|
1947-ben születtem Újpesten. Az akkori nevén Sztálinvárosba 1952-ben költöztünk. Ahhoz a generációhoz tartozom, akik együtt nőttek fel a várossal. Szemünk előtt emelkedtek fel az új házak, születtek az új utcák. Ezért a város számomra többet jelent, mint egykori lakóhelyet. Amióta emlékszem mindig vonzott a fényképezőgép és a fotózás.Valahol a Dózsa György út sarkán összefutottam Hajdú Gyurival, aki megállt velem beszélgetni .Ő ajánlotta a fotóklubbot, aminek később rendszeres látogatója, valamint tagja lettem. Sokat tanultam az akkori nagy öregektől és igazi barátságok alakultak ki itt.Megtanultam máshogyan látni a világot, észrevenni olyat is ami mellett egyébként elmentem volna. A fotózás immár életemhez tartozik. Sikereimmel nem szeretek dicsekedni, voltak jobb és rosszabb időszakok. Az 1970 -s években tanultam esti tagozaton a fotós szakmát és levizsgáztam. Ezt azért tettem, mert minden lehetségest megakartam tudni a fotózásról. Ennek ellenére nem gyakoroltam a szakmát megélhetés céljából, szabad maradtam. Hogy megtarthassam a fényképezés örömét magamnak. 1981.-ben kiköltöztem Finnországba, ahol most is lakom. Az 1980-s évek vége és 1990-s évek eleje volt legaktívabb időszakom, amikor több nemzetközi pályázaton is rész vettem, kisebb nagyobb eredményekkel. Voltak fotóséletem során kiállításaim, Magyarországon és Finnországban. A FIAP örökös tagja lettem 1992. -ben. Immár csak a saját örömömre fotózom, képeimet ( melyek saját élményeim is) szívesen osztom meg másokkal. Igazi öröm számomra, hogy helyet kaptam a klub galériájában. Ez olyan érzés, mintha hazaérkeztem volna, hosszú utam után.
|
