A punk rock egy rendszerellenes rockzenei mozgalom, amely 1974-1975 táján alakult ki (habár átmeneti formái már évekkel korábban is léteztek) olyan együttesek, mint a Ramones, a Sex Pistols, a The Damned és a The Clash zenéjével. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan késõbb jelentek meg, de hasonló alapvetõ jellemzõkkel rendelkeznek, mint az elsõ generációs „punk”, azonban gyakran tévesen utalnak vele egyéb együttesekre is, a „viselkedés”, ill. a „fiatalkori agresszió” fogalmán keresztül. A fogalmat gyakran használják a zenei mozgalomhoz kapcsolódó divatirányzattal, ideológiával és szubkultúrával, vagy akár a tiszteletlen („csináld magad”) hozzáállással kapcsolatban is.

Jellemzõi

A punkegyüttesek gyakran próbálnak versenybe szállni a hatvanas évek garázs rock együtteseivel. A punk rocknál fontosak az egyszerû zenei szerkezetek és megoldások. A korai angol punk fanzin, a Sniffin' Glue 1977-ben megjelentetett néhány ábrát, amely három akkordot ábrázolt, az alábbi kísérõ szöveggel: „Ez egy akkord, ez egy másik, ez egy harmadik. Most alakíts együttest.”. A legtöbb punkdal versszak-refrén szerkezetû és 4/4-es ütemmutatójú. A rövid számok szintén a stílus alapjaihoz tartoznak. A dalok hossza általában két és fél perc, de néha kevesebb, mint fél perc.

A punk jellegzetes hangszerei a dobfelszerelés, egy vagy két elektromos gitár és egy elektromos basszusgitár, amelyek az éneket kísérik. A dobok többnyire keményen és szárazan szólnak és egyszerû felépítésûek, általában négy darabos készletet használnak, amely tartalmaz egy pergõdobot, egy állótamot, egy lábdobot és egy basszus dobot, valamint néhány cintányért, köztük egy hi-hatet, egy-két crasht és egy ride-ot. A dobverõk szintén egyszerûek, az alap negyedek lejátszására a basszusdobot vagy a lábdobot használják (habár a hardcore punk dobjátéka általában gyorsabb és nehezebb, mégis azonos felszerelést igényel). A basszus szekció általában a gitáros(ok) által játszott akkord néhány alap hangjegyét szólaltatja meg. A gitár részek nagyrészt torzított power akkordok, hasonlóak a Link Wray által játszottakhoz, habár némelyik együttes surf rock szemléletû, könnyebb „vibrálóbb” dallamokat játszik. Az ének (az angolszász elõadók esetében) gyakran nazális, és inkább beszédnek, mint éneknek hat. A zene legyártása során a minimumra törekednek, némelyik felvételt egy garázsban álló felvevõvel rögzítik. Az együttes tagjai legtöbbször nemcsak zenélnek, hanem a felvételeket is maguk készítik és terjesztik.

Egy fiatal punk így beszélt róla: „A punk nem holmi zenei mûfaj, nem egy stílusirányzat, a punk egy életérzés...”

Az 1970-es évek közepén a punk dalszövegek szókimondóak voltak, társadalmi és politikai téren egyaránt, amely megkülönböztette õket a kortárs mûvektõl. Az olyan szerzemények, mint például a The Clash „Career Opportunities” és „London's Burning” címû számai, a munkanélküliséggel, az unalommal és a városi élet más nyomasztó problémáival foglalkoztak; néha nyíltan becsmérelve a kormányzatokat és az uralkodóházakat, ahogyan azt a The Sex Pistols is tette a „God Save The Queen” és az „Anarchy in the UK” címû dalaiban; egyesek pedig határozottan anti-romantikus módon ábrázolták a szexet és a szerelmet, ahogyan a The Voidoids' tette a „Love Comes in Spurts”-ben.

