VERSEK

Hátsó sorban felröhögnek

Házak falán golyónyomok

Így hatott a kezelés

Hátsó sorban felröhögnek:

Jó üzlet a temetés

Ontsd a véred harangszóra

Jöjjön másság szavazás

Hátsó sorban felröhögnek:

Ez a birka haladás

Leéljük az életünket?

Megszülettünk valaha?

Hátsó sorban felröhögnek:

Ez a titkunk: ha ha ha…

KACAGÁS

Bevisznek az útvesztőbe

Mászd a lépcsőfokokat

Léted üres adathalmaz

Unalmas számsorozat

Becsapják az orrod füled

Becsapják a szemedet

Lenyeletik veled is a

Legmocskosabb szemetet

Mérget eszel mérget iszol

Szennyezett a levegő

Hazudik a hírolvasó

Hazudik a szerető

Átvernek a pénzügyekben

Cirkusz csak a szavazás

„Életedről” hatalomnak

Véleménye: KACAGÁS…

PAPAGÁJ

Csőröd éles hátad tollas

aranyos vagy kismadár

Ám minden szavad felesleges

Nem vagy más csak papagáj

Szárnyad sebes suhogása

Az erőnek látszata

Mégis mondom madár vagy te

Ketreceknek állata

Karmolásod vérfakasztó

Hangod oly mint a ragály

Mesterséged hangutánzás

Nem vagy más csak PAPAGÁJ

Nevet ő

Szíve helyén homok halmaz

Fejében is levegő

Érzelemnek Értelemnek

Szikráján is nevet ő

Ködös szemű "csinos" arcán

Butaságnak vigyora

Tükörbe néz s magáról sem

Tudja azt hogy kicsoda...

Hason csúszva szolgál másnak

S ezen is csak nevet ő

Ünneplőben üres léttel

Várja őt a temető

"Betegünk"

Ezer oldal gépelve

Megbomlott az értelme

Bizonyíték nincsen más

Néhány zagyva nyavajgás:

"Elmebajos a ja jaj

A fejében nagy a baj"

Közbeszól a természet

A ragyogó rendészet

Sok a papír baklövés

Valós ténnyel ütközés

Kiinduló pont nem jó

Egy perc szünet ho ho hó...

Szerencsére van még más

Pár őszinte vallomás

Így az ÉLET mást hozott:

Vizsgálója a Bolond...

Jön a válasz: "meglepő"

Más szerint tán "hihető"

Összekavart szerepek

Ma az orvos a Beteg

Ki nem hiszi Nézzen szét

Egy meg egy már több mint hét

"Betegünk" mit mondhatna?

Csendben halkan: ha ha ha...

"MEGHÍVÓ"

Megszólalt a Költő megint

Istent idézi szó szerint

Nem múlt nyugodtan az éje

Ontja mit csak bír elméje

Feloszlatja posvány csendet

Kiáltja ki mitől szenved

Zengő hanggal bús haraggal

Reped tőle kő s agyag fal

Előtör a porhamvából

Izzó szeme villámot szór

Azt teszi mi néki dolga

Szívét Lelkét tollba mondja

S utoljára hagy egy Imát

Megremeg e hitvány világ

Hülyeségnek kora lejárt

Mert MEGHÍVTA A MAGYAR KIRÁLYT...!

Isten Igazsága

Hatoljon a szívembe

Isten Igazsága

Ne maradjon belőlem

Egy darab sem hátra

Égessen a lelkembe

Fényt az éjszakába

Hamvadjon e lényemnek

Anyagias vágya

Pusztuljon e szellemnek

Összes porcikája

Járja által mindenem:

Isten Igazsága!

Ez a FÖLD…

Ez a föld az én Otthonom!
Szeretem vágyom jaj nagyon
S bár haljak itt de el nem hagyom…

Ez a föld az én Mindenem!
Ide szánt az én Istenem
Sírom – ha nem itt - hát hol legyen?

