szabó benedek és a galaxisok - galaxisok

most ezt csak így ide, mert már unalmas, úgyis ráérzel ha játszani kezded:
C-C-F-C-F-C-G-C körbe

nedves a szemed, száraz a szád 

spirálkarokkal ölelnek át 

a galaxisok, a kertben a fák 

az ablakod alatt ringatják 

a lombjaikat, de te nem szereted 

se az égieket, se a földieket 

 

viszket a bőröd, a kezed remeg 

könnyűnek lenni a legnehezebb 

két hete folyton fáj a fejed 

az orrodban apró kis hajszálerek 

kárörvendően pattannak el 

nézed a véred és nem érdekel