Alain Delon olykor elsírja magát

Több nemzedék férfiideálja, Alain Delon különleges filmet forgatott a múlt évben, amelynek január elején volt a bemutatója. Legkisebb gyermeke, a hétéves Alain-Fabien játszott vele együtt az új francia tévétrilógiában.

A film azért is közel áll hozzá, mert az általa alakított Fabio Montalét, az olasz származású rendőrt nagyon megkedvelte, mégpedig azért, mert úgy érzi, eddigi összes szerepe egyesül benne: az igazságosztó, a rendőr, az akcióhős, a gyengéd, ugyanakkor magányos férfi. A Fabio név egyébként is mélyen érinti, hiszen apját is Fabiennek hívták, és most kisfia viszi tovább a nevet. - Ötvenkilenc év van köztem és a fiam között - mondja Delon. - Mindenekelőtt azt szeretném, hogy ez a tévéfilm és a közös játék megindító emlék legyen a számára, amikor én már nem leszek. Fura, hogy az elmúlás gondolata foglalkoztatja Delont, hiszen dacolva a korával két kis gyereke van (fia hétéves, kislánya, Anouchka tizenegy). A film első vetítésénél nem tudta visszatartani könnyeit azoknál a jeleneteknél, amelyekben a fia is szerepelt. - Az emberek elmennek, a film marad - mondogatta a vetítésen.
Delon - saját bevallása szerint - a múltat olyannyira szíve mélyén őrzi, hogy a tárgyi emlékektől sem tud megválni. Óriási gyűjteménye van pályafutása értékes dokumentumaiból, fényképek, levelek, hang- és képfelvételek sokaságából. Ezek idézik olyan jeles barátai és példaképei emlékét, mint a nagy rendező, Visconti, vagy a színészóriás, Jean Gabin. A művész úgy tartja, ez az ő vagyona, melyből élni tud. Magányát feloldják a múltból kivilágló baráti arcok, a jelenben azonban egy kezén meg tudja számolni, akikre számíthat. - Lesújtó, hogy milyen ritka az őszinte barátság - mondja. Gyermekeit a barátok és a család szeretetére tanítja. - Elváltak a szüleim, amikor gyerek voltam, talán ezért olyan fontos nekem az igazi család, a mély kötődés - magyarázza. - Én egész életemben elhagyatottnak, magányosnak éreztem magam. Remélem, a kisfiamnak és Anouchkának olyan gyermekkort tudok biztosítani feleségemmel, Rosalie-val, hogy ez az érzés örökre elkerüli őket.

 

Vissza a cikkek főoldalára