CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI
Szergej A. Nyíl 1901-ben kiadott orosz nyelvű fordítása nyomán BUDAPEST,1999.
Előszó - 1974
Előszó - 1922
1. JEGYZŐKÖNYV
2. JEGYZŐKÖNYV
3. JEGYZŐKÖNYV
4. JEGYZŐKÖNYV
5. JEGYZŐKÖNYV
6. JEGYZŐKÖNYV
7. JEGYZŐKÖNYV
8. JEGYZŐKÖNYV
9. JEGYZŐKÖNYV
10. JEGYZŐKÖNYV
11. JEGYZŐKÖNYV
12. JEGYZŐKÖNYV
13. JEGYZŐKÖNYV
14. JEGYZŐKÖNYV
15. JEGYZŐKÖNYV
16. JEGYZŐKÖNYV
17. JEGYZŐKÖNYV
18. JEGYZŐKÖNYV
19. JEGYZŐKÖNYV
20. JEGYZŐKÖNYV
21. JEGYZŐKÖNYV
22. JEGYZŐKÖNYV
23. JEGYZŐKÖNYV
24. JEGYZŐKÖNYV
Utószó
ELŐSZÓ
Az 1974-ben, Londonban kiadott magyar nyelvű változathoz (részletek)
Alig van a világon még egy könyv, amelyről annyit beszéltek volna,
amelyre annyit hivatkoztak volna, amelyből annyit idéztek volna , mint
a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címen ismeretes mű. Nem valószínű, hogy
akad európai kultúrember, aki ezt a nevet: "Cion bölcseinek
jegyzőkönyvei" ne hallotta volna.
És mégis, ha utánaérdeklődünk, hogy mi is ez a Jegyzőkönyv, ki
olvasta azt, alig pár ember akad, akinek kezéhez ez a rendkívül érdekes
és megdöbbentő dokumentum eljutott volna. Annak ellenére, hogy a könyv
több mint 30 nyelven megjelent, s így többszázezer példányban kellene,
hogy közkézen forogjon, alig szerezhető be, mert akármilyen nagy
példányszámban jelennek is meg a kiadványok, a könyveket még a III.
Birodalomban is napok alatt felvásárolták a titokzatos kezek. . .
A magyar olvasóközönség tájékoztatására kötelességünknek
tartottuk, hogy ezt a művet most magyar nyelven is megjelentessük. Bár
a mű magyarul már régebben is megjelent, a kiadás mégis a legnagyobb
könyvritkaságok közé tartozik. ...
(Az egyik változat szerint) az orosz rendőrség 1901-ben, egy zsidó
házban tartott házkutatás alkalmával nagyobb, héber nyelven fogalmazott
kéziratot talált. A kéziratot a rendőrség azonnal átadta Szergej Nyil
(Nilus) professzornak, az ismert orientalistának, aki vállalta a
fordítást. A kézirat tartalmát az orosz kormány oly megdöbbentőnek
találta, hogy a fordításból jó néhány példányt a külföldi államok
rendelkezésére bocsátott. Így kapott a fordításból egy példányt a brit
kormány is, amit megőrzésre átadott a brit Állami Múzeumnak, ahol a
kéziratot 1906. augusztus 10-én vették fel a könyvtár
nyilvántartásába...
...Nyil professzor fordítása könyv formájában is megjelent a
Szentpétervár melletti Szent Szergej kolostor nyomdájában, 1902ben.
1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből. Ugyanebben az évben - a
kiadó megjelölése nélkül - Szentpétervárott még egy kiadás jelent meg a
Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur Beeknek sikerült megszereznie,
és ezt a kiadást fordította németre. 1907-ben a szentpétervári
süketnémák intézete nyomásában és G. Butmi orosz orientalista
feldolgozásában jelent meg a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek
ugyancsak felhasznált a német fordításhoz. Nyil tanár fordítása is
megjelent újra 191 1-ben, a Szent Szergej kolostor nyomásában, amelyet
Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a kiadást is gyorsan felvásárolták, így
Nyil 1917-ben újra kinyomtatta a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz
szabadkőműves páholyok a francia és angol páholytestvérek segítségével
kirobbantották az orosz bolsevista forradalmat és megbuktatták a
cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át, maga is ismert
szabadkőműves. Nyil könyvét március 3-án akarták továbbítani a
könyvkereskedések részére. A köteteket már berakták egy tehervagonba,
amikor fegyveres forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a
vagont, a könyveket kiszórták és az utolsó példányokig
megsemmisítették. Miután csak nagy rakás hamu maradt vissza a
könyvekből, anélkül, hogy bármihez hozzányúltak volna, bármit raboltak
volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy egyetlen feladatuk a
könyvek megsemmisítése volt. Amint pedig Kerenszkij vette át a
kormányt, azonnal rendeletileg koboztatta el még a magánkézben lévő
könyveket is.
Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E.
Marsden, "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-nek angol fordítója is, aki
annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt ismerte meg.
(Marsden a londoni Morning Post oroszországi tudósítója volt, a szerk.
) A forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden már évek óta foglalkozik a
Jegyzőkönyvek angolra fordításának gondolatával, a forradalom első
napjaiban elfogták, a Péter-Pál börtönbe szállították, ahonnan azonban
sikerült kalandos körülmények között megszöknie. Ő, miután a már
megjelent orosz kiadásokból egyet sem tudott magával hozni, az Állami
Múzeumban lévő s az orosz kormány által hivatalosan az angol kormány
részére 1901-ben eljuttatott kéziratot fordította angolra. (A magyar
fordítás is ez alapján készült. Sajnos a fordító neve a könyvben nincs
feltüntetve, így azt mi sem tudjuk közreadni, a szerk.)
ELŐSZÓ
az 1922-ben kiadott angol nyelvű változathoz
Magukról a Jegyzőkönyvekről nem kell sok szót ejteni bevezetés
gyanánt. 1905-ben Szergej Nyil jelentette meg a 24 jegyzőkönyvet
tartalmazó könyvet. Egy példány a British Múzeum tulajdonában van. A
könyvön pecsét mutatja a nyilvántartásba vétel dátumát: 1906. augusztus
10. Oroszországban a Kerenszkij rezsim idején az összes fellelhető
példányt megsemmisítették, utódai pedig azonnal végrehajtandó
halálbüntetéssel sújtottak mindenkit, akinek ez a könyv a birtokában
volt. Ez már önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra nézve,
hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Természetesen zsidó kiadványok cáfolják
valódiságát, ami arra enged következtetni, hogy Nyil professzor esetleg
maga ötlötte ki és foglalta össze az egészet saját céljai érdekében.
Mr. Henry Ford, egy 1921. február 17-én, a New York-i Worldben
megjelent interjúban a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-ről tömören és
meggyőzően kifejtette:
"Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok
közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. Tizenhat
évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen
mostanáig. Most is összhangban vannak:"
Csakugyan összhangban vannak!
A Jegyzőkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensőbb köreiben
elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több
évszázados közös működési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig
korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek
titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak. A zsidóknak az
az állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk
beismerése, mert az okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, sőt,
a leírtak és a beteljesedések között az összefüggés túlságosan
szembeszökő ahhoz, hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatellizáljuk.
Ezt a zsidók is jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.
Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzőkönyveket?
Ezekre a kérdésekre a válasz egy bizonyos fokig feltevésen
alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben, Bázelben, az
első cionista kongresszuson tették őket közzé, Theodor Herzl, a modern
cionizmus atyjának elnöksége alatt.
vannak-e közvetett bizonyítékok minderre?
Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben jelent meg
Herzl "Naplók" című kötete, amelyből lefordított részletek jelentek meg
a "Jewish Chronicle" 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az
1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel
folytatott beszélgetéséről. Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó,
az angol hadsereg tisztje, és szíve szerint örök zsidó nacionalista.
Goldsmid azt javasolta Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia
kisajátításának és hatalma megsemmisítésének - ezáltal az angol nép
kiszolgáltatottságának - legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat
vetnek ki a birtokokra. Herzl szerint ez kiváló ötlet volt, és a
Hatodik jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozólag!
Az 1906-os angliai választás "liberális" győzelme, amely lényegében
zsidó győzelem, a bölcsek számára lehetővé tette, hogy birtokadózási
politikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol arisztokráciának
két lehetősége maradt: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy
gyermekeiket zsidókkal házasítják össze. Herzl "Naplók" című kötetének
feljebb említett példája fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra,
hogy létezik egy zsidó világösszeesküvés és hogy a Jegyzőkönyvek
valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és
saját tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát.
Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az embertelen dokumentumot.
KIK AZOK A BÖLCSEK?
Tulajdonképpen kik is azok a Cion bölcsei, kérdezhetnénk?
Kijelentéseiket maguk a zsidók úgy hirdetik egymás között, mint
keresztények az evangéliumot.
Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr. Weizmann,
Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére, 1920. október
6án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten idézett a
Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi körútra indult - ez Őfelsége, a
Walesi Herceg birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann
a bölcsektől származó következő idézetet mondta: "A jóságos oltalom,
melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész világon
szétszórta őket." (Jewish Guardian, 1920. október 8.)
Vessük ezt össze a Tizenegyedik jegyzőkönyv utolsó előtti bekezdésével:
"Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott
Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult
legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére
vezetett bennünket."
A figyelemre méltó összefüggés bizonyít néhány dolgot.
Bebizonyítja, hogy a bölcsek léteznek. Bebizonyítja, hogy Dr. Weizmann
mindent tud róluk. Bebizonyítja, hogy a "haza" utáni vágy Palesztinában
csak álca, a zsidók valódi céljainak elenyésző része. Bebizonyítja,
hogy a világ zsidósága nem szándékozik Palesztinába, vagy más,
különálló országba települni. Az a mondás, hogy "jövőre Jeruzsálemben"
találkoznak, csupán a jellegzetes látszatkeltésük megnyilvánulása. Ez
azt is szemlélteti, hogy a zsidók veszélyt jelentenek a világra és az
árja faj ki kell, hogy telepítse őket véglegesen Európából.
HOGY HÍVJÁK A BÖLCSEKET?
Hogy hívják őket? Ezt a titkot még nem tárták fel. Ők alkotják a
Láthatatlan Kezet. Ők nem a "Képviselők Bizottsága" (az angol zsidó
parlament), vagy az "Egyetemes Izraelita Szövetség", amely Párizsban
székel. De a néhai Walther Rathenau, az Allgemeiner Electricitaets
Gesellschaft-tól, némi fényt vetett a tárgyra és kétségtelen, hogy
ismer te a nevüket. Minden valószínűséggel ő maga is az egyik fővezér
volt. A Wiener Freie Presse 1912. december 24-i számában ezt mondja:
"Háromszáz (természetesen zsidó) férfi - akik mindegyike ismeri a
másikat - kormányozza az európai kontinens sorsát, és utódaikat a saját
körükből választják:
Tehát a bölcsek ennek a - nem három, hanem - háromszáz istennek az általános tisztjei.
MAGYARÁZATOK
1. A Harmadik jegyzőkönyv a judaizmus Jelképes Kígyójára való
utalással kezdődik. A Jegyzőkönyvek 1905-ös kiadásának utószavában Nyil
a jelképpel kapcsolatban a következő érdekes beszámolót adja:
"A titkos zsidó cionizmus feljegyzései szerint Salamon és más
zsidó bölcsek már i. e. 929-ben, elméletben kidolgozták Cion békés
világhódító tervét.
