hallja valaki a hangom, valaki érti, hogy mit szeretnék? Talán mellém állsz ha kell, de vajon mennyi minden jöhet még, amihez úgy is kevés vagyok?"

Green Day: Boulevard of broken dreams
"I walked this empty street, on the Boulevard of broken dreams..."

Hát...már napközben is éreztem, hogy jön...és most estére totál rámnehezedett a szarkedv...egyszerűen nem tudom miért :
Najó...nemmegy...egyszerűen nem vagyok képes írni a saját érzéseimről...
De egyszerűen muszáj kiírnom magamból. Nem szeretek élni. Néha komolyan elgondolkodom, hogy érdemes-e élnem. Nincs túl sok IGAZI barátom...Összesen 4 van akiben feltétel nélkül megbízok...(A,T,B,L)...a többiek...nem tudom...többek mint haverok...de kevesebbek mint barátok. Az osztályom? MIATTUK nincs semmi önbizalmam...MIATTUK akartam már öngyilkos lenni...nem is egyszer...Jó ez persze most önsajnálatnak hangzik...Pedig nem az...Mindig találnak valami okot, hogy beszóljanak,megalázzanak meg ilyenek...Az iskolába is már csak 1 bizonyos személy miatt járok be...de még a nevét sem tudom...szánalmas nem?
Mert szerintem az...legalábbis én annak érezem. Hiszen, hogy szerethettem bele valakibe akinek még a nevét sem tudom? Mert most már tisztán érzem, hogy nem csak tetszik...meglátom a suliban és görcsbe rándul a gyomrom...
Normális ez? Nem. Szánalmas...pont...mint Én :)
Néha kedvem lenne csak úgy elbőgni magam a suli közepén...de erre úgysem vagyok képes. Nem szeretem kimutatni az érzéseim. Mostmár.
Minden kis bántás kiszakított belőlem egy kis darabot. Már csak kis foszlányok maradtak...8 év alatt majdnem teljesen meghaltam lelkileg. De ez van. A fizikai fájdalommal most már nem törődöm...
Mostmár...
Régen mindig sírtam...bármit mondtak nekem ami nekem nem tetszett elsírtam magam. Megdobtak homokkal? Rögtön sírtam...
Sosem hallották meg a segélykiáltásaimat...mindig lenéztek...sose volt senkinek hozzám egy kedves szava...
Akkor csak 1 valami mentett meg: a könyvek. Teljesen magamba fordultam, és csak olvastam. Mert a könyvek kiutat jelentettek a fájdalomból...
Persze...emiatt is rögtön elkezdtek basztatni...Könyvmolynak hívtak meg minden...
Aztán egy idő után a könyvek sem jelentettek megoldást...akkor jött az internet, és vele megannyi új hobbi. Tulajdonképpen a netezés volt az újjászületésem...Remek barátokat találtam, akik kiálltak mellettem...
És vannak akik most is mindenben támogatnak.^^
Nagyon szeretem a barátaim...csak miattuk élek még...

by Lia @ 11 May 2009 04:36 pm

Tudod, megértelek. Nekem is volt részem hét éves megaláztatásban, ismerem. De ne add fel, mert "ha nincs vihar, nincs szivárvány". A barátaid pedig mindig melletted lesznek. Mert ők azok, akik megláttak téged önmagadban. És egyszer eljön az az idő, mikor azt teszel, amit akarsz. Elkezdheted élni igazán az életed. Akiknek fontos vagy, nem fognak elhagyni =}

by Bonnie @ 11 May 2009 07:41 pm

Teljesen megértem. Nem véletlenül vagyunk ikrek.. még ebben is hasonlítunk. Engem is kikészítettek a kedves o.társak, sőt, még a családom is. Az utóbbi egy évben szinte nem is tudtam sírni. De most már újból tudok. És amikor már egy perce is egyedül maradok, rám tör. Én is nem egyszer akartam öngyilkos lenni. De végül még ahhoz is gyenge voltam.
Ha bánt valami, ha úgy érzed, nem érdemes élned, gondolj a barátaidra. Rám is. Mert én mindig itt leszek, ha szükséged lenne rám. Mert szeretlek, és örülök, hogy megismertelek. :)

by Aysee @ 12 May 2009 08:23 pm

Nos igen...
"(B,L)"
B-Bonnie,L-Lia
Ó hát én már a tetőről másztam vissza...a barátaim miatt
Ma is totál kikészítettek az osztálytársaim+ az IRODALOMTANÁROM...csak a ti és a közelgő con miatt álltam meg az ablakon kiugrást -.-

by Lia @ 12 May 2009 09:08 pm

Semmiképp ne ugorj ki az ablakon! Azzal csak nekik szereznél örömöt. De mi sírnánk és fájna. Szeretünk, és remélem, tudunk elég kitartást adni neked... =}