Ez a föld – drága kis Hazám
Valóban olykor zord talán
Imádom mégis! Hogy mért talány…

Ez a föld az én Otthonom!
Szellemi Lelki Oltalom
Porom halhat Én el nem hagyom…

Hit - Ima

Hiszem mert hinni akarom!

Élve Ady szavaival

Hogy dicsõ és retteget lesz

Az Isteni Nép a Magyar!

Hiszek Magyarország feltámadásában!

Hiszem hogy lerázzuk az idegen igát!

Hiszek a Magyarok lelkében!

Hiszem a brassói Magyar határt!

Hiszek a Magyar Mindenhatóban!

Hogy a Duna-Tisza völgye nem börtön!

Hiszem hogy lesz még Pozsony

Megyeszékhely ismét Szittya földön!

(és)

Hiszek mindenben mi Magyar!

Hogy Minket is szebb jövõ vár!

Hiszem hogy Hunniának

Lesz még kapuja Nándorfehérvár!

Hiszem hogy az Ember tragédiáját

Nem rólunk mintázta Madách!

Hogy ismét Részünk lesz:

A Burgenland Muraköz és Munkács!

Hiszek az ezeréves határban!

Nem hiába jöttünk E Földre!

Hiszem hogy ideszánt minket

A Teremtõ most és Mindörökre!

NEKEM ELÉG

Engem ne rakjatok tankönyvbe bele

Nekem nem kell száz oldal se fele

Nem kell könyv se fél se egész

Sok papír együtt csak nehéz

Elég néhány sor pár mondat

Hol zeg –zugos szavam szívembõl szólhat

Nekem elég egy gyûrött koszos papír

Mely egy tintafoltot még kibír

Nekem elég a magam hülyesége

Engem más csak átbeszélne

Nekem elég a Világ zajából

Vessen ki nyugodtan magából

Nekem elég ha Paksi zenél

Nem zavar ha más csak henyél

Nekem a mások dolga mindegy

Ha nem akarod ne higgyed

Nem érdekel ha minden elég

Nekem ebbõl a világból elég!

A FELADAT

(A XXI. századi költõ)

Nem dolgod a szépet írni

Ám Igazat

Elõbbre vinni Néped

A Feladat

Nem holmi gép vagy költõ

Tudd vezetõ

Kezdõpontból áradó

Vagy eredõ

Nem irányíthat rejtett

Csúf hatalom

Mint gyümölcs a fán úgy nép

Csüng szavadon

Ne szórakoztass embert

Mert beleholsz

Isten puttonyából élsz

Hát Adakozz!

Fénykorodban

Fénykorodban Isten mellett

Õrizted a helyedet

Szívedben élt teljesedett

A Földöntúli SZERETET

Isten dicsõ országában

LELKED vala vagyonod

Nem köröztek házad táján

Irigykedõ rokonok

Nem lehettél senki ura

Nem lehettél rabszolga

Nem jártad a birtokaid

Harácsolni raccsolva

Ám jött a Sátán s elámultál

Felültél szép szavára

Felszálltál de lezuhantál

E nyomorult világba

Van már szolgád van vagyonod

Irdatlan sok rengeteg

Csak a Lelked a Nyugalmad

„Az Istennek” sem leled

De jól tudod te adtad el

Miattad lett semmivé

Lecserélted Júdás bérre

Lelked így az Ördögé…

SZERELEM

Ablakomon kopogtatat

zord téli esõ

Megismerem járását

ez Õ

Mondva csinált ürüggyel

közeleg felém

Megvadul értem Szerelmes

belém

Ajkán nincsen szónoklat

nem perel velem

Hozzám simul megfogja

kezem

Leveti szirmait Õ

mindjárt az enyém

Engem akar látom a

szemén

Búgó hangja cirógat

melle simogat

Mézédes ajakja nem sajnál

csókokat

Lágy ölén kiontom

megfáradt seregem

Istenem mi ez ha nem

SZERELEM

"E" Méreg

Téglaporból betonporból

Készül a mi kenyerünk

"Multi" mérget minden vackot

Zokszó nélkül lenyelünk...