A történelem folyamán részleteiben tovább dolgozták a tervet olyan
emberek, akik következésképpen be voltak avatva az ügybe. Ezek a bölcs
emberek úgy döntöttek, hogy békés eszközökkel meghódítják a világot
Cion számára - a Jelképes Kígyó ravaszságával, amelynek a feje a zsidó
közigazgatás tervébe beavatottakat jelképezte, a teste pedig a zsidó
népet. A közigazgatást mindig titokban tartották, még magától a zsidó
néptől is. Ahogy a Kígyó behatolt a nemzetek szívébe, aláásta és
elnyelte ezeknek az államoknak a hatalmát. A jövendölés szerint a Kígyó
be kell, hogy fejezze munkáját, szigorúan ragaszkodva a tervhez, amíg a
pályát be nem zárja és a fej vissza nem tér Cionhoz. Ez azt jelenti,
hogy a Kígyó bekeríti Európát és Európa megbéklyózásának segítségével
bekeríti az egész világot. Ezt úgy kell véghezvinni, hogy minden
eszközzel gazdaságilag kell leigázni az országokat.
A Kígyó feje csak akkor térhet vissza Cionhoz, miután Európa
összes szuverén államát tönkretették, amely azt jelenti, hogy gazdasági
válságokkal és nagybani pusztítással lelkileg demoralizálják és
erkölcsileg megrontják az embereket. Ehhez zsidó nőket is bevetnek,
akik úgy mutatkoznak, mint francia, olasz, stb. nők. Ők a szabadosság
legbiztosabb terjesztői a nemzetek vezető rétegeinek életében. (A Bill
Clinton-Monica Lewinsky affér tökéletes példája ennek, a szerk.)
A Jelképes Kígyó pályájának térképe a következő: Európában az első
lépcsőfokot i. e. 429-ben, Görögországban tették meg, ahol Periklész
idején a Kígyó az ország hatalmát kezdte kóstolgatni. A második
lépcsőfokot Rómában érték el, Augustus császár idején, i. e. 69-ben. A
harmadikat Madridban, V Károly idején, 1552-ben, a negyediket
Párizsban, XVI. Lajos idején, kb. 1790-ben, az ötödiket Londonban,
1814-től kezdődően (Napóleon bukásától). A hatodikat Berlinben,
1871-ben, a francia-porosz háború idején. A hetediket Szentpétervárott,
amely fölé a Kígyó fejét rajzolták, 1881-es dátummal.
Mindezen államok alkotmánya, amelyeken a Kígyó áthaladt,
alapjaiban megrázkódott. Ez alól még Németország sem volt kivétel, a
látszólagos hatalmával. Németországot és Angliát gazdaságilag
megkímélték, de ez csak addig tart, amíg Oroszország elfoglalását
véghez nem viszik, melynek érdekében jelenleg (1905.) minden
erőfeszítést megtesznek. A Kígyó további pályáját nem mutatja a térkép,
de a nyilak arra mutatnak, hogy a következő célpont Moszkva, Kijev és
Odessza lesz.
Mára már közismert, hogy ezek a városok alkotják a harcias zsidó
faj központjait. Konstantinápolyt úgy mutatja a térkép, mint a Kígyó
utolsó lépcsőfokát, mielőtt eléri Jeruzsálemet. (Ezt a térképet évekkel
a törökországi ifjútörök - vagyis zsidó - forradalom kitörése előtt
készítették.)"
2. A "gój" kifejezés szó szerint tisztátalant jelent héberül. Ezt
a szót használja a héber köznyelv és a. Jegyzőkönyvek a nemzsidók
megjelölésére. Ez a sértő és megalázó kifejezés feltárja a judaizmus
legbensőbb lelkületét.
1. JEGYZŐKÖNYV
A jog az erőben rejlik. Szabadság-csak egy eszme.
Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső
ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb
joga. A zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége. A cél
szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A
zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus.
Korrupció. A zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror.
"Szabadság, egyenlőség, testvériség" A dinasztikus uralkodás elve. A
gój-arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése. Az új nemesség. A
lélektani terv. A "szabadság" elvont fogalma. A népet képviselők
elmozdításának hatalma.
...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes
gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással
megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk
azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az
ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek
kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és
terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember
hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne,
és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség
jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az
embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?
A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak
voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak
álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet
törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot
csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a
tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a
hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az
ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az
eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész
világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult
gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és
ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg
irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által
legyengített réginek a helyét.
Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma
lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott.
A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem
tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre
önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék.
Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar
osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és
hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.
Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár
belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá,
mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi
hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke
kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak
kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul.
Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen
nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely államnak
két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett
dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és
hadicselt alkalmazni - mint például bizonytalanságban tartani az
ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy
számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók
erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha
azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője
ellen alkalmazzák? Remélhető-e épp, logikus elmével, hogy eredményesen
lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével
akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést
is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat
a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek,
akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések,
szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul
esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még
tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása
ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos
politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az
anarchia magvát hinti el a kormányban.
A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit
az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga
trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a
cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és
becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban
döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség.
Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai,
bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.
A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy "jog", puszta
gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint:
add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy
erősebb vagyok, mint te.
Hol kezdődik a jog? Hol végződik?
Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a
törvényei s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a
liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új
jogot találok - arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló
rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába
szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk
azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy
a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.
Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk
mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog
maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle
csellel nem ásható alá.
Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk
elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakád
majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a
liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az
eszközt. Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami
jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk
áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem
szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad
munkáját.
A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a
tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen
megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének
feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és
oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak
nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen
a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a
politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg
vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet.
Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó
legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját
magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát
dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a
hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában
járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és
kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos
ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg tudják-e
védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy
terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen
elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná
válik.
Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul
végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet
különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország
számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében
összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy
civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin,
bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden
alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe
kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a
legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az
italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez
való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill.
követik ezt az utat. A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól;
fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség,
amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák,
nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok
által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az
úgynevezett "társaságbeli hölgyeket" is, akik készségesen követik a
többieket a romlottságban és fényűzésben.
A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben
csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára
fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a
megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok
számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé
helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót
elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással
és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában
érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha
ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.
A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a
joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb
halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a
terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az
irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a
haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is
ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A
leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket
alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság
doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi
szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok
vagyunk minden engedetlenség letörésében.
A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé
ezeket a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a
szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek
mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ
jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt
védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő
gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni
ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak
értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a
természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet
maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp
oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem
gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a
tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika
tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha
bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész
is lenne, semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a gójok
nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben
a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek
intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház
tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az
idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes
intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez
elősegítette ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság,
egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat
állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat.
Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok
jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és
elpusztították a gójok államainak összes alapját. Ahogy később látni
fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette
lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a
nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség
tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a
népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok
természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a
mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával.
Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a
gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a
mi bölcseink határozzák meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal
az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az
emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a
kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek
az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő
megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki
megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy
valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb,
mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a
szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.
A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket
és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.
2. JEGYZŐKÖNYV
Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja. Névleges
kormány és "titkos tanácsadók". A bomlasztó tanok sikerei.
Alkalmazkodókészség a politikában. A sajtó szerepe. Az arany ára és a
zsidó áldozat értéke.
Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk
lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a
háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, amikor is a nemzeteknek
érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét hadviselő
felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi
kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek
mindenféle korlátozástól. A mi nemzetközi jogaink azután el fogják
törölni a nemzeti jogokat és éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett,
ahogy az államok magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti
kapcsolatait.
Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való
alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk
választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek
és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt és
tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek, szakértők,
akiket kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy
irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök jól tudják, ezek a
közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a kormányzásra, a
politikai terveink végrehajtásához szükséges ismereteket a történelem
tanulságaiból és a jelen eseményeinek megfigyeléséből szűrik le. A
gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati
alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek
kritikai tekintettel az őket követő eseményekre. Ezért nem is kell
ezeket a gójokat számításba vennünk - hadd szórakozzanak, amíg órájuk
nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak
reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd
tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag
rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány követelményét.
Ennek a ténynek: szem előtt tartásával keltettünk sajtónk segítségével
állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A gójok
intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert
ismereteket azok minden logikai igazolása nélkül - igyekezni fognak a
gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az ismereteket a mi ügynökeink
ravaszul úgy állították össze, hogy a gójok gondolkozását abba az
irányba tereljék, amely számunkra kívánatos.
Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres
szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx,
Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben
világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen
bomlasztást vittek véghez a gójok fejében. Elengedhetetlen számunkra,
hogy alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és
törekvéseihez, nehogy hibákat kövessünk el politikai téren és a
közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének alkatrészeit
úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének,
melyekkel utunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha
annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak
összességére, figyelemmel a jelen követelményeire.
A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép
gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson
elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép
panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen
elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A
gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s
így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra,
hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben
maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az
aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. De
kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből.
Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal.
3. JEGYZŐKÖNYV
A Jelképes Kígyó és jelentősége. Az alkotmányos
berendezkedés labilissága. Terror a palotákban. Hatalom és törekvés.
Parlamenti "fecsegők", röpiratok. Visszaélés a hatalommal. Gazdasági
rabszolgaság. "Népszabadságjogok." A monopolista rendszer és a
nemesség. A szabadkőműves-zsidóság hadserege. A gójok megfogyatkozása.
Éhezés és a tőke jogai. A tömegek és a "világ feletti szuverén
uralkodónk" megkoronázása. A jövő szabadkőműves nemzeti iskolák
programjának alaptanai. A társadalomszerkezet tudományának titka.
Egyetemes gazdasági válság. A "mi" biztonságunk. A szabadkőművesség
kényuralma - az ész uralma. A vezetők elvesztése. Cion véréből való
zsarnok-király. A szabadkőművesség legyőzhetetlenségének okai. A titkos
szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság.
Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés
választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy
a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész
hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden
állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink
alkotmányos berendezéseinek mérlegserpényői hamarosan le fognak
szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg nélkülözzék a
pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek, amíg el nem
koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen
összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majd csak
egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban - azaz
a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik, akik bolondot
űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen
hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek köszönhetik, amely
behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a maguk trónján nincs
módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek népükkel, többé nem tudnak
megállapodásra jutni a néppel és így megerősíteni magukat a hatalomra
törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói
hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő elvesztette
minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen, akár a vak
ember és a botja.
Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre
ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon
elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket.
Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden
pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta
ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol
megzavarodottak hadai vetekednek egymással... Már nem kell sok, és
egyetemes lesz a zűrzavar és csőd... Kimeríthetetlen fecsegők
szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit.
