A papám, Zorro
Legnagyobb félelmem nem a halál, hanem a tehetetlenné válás - mondja Alain Delon. - Burt Lancaster óriás volt, milliók csodálták, és tolószékben végezte. Mindig azt mondtam, nem akarom, hogy így lássanak. Ha a sors ezt írja elõ, nem várom meg a véget, hanem én fejezem be. Ha egyszer azt veszem észre, hogy elfáradtam, elgyengültem, egyszerûen eltûnök. Nem lát többé a közönség.



Most még visszatért. No nem a filmvászonra, csak a francia televízióba. Január óta Delon személyesíti meg Fabio Montalét, a magányos marseille-i zsarut, egy tévésorozatban. Alain Delon ezúttal az ismert színésztársak mellett, egy ismeretlen, számára azonban ismerõs gyerekkel dolgozik. Hétéves kisfiával, Alain-Fabiennel.

Anthony még vár...
A fiúcskának persze fogalma sincs arról, hogy egy élõ legenda mellett játszik. Az õsz hajú, jóképû színészóriás neki csak a papa. A 66 éves Delon, negyvenhárom évnyi filmtörténettel a háta mögött, most nem csak a jó forgatókönyv miatt vállalta el a szerepet. Maradandó emléket akar adni a fiának. Még sosem forgatott egyik gyerekével sem. Felvállaltan van neki három. Holland feleségétõl, a fiatal Rosalie-tól született Alain-Fabien és a ma már 11 éves Anouchka. A kislánnyal ugyan közös filmben még nem szerepelt, de 1996-ban együtt csináltak egy lemezt és forgattak egy videoklipet. Dolgozni a papával – ebben az álomban eddig csak a jóképû, 37 éves Anthonynak, Delon elsõszülött fiának nem volt része. Az „ajándékozási” ceremóniából azonban õ sem fog kimaradni. Az apa állítólag már keresi a megfelelõ forgatókönyvet.

Nincs megállás
Azért a dolgok alaposan megváltoztak az elmúlt években. Felgyorsult minden. A filmgyártás is. Delon a saját bõrén tapasztalta:
– Keményebb, mint gondoltam. Egy hét után pihennem kellett... A tempó ijesztõ. Nincs megállás, egyik film követi a másikat. Egy kis elbizonytalanodás után végül azt mondtam magamnak, nem adhatom fel így.
A forgatásokat megpróbálták a kisfiúhoz igazítani. Hiszen õ még iskolás, egy hétnél tovább nem maradthat el az órákról – szólt az apa szigorú döntése. Amikor megkapta a szövegkönyvet, azonnal kívülrõl akarta fújni. „Én is színész leszek, mint a papa” – mondta.
Kisfia kijelentése Alain Delont nem tölti el aggodalommal.
– Évtizedek óta hirdetem, hogy ez a legszebb szakma a világon. Bátorítom és segítek neki, hiszen ez az õ döntése. De ebben a korban még megváltozhat az elképzelése. Hétévesen én motoros rendõr akartam lenni. A gyerekek látták már a papát filmben. Megnézhették a Zorrót és a Fekete tulipánt.
– 1970-ben készült. Legnagyobb fiam, Anthony ötéves volt, amikor megnézte. Neki Zorro voltam. A legnagyobb, a legyõzhetetlen. Amikor Anthony nagyfiú lett, Zorróból apává váltam a szemében. Alain-Fabiennek és Anouchkának most még Zorro vagyok. De izgatottan várom azt a pillanatot, amikor nem leszek más, csak a papa.

Emlékeket ajándékoz
Delon élete évek óta Parizs, Hollandia, Genf és Douchy között telik. Gyerekeiket Hollandiában járatják iskolába.
– A kölykök kétnyelvûek. Otthon Rosalie-val hollandul csevegnek. Én nem. Anouchka mindig megkérdezi: Miért nem beszélsz te is így, papa? A válaszom: ez túl komplikált és már túl késõ nekem.
Delon egyébként úgy tartja, a karrierje már mögötte van. A hetvenes éveihez közeledõ színész a múltba révedve éli mindennapjait, és ezt nem tagadja. Azt is tudja, hogy a kis Alain-Fabiennek az együtt készített filmsorozat felejthetetlen emléket ad.

Horváth Ágnes

 

Vissza a cikkek főoldalára