"E" kétszázhúsz kétszázharminc

Moslékgyárból kikerül

Túlélnünk "E" méregözönt

Nem biztos hogy sikerül...

Nem elég a gyom irtószer

S génkezelés "áldása"

"E" trágyától kóválygós

A szegény ember járása...

Mit a "multik" elénk raknak

S kínálgatnak a szánknak

Annál sötét középkorban

Disznók jobbat zabáltak!

Tudom hogy a "multik" zsebe

Pénztárcája imádja

De lehet hogy az embernek

Táplálóbb a hígtrágya...

Sósav kénsav mûanyag is

"E" listáján megfordul

A fogyasztó vagy a gyomra

"E" étektõl felfordul...

A Kárpátok szenved

Ereimben vér folyik nem kék nem fehér

De cseppenként egy nemessel s egy géppel is felér

Ereimben piros vér – nem színtelen lé – folyik

Piros Fehér Zöld vagyok halálomig

Kallódok lázadok sok ócska gép között

Parancs – teljesítõ modulom széttörött

Nem bírom a rendet kiáltom a csendet

Nézni is rossz ahogy a Kárpátok szenved

CSAK TE ÉRTED ÉLEK!

NÁLAD nélkül nem akarok

Nem is fogok élni

Hagyjál engem SZERELMEDBEN

Titokban remélni!

S hogyha SZERETSZ ne titkold el

Mosolyogj rám kérlek!

És azután csak TE ÉRTED

S csak TE ÉRTED élek!

Turul Haza

Szóljon dalod Turul-Haza!

Minden Magyar ima-szava

Ordítsátok várak falak

Magyarország legyen Szabad!

Síppal dobbal gondolattal

Mondja ember isten angyal

Romok alól földek felõl

Trianonnak fala ledõl

Búsan zordan vigadozva

Beleszántva kõbe porba

Üvöltözze józan s bolond

Lészen itt még gyõztes Botond

Egyenesedj rozsdás kasza

Lázadj Dózsa rongyos hada

Trianonnak dõljön fala!

Szóljon dalod Turul-Haza!

Zsellér – tallér

„Nesze zsellér itt egy tallér!”

- Úgy is elviszi mind a lakbér –

Avas zsírt kapsz: éhen ne halj

Asztalodra nem jut túró se vaj

Fogad nincsen kihullott rég

Bár nem ettõl vagy nyomorék

A heti száz óra munkától

Így nõtt csontodba vad tumor

Toldozott-foldozott ünneplõd

Abban nyel el a bûzös föld

Koporsód fekete papírléc

De csont-bõr testtel aláférsz

Fejfa helyett gaz paré jut

Koszorúvá csak mi fonjuk

S melléd fekszünk Ha letelt idõnk

/ ha / Sírba nyomorítanak a nyerészkedõk

Ují ují újítás

Kibuknak a szavak - semmi új

-Mi lesz most bíráló birka úr?

„Izzadjunk újakat – uj uj új!”

Legyen… legyen: felledjen bala!

Mért õszül a tudós dús haja?

Mert Magyarnak Magyar a szava?

„Új szabály halandzsa kéne még!”

Angol német magyar kotyvalék?

Dzsásztisz for (e)Mo.-nak! –semmiség...

Új ember új szabály új szokás

Jövevénynek köll az nem vitás

„Az ó a Magyar az mind hibás!”

Bolond az ki folyton vitázik

Éljen a hódító: halálig!

(Végsõ soron ne túl sokáig…!)