Arcátlan újságírók és gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek rajta
a kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések fogják
elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés
megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt
minden a levegőbe fog repülni. A szegénység hatásosabban kényszeríti az
embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha
is tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy
beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni. Az
alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek
jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az
úgynevezett "népszabadságjogok" csak gondolatban lehetnek meg, a
gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz
munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak
abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az
újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett 21
akármilyen hülyeséget leírjanak? A proletáriátusnak nincs más
haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket
odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit
diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra,
akik kiszolgálnak minket... Szegény ember részére a köztársasági jogok
nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel
a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez
a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden
biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy
attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt
megsemmisítette nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja
önmaga előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép
jólétével. Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen,
pénzhajhászó gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen
igát akasztottak a munkások nyakába.
A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében
jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be
harcos erőink - a szocialisták, anarchisták, kommunisták - soraiba,
akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk
állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának)
megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók
munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások
jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az
ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi
hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében
rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját
hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy
azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban
biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint
ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a
jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet
révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni
mindazokat, akik akadályoznak utunkon.
Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén uralkodónk
megkoronáztatásának órája, pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni
mindent, ami akadályt gördíthetne ennek útjába.
A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi
szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik
észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi:
királyságunk, rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire
lényeges, hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást
tanítsanak, minden tudás alapját - az emberi élet, a társadalmi lét
szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a
munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és
rangokba való sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a
különböző rendeltetésű emberi tevékenységek folytán nem lehetséges
semmiféle egyenlőség, hogy az, aki bármely cselekedetével egész
osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben
felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen.
A társadalom felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem
avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az
emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és
foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak
abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a
munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó
ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni
magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban
számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az
irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy
vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető
sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik
mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem
fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.
Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok
kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg
fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos
földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében
a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s
ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg
Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól,
hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében
kezdettől fogva irigykedtek s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz
tudják ragadni.
A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a
támadás időpontját és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre.
Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész
uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni fog
ahhoz hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden nyugtalanságnak és
száműzze a szabadelvűséget minden állami intézményből.
Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében mindenféle
engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy
magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden vak
ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, de
eszébe sem jutott visszatérni az előző állapothoz, ehelyett a mi
lábaink elé helyezte teljhatalmát. Emlékezzenek a francia forradalomra,
amelynek mi adtuk a "nagy" jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének
titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve volt. Azóta is egyik
csalódásból a másikba visszük a népeket azért, hogy a végén tőlünk is
forduljanak el annak a Cion véréből származó zsarnok-királynak javára,
akit a világnak adni fogunk. Ma, mint nemzetközi nagyhatalom,
legyőzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes államok megtámadnak, mások
segítségünkre sietnek. A gój népek határtalan hitványsága - hasukon
csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben,
kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a
szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de
végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait
-, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk
elérésében. A jelen kor miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek
türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek
legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek volna. Hogyan magyarázható
ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa következetlensége oly
eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan
ugyanabba a kategóriába tartoznak? Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a
diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a
visszaélésekkel szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a
legmagasabb cél kedvéért - azért, hogy biztosítsák a népek jólétét,
nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt
természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi
legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.
Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a
bűnösöket, mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit
csak akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta
stabilitást és zűrzavart teremt lépten-nyomon.
A "szabadság" szó arra indítja az embereket, hogy
szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még
Istennel és a természet törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd
elfoglaljuk helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet
szótárából ezt a szót, mert ez az állati erő egyik forrását takarja,
mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja. Igaz, hogy ezek a
vadállatok mindannyiszor újra elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor
könnyen láncra verhetők, de ha nem kapnak vért, akkor nem alszanak el,
hanem tovább verekednek.
4. JEGYZŐKÖNYV
A köztársaság fokozatai. Nemzsidó szabadkőművesség. Szabadság és
hit. Nemzetközi ipari verseny. A spekuláció szerepe. Az arany kultusza.
Minden köztársaság több fejlődési fokozaton megy át. Az
első szakaszt az első napokban a vak tömeg őrjöngése jellemzi, amely
ide-oda, jobbra-balra hányódik; a második szakasz a demagógia, amelyből
az anarchia születik, ez pedig elkerülhetetlen kényuralomhoz vezet. Az
azonban többé nem törvényesen és nyilvánosan elismert, s ezért nem
felelősségteljes kényuralom, hanem általuk nem látható és titkosan
leplezett, de mindamellett nagyon is érezhető kényuralom valamely
titkos szervezet kezében, melynek cselekedetei annál
lelkiismeretlenebbek, mert a színfalak mögött működik, mindenfajta
ügynökök háta mögött, akiknek váltogatása nemcsak nem hátrányos a
titkos hatalomra nézve, hanem még segíti is, amennyiben a folytonos
cserék következtében nem kell segélyforrásait hosszú szolgálatok
jutalmazására igénybe vennie. Ki és mi képes láthatatlan erőt
megdönteni? Mert a mi erőnk pontosan ilyen. A nemzsidó szabadkőművesség
vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk
cselekvési terve azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad az
egész nép számára. Mindazonáltal még a szabadság is ártalmatlan lehet
és elfoglalhatja a maga helyét az állam gazdasági életében anélkül,
hogy ártana a népek jólétének, ha nem az istenhitben, az emberiség
testvériségén nyugszik és nincs összekapcsolva az egyenlőség
fogalmával, amely ellenkezik a teremtésnek alárendeltségre alapozott
törvényeivel. Ilyen hittel rendelkező népet kormányozni lehetne papi
felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna lelkipásztorainak
irányítása alatt, alávetve magát Isten földi törvényeinek. Ebből az
okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy
kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, és
hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi szükségletekkel
helyettesítsük.
Hogy ne legyen a gójoknak idejük a gondolkozásra és megfigyelésre,
az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk gondolataikat. Így az
összes nemzetet a nyerészkedési hajsza fogja lekötni és ebbeli
versengésükben nem fogják észrevenni közös ellenségüket. Hogy a
szabadság egyszersmind felbomlassza és tönkretegye a gój társadalmat,
spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen
az, amit az ipar az országtól megvon, ki fog csúszni a nemzsidók
kezeiből a spekulációba, azaz a mi kezeinkbe fog kerülni.
A hatalomért folytatott harc fokozódása és a gazdasági életre mért
csapások csalódott, hideg és szívtelen társadalmat fognak létrehozni,
sőt már létre is hozták. Az ilyen társadalom erős idegenkedéssel fog
viseltetni a magasabb politikával és a vallással szemben. Egyetlen
vezérfonala a nyereség, azaz az arany, valósággal isteníteni fognak
azok miatt az anyagi örömök miatt, melyek az arany segítségével
megszerezhetők. Ekkor aztán üt majd az óra, amikor a gójok alsóbb
osztályai - nem azért, hogy elérjék a jót, még csak nem is azért, hogy
gazdagsághoz jussanak, hanem kizárólag a kiváltságosak elleni
gyűlöletből - követni fognak minket azok ellen, akik vetélytársaink a
hatalom megszerzésében: a gójok intellektueljei ellen.
5. JEGYZŐKÖNYV
Egy erős kormányközpontosítás létrehozása. A hatalomátvétel
módszerei a szabadkőművesség által. Az államok közötti egyezségek
lehetetlenségének okai. A zsidók "sorsának" állapota. Arany - az
államgépezet motorja. A kritika jelentősége. "Kirakat"-intézmények. A
szócsépléstől való elfáradás. Hogyan kell megragadni a közvéleményt. Az
egyéni kezdeményezés jelentősége. A szuperkormány.
Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan
közösségnek, amelyekben mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak
csalásszámba menő trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet
gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget
csak büntető intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem pedig
önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti érzelmeket
kitörölték kozmopolita meggyőződések? Milyen kormányformát kell adni
ilyen közösségnek, ha nem azt a kényuralmat, melyet a későbbiek során
fogok elmondani önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a
közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk.
Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink
politikai életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás
után vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és
szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly
hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol
képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval
szembehelyezkedik velünk.
Azt fogják mondani nekünk, hogy olyan kényuralom, amilyenről
beszélek, nem egyeztethető össze napjaink haladásával, én azonban
bizonyítani fogom önöknek, hogy igenis összeegyeztethető. Azokban az
időkben, amikor a népek úgy néztek fel a királyokra a maguk trónjain,
mint Isten akaratának megnyilatkozására, zúgolódás nélkül alávetették
magukat a királyok zsarnoki hatalmának; attól a naptól kezdve azonban,
hogy tudatosítottuk bennük saját jogaikat, közönséges halandóknak
kezdték tekinteni a trónon ülőket. Az Isten kegyelméből való királyi
méltóság a nép szemében elvesztette minden jelentőségét, és amikor
Istenbe vetett hitüktől is megfosztottuk az embereket, az uralkodói
hatalom az utcára került s ott, mint köztulajdont, magunkhoz ragadtuk.
Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és
egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és
szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és
mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek.
Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás
finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban,
nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban. Ebben a
tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne velünk összehasonlítani,
de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében
hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos
szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ számára
valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az ő legfőbb uralkodója, a
katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből; számunkra, a
Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem mindegy.
Egy ideig talán sikeresen elbánna velünk a gójok összességének
szövetsége: ettől a veszélytől azonban megóv bennünket a köztük
uralkodó egyenetlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy soha ki nem
küszöbölhető. Felszítottuk és az elmúlt húsz évszázad során hatalmas
arányúvá növeltük a gójok személyi és nemzeti ellentéteit. Ezért
egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk, mert
mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló
egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk - nincs
menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást sem
köthetnek anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a kezünk.
"Per Me reges regnant." (Általam uralkodnak a királyok.) És a
próféták megmondták, hogy Isten maga választott ki bennünket arra, hogy
uralkodjunk az egész világ felett. Isten megfelelő tehetséggel ruházott
fel, hogy megbirkózzunk feladatunkkal. Ha volna a velünk szemben álló
táborban szellemóriás, az még folytatná a harcot ellenünk, de az újonc
nem vehetné fel a versenyt a rég meggyökeresedettel; a harc irgalmatlan
lenne közöttünk, olyan harc lenne, amilyet még nem látott a világ.
Bizony, szellemóriásuk elkésett volna. Az összes állam gépezetének
valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az
államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig az arany. A mi bölcseink által
kieszelt közgazdaságtudomány réges rég királyi tekintélyt kölcsönzött a
tőkének. Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését,
szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot
létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják
láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni
azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a
nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a népeket, mint
háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a lángra lobbantott
szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb átvenni és saját
értelmünkben magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat.
Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt;
hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra
irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres
szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket.
A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat a
tettekkel. Megelégszenek a látszattal és csak ritkán ügyelnek arra,
vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért
kirakatintézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát
adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást. Magunkra fogjuk
ölteni az összes párt, az összes irányzat liberális arculatát, s ezt a
liberalizmust szónokainkkal annyira agyon fogjuk csépeltetni, hogy ki
fogják meríteni hallgatóink türelmét és meg fogják utáltatni velük a
szónoklást.
Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly
módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot
a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben
a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az
embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a
közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik
irányítják a közvéleményt. Ez az első titok.