Története

Kezdetek

A „punk rock” kifejezés (melybõl a „punk” kezdõt vagy újoncot is jelent) amely az 1960-as évek képzetlen gitár és ének alapú amerikai rock and roll-együtteseire utal (például The Standells, The Sonics, The Seeds), amelyeket gyakran „garázsrock”-együttesekként soroltak be. A kifejezés Dave Marsh rock zenei kritikustól származik, aki elsõként használta a ? and the Mysterians jellemezésére, az 1971 májusában, a Creem magazinban megjelent cikkében, az 1970-es években azonban számos más rock zenei újságíró is átvette. A gitárosként és kritikusként is tevékenykedõ Lenny Kaye is felhasználta a hatvanas évek garázsrock-együtteseivel és a pszichedelikus rock kezdetleges követõivel kapcsolatban. Lenny Kaye nem sokkal ezután Patti Smith avantgárd költõvel együttest alakított, az elsõként, 1975-ben megjelent Horses címû albumuk pedig nagy hatást gyakorolt a hetvenes évek punk rockereire. Részben ez vezetett ahhoz, hogy a zenére utalva, a kifejezést egyszerûen „punk”-ra rövidítették.

Az 1960-as évek garázsegyütteseire gyakorolt hatása mellett a punk rock gyökereihez tartozik a durva viselkedés, a színpadi- és a színpadon kívüli erõszak, amely a hangszerek megrongálására is kiterjed, ahogyan az a korai Rolling Stones és a The Who esetében is megfigyelhetõ, és amely viselkedésmód visszavezethetõ az ötvenes évek végére, Eddie Cochranhez és Gene Vincenthez; a goromba és disszonáns stílusú The Velvet Undergroundhoz; a szexuális és politikai konfrontációikról és színpadi erõszakosságukról is ismert detroiti Alice Cooperhez, The Stoogeshez és MC5-hoz; az angol pub rock színteret és a politikai undergroundot képviselõ Mick Farrenhez és a The Deviantshoz; a New York Dollshoz és a hetvenes évek néhány brit „glam rock” illetõleg „art rock” elõadójához, például David Bowie-hoz, Garry Glitterhez és a Roxy Musichoz. Megállapítható, hogy más mûfajok, mint például a reggae, a funk vagy a rockabilly is hatást gyakoroltak a korai punk rockra.

A punk rock válaszreakció volt a hetvenes évek populáris zenéjére, mindarra, amit a punkok a felszínes diszkózenében, a bombasztikus heavy metalban, progresszív rockban és aréna rockban láttak megtestesülni. A punk elutasította a hatvanas évek hippi ellenkultúrájának maradványait is. Lenézték az olyan együtteseket, amelyek túlélték a hatvanas éveket (például a Jefferson Airplane-t), mivel szerintük a korábban radikális kijelentéseik miatt általuk is tisztelt elõadók elbutultak és szégyent hoztak magukra. Erre az egyik leggyakrabban felhozott példa a hetvenes évek közepén a televíziós sörreklámokban szereplõ Eric Clapton, aki a hatvanas évek rockzenei ikonjaként szó szerint eladta magát a rendszernek, amellyel korábban szemben állt.

Az ötvenes és hatvanas évek európai szituacionista mozgalma által képviselt kulturális kritika és lázadási stratégiák hatással voltak a brit punk mozgalom elsõ képviselõire, különösen a Sex Pistolsra. A Pistols menedzsere, Malcolm McLaren tanulmányozta a szituacionista elveket, amelyek Vivienne Westwood által öltöttek formát az együttes ruházatában, továbbá feltûntek a Jamie Reid által a számukra készített grafikákon is.

A brit punkmozgalom átvette a Skiffle-tõl a „csináld magad” attitûdöt, amely a II. világháború után, az 1950-es években bukkant fel Angliában. A brit punk rock megjelenése egybeesett a háború utáni konszenzus idõszakának végével, amely megelõzte a thatcherizmust, és szinte az összes együttes munkásságában felbukkan a dühödt társadalmi elidegenedés.

Korai elõadók

A punk színtér a Velvet Underground, majd azt követõen a Mercer Arts Center környékén megjelenõ underground rock szinteret felváltva, 1974-1976 táján kezdett kialakulni New Yorkban, ahol az elsõ együttesek a Max's Kansas City és a CBGB klubokban kezdtek rendszeresen fellépni. A The Mercer színtér 1971-ben jött létre a New York Dolls és a Suicide együttesek által, de 1973-ban váratlanul véget ért, amikor az épület összeomlott. A CBGB és a Max's szinteret a The Ramones, a Television, a Blondie, Johnny Thunders (korábbi New York Dolls tag) és az általa létrehozott Heartbreakers, Richard Hell, a Talking Heads és a The Voidoids alkották. 1976 elejétõl, a Punk Magazine elsõ számának megjelenésétõl kezdõdõen ezekre az együttesekre már a „punk” szóval hivatkoztak és mintaként szolgáltak az újabb elõadók, például Lou Reed vagy Patti Smith számára (akik aztán az újabb számok címlapjaira kerültek).

