Nem, azt nem hiszem, ennél durvább dolgokat is túlélt már. Akkor csak nem egy morbid pr-fogásról van szó? Ez a kérdés már az irodában talált, ahol a gyors google search, és IMDB csekk teljesen kizárta a Rewindos opciót. Rendben, a célszemély él. Fellapoztam az Exitet, amiben a film 2/1-es hirdetése a PR verziót is megcáfolta. Az újságban jól szerepelt a név. Akkor csakis egy dolog történhetett: az egyik mutációt készítő operátornak bevillant, mintha hallott volna korábban valami agyvérzésről, igaz, hogy az Belmondo volt, de nyilván Delont is magával rántotta a tragédia. Felrakott hát egy gyászkeretet, account, szövegíró, ügyfél benézte a jpg-en, kinyomták, felrakták, én meg jól lefotóztam.

Ez utóbbi akció egyébként másnaphoz méltóan valószínűtlen körülmények között zajlott. A Vörösmarty téren ugyanis, amikor a nyakamban lógó fényképezőgép lehúzott a földalattiba, épp egy szürrealista sajtótájékoztató kellős közepébe csöppentem. Két óriásbáb integetett felém, miközben fotóriporterek hada próbált arra az ideális helyre állni, ahová én véletlenül bedülöngéltem. Nem fogjátok kitalálni, kikkel népszerűsítette a bérletvásárlást a BKV? Asterix-szel és Obeliszk-kel. Ekkor már éreztem, hogy a viszki teljes munkát végzett, meghaltam (szegény Alain Delonnal együtt), és máris kívülről láttam magam, amint tucatnyi lökdösődő fotós között kattintgatom a két pózoló gallt, beszállok velük a földalattira, és elzötyögök az Oktogonra, hogy megörökítsem az elrontott plakátjukat.

Szép életem volt.