Kormányunk sikerének második titkos kelléke abban áll, hogy a
lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa a nemzetek rossz
tulajdonságait, szenvedélyeit, annyira szaporítsa a társadalmi
érintkezés szabályait, hogy az így előálló összevisszaságban senki se
tudjon eligazodni s az emberek a végén meg se értsék egymást. Ez az
eljárás abban is segítségünkre lesz, hogy viszályt szítsunk valamennyi
pártban, hatálytalanítsunk minden kollektív erőt, amely még nem
hajlandó behódolni nekünk, és elvegyük a kedvet mindenfajta egyéni
kezdeményezéstől, amely bármiképp akadályozhatná ügyünket. Nincs
nagyobb veszély, mint az egyéni kezdeményezés, ha tehetséggel párosul,
többet érhet el, mint az emberek milliói, akik között elhintettük az
egyenetlenség magvát. Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését,
hogy ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni
kezdeményezőerőt igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le
karjait. A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az
erőket, ha összeütközésbe kerülnek mások szabadságával. Ebből az
összeütközésből súlyos erkölcsi megrázkódtatások, kudarcok származnak.
Mindezekkel az eszközökkel annyira ki fogjuk meríteni a gójokat, hogy
kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani
nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak
alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat és
szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe "kormányok
feletti közigazgatás"-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek
karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek
szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a
világ összes nemzetét.
6. JEGYZŐKÖNYV
Monopóliumok; ezektől függ a gójok vagyona. A nemesség földjének
elvétele. Kereskedelem, ipar és spekuláció. Luxus. Béremelés és az
alapszükségletek árának emelése. Anarchizmus és részegeskedés. A
gazdasági elméletek propagandájának jelentősége.
Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni,
óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly
mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el
fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett
bizalom. ...
Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét!
Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk
jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként
állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk. A gój nemesség, mint
politikai hatalom halott, - nem kell számításba vennünk; mint
földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a
megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges
számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél
legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok
eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban
fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos és feltétlen
engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés
folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és
tönkremenni.
Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart,
mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy
ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a
magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság
talpraállításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a
mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van
szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt,
mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ
minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor
azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy
megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.
Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció
mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet mi
terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a fényűzés
után, amely mindent elnyel. Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban
semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor
elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának
emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és
állattenyésztés hanyatlásának következménye. Továbbá ravaszul alá
fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy hozzászoktatjuk a
munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, .s ezzel egyidejűleg
megteszünk minden intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld színéről a
gójok összes képzett erőit.
Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására,
azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól,
hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos elveit,
amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát fejtenek
ki.
7. JEGYZŐKÖNYV
A fegyverkezés fokozása. Forrongás, viszálykodás és ellenségeskedés
az egész világon. A gójok ellenállásának megfékezése háborúk és
világháborúk által. A titoktartás sikert jelent a politikában. A sajtó
és a közvélemény. Amerika, Kína és Japán fegyverei.
A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának
növelése mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El
kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak
proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos,
rendőrség és katonaság legyen.
Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész
Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén más földrészeken
is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes
országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk
ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy
helyreállítsuk a rendet. Mindezek az országok hozzászoktak ahhoz, hogy
bennünk elkerülhetetlen kényszererőt lássanak. Másrészt intrikáinkkal
össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket politikai
eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek segítségével
valamennyi állam kormányzatában szőttünk. Hogy ez sikerüljön nekünk,
éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk szóbeli tárgyalások
és megegyezések során, ami viszont az úgynevezett "hivatalos
nyelvhasználat"-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk alkalmazni:
magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység álarcát. Ilyen
módon a gójok népeinek kormányai - akiket arra tanítottunk, hogy csak a
külszínt nézzék, bármit is adunk tudtukra - továbbra is az emberiség
jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk.
Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak
az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk,
háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok
megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború
kirobbantásával kell védekeznünk. A politikában a siker legfőbb
tényezője a vállalkozások titokban tartása: a diplomata szavának nem
kell megegyeznie azzal, amit tesz. Kényszerítenünk kell a gójok
kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki, amely kedvez a
kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású tervünknek, annak,
amit közvéleményként fogunk beállítani, amely közvéleményt viszont
titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett "nagyhatalom" - a sajtó
segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris
teljesen a mi kezünkben van.
Egyszóval, összefoglalva az általunk végrehajtott ellenőrzést az
európai gój kormányok felett, ki kell, hogy mutassuk erőnket, az
egyikőjüknek terrorista kísérletekkel, a többieknek; ha az ellenünk
kitörő általános felkelés megengedi, Amerika, Kína, vagy Japán
fegyvereivel kell válaszolnunk.
8. JEGYZŐKÖNYV
A törvénykezési jogok kétértelmű alkalmazása. A szabadkőműves
vezetőség adminisztrátorai. Különleges iskolák és legmagasabb fokú
kiképzés. Közgazdászok és milliomosok. Akikre felelős beosztásokat
bízunk a kormányban.
Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink
használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A
törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is
tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd
ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és
igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen
döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket
fejeznének ki, törvényes formába öntve. Vezetőségünknek körül kell
vennie magát a civilizációnak mindama erőtényezőivel, melyek között
majd működnie kell. Körül fogja venni magát közírókkal, gyakorlati
jogászokkal, közigazgatási tisztviselőkkel, diplomatákkal és végül
olyan személyekkel, akik szakiskoláinkban legmagasabb fokú különleges
képzésben részesültek. Ezek a személyek ismerni fogják a társadalmi
szerkezet valamennyi titkát, jártasak lesznek minden politikai ábécé és
szókincs nyelvhasználatában; meg fogják ismertetni velük az emberi
természet mélységeit, az emberi léleknek mindazokat az érzékeny
húrjait, amelyeken majd játszaniuk kell. Ezek a húrok: a gójok lelki
magatartása, törekvései, hibái, bűnös szenvedélyei és képességei,
valamint az egyes osztályok és rendek sajátosságai. Felesleges
megjegyezni, hogy a kormányhatalomnak e tehetséges segéderői, akikről
beszélek, nem a gójok közül fognak kikerülni, akik közigazgatási
tevékenységükben nem szoktak vesződni azzal, hogy törődjenek munkájuk
céljával, és sohasem nézik, miért van arra szükség. A gójok
tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá papírokat és vagy pénzéhségből
vagy becsvágyból szolgálnak. Körül fogjuk venni kormányunkat gazdasági
szakemberek egész seregével. Ez is oka annak, hogy a
közgazdaságtudomány a fő tantárgy abban az oktatásban, amelyben a
zsidók részesülnek. Lesz körülöttünk ezen kívül hatalmas tömeg bankár,
nagyiparos, nagytőkés és - ami a legfontosabb - milliomos, lényegében
ugyanis minden pénz kérdése lesz.
Bizonyos ideig - amíg nem lesz többé kockázatos felelősségteljes
állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni - olyan személyek kezébe
fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és hírneve olyan, hogy
szakadék tátong közöttük és a nép között, akiknek, ha nem
engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással kell számolniuk
vagy el kell tűrniük - így arra késztetjük ezeket a személyeket, hogy
utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.
9. JEGYZŐKÖNYV
A szabadkőműves elvek alkalmazása a népek átnevelésére. A szabadkőművesség jelszavai.
Az antiszemitizmus jelentősége. A szabadkőművesség diktatúrája. Terror.
Kik a szabadkőművesség szolgálói? A gój államok "világosan látó" és
"vak" erejének jelentősége. Kapcsolat a hatóság és a tömeg között. A
liberalizmus kaotikus féktelensége. Az oktatás és nevelés megragadása.
Hamis elméletek. A törvények értelmezésének módjai. A "földalattik"
(világvárosokban).
Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe
annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek.
Elveink általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át
nem neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő
óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell
ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb népet
fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk. Mihelyt
felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek
valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a "szabadság,
egyenlőség, testvériség" szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem
lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen:
"a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség
eszményképe". Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak és így a
szarvánál fogjuk megragadni a bikát. . . Ténylegesen már kiküszöböltünk
mindenfajta uralmat a sajátunkon kívül, jogilag azonban még megmaradt
egy csomó. Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a
forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő
antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb
rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához. Nem bocsátkozom
további magyarázatokba, mert ezt az ügyet már ismételten megtárgyaltuk.
Semmi sem állíthat korlátokat működésünk elé. Szuperkormányunk a
törvényen kívül álló keretekben működik s azt az elfogadott
szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes szóval jelölik, hogy
diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a törvényhozók,
ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk és
kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi csapatunk vezetői magasan ülünk a
parancsnok harci paripája hátán. Akaraterővel uralkodunk, mert
kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyőzött párt
öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság,
irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat. Tőlünk indul ki a mindent
elnyelő terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát
képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták,
kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket
felfegyvereztük feladataik elvégzésére: Mindegyikük a saját maga
számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik
megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot
idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek
meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik
békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok
feletti szuperkormányunkat.
Az emberek nagy garral hangoztatták annak szükségességét, hogy a
szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel rendezzék. Azzal, hogy
pártokra szakadtak, a kezünkbe adták magukat, a pártharcokhoz ugyanis
pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van. Okunk lehetne attól tartani,
hogy a gój uralkodók "világosan látó" hatalma egyesül a gój tömegek vak
erejével, de minden ilyen lehetőség ellen megtettük az összes szükséges
intézkedést: kölcsönös terror formájában gátat emeltünk a két erő
között. Ily módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi,
csakis mi fogunk neki vezetőt adni és fogjuk - természetesen - arra az
útra irányítani, amely célunkhoz vezet.
Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktől,
időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját
személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk révén.
Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen fogunk
tárgyalni a néppel a vásártereken és úgy fogjuk kioktatni a politikai
kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük.
Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a falusi iskolákban?
Amit azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt azonnal
megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában
elterjeszti.
Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon
óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát
mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos
rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus
féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a
törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén
szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban,
mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük,
elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan
elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy
helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerű
eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket lényegileg nem
módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi
értelmükből. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a
törvénymagyarázatok először elhomályosították, majd érthetetlenné
tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált
szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni.
Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének kiindulópontja. Önök azt
mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha
idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen
azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a
legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti
vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkezése
előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a
fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe
fogjuk röpíteni.
10. JEGYZŐKÖNYV
Látszatpolitika. A csalás "őrszelleme". Mit ígér a szabadkőműves
államcsíny? Egyetemes választójog. Önfontosság. A szabadkőművesség
vezetői. A lángelme, aki vezeti a szabadkőművességet. Intézmények és
feladataik. A liberalizmus mérge. Alkotmány - a pártviszályok iskolája.
A köztársaságok kora. Elnökök - a szabadkőművesség bábjai. Az elnökök
felelőssége. A képviselőházak és elnökök szerepe a "panamázás"-ban.
Szabadkőművesség - a törvényhozó erő. Új köztársasági alkotmány.
Átmenet a szabadkőműves kényuralomba. "A világ ura" kinyilvánításának
pillanata. Betegségek beoltása és más fortélyok.
Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már mondtam, és
kérem önöket, tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a
politikában megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák
fel a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját
szórakozásukra fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára
rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó
szolgálatot fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy
fontolóra vegyük a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és
vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti
egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a
közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad
egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket,
nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden
részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a
fennállójogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a
jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltűnés
nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk, úgy tűnne
fel, mintha már meg is adtuk volna őket.