Ezidõtájt egy kevésbé ünnepelt, de nem kevésbé jelentõs színtér is kialakult Ohióban, amelyet az The Electric Eels, a Devo és a (késõbb, 1975-ben Pere Ubu és The Dead Boys együttesekké átalakuló) Rocket from the Tombs képviseltek.

Máshol is ekkoriban jelentek meg az elsõ punkegyüttesek, például a The Saints az ausztráliai Brisbane-ben, a The Modern Lovers Bostonban, a Sex Pistols Londonban, amelyek néhol a helyi éjszakai klubokban léptek fel, néhol pedig saját törzshelyeket alakítottak ki, ahogyan a The Saints is tette, Brisbane külvárosában. A törzshelyek fellépési lehetõséget nyújtottak és találkozóhelyül szolgáltak az újabb zenészek számára (ahogyan a 100 Club Londonban, a CBGB New Yorkban vagy a The Masque Hollywoodban, amelyek a legelsõ ismert punk klubokká váltak).

Miközben a londoni együttesek aránylag közepes szintet értek el a korai punk hangzás terén, a helyi punk színtér definiálta és összefoglalta a punk kultúra lényegét. 1975-ben, a New York Dolls feloszlása után, az õket menedzselõ Malcolm McLaren visszatért Londonba, ahol megnyitotta a SEX nevû ruházati boltot, amely fontos szerepet játszott a punk öltözködési stílus kialakulásában. Emellett elkezdte menedzselni a The Swankerst, amelybõl késõbb létrejött a Sex Pistols. A Bromley Contingent néven ismert csoport, amelybe a rajongók kemény magja tartozott (és amely a többségük otthonául szolgáló külvárosról kapta a nevét) lassan kultuszt teremtett az együttes körül, miközben egyre többfelé fordultak meg az országban.

A punk rock történelmében nagy jelentõségû 1976. július 4-ei Ramones-koncert, amelyen a The Stranglers is fellépett a londoni Roundhouse-ban nagy hatást gyakorolt az angol punk rock színtérre. 1976-ban több Sex Pistols-rajongó is saját együttest alakított, mint például a The Clash, a Siouxsie & the Banshees, a The Adverts, a Generation X, a The Slits és az X-Ray Spex. Késõbb csatlakozott hozzájuk a The Damned (amely a klasszikussá vált „New Rose” kislemezzel debütált), a The Jam, a The Vibrators, a Buzzcocks és a London is.

1976 decemberében a Sex Pistols, a The Clash, a The Damned, és a Johnny Thunders & the Heartbreakers össszeállt az Anarchy Tourra, egy nagy-britanniai koncertsorozatra. A fellépõhelyek tulajdonosai több koncertet is lemondtak, miután a bulvármagazinok és más média szenzációhajhász történeteket kezdtek közölni az együttesekrõl és rajongóikról. A punk rock az Egyesült Királyságban egy, a Thames Today által elhíresztelt televíziós botrány kapcsán vált ismertté, melynek során a Sex Pistols gitárosa, Steve Jones egy londoni tévécsatornán élõ adásban szidalmazta a mûsorvezetõt, Bill Grundyt.

Az elsõ punk rock témájú könyvek között megjelent The Boy Looked at Johnny (melynek szerzõi Julie Burchill és Tony Parsons voltak), a punk rock mozgalmat már befejezettnek tekintette – a könyv alcíme: The Obituary of Rock and Roll („A Rock and Roll gyászjelentése”) volt. A cím idézetként felbukkan az egyik dal szövegében Patti Smith 1975-ös Horses címû albumán.