ADÓ ÓDA

Fizetem bár nem akarom

Érte béna a bal karom

Tõle pusztul el a Lelkem

Nem épül a házam telken

Érte szuvasodik fogam

Utódom is neki fogan

Neki fogan érte rohan

Elpusztít e gyilkos roham

Kicsi kisebb kis legkisebb

Név nélküli meg a „rosseb”

Ilyen adó olyan adó

Jó hogy nem már hála adó

Úgy jött mint a görög fa ló

Ezer nevû ember faló

Hidra fejû csaló adó

Én mondom mind tûzre való

907

Jön a német jön sok lovag

Vízen árkon bokron át

Magyarságot kiirtani

Meggyalázni e Hazát

Özönlik a germán horda

Emberben úgy százezer

Magyar harcos fele sincsen

Tudás népe elveszel

Pozsonynál a gyülevésznép

Rablóhorda megpihen

Õrállítás gondolatja

Nem éled fel senkiben

Lustaság és gondatlanság

megbosszulja még magát

Honi sereg éj leplében

Átússza a vízfolyást

Lovas harcos vízen vágtat

Kedve tartja megfürdik

Égõ nyila azt süvölti

Az ellenség itt döglik!

Huj huj hajrá! kiáltások

Ébresztik a németet

Kard sincs kéznél ész sincs észnél

Sem felöltött vértezet

Szablya hasít kopja koppan

Ellenségnek tar fején

Hírmondónak alig marad

Az dicsõ napnak éjjelén

Jött a dölyfös nyugati had

A Magyar megleckézteté

Kárpátok az csak a miénk:

Szittya Magyar népeké!

Gyõzött a MAGYAR HARCOS

S a MAGYAR HADMÛVÉSZET

’Majd’ háromszoros túlerõt

Nyelt el az enyészet

Tanulság ez bármely népnek

Utókornak: JÓL VIGYÁZZ!

Ne bántsd a Magyart! Ne bántsd!

Ne bántsad mert pórul Jársz!!!

CSAK A TESTE

Csak a teste a Lelke

A mennybe szállt belõle

Csak csontja húsa s bõre

Zöld fûvel ím benõve

Csak a teste porlik el

Mely amúgy is por vala

S hát elhagyta a Lényeg

Az Igének szótaga

Csak a teste bomlik föl

A halálos hordozó

Mert csak az lehet ÖRÖK

AMI SZELLEMBÕL VALÓ

LELKIISMERET

Zúg morog mardos

A Lelkiismeret

Ma embere kérdezné:

"Így élni hogy lehet?"

Aztán: "ne figyelj oda!

Ne tépdesd tenmagad!

Kívülrõl csillogj csak!

Míg Bensõd halk marad!"

Pír arcomon helyette is

Aztán tovább szenvedek

Mert tudom ahogy õ "él"

Úgy ÉLNI nem lehet...

Édes pillanatok

CSókos ajkad nyögve nyílik

Közeleg az íz

Karcsú derekadon könnyez

Verítékes víz...

Selymes dombot hegyes csúcsot

Simogat a kéz

SZív a vért alább pumpálja (hát)

Lemarad az ész...

Kedves nedves szirmaid közt

Játszadozni JÓ

S nicsak forró formáidba

Beömlik a hó...

VOLTUNK VAGYUNK LESZÜNK!

Mindenféle jött-ment nép itt

Ezerfajta idegen

Hej pediglen nélkülük is

Voltunk éppen elegen!

Duna-völgyben Tisza-völgyben

Magyar az úr senki más!

Az ÚR ISTEN nekünk szánta!

Ez a kérdés nem vitás

Erdély földjén a hegyekben

Az oláhnak nincs helye!

Pusztuljon ki a szlávoknak

Minden fajta nemzete!

A Tiszának minden cseppje

Az utolsó méterig

A miénk volt a miénk lesz!

Míg e világ létezik

Nem mi másztunk le a fáról

Párszáz évvel ezelõtt

S nem is hagytunk Afrikában

Sivatagos legelõt

(De) Mi vagyunk az õslekosok

Kárpátokban mindenütt!

(S) újabb százezer év múlva

Bármi jön mi itt leszünk!!!

