Spiró György rövid életrajza

Spiró György: Csirkefej:

Spiró György Csirkefej c. novellája 1985-ben keletkezett, 16 jelenetből áll. Spiró műfaji meghatározása szerint tragédia, ezt a kettős gyilkosság, a véres indítójelenet indokolja. A szakirodalom azonban gyakran tragikomédiának nevezi. A novella címe a darab megírásának vége felé született. Ez a szokatlan, figyelemfelkeltő, asszociatív (→ atmoszférateremtő) cím a híres nyitójelenetre utal.

A novella Székely Gábor kérésre készült el, aki azzal bízta meg Spirót, hogy írjon Gobbi Hildának egy darabot. A vénasszony szerepét Gobbi játszotta haláláig, majd később Törőcsik Mari vette át a szerepet.

Cselekmény: A fabula és a szüzsé a szövegstruktúra összetevői. A két fogalmat az orosz formalista irodalmi iskola találja ki a 20. század elején. A fabula maga a történet, a mese, a cselekmény mozzanatainak összessége. A fabula két történetre oszlik fel: a macska és az asszony megölésére.

A szüzsé az irodalmi alkotások tárgya, tartalma. A ház lakói (Nő, Tanár, Anya, Apa) szituálják az alapötletet, a mesét. Ezek szimbolikus alakok, a társadalom alapelemei. A szüzsé további alkotói: a környező világ lakói (Haver, Csitri, Bakfis, Törzs, Közeg, Előadónő), a nevelőotthon lakója (Srác), a lakók múltja (Vénasszony, Nő, Apa, Anya, Srác), a macska megölésének körülményei, temetése, a garázs.

A mű egy állandó helyszínen játszódik: egy szanálásra ítélt, Budapest külső kerületi földszintes ház udvarán.

Háttér: A mű hátterét a 80-as években megrekedt szocializmus diszfunkcionális társadalma alkotja, ahol nem működik már a szerelem, a hatalom, vallás, család, munka, stb. Az emberi kapcsolatok kiüresedtek, felszínessé silányultak, a tömegmagány jellemző. A szerepét vesztett, értékválságban élő, vegetáló ember képe azonban nem idegen a mai társadalomban sem, éppen ezért aktuális a történet.

A Csirkefej motívumai:

Áldozat: csirkefej (macskaeledel, a halott macska sírja), macska (társ, akit a férjénél is jobban szeretett a Vénasszony), Vénasszony (a két fiú áldozata), a Srác (szülei és a rendszer áldozata), Tanár, Nő (önmaguk és a rendszer áldozatai).

Tékozló fiú: a Srác hazatérése az intézetből. Egy vágy hajtja: apjával meccsre menni, beszélni. Amikor azonban a tékozló fiú hazatér, nem otthon , nem család várja. Gyilkos indulat gyötri, fékevesztett, hiányzik az önkontroll, mindez frusztráltsághoz vezet. Elvakult, mentegető szeretet köti az Apjához: megfelelés vágy, szeretetéhség.

Bűn és bűnhődés: rokonvonások fedezhetők fel Dosztojevszkij regényével és filozófiájával, hiszen itt is egy Vénasszony meggyilkolása történik, de ez a novella a véres bűnt elkövetők bűnhődést nem mutatja be. A macska pusztulása azonban következményeiben bizonyos jelentőséget nyer, hiszen ez a történés a Vénasszony "megvilágosodási" folyamatának kezdete. A Vénasszony tetteiben, viselkedésében eltorzított dosztojevszkiji hősre hasonlít (vezekelési vágy, istenkeresés).

Istenkeresés: Spiró merészen vállalja a nyílt ateizmus a műben. A Vénasszonynak állandó vezeklési vágya van, támaszt keres, rendszeresen smétlődő kérdése a tanárhoz: "Tessék mondani, tanár úr, van Isten?". A válasz: "Kell, hogy legyen."

A Vénasszony görcsös jócselekedetei: segíteni másoknak (elhárítják), végrendelet, melyben a Srác az örökös, éppen az, aki a halálát okozza az apja uszítására.

A szereplők:

A szereplők "gyermekfelnőttek". Ez egy szociálpszichológiai kifejezés arra az egyénre, akinek életéből kimarad a felnőtté válás folyamata. Nem képes felelősséget vállalni semmiért: sem másokért, sem magukért, így megkérdőjeleződik a személyes felelősségének kérdése is. Szinte minden szereplő ilyen gyermekfelnőtt a darabban, akik ki nem teljesedett személyiségek, önállótlanok, racionális gondolkodásra képtelenek.

Nem tudják betölteni ősi szerepüket sem: az Apa nem apa, az Anya nem anya. A Tanárnak és a Nőnek nincs párja, se családja. Az öregember már nem a tapasztalat és bölcsesség szimbóluma, szerepe felesleges.

A Csirkefej nyelve:

Igazi nyelvi és stilisztikai bravúr a dráma nyelvezete. A nyelv az önkifejezés, a külvilággal való kapcsolattartás eszköze. A novella szereplői képtelenek vagy nagyon nehézkesen tudják kifejezni érzéseiket, gondolataikat → "romnyelv". Szegényes, végletekig egyszerűsödött nyelv, mely már nem képes betölteni ősi kommunikációs funkcióját. A Csirkefej nyelvezetét befejezetlen mondatforgácsok, hiányos és tagolatlan mondatok túlsúlya, zavaros szóhalmazok, artikulálatlan hangok jellemzik.

Hírhedt nyitójelenetek: Srác és Haver belépője: a Srác első szava: "bazmeg" (ejtést követő leírás). Infantilis, elállatiasodott nyelv. A folyamatos káromkodás, szaggatottság, önismétlés, gyakori "-" jelek egy beszűkült, embertelen világot festenek le.

4 nyelvi réteget szokás elkülöníteni Spiró Csirkefejében.

1) "bazmegező": alpári, csekély szókincsű, beszűkült, csonkolt önkifejezési forma. Beszélik: Srác, Haver, Apa, Törzs, Közeg, Anya, Csitri, vagyis 12-ből 7 (!) szereplő.

2) hétköznapi kommunikációra alkalmas, de meglehetősen szegényes nyelv. Beszélik: Vénasszony, Nő, Előadónő, Bakfis

3) választékos, iskolázott, szakmailag kiművelt nyelv. Beszélik: Tanár. 12 szereplőből 1 (!) fő

4) irodalmi nyelv: ezt nem beszéli senki, csak a Tanár előadásában elhangzó Ady-vers képviseli.

Összegzés:

Spiró Csirkefeje az indulatok drámája. Hisztérikus légkör uralkodik a műben. A szereplők önnön sorsukon változtatni képtelen emberek, akik másokat hibáztatnak. Ebben a közegben a változtatásra való igény hamvában holt próbálkozás. "Új barbárság", a nyelv és értelem nélküli társadalom felé való haladás. Céljukat vesztett indulatok tárgykeresése.

Spiró írói mentalitása: aktuális társadalmi traumák nyílt kimondása és álszemérem nélküli moralizálás.

A Csirkefej világa: kapaszkodóit (társadalmi, morális, transzcendens) elvesztett ember frusztrációja. Istentelen világ, isten nélküli embere → "humánökológiai pusztulás".