1977-ben a korábbiak hatására a punkegyüttesek újabb hulláma jelent meg. Köztük volt a The Misfits (New Jersey-bõl), a The Exploited (Skóciából), a GBH (Angliából) a Black Flag (Los Angelesbõl), a Stiff Little Fingers (Észak-Írországból), és a Crass (Essexbõl), akik új útra terelték a punk rock hangzást, megteremtve a hardcore punk mûfaj alapjait.

Az Egyesült Királyságban a punkra a jamaikai reggae és a ska is hatást gyakorolt, amely a The Clash és a The Slits zenéjében is tükrözõdött. Az 1970-es évek végére a punk nyújtott alapot a ska mozgalom újraéledésének (2 Tone), olyan együttesek által, mint a The Beat (amely az USA-ban The English Beat néven ismert), a The Specials, a Madness és a The Selecter.

A punk fokozatosan alakult egyre változatosabbá, az olyan együttesek tevékenysége révén, mint a The Clash, akik más underground zenei irányzatokból mint a ska és a rockabilly vagy akár a dzsesszbõl is ihletet merítettek. Üzenete azonban nem változott; továbbra is felforgató, ellenkulturális, lázító, politikailag elfogult és gyakran anarchista maradt. A punk rock olyan problémákkal foglalkozik, mint a társadalommal való szembenállás, az alsóbb osztályok elnyomottsága vagy egy nukleáris háború kirobbanásának veszélye. Gyakran személyes, de nem kevésbé krikitkus: sok dal szól az egyén személyes problémáiról, mint a munkanélküliség vagy az érzelmi és mentális gondok (például depresszió). A punk rock azt kívánja közölni a társadalommal, hogy nincs minden rendben és nincs egyenlõség.

A punk rock története Magyarországon

A punk mozgalom hazai megjelenése 1978-ra tehetõ. Az elsõ együtteseket fõként középiskolás fiatalok alakították meg a nyugati elõadók, például az angol Sex Pistols hatására. A CPg, az ETA(zenekar), a Kretens, a Tizedes meg a többiek, a QSS és egyéb, dalszövegeikben a szocialista diktatúrát bíráló elõadók tevékenységét a pártállam nem nézte jó szemmel. Lemezkiadásra nem volt lehetõségük, házi körülmények között vagy koncertjeiken felvett zenéjük többnyire magnókazettákon terjedt kézrõl-kézre.

1983-ban a rendszert nyíltan becsmérlõ CPg-t, amelyet a sajtóban igyekeztek az ekkoriban megjelenõ rasszista skinhead mozgalommal is összefüggésbe hozni, közösség elleni izgatás vádjával bíróság elé állították és tagjait – a fiatalkorú basszusgitáros kivételével – letöltendõ börtönbüntetésre ítélték, hogy ezzel példát statuáljanak mindenki számára. Kevésbé ismeretes, hogy 1984-ben egy Közellenség nevû együttes is hasonló sorsa jutott, rögtön az elsõ (félbeszakított) koncertje után. 1985 táján a rendszer már kevésbé volt szigorú (habár az idõközben szigorúan titkos minõsítés alól feloldott dokumentumok szerint a mozgalom tagjaival kapcsolatban a hatóságok továbbra is adatokat gyûjtöttek, illetve esetenként nyomozást is folytattak), a Kretens még egy külföldi turnéra is lehetõséget kapott, melynek sikere bizonyíték arra, hogy tehetség terén a hazai punk zenészek sem feltétlenül maradtak el külföldi társaiktól.

A punk elsõ hullámának az 1990-es rendszerváltás vetett véget. Az idõközben felnõtté vált elsõ generációs punkok ezután többnyire felhagytak a zenéléssel, bár némelyik együttes nagyjából egy évtized múltán ismét összeállt egy-egy nosztalgiakoncert erejéig. A kilencvenes években bekövetkezett a mozgalom ideológiai átalakulása, mivel új ellenfélre talált a globalizmus és a fogyasztói társadalom képében. Sajnos a punk kitermelte a saját sablonjait és sokan 30 felett is a tizenévesek problémáiról, érzéseirõl énekelnek (Aljas kúszóbab) ami nyilván nem hiteles (többek között azért mert mindig a nagybetûs élet munkásosztályának életérõl szólt). A punk már csak életérzés, manapság nem csupán abból áll, hogy ki milyen elõregyártott pólót vesz (nesze neked "Csináld magad") A mai magyar punkegyüttesek: Auróra, Hatóságilag TILOS, Prosectura, Hátsó Szándék, HétköznaPICSAlódások, Fiend Club (Misfits tribute band) , Barackca.