Az utolsó Magyar Király

Mátyás Király Magyar Király

Ha álruhában járna ma

Ingyen munkát verést kapna

Száz helyett is egymaga

Megkérdeznék Tõle is bíz

Hogy: "Mért vagy Magyar miért vagy itt?

Mért szánid a szegény ember

Igavonó napjait?"

"Szedd az adót irtsd a Magyart

Már ötszáz éve beválik"

(vagy): "Takarodj te koronás goj

Nem vagy itt úr s ne lázíts!"

Réges-régen meghalt Mátyás

S véle minden földi Jó

Magyar szívû Magyar Király

Õ vala az utolsó...

Ó szegény

Szokás lett írni a semmirõl

Összehordani kígyót-békát

S az Igazi Mûvész – Ó szegény

Csendben tépdesi haját

Az most a jó ha nincs tartalom

Üreges rizsa csak az egész

De kérdezem – Ó én szegény

Hová az író ha nem merész

Minden jött-ment hiszi magáról

Író költõ mûvész: õ Szegény

Miközben szava üresen kong

Néki: A hallgatás is (lehet) erény…

Történhet Bármi

Jöhet akármi

Nem fogok az ellenség

Oldalára állni

Telnek a napok

Telnek az évek

Csak a Hazámnak

A Népemnek élek

Üldözket nyomor

Lessen a halál

A felkelõ Napsugár

A Kárpátokban talál

Elfolyik az élet

Teljesül a Végzet

De csontjaim e földben

Néhány sort idéznek:

Történhet Bármi...

EGRI HÕSÖK

Ezerötszázötvenkettõ

Török hada elrettentõ

Szemben Magyar alig akad

De az kevés fegyvert ragad

Juhakolnak apró fala

"De e csöpp vár most a HAZA!"

Sáncok mögött ezer ágyú

Abból is száz rõfös szájú

Égbõl hull sok acélgolyó

(S) Megindul az emberfolyó

Falra hág az török sereg

FÖLDANYA is beleremeg

De az Egri útját állja

Mert a Magyart Isten szánja...

Az oszmán mind futott vala

Egri Hõsök Diadala:

Nem a kõfal nem az árok

Egri vének ifjak lányok

LELKE védte meg a várat

Isten áldja valahányat!

É?

Van é Lelked barátom?

Mi Lényege a Versnek

(S) Akkor is lebetûzöd

Ha cibálnak s vernek?

Aztán Szívvel hogy állsz no?

Azzal el vagy é látva?

Ki olvassa mûvedet

Tátva marad szája?

S mondandód „hogy é” költõ?

Vagy csak írogatsz fût-fát?

Ha nincs e három minek írsz?

Tégy le Tollat Tintát!

Újra szól a Regõs Ének

Jövendölték rég a vének

Újra szól a Regõs Ének

Táltos dobok hangja robban

Szív dübörög egyre jobban

Mellkas gyullad izom feszül

Igaz ember belelkesül

Gazdag urak lelke reszket

Rongyos hadak gyülekeznek

Csontok kelnek sírjaikból

Nem nyughatnak kínjaiktól

Gyilkosaik után kúsznak

Nincs kegyelem gõgös úrnak

Õsi dallam harsan újra

Magyar Vérét lángra gyújtja

Magyarba száll a Szentlélek

Így jósolták meg a vének

ÚJRA SZÓL A REGÕS ÉNEK

SZÓL A NEMZET: Élek! ÉLEK!

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

(Szívem legmélyibõl)

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

A békés földmûvelõt

Ki elveti a magot

Kist közepest és nagyot

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

A földet mûvelõt

- ki dolgozza az ekét -

s annak gyermekét

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

A földet mûvelõt

A férfit és a nõt

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

A kaszával dolgozót

Amott a hántolót

A villával érkezõt

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

Molnárt fiát s lányát

Ki élteti a Hazáját

A békés termelõt

ISTENEM ÓVJAD ÕT!

Boldogulj bátran mai fiatal...