Az út Rómáig valósággal örökkévalóságnak tűnik. Végre a gép leszáll és Delon nem akar hinni a sze­mének. Nemcsak ügynöke, Harry Wilson várja, hanem amerikai szokás szerint a film sztárja, Rock Hudson is. A pár szavas üdvözlés "után - újabb meglepetés . - fejedelmi reggeli a

Hemingway-adaptáció rendezője. David O'Selznick társaságában. A rendezőnek megtetszik a fiú, és azzal küldi. vissza Párizsba, hogy vegyen nyelvleckéket annál az angol tanárnál, aki a tengerentúl játszó francia kollégáit is tanítot­ta. A kezdeti lelkesedés, azonban távol Rómától hamar lehűl, és hiába a., hét évre szóló amerikai szerző­dés, Delon nem vállalja a filmszerepet. A visszauta­sítást évekkel később így magyarázza: "Ahhoz, hogy bárki is megértse elhatározásomat, ismernie kell akkori helyzetemet. Sohasem gondoltam addig arra, hogy színész legyek. Úgy akartak a kamerák elé ál­lítani, hogy még csak időt sem hagytak számomra, hogy a gondolattal megba­rátkozzam. Egyáltalán semmiben sem bízták rám a döntést. Megfosztottak minden kezdeményezés le­hetőségétől, s mindenben helyettem döntöttek. Így aztán meg kellett szenvednem azért a luxusért, hogy visszautasíthattam        ezt az ajánlatot. Keserves árat fizettem azért, mert nem voltam hajlandó hirtelen lemondani a szabadságom­ról". És ekkor tűnik fel az az Yves Allegret, akinek édes anyja korábban be akarta korábban mutatni.        Allegret-ről Myléne Demongeot egyik filmjében Amikor az asszony összezavarodik - ban kap szerepet. 1956-ot írnak, és. Delonban egyáltalán nem az a kérdés motoszkál, hogy, elég tehetséges-e, hanem sokkal inkább a dac munkál benne: miért ne vállal­ja? Biztos benne, hogy charme - ja, szépsége, aminek eddig is hasznát vet­te, a kamerák előtt sokkal jobban kamatozik.

Már a forgatás idején megjelent cikkek egyértelműen mint az „új James Deant" üdvözlik, azzal a színésszel hasonlítják össze, akit két éve még istenként tisztelt, s nem is álmodta, hogy egyszer kollégája lesz.

Allegret már az első pillanatban  tisztában van Delon színészi képességeivel, s tudja, bíznia kell a fiatal sztárjelöltben, aki ugyan sohasem tanulta a színészmesterség, fogásait, de aki mégis minden ízében Igazi komédiás; Allegret ugyanis nemcsak felismerte, hanem alaposan ki is ismerte Delont.

  A filmet 1957-ben bemu­tatják - s a közönség már­is úgy érzi, itt az új Gé­rard Philipe. A Delon játé­kából áradó naív romantika csakugyan jogossá teszi 'ezt a feltételezést - amelynek megcáfolásáért Alainnek keservesen meg kell küzdenie. Mielőtt tiltakozhatna - máris" újabb szerep várja. Talán végre az igazi.

/Nemlaha György/