Örökség és aktuális fejlõdési utak

Az underground punk mozgalom az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában számtalan olyan együttest termelt ki magából, melyek a punk rock hangzást vagy az ahhoz kapcsolódó szellemiséget és a csináld magad etikát felhasználva valami egészen mást hoztak létre. Az 1980-as évek végére ezek az együttesek teljesen eltávolodtak punk elõdeiktõl, és megalkották az alternatív rockot. Az olyan alternatív együttesek, mint a Sonic Youth és a Pixies egyre nagyobb közönséget értek el, a kiadók pedig egyre nagyobb hasznot nyertek az undergroundból, amelybõl 10 év alatt kinõttek.
 
A Sonic Youth egy 2005-ös koncerten

1991-ben a Nirvana Nevermind címû albuma óriási üzleti sikert ért el. A Nirvana a punkot tartotta a legfontosabb ötletadó forrásának. Habár saját stílusukat punk rocknak definiálták és számos punk ikonért síkra szálltak (ahogyan azt az alternatív rock együttesek is tették), a Nirvana zenéje mégis ugyanolyan volt, mint a garázs vagy indie rock és a heavy metal egyes változatai, amelyek évtizedeken át léteztek. A Nirvana sikere indította be az alternatív rock kirobbanását, amely az 1980-as évek végéig szinte ismeretlenül létezett, és hozzásegítette ahhoz, hogy a részévé váljon a kilencvenes évek popzenéjének. Az 1991: The Year Punk Broke címû film dokumentálja a rock zene rajongók ízlésének változását, példaként hozva fel a Nirvana-t, a Dinosaur Jr-t és a Sonic Youthot.

Az 1990-es évek közepére egy új punk változatnak tekinthetõ mozgalom került be a zene fõáramába. Színtere a kaliforniai Berkeleyben levõ Gilman Street 924-ben koncentrálódott és olyan együttesek alkották, mint az Operation Ivy, a Green Day és a (részben volt Operation Ivy-tagokból álló) Rancid, amelyekhez késõbb csatlakozott az AFI is. A Bad Religion gitárosa, Brett Gurewitz által alapított Epitaph Records nevû független kiadó megalkotta a „skate punk” bázisát, melyhez csatlakozott többek közt a The Offspring, a Pennywise, a NOFX és a The Suicide Machines.

Az együttesek egy része folyamatosan váltogatta a kiadókat, némelyikük pedig az átlag zenekedvelõk számára könnyebben befogadható pop stílusú zenét kezdett játszani, amely üzleti sikert hozott. Az 1990-es évek végén a ska punk ismét újraéledt. Ez a folyamat a 2000-es években is folytatódott, olyan együttesek által, mint a Streetlight Manifesto, a Reel Big Fish és a Less Than Jake.

Az alternatív rock üzleti sikere megnyitotta az utat egy új stílus, a pop punk számára, amelyet a sajtó „áruházi punknak” is nevezett; ez az irányzat a fõáramban is komoly eredményeket ért el. A Blink-182, a Simple Plan, a Good Charlotte, a Sum 41 és mások felbukkantak az MTV-n és más média orgánumokban is. A 90-es évek végére a punk már annyira beépült a nyugati kultúrába. hogy ezen profitorientált együttesekre gyakran csak úgy hivatkoztak, mint „lázadókra”, fokozva ezzel a punk rockerek nagy kiadókkal és MTV-vel szembeni ellenszenvét, ugyanis ezeket az együtteseket épp az a rendszer vásárolta fel, amely ellen a mozgalom elindulása óta tiltakozott (habár a mûfaj úttörõi még jelentettek meg lemezeket a nagy kiadóknál is), így nem a punk igazi arcát mutatták meg. A vita a modern „pop punk” népszerûségérõl folytatódott az eredetiséget és hitelességet keresõ fiatal punkgeneráció tagjai között a 2000-es években, miközben a Green Day Grammy-díjat nyert és ezzel szupersztár státuszúvá vált.


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Punk