A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a
politikai hatalom géniuszai iránt és csodálattal nyugtázza
erőszakosságaikat; "ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is
lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen
csinálták, micsoda vakmerőség!" - mondják...
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az
új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük.
Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük
magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és
ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le
fog törni minden akadályt utunkon.
Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a
különböző népeknek. "Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit
kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a
népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét.
Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos
ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk
nektek... " Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés
és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték
rendeltetésüket a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ
trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb
közösségeit is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés
alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek
egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről
ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására
osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia
kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a művelt, vagyonos
osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk
saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a
család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy
önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg
ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg
sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk
hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon
hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely
irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg
vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő
kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ
keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati
tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem
tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan
dolgozzanak rajta. Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de
nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét
az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos
szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává
tennénk és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel
ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem
értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését.
Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak
legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a
tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé. Ezek a tervek
egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket. Csupán
gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani,
aminek következtében azok egész működése úgy fog módosulni, ahogy ez a
terveinkben megszabott iránynak megfelel.
Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően
egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus,
államtanács, törvényhozás és végrehajtó hatalom. Felesleges
megmagyaráznom önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának
mechanizmusát, mert mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék
figyelembe, hogy az említett intézmények mindegyike valamely fontos
funkciónak felel meg az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a
"fontos" jelzőt nem az intézményre vonatkoztatom hanem a funkcióra,
következésképpen nem az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek
az intézmények felosztották maguk között a kormány összes funkcióját -
a közigazgatást, a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat, s ezért úgy
működnek, mint az emberi test szervei. Ha az államgépezetnek csak egy
részében is kárt teszünk, az állam beteggé válik, mint az emberi test,
és végül is meghal.
Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét,
egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget
kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk
haláltusájuk végét.
A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a
korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az
alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája
az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak,
pártszeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy
személytelenné tegye az állami életet. A "csevegések" szónoki emelvénye
- nem kevésbé hatásosan, mint a sajtó - tétlenségre és tehetetlenségre
kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve
őket, amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a
köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót
kormánykarikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből,
bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az
alapját annak az aknának, amelyet a gój nép, jobban mondva a gój népek
alatt elhelyeztünk.
Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért.
Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a
formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a
felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért
versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül
elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az
államot? ...
Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk
rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos
folt, valami "panama" vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható
ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a
leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes
kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó
kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház fedezni,
védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk venni tőle azt
a jogot, hogy új törvényeket javasoljon vagy meglevő törvényeket
módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre, a mi bábunkra fogjuk
ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen mindenféle támadás
céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt adunk majd a kezébe,
amennyiben fel fogjuk jogosítani arra, hogy közvetlenül a néphez
forduljon, kikérje a nép döntését függetlenül annak saját
képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép többségéhez, amely épp oly
vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel fogjuk ruházni az elnököt a
hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk
igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének
rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az
új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az
alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.
Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között a szentély kulcsa
a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja többé irányítani a
törvényhozó hatalmat.
Ezenkívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt el fogjuk venni
a képviselőháztól azt a jogot, hogy kormányintézkedések ügyében
interpelláljon, továbbá az új alkotmány segítségével a lehető
legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők számát, amivel együtt jár
majd a politikai szenvedélyek és a politikai ügyekért való lelkesedés
aránylagos csökkentése is. Ha pedig - ami aligha várható ezek a
szenvedélyek még a képviselőknek e minimális száma mellett is lángra
lobbannának, uszító felhívással és a nép többségére való hivatkozással
el fogjuk mozdítani őket. . . Az elnöktől függ majd a képviselőház és a
szenátus elnökeinek és alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó
ülésezéseit meg fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig
tartó ülésszakokat fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó
hatalom fejének továbbá joga lesz összehívni és feloszlatni a
parlamentet és ez utóbbi esetben elhalasztani az új parlament
összeülésének időpontját. Hogy azonban mindezek a lényegileg
törvénytelen cselekedetek ne terheljék tervünk szempontjából túl korán
az elnök felelősségét, fel fogunk ruházni minisztereket és más
magasrangú kormánytisztviselőket, hogy önálló intézkedésekkel kerüljék
meg az elnök rendelkezéseit, aminek következtében az elnök helyett őket
fogják bűnbakká tenni... Ezt a szerepet különösen a szenátus, az
államtanács vagy a minisztertanács számára ajánljuk, de nem az egyes
tisztviselők számára. Az elnök a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni
azokat a törvényeket, amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé;
továbbá hatályon kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére adjuk,
hogy erre szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegű
törvényeket, sőt a kormány alkotmányos működésétől való eltérést
javasolni, mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb
jóléte ezt követeli.
Ilyen intézkedésekkel meg fogjuk szerezni a hatalmat ahhoz, hogy
apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit uralmunk kezdetén
kénytelenek vagyunk felvenni az államok alkotmányaiba azért, hogy
felkészüljünk arra az átmeneti időszakra, amely alatt észrevétlenül
eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor itt lesz az ideje
annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká változtassunk.
Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása
előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig
kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása
és tehetetlensége, így fog felkiáltani: "Távolítsátok el őket és
adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és
megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a
vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk,
melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink alatt.
Mint önök azonban nagyon jól tudják, azt, hogy az összes nemzet
kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden
országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira
összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyűlölettel, veszekedéssel,
irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel,
BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne lássanak más
kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli
és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.
Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha
valószínű, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után
áhítozunk.
11. JEGYZŐKÖNYV
Az új alkotmány programja. Az indítványozott forradalom egyes
részletei. A gójok - egy birkanyáj. Titkos szabadkőművesek és
"látszat"-páholyok.
Az államtanács - eddigi formájában - nyomatékos
kifejezője volt az uralkodói tekintélynek: mint a törvényhozó testület
látható része az lesz, amit az uralkodó által hozandó törvények és
rendeletek szerkesztőbizottságának lehetne nevezni.
Ez tehát az új alkotmány programja. Mi fogjuk megállapítani a
Törvényt, a Jogot és az Igazságot, mégpedig 1) a törvényhozó testület
elé terjesztett javaslatok alakjában, 2) az elnök rendeletei útján
általános érvényű rendszabályok alakjában, szenátusi rendeletekkel és
államtanácsi határozatokkal miniszteri rendeletek formájában, 3) ha
megfelelő alkalom adódik, az államban kirobbantott forradalom útján.
Miután nagy vonalakban lefektettük eljárásmódunkat, még teljessé
kell majd tennünk a forradalmat az államgépezet működésében a már
jelzett irányban. Ez alatt a sajtószabadságot, az egyesülési jogot, a
lelkiismereti szabadságot, a választások elvét és sok egyebet értek,
aminek mindörökre el kell tűnnie az emberek emlékezetéből, vagy pedig
gyökeres változáson kell átmennie közvetlenül az új alkotmány
kihirdetése után. Ez lesz az egyetlen alkalom, amikor egyszerre
kiadhatjuk összes parancsainkat, később ugyanis már veszélyes lesz
minden említésre méltó változtatás a következő okokból: ha rideg
szigorral visszük keresztül a változtatást a szigorúság és
megszigorítások szellemében, a további hasonló természetű változásoktól
való félelem kétségbeesésbe kergetheti az embereket, ha viszont újabb
várható engedmények szellemében visszük keresztül, az emberek azt
mondanák, ez beismerése annak, hogy helytelenül cselekedtünk, ami
tönkretenné uralmunk csalhatatlanságának presztízsét, vagy pedig azt
mondanák, félelemből vagyunk kénytelenek engedékeny magatartást
tanúsítani, amiért nem kapnánk köszönetet, mert feltételeznék, hogy
kényszerből tettük... Mindkét eshetőség árt az új alkotmány
presztízsének. Arra van szükségünk, hogy a világ népei az új alkotmány
kihirdetésének első pillanatától kezdve - amíg a forradalom befejezett
ténye még elkábítja őket, amíg még a rémület és bizonytalanság
állapotában vannak - egyszer s mindenkorra ismerjék fel: annyira
erősek, annyira legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk,
hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában
sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy
kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és
képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani,
hogy egy csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi
esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és
reszketve be fogják csukni szemüket és meg fognak elégedni azzal, hogy
megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok. És
tudják önök, mi történik, ha a farkasok betörnek a nyájba? ...Van még
egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni a szemüket: ugyanis
továbbra is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak minden
szabadságot, amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük a béke
ellenségeit és megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni arra,
hogy meddig várnak majd szabadságuk visszatérésére...
Vajon minek találtuk ki ezt az egész politikát és fogadtattuk el
ravaszul a gójokkal úgy, hogy semmi esélyük ne legyen annak mélyebb
értelmét megvizsgálni? Valóban minek, ha nem azért, hogy kerülő úton
érjük el, ami szétszórt törzsünk számára egyenes úton elérhetetlen? Ez
a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos szabadkőművességet,
melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit még csak nem is gyanítják
ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk a nyílt szabadkőműves
páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik szemébe.
Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott
Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult
legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére
vezetett bennünket.
Már nem sokat kell építenünk azon az alapon, amelyet leraktunk.
12. JEGYZŐKÖNYV
A "szabadság" fogalmának szabadkőműves értelmezése. A sajtó jövője a
szabadkőműves királyságban. A. sajtó irányítása. Tudósító ügynökségek.
Hogyan értelmezi a szabadkőművesség a haladást? Még többet a sajtóról.
A szabadkőművesség szolidaritása a mai sajtóban. A "közkereslet"
felkeltése vidéken. Az új rezsim csalhatatlansága.
A "szabadság", melyet különbözőképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény
megenged. A szónak ez az értelmezése a kellő időben szolgálatunkra
lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a
törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb vázolt
program értelmében kívánatos számunkra. A sajtóval a következő módon
fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse
és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez
szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen,
igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb
sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg
fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük
majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna
megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is
céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény
nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból
kifolyólag, hogy cenzúrázni kell őket, mi majd nagy hasznot
hajtójövedelmi forrássá tesszük őket a mi államunk számára: külön
sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe
helyezését fogjuk követelni, mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum
vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy
kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk
irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még
- irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az
intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek
a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak
majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt
annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban
el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki
sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának
glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni
ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék
figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi
általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan
pontokat fognak támadni, amelyek módosítását előre elhatároztuk.
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra
kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket
egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a
világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már
teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi
diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte
valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit,
amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem,
ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk
arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: milyen lesz akkor a mi
helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az
egész világ felett uralkodó királyunk személyében? ...
Térjünk vissza a sajtó jövőjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros,
vagy nyomdász akar lenni, köteles lesz megszerezni a foglalkozása
gyakorlására megállapított engedély-okiratot, amelyet bármely vétség
esetén azonnal meg fogunk vonni tőle. Ilyen intézkedésekkel a
gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk
kezében, amely nem fogja többé megengedni, hogy a nemzet zömét a
haladás áldásait illetően tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák.
Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton
elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek egymás
közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista viszonyokat
teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás gondolata
bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta
megállapítani annak határait... Minden úgynevezett liberális
anarchista, ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük
a szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül
féktelenségbe esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az
ellentmondás kedvéért...
Most rátérünk az időszaki sajtóra. Ezt is, mint minden
nyomtatványt, ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel fogjuk
terhelni, és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit kell majd
fizetni. Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni, egyrészt
azért, hogy csökkentsük a magazinok számát, melyek a nyomtatott méreg
legrosszabb formái, másrészt pedig azért, hogy ezzel az intézkedéssel
olyan hosszadalmas művekre kényszerítsük az írókat, melyeknek kevés
olvasójuk lesz, már csak azért is, mert költségesek lesznek. Ugyanakkor
olcsó lesz és mohón fogják olvasni mindazt, amit mi magunk adunk majd
ki azért, hogy számunkra kedvező irányba befolyásoljuk a szellemi
fejlődést. Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat,
a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk függővé fogják
tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog
találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni. Mielőtt ugyanis a
kiadó vagy nyomda bármely művet elfogad nyomtatásban való
megjelentetésre, ehhez engedélyt kell majd kérnie a hatóságoktól. Így
előre fogunk tudni minden csalafintaságról, amely ellenünk készül, s ki
fogjuk hűlni a méregfogát, amennyiben magunk foglalunk majd állást a
szóbanforgó ügyben.
Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé
tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó
részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó
ártalmas befolyását és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas
befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett
újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt
azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk
kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben,
irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra
állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a
csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.
Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a
mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag
jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az
lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és
közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket,
melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb
ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják
tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk
kártyáikat.
Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot - lesznek
közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még anarchista
lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben
van... Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek
mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különböző
irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelően. Mihelyt
valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak
megfelelő irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis
elveszti minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok a
bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét
képviselik, a mi véleményünket fogják szajkőlni, vagy bármely
véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban a hiú hiszemben,
hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában azt a zászlót fogják
követni, amelyet kitűzünk eléjük.
Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen
nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. "Központi
sajtóhivatal" név alatt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni, amelyeken
ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a nap
jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával - de
mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve - látszólag
sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat
szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre az
első hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez -
természetesen - előnyünkre van. Ezek az ellenünk irányuló támadások
yrcég egy másik célt is szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy
meggyőzzék alattvalóinkat arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel
alkalmat adva ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben
álló össze.s lap üres fecsegő, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben
tárgyilagos ellenvetéseket tenni.
Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság nem vehet
észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják annak
sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük
kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd számunkra,
hogy - amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik - politikai
kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a
közvéleményt, hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az
igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy
azok ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e őket,
mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk. . .
Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett, mert azok nem
fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes egészében
részletesen kifejthetik nézeteiket - a sajtóval való bánásmód előbb
említett módszerei következtében. Még csak meg sem kell majd cáfolnunk
őket, legfeljebb egészen felületesen.
Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik
helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen meg
fogjuk cáfolni.
Már manapság is vannak ilyen jelenségek - hogy csak a francia
sajtót vegyük -, melyek arra vallanak, hogy szabadkőműves összetartás
érvényesül a következő jelszónak megfelelően: a sajtó valamennyi
szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek jövendőmondói,
egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát, hacsak határozatot
nem hoznak annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni ezt
a titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi működés kifejtésére, ha
nincs múltjában valami sebezhető pont... Ezeket a sebezhető pontokat
azonnal lelepleznénk. Amíg ezekről csak kevesen tudnak, az újságíró
tekintélye vonzást gyakorol az ország lakosságának többségére - a tömeg
lelkesedéssel követi. Különösen számítunk a vidék támogatására. Vidéken
kell szítanunk azokat a reményeket és impulzusokat, melyek segítségével
bármely pillanatban rátörhetünk a fővárosra, a fővárosokban pedig
ugyanakkor úgy fogjuk beállítani, mintha ezek a megnyilvánulások a
vidék népességének önálló reményei és törekvései lennének. Előidézőjük
természetesen mindig egy és ugyanaz lesz: - mi. Szükségünk van arra,
hogy addig, amíg el nem érjük hatalmunk teljét, a fővárosok szorongatva
találják magukat a nemzet vidéki közvéleményétől, vagyis ügynökeink
által létrehozott többségétől. Arra van szükségünk, hogy a fővárosok a
lélektani pillanatban ne tudják megvitatni a befejezett tényeket annál
az egyszerű oknál fogva, ha másért nem, hogy azokat a vidék túlnyomó
részének közvéleménye már elfogadta.
Az új kormányzatnak abban az átmeneti időszakában, amely megelőzi
teljes szuverenitásunkat, nem szabad megengednünk, hogy a sajtó
bármilyen közéleti becstelenséget leleplezzen; az embereknek azt kell
hinniük, hogy az új kormányzat annyira megelégedetté tett mindenkit,
hogy még a bűncselekmények is megszűntek... A bűncselekményekről csak
azok áldozatainak és véletlen tanúknak szabad tudniuk - senki másnak.
13. JEGYZŐKÖNYV
A mindennapi kenyér szükséglete. Politikai kérdések. Ipari kérdések.
Szórakozás. Vidámparkok. "Egy az igazság." A nagy problémák.
A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a
gójokat, hogy befogják szájukat és alázatos szolgáink legyenek.
Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből,
utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül,
hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben
pedig mi - szép nyugodtan az így támadt vita lármája közepette - meg
fogjuk hozni és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket,
amelyeket akarunk, s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság elé
tárjuk. Senki sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés
visszavonását követelni, annál kevésbé, mert azt az előző állapothoz
képest javulásnak fogjuk beállítani... A sajtó pedig azonnal új
kérdésekre fogja irányítani az emberek figyelmét (nem tanítottuk az
embereket arra, hogy állandóan valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek
az új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják vetni magukat azok az
ostoba fajankók, akik még most sem akarják megérteni, hogy
leghalványabb fogalmuk sincs azokról a dolgokról, melyeknek
megtárgyalására vállalkoznak. A politika kérdéseit senki más nem fogja
fel ésszel, mint azok, akik már korszakokon át irányították a
politikát: annak létrehozói.
Mindebből láthatjuk, hogy amikor biztosítjuk magunknak a tömeg
jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, és
észrevehetik azt is, hogy amikor a tömeg helyeslését látszunk keresni,
ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra vonatkozólag,
amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk. A nyilvánosság előtt
folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés
vezérel, hogy a közjót szolgáljuk. A politika kérdéseinek
megvitatásában zavarólag hathatna az emberek beleszólása, ezért
figyelmüket más irányba tereljük: előtérbe helyezzük az ipar kérdéseit,
azt állítva, hogy ezeknél is politikai kérdésekkel van dolgunk. Ezen a
téren hadd beszéljék ki a tüdejüket! A tömegek csak egy feltétellel
egyeznek bele abba, hogy ne fejtsenek ki politikai tevékenységet, hogy
kipihenjék magukat attól, amit politikai tevékenységnek tartanak (amely
tevékenységre mi tanítottuk őket, hogy eszközül használhassuk őket a
gój kormányok elleni harcban) - azzal a feltétellel, hogy új
elfoglaltságot találnak. Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest,
mintha ugyancsak politika lenne. Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék,
hányadán vannak, ezenkívül szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal,
szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket. A
sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és
mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés
végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről,
amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint a nép
egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék és önálló véleményt
alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint mi, mert csak mi
fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban - oly személyeken
keresztül természetesen, akikről nem sejtik, hogy velünk tartanak.
Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok, az utópisták,
az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat. Addig is azonban
még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra is le fogjuk kötni
gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta
hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes sikerrel az ostoba gójok
fejeit a haladásról szóló frázisokkal, amíg nincs közöttük egy sem, aki
képes felfogni, hogy ez a szó az igazságtól való eltérést takar
mindazon esetekben, amikor nem anyagi törekvésről van szó, mert igazság
csak egy van, és ebben haladásnak nincs helye. Mint minden megtévesztő
gondolat, a haladás is az igazság elhomályosítására szolgál, hogy azt
ne ismerje senki, kivéve minket, Isten Kiválasztottait, az igazság
őrzőit.
Amikor majd valósággá válik királyságunk, szónokaink meg fogják
magyarázni azokat a nagy kérdéseket, amelyek felforgatták az
emberiséget, hogy végül is alávessék jótékony uralmunknak. Ki fogja
akkor valaha is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi
figuraként tologattuk egy politikai tervnek megfelelően, amelyet senki
még csak nem is sejtett az évszázadok folyamán?
14. JEGYZŐKÖNYV
A jövő vallása. A rabszolgaság jövőbeni állapota.
Hozzáférhetetlenség a jövő vallásának ismeretéhez. A jövő pornográfiája
és sajtója.
Amikor felállítjuk királyságunkat, nem lesz kívánatos
számunkra, hogy más vallás is legyen, mint a miénk az Egy Istenről,
akivel sorsunk egybe van kötve annál a helyzetünknél fogva, amelyet
mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és akin keresztül ugyanez a
sorsunk egyesül a világ sorsával. Ezért el kell söpörnünk az istenhit
minden más formáját. Ha ennek következtében sokan ateistákká is válnak,
ahogy ma látjuk őket, ez - átmeneti állapot lévén - nem ellenkezik majd
céljainkkal, ellenkezőleg, figyelmeztetőül fog szolgálni azoknak a
nemzedékeknek, amelyek hallgatják majd a tanításunkat Mózes vallásáról,
amely a maga szilárd és tökéletesen kidolgozott rendszerével hatalmunk
alá hajtotta a világ összes népét. Ezzel fogjuk kihangsúlyozni a
vallásunkban rejlő misztikus igazságot, amelyen mint mondani fogjuk -
minden nevelő ereje alapul... Azután minden lehetséges alkalommal
cikkeket fogunk közölni, amelyekben összehasonlítjuk a mi jótékony
uralmunkat a múltbeli uralmakkal. A nyugalom áldásai - még ha azt a
nyugalmat évszázadok megrázkódtatásai erőszakosan hozták is létre -
csak még jobban ki fogják domborítani azokat a jótetteket, amelyekre rá
fogunk mutatni. A gój kormányok által elkövetett hibákat a legélénkebb
színekkel fogjuk ecsetelni. Ezeket a kormányokat annyira meg fogjuk
utáltatni a népekkel, hogy szívesebben veszik majd a nyugalmat a
szolgaság állapotában, mint azokat a magasztalt szabadságjogokat,
amelyek meggyötörték az emberiséget és kikezdték magának az emberi
létnek a forrásait is, amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke
használt ki, akik nem tudják, mit cselekszenek... Addigra a
kormányformák haszontalan megváltoztatásai, amelyekre rávettük a
gójokat, amikor aláaknáztuk államszerkezeteiket, annyira kifárasztották
majd a népeket, hogy inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk,
semhogy megkockáztassák, hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a
megrázkódtatásokat és nyomorúságokat, amelyeken keresztülmentek.
Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani kihangsúlyozni a gój kormányok
történelmi hibáit, mely kormányok oly sok évszázadon át gyötörték az
emberiséget, semmi megértést nem tanúsítván mindaz iránt, ami az
emberiség igazi javát szolgálja; ehelyett szociális áldások
fantasztikus terveit kergették és nem vették észre soha, hogy ezek a
tervek csak rontottak, de soha nem javítottak az általános viszonyokon,
melyek alapjai az emberi életnek...
Elveink és módszereink legnagyobb erőssége abban fog rejleni, hogy
ragyogó ellentétként állítjuk majd párhuzamba őket a halott, elpusztult
régi társadalmi renddel.
Filozófusaink meg fogják tárgyalni a gójok különböző vallásainak
minden fogyatékosságát, de soha senki nem fogja megvitatni a mi
hitünket annak igazi szemszögéből nézve, mert azt teljes egészében nem
fogja megtudni senki más, mint mi, akik soha nem fogjuk merni elárulni
annak titkait.
Haladó szelleműnek és felvilágosultnak ismert országokban
szellemtelen, erkölcstelen és visszataszító irodalmat hívtunk életre.
Ezt hatalomra jutásunk után egy ideig még támogatni fogjuk, hogy
hatásos kontrasztot szolgáltasson azokhoz a beszédekhez, ahhoz a
pártprogramhoz, melyeket a mi magasztos köreinkből fognak
terjeszteni... A mi bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői
legyenek a gójoknak, beszédeket, tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket
fognak elkészíteni, melyek felhasználásával oly módon befolyásoljuk
majd a gójok gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre
irányítsuk a figyelmet.
15. JEGYZŐKÖNYV
Egynapos államcsínyek világszerte. Kivégzések. A
gój-szabadkőművesség jövőbeni sorsa. A hatóság misztikuma.
Szabadkőműves páholyok szaporodása. Szabadkőműves bölcsek központi
kormánytestülete. Az Azev-taktika". Szabadkőművesség, mint az összes
titkos társaság vezetője. A nyilvános dicséret jelentősége.
Kollektivizmus. Áldozatok. Szabadkőművesek kivégzése. A törvény és
hatóság presztízsének hanyatlása. A mi helyzetünk, mint a Kiválasztott
Nép. A törvények világossága és rövidsége a jövő királyságában. A
paranccsal szembeni engedelmesség. Hatalommal való visszaélések elleni
intézkedések. A büntetések súlyossága. A bírák korhatára. A hatósági
közegek és bírák liberalizmusa. Az egész világ pénze. A
szabadkőművesség abszolutizmusa. A fellebbezéshez való jog. A jövőbeni
"uralkodó" hatalmának patriarchális "külső megnyilvánulása". Az
uralkodó dicsőítése. Az erős joga, mint az egyetlen jog. Izrael
királya. A világ pátriárkája.
Ha majd mindenütt ugyanarra a napra előkészített
államcsínyek segítségével végérvényesen felállítottuk királyságunkat,
miután végképp nyilvánvalóvá lett minden fennálló kormányforma
értéktelensége (s addig még nem kis idő fog elmúlni, talán egész
évszázad is), feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy gondoskodjunk arról,
hogy ellenünk ne kerülhessen többé sor összeesküvésekre. E célból
irgalmatlanul ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyvert fog azért,
hogy szembehelyezkedjék hatalomra jutásunkkal. Ugyancsak halállal
fogjuk büntetni bármilyen új titkos társaságfélének az alapítását és
szervezését. A már fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és szolgáltak
minket, ezután azonban fel fogjuk oszlatni őket és tagjaikat Európától
távol eső földrészekre fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal
a nemzsidó szabadkőművesekkel is, akik túl sokat tudnak. Azokat
közülük, akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől való
állandó félelemben fogjuk tartani. Törvényt fogunk hozni, amely a
titkos társaságok minden volt tagját Európából, uralmunk középpontjából
való száműzetéssel fenyeget.
Kormányunk döntései véglegesek, megfellebbezhetetlenek lesznek.
A gój társadalmakban, amelyekben elültettük és szilárdan
megalapoztuk az egyenetlenség és ellenkezés szellemét, a rend csak
irgalmatlan rendszabályok alkalmazásával állítható helyre, melyek
kifejezésre juttatják az államhatalom ellenállhatatlan erejét: nem
szabad tekintettel lenni az esetleg elbukó áldozatokra, ők a jövőbeli
jólétért szenvednek. Ennek a jólétnek a megvalósítása kötelessége
minden kormánynak, amely működését nemcsak előjogokkal, hanem
kötelezettségek vállalásával is igazolja. Az uralom szilárdságának
legfőbb biztosítéka a hatalom nimbuszának megerősítése, ilyen nimbusz
pedig csak a hatalomnak oly tiszteletet parancsoló hajthatatlanságával
teremthető meg, amely magán hordja a misztikus okokra - Isten
akaratára-visszavezetendő sérthetetlenség jelképeit. Ilyen volt még nem
is olyan régen az orosz autokrácia, amely egyetlen komoly ellenfelünk
volt a világon, nem számítva a pápaságot. Gondoljunk Sulla példájára,
akinek a haja szálát sem görbítette a vérrel áztatott Olaszország,
pedig azt a vért ő ontotta: Sullát a nép istenítette éppen a hatalma
miatt, noha darabokra tépte a népet; félelmet nem ismerő visszatérése
Olaszországba sérthetetlenséggel övezte. A nép nem nyúl hozzá ahhoz,
aki merészségével és lelkierejével hipnotizálja.
Közben azonban, amíg hatalomra nem jutunk, ellenkező módon fogunk
eljárni: a világ minden országában szabadkőműves páholyokat fogunk
életre hívni és szaporítani; azokba be fogjuk vonni mindazokat, akik
kimagasló szerepet visznek a közéletben vagy esetleg vihetnek, ugyanis
ezek a páholyok lesznek legfőbb hírszerzési központjaink és ezeken
keresztül fogjuk leginkább érvényesíteni befolyásunkat. Az összes
páholyt központi igazgatóság alá fogjuk helyezni, amely a mi
bölcseinkből fog összetevődni; erről kizárólag mi fogunk tudni,
mindenki más előtt ismeretlen lesz. A páholyoknak meglesznek a maguk
képviselői, akik arra szolgálnak majd, hogy palástolják a
szabadkőművesség előbb említett igazgatóságát, és hogy kiadják a
jelszavakat és utasításokat. Ezekben a páholyokban fogjuk megkötni azt
a csomót, amely összeköti egymással az összes forradalmi és liberális
elemet. Ezek valamennyi társadalmi rétegből kerülnek majd ki, így
tudomásunk lesz a legtitkosabb politikai összeesküvésekről is, és azok
irányítása már kitervezésük napjától kezdve a mi kezünkben lesz. A
páholytagok között lesz a nemzetközi és nemzeti rendőrség úgyszólván
minden ügynöke, az ő szolgálatuk ugyanis pótolhatatlan számunkra,
amennyiben a rendőrség abban a helyzetben van, hogy nemcsak a maga
külön rendszabályait alkalmazhatja az ellenszegülőkkel szemben, hanem a
mi tevékenységünket is palástolhatja és ürügyeket szolgáltathat
elégedetlenségre, stb. Titkos társaságokba legkészségesebben szellemi
foglalkozásúak, karrieristák, többnyire könnyelmű emberek lépnek be,
általában olyanok, akiket nem lesz nehéz kezelnünk és felhasználnunk
arra, hogy mozgásba hozzák annak a gépnek mechanizmusát, melyet mi
eszeltünk ki. Ha megrázkódtatás éri a világot, ez azt fogja jelenteni,
hogy fel kellett kavarnunk, hogy megbontsuk túl nagy összetartását. Ha
azonban bárhol a világon összeesküvést szőnének, annak élén senki más
nem fog állni, mint legmegbízhatóhb szolgáink egyike. Magától
értetődik, hogy nekünk és senki másnak kell irányítanunk a
szabadkőműves tevékenységet, mert mi tudjuk, merre vezetünk, mi
ismerjük minden történés végső célját, míg a gójok semmit sem tudnak
ezekről a dolgokról, még a cselekvés közvetlen hatását sem ismerik;
rendszerint beérik azzal, hogy elképzeléseik megvalósításával
pillanatnyilag kielégítsék önteltségüket, és észre sem veszik, hogy
elgondolásaik soha sem vezethetők vissza saját kezdeményezésükre, hanem
a mi sugalmazásaink eredménye...
A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban a
reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös koncból,
egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan és
megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni; szomjaznak
a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül bőkezűek vagyunk.
A sikert azért engedélyezzük nekik, hogy kihasználjuk a siker okozta
önteltségüket. Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy
magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában
azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik
saját csalhatatlanságukból fakadnak s meg nem eshetik velük, hogy
kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják képzelni, hogy
önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan naivitásnak milyen
állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű elvenni a bátorságukat a
legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak a megszokott taps
elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni őket új sikerek
kilátásba helyezésével. Amennyire a mieink megvetik a külső sikert és
csak azt nézik, hogy keresztülvihessék terveiket, annyira készek a
gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy sikerük legyen. Ez a lelki
sajátosságuk lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy
céljainknak megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük
azonban birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak
a gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell
olvadnia a kollektivizmus jelképes egységében.
Soha nem volt és soha nem is lesz annyi eszük, hogy ez a
vesszőparipa nyilvánvalóan ellenkezik a természet legfontosabb
törvényeivel, hiszen a természet a világ teremtése óta egymástól
különböző egyedeket hoz létre, mégpedig pontosan azért, hogy
egyéniségeket alkosson.
Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk,
nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentően világos bizonyíték -,
mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest? Főleg ez az, ami
szavatolja sikerünket.
És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben,
amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem szabad
visszariadni semmiféle eszköztől és nem szabad megszámolni azokat,
akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk a gój
barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel
kellett áldoznunk, ennek árán azonban már most olyan helyzetet
biztosítottunk a mieinknek a földön, amilyenről még csak nem is
álmodhattak. Az, hogy aránylag kevés áldozatunk volt, megőrizte
nemzetünket a megsemmisüléstől.
A halál minden ember életének elkerülhetetlen vége. Jobb ezt a
véget azok számára siettetni, akik akadályozzák művünket, mint saját
magunk, a mű megalkotói számára. Oly módon végzünk a szabadkőművesekkel
- ha arra szükség van -, hogy azt a hittestvéreken kívül senki még csak
nem is gyaníthatja soha; még halálos ítéletünk áldozatai maguk sem;
valamennyien úgy halnak meg, mintha halálukat normális betegség
okozná... Ezt tudva, félelmükben még a hittestvérek sem mernek
tiltakozni. Ilyen módszerekkel a szabadkőművességen belül gyökerestől
kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel szemben. Miközben
liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját népünket és ügynökeinket
feltétlen engedelmességre szorítjuk.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok
törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal
megfosztottuk a törvényt tekintélyétől. A legfontosabb és elvi
jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy mi
előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba mi
azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek
segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközéink, bár
látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb
eszközök segítségével. . . Még szenátorok és magasabb állású
közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok
teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az
elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani a maguk
számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési
módjának mi lehet a célja.
Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási
képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a
Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a
gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak
semmit maguk előtt és nem találnak fel semmit (legfeljebb talán anyagi
dolgokat). Ebből világos, hogy a természet magajelölt ki minket arra,
hogy vezessük és uraljuk a világot. Ha majd elkövetkezik nyílt uralmunk
ideje, az az idő, amikor bemutathatjuk uralmunk áldásait, újjá fogunk
alakítani minden törvényhozást. Valamennyi törvényünk rövid, világos,
tartós lesz, mindenféle magyarázatok nélkül, úgyhogy mindenki
tökéletesen meg fogja tudni érteni őket. A fő jellemvonás, amely végig
fog vonulni rajtuk, az lesz, hogy engedelmességet követelnek
parancsainkkal szemben, s ezt az elvet grandiózus tökélyre fogjuk
vinni. Akkor aztán meg fog szűnni minden visszaélés, mivel mindenki -
egészen a legalsóbb közegig - felelős lesz a legfőbb kormányhatalom
képviselőjének. Az e legfőbb hatóságnak alárendeltek hatalmi
visszaéléseit oly irgalmatlan büntetésekkel fogjuk sújtani, hogy nem
akad majd senki, akinek kedve lenne túllépni hatáskörét. Szigorúan
szemmel fogjuk tartani a közigazgatás tevékenységét, amelytől az
államgépezet sima működése függ; ha ugyanis ebben hanyagság üti fel a
fejét, ez mindenütt hanyagsághoz vezet; a törvényellenes eljárás vagy
hatalommal való visszaélés egyetlen esetét sem fogjuk példás büntetés
nélkül hagyni.
Bűntények eltitkolása, közigazgatási tisztviselők hivatali
vétségeinek kölcsönös eltussolása - mindezek a bajok meg fognak szűnni
a szigorú büntetés legelső példái után. Hatalmunk nimbusza megköveteli,
hogy legfőbb tekintélyének egyéni haszon kedvéért történő legkisebb
csorbítását is megfelelő, azaz kegyetlen büntetésekkel toroljuk meg.
Azok, akikre lesújt a büntetés - esetleg nagyobb büntetés, mint amilyet
megérdemelnek -, katonáknak fognak számítani, akik elesnek a
közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért,
melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül bárki
is letérjen a közélet útjáról a maga privát mellékútjaira. Így például
bíráink tudni fogják, hogy megsértik az igazságosság legfőbb elvét,
valahányszor hajlamosak arra, hogy ostoba könyörületességet
gyakoroljanak; a jogszolgáltatás arra való, hogy botlásokért kiszabott
büntetésekkel példásan oktassa az embereket, nem pedig a bíró lelki
tulajdonságainak kinyilvánítására... Ilyen tulajdonságok kimutatása
helyénvaló lehet a magánéletben, de nem a közélet terén, mely nevelési
alapja az emberi életnek. Bíráink 55 éves korukon túl nem fognak
szolgálatot teljesíteni, először azért, mert öreg emberek makacsabbul
ragaszkodnak előítéletekhez és nehezebben tudják alávetni magukat új
irányvonalaknak, másodszor pedig azért, mert ily módon biztosíthatjuk a
bírói testület tagjainak rugalmas kicserélését, aminek következtében
annál jobban meg fognak hajolni akaratunk előtt: annak, aki meg akarja
tartani állását, vakon kell majd engedelmeskednie, hogy kiérdemelje
azt.
Általában csakis olyanokat fogunk kiválasztani bírónak, akik
pontosan tudják, hogy feladatuk abban áll, hogy büntessenek és
alkalmazzák a törvényeket, nem pedig abban, hogy az állam nevelési
tervének rovására a liberalizmus megnyilvánulásairól álmodjanak, amint
sok gój manapság ezt képzeli feladatának. A személyek kicserélésének ez
a módszere arra is szolgál majd, hogy szétrobbantsa a kollektív
szolidaritást, és mindenkit hozzá fog kötni a kormány érdekeihez, mert
sorsuk a kormánytól fog függeni. A fiatal bírónemzedéket arra a nézetre
fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely
megzavarhatná az alattvalók között létesített rendet.
Manapság a gójok bírái kíméletesek mindenféle bűntény
elbírálásánál, minthogy nincs helyes elképzelésük hivatásukról, mert a
jelenlegi uralkodók a bírák kinevezésénél elmulasztják beléjük vésni a
kötelezettségérzetet és nem teszik tudatossá bennük azt a feladatot,
melyet el kell látniuk.
Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy zsákmány után
járjanak, a gójok jól jövedelmező állásokat juttatnak alattvalóiknak
anélkül, hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is létesítették
azokat. Ezért döntik romlásba kormányaikat saját erőik, saját
tisztviselőik tevékenységével.
Hadd vonjunk le kormányunk számára még egy tanulságot azokból az
eredményekből, amelyekre az ilyen cselekvés vezet. Ki fogjuk irtani a
liberalizmust kormányunknak mindazokból a fontos stratégiai állásából,
amelyekkel az államrendszerünk számára szükséges alárendelt
tisztviselők kiképzése összefügg. Ilyen állásokat kizárólag olyanoknak
fogunk juttatni, akiket kitanítottunk a közigazgatási szolgálatra. Arra
a lehetséges ellenvetésre, hogy az öreg tisztviselők nyugdíjaztatása
sokba fog kerülni az államkincstárnak, elsősorban az a válaszom, hogy
majd juttatunk nekik valamilyen privát munkát ahelyett, amelyet
elveszítenek, másodsorban pedig meg kell jegyeznem, hogy a világ minden
pénze a mi kezünkben fog összpontosulni, tehát nem a mi kormányunk az,
amelynek tartania kell a költségektől.
Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért
minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül
végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül fog
hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és ezek
bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja fojtani. El
fogjuk törölni a fellebbezési jogot. Ezzel kizárólag mi fogunk
rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak -, mert nem szabad
megengednünk, hogy a nép arra a gondolatra jusson, hogy általunk
kinevezett bírák helytelen döntést is hozhatnak. Ha pedig mégis
előfordul ilyesmi, mi magunk fogjuk hatálytalanítani a döntést,
egyúttal pedig olyan példás büntetést fogunk mérni a bíróra, amiért nem
értette meg kötelességét és kinevezésének célját, hogy ez elejét fogja
venni az ilyen esetek megismétlődésének... Ismétlem, mindig tudatában
kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink minden lépését;
szorosan szemmel kell tartanunk őket, hogy a nép meg legyen elégedve
velünk, ugyanis joga vanjó kormánytól jó tisztviselőket elvárni.
Uralkodónk részéről kormányunk patriarkális atyai gyámságnak fog
látszani. Saját nemzetünk és alattvalóink atyát fognak látni benne, aki
törődik minden szükségletükkel, minden lépésükkel, az alattvalók egymás
közötti kapcsolataival éppúgy, mint az uralkodóhoz való kapcsolataival.
Annyira el fogja tölteni őket az a gondolat, hogy semmiképp sem
nélkülözhetik gondoskodását és irányítását, ha békében és nyugalomban
akarnak élni, hogy istenítéssel határos hódolattal el fogják ismerni
uralkodónk önkényuralmát, különösen ha arra a meggyőződésre jutnak,
hogy tisztviselőink nem saját kényük-kedvük szerint járnak el, hanem
vakon végrehajtják az ő parancsait. Örülni fognak, hogy mindent
elrendeztünk életükben, ahogy bölcs szülők teszik, akik
kötelességtudatra és engedelmességre akarják nevelni gyermekeiket.
Politikánk titkai tekintetében ugyanis a világ népei mindig csak
kiskorú gyerekek voltak, akárcsak kormányaik. Amint látják, jogra és
kötelességre alapítom kényuralmunkat; a kötelességteljesítés
kikényszerítésének joga egyenesen kötelezettsége az olyan kormánynak,
amely alattvalóinak atyja. Megadatott neki az erősebb joga, hogy azt
arra használja fel, hogy az emberiséget a természet által meghatározott
rend, azaz az alárendeltség felé vezesse. A világon minden valamilyen
alárendeltségi állapotban van, ha nem az embereknek van alárendelve,
akkor körülményeknek vagy saját belső mivoltának, mindenesetben annak,
ami erősebb. És így a jó érdekében mi leszünk ez az erősebb valami.
Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek a
fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy nevelési
feladat rejlik.
Amikor Izrael királya a fejére teszi az Európa által felkínált
koronát, a világ pátriárkája lesz. Azoknak a száma azonban, akiket
szükségszerűen fel kell majd áldoznia, sohasem fogja elérni azoknak az
áldozatoknak a számát, akiket a századok folyamán a gój kormányok
nagyzási mániája, egymás közötti vetélkedése követelt. A mi királyunk
állandó érintkezésben lesz az emberekkel, a szónoki emelvényről
beszédeket fog intézni hozzájuk, amelyeknek híre még ugyanabban az
órában el fog terjedni az egész világon.
16. JEGYZŐKÖNYV
Az egyetemek elerőtlenítése. A klasszicizmus helyettesítése. Oktatás
és hivatás. Az uralkodó" tekintélyének hirdetése az iskolákban. A
tanszabadság eltörlése. Új elméletek. Önálló gondolkozás. Szemléltető
leckék tanítása.
Hogy hatálytalanítsuk a kollektív erőket a miénk
kivételével, el fogjuk erőtleníteni a kollektivizmus első fokozatát -
az egyetemeket azáltal, hogy új irányvonalakat szabunk meg számukra.
Pontosan kidolgozott titkos munkatervekkel fogjuk előkészíteni
feladatukra az egyetemek tisztviselőit és tanárait, melyektől egy
jottányit sem térhetnek majd el büntetlenül. Különös
elővigyázatossággal fogjuk kinevezni őket és állásuk olyan természetű
lesz, hogy teljesen a mi kormányunktól függjenek.
Ki fogjuk zárni a tantervből az államjogot és minden egyebet, ami
a politikával függ össze. Ezekből a tárgyakból csupán néhány tucatnyi
személy fog oktatásban részesülni, akiket kiváló képességeikre való
tekintettel a beavatottak közül fogunk kiválasztani. Az egyetemeknek
nem szabad majd többé pulyákat világgá ereszteniük előadótermeikből,
akik úgy kotyvasztanak államcsínyterveket, mint valami komédiát vagy
tragédiát, eltemetkezve a politikai kérdésekben, melyekhez már apáik
sem értettek.
Ha az emberek tág körének helytelenül irányított politikai
ismeretei vannak, ez utópista álmodozókat és rossz alattvalókat
eredményez, ahogy önök maguk is láthatják a gójok példáján, akiket mind
ilyen irányban neveltek. Fel kell vennünk oktatásunkba mindazokat az
alapelveket, amelyek oly ragyogóan tönkretették államrendjüket. Mihelyt
azonban hatalomra kerültünk, mindenféle zavaró tantárgyat el fogunk
távolítani a tantervből és az ifjúságot az államhatalom engedelmes
gyermekeivé fogjuk tenni, akik mint a béke és nyugalom támaszát és
reményét, szeretik azt, aki uralkodik. A klasszicizmust-mint általában
a régi történelem tanulmányozásának minden formáját, ahol is több a
rossz, mint a jó példa - a jövő programjának tanulmányozásával fogjuk
helyettesíteni. Ki fogjuk radírozni az emberek emlékezetéből az elmúlt
századok mindama tényeit, melyek nem kívánatosak számunkra, és csak
azokat fogjuk meghagyni, amelyