A papám, Zorro | ![]() |
Legnagyobb
félelmem nem a halál, hanem a tehetetlenné válás - mondja Alain Delon. -
Burt Lancaster óriás volt, milliók csodálták, és tolószékben végezte.
Mindig azt mondtam, nem akarom, hogy így lássanak. Ha a sors ezt írja
elõ, nem várom meg a véget, hanem én fejezem be. Ha egyszer azt
veszem észre, hogy elfáradtam, elgyengültem, egyszerûen
eltûnök. Nem lát többé a közönség.
|
Most még visszatért. No nem a filmvászonra, csak a
francia televízióba. Január óta Delon személyesíti meg Fabio Montalét, a
magányos marseille-i zsarut, egy tévésorozatban. Alain Delon ezúttal az
ismert színésztársak mellett, egy ismeretlen, számára azonban
ismerõs gyerekkel dolgozik. Hétéves kisfiával, Alain-Fabiennel. Horváth Ágnes
Anthony
még vár...
A fiúcskának persze fogalma
sincs arról, hogy egy élõ legenda mellett játszik. Az õsz
hajú, jóképû színészóriás neki csak a papa. A 66 éves Delon,
negyvenhárom évnyi filmtörténettel a háta mögött, most nem csak a jó
forgatókönyv miatt vállalta el a szerepet. Maradandó emléket akar adni a
fiának. Még sosem forgatott egyik gyerekével sem. Felvállaltan van neki
három. Holland feleségétõl, a fiatal Rosalie-tól született
Alain-Fabien és a ma már 11 éves Anouchka. A kislánnyal ugyan közös
filmben még nem szerepelt, de 1996-ban együtt csináltak egy lemezt és
forgattak egy videoklipet. Dolgozni a papával – ebben az álomban eddig
csak a jóképû, 37 éves Anthonynak, Delon elsõszülött fiának
nem volt része. Az „ajándékozási” ceremóniából azonban õ sem fog
kimaradni. Az apa állítólag már keresi a megfelelõ forgatókönyvet.
Nincs
megállás
Azért a dolgok alaposan
megváltoztak az elmúlt években. Felgyorsult minden. A filmgyártás is.
Delon a saját bõrén tapasztalta:
– Keményebb, mint gondoltam. Egy hét után pihennem kellett... A
tempó ijesztõ. Nincs megállás, egyik film követi a másikat. Egy
kis elbizonytalanodás után végül azt mondtam magamnak, nem adhatom fel
így.
A forgatásokat megpróbálták a kisfiúhoz igazítani. Hiszen õ
még iskolás, egy hétnél tovább nem maradthat el az órákról – szólt az apa
szigorú döntése. Amikor megkapta a szövegkönyvet, azonnal kívülrõl
akarta fújni. „Én is színész leszek, mint a papa” – mondta.
Kisfia kijelentése Alain Delont nem tölti el aggodalommal.
– Évtizedek óta hirdetem, hogy ez a legszebb szakma a világon.
Bátorítom és segítek neki, hiszen ez az õ döntése. De ebben a
korban még megváltozhat az elképzelése. Hétévesen én motoros
rendõr akartam lenni. A gyerekek látták már a papát filmben.
Megnézhették a Zorrót és a Fekete tulipánt.
– 1970-ben készült. Legnagyobb fiam, Anthony ötéves volt, amikor
megnézte. Neki Zorro voltam. A legnagyobb, a legyõzhetetlen.
Amikor Anthony nagyfiú lett, Zorróból apává váltam a szemében.
Alain-Fabiennek és Anouchkának most még Zorro vagyok. De izgatottan várom
azt a pillanatot, amikor nem leszek más, csak a papa.
Emlékeket
ajándékoz
Delon élete évek óta Parizs,
Hollandia, Genf és Douchy között telik. Gyerekeiket Hollandiában járatják
iskolába.
– A kölykök kétnyelvûek. Otthon Rosalie-val hollandul
csevegnek. Én nem. Anouchka mindig megkérdezi: Miért nem beszélsz te is
így, papa? A válaszom: ez túl komplikált és már túl késõ nekem.
Delon egyébként úgy tartja, a karrierje már mögötte van. A hetvenes
éveihez közeledõ színész a múltba révedve éli mindennapjait, és
ezt nem tagadja. Azt is tudja, hogy a kis Alain-Fabiennek az együtt
készített filmsorozat felejthetetlen emléket ad.