Szabó Benedek és a Galaxisok - A teljesség felé
(Capo 2. bund)

Intro:C-G-Am-F

       C                                         G                              Am               F          
“esküszöm, hogy nem fogok hányni” - mondtam a taxisnak az astorián,
       C                                         G                              Am               F        
aztán persze, hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalán
       C                                         G                              Am               F        
de ez nem csak az én hibám,nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni
       C                                         G                              Am               F        
csak egy elrontott éjszaka vége és úgyse fogok rá emlékezni
       C                                         G                              Am               F        
úgyhogy szétvertem az öklöm egy trafóház ajtaján
       C                                         G                              Am               F        
és felszálltam a buszra, ami hazavitt hozzád

       C                                         G                              Am               F        
egymillió-hétszázezer ember figyeli minden egyes lépésemet,
       C                                         G                              Am               F        
mégis ez az egyetlen város, ahol viszonylag szabad lehetek,
       C                                         G                              Am               F        
mert itt csak akkor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lenni
       C                                         G                              Am               F        
de próbálj meg olyan helyen élni, ahol csütörtök este nincs semmi

C       G        Am       F      C          G      Am       F
akármilyen meglep?, mégiscsak ezek a legszebb éveink
C       G        Am       F      C          G      Am       F
felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint

       C                                         G                              Am               F 
farmerdzsekiben járok és próbálok leszokni mindenr?l
     C                                         G                              Am               F 
a falnak támaszkodva szívom az utolsó slukkot az utolsó cigimb?l,
     C                                         G                              Am               F 
miel?tt elnyomnám a csikket, mint a kisebbrend?ségit
     C                                         G                              Am               F 
fiatal vagyok és fáradt, de legalább értem, hogy miért vagyok még itt

C       G        Am       F      C          G      Am       F
akármilyen meglep?, mégiscsak ezek a legszebb éveink
C       G        Am       F      C          G      Am       F
felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint

  C                                         G                              Am               F 
annyira utálom, amikor felteszem valamire az életem,
  C                                         G                              Am               F 
aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban, csak úgy mellékesen