"Igaz, hogy kiskoromban nagyon tetszett a vendégségben hallott Bill Haley kislemez, aminek egyik oldalán a Rock Around The Clock volt, a másikon meg a Shake Rattle And Roll, ezt aztán egész nap hallgattam is, pofátlanul kisajátítva a lemezjátszót. Egy másik vendégségben meg a Led Zeppelintől a Black Dog kislemez jött be hasonlóképpen.
Aztán már otthon is sokat hallgattam az első két Hungária és az első két Hobo lemezt, de amikor legelőször meghallottam a Dirty Deeds Done Dirt Cheap albumot 1981-ben, teljesen leesett az állam, hogy ilyen zene is lehetséges! Az az őserő, ami a címadó számból süt, teljesen magával ragadt.
Az igazság az, hogy egészen eddig a pontig nem igazán foglalkoztatott a zene. A '70-es évek magyar könnyűzenéjét kifejezetten utáltam, de azokat a külföldi zenéket is, amiket a rádióban lehetett hallani. Jártam ugyan klasszikus gitár órákra, de az sem fogott meg. Viszont amikor az AC/DC-t meghallottam, nekikezdtem a gitáron megtanulni a lemezen hallható számokat, mert rájöttem, hogy lehet vadulni is a hangszeren. Így aztán a zeneiskolai kölcsön hangszeren hatalmas karcolások keletkeztek a pengetőtől! (nevet)
Ráadásul a belső borítón ott voltak a szövegek is, és mivel nagyon érdekelt, hogy miről énekel Bon, elkezdtem angolul tanulni magamtól - akkoriban csak oroszul lehetett tanulni az általánosban. Érdekes, hogy egy ilyen lázadó, sokak szerint primitív zene fordított a zene felé és késztetett tanulásra.
Nem túlzás tehát, hogy ez a lemez indított el a gitárosi pályán. Ez ösztökélt arra, hogy elkezdjek a hangszerrel komolyabban foglalkozni.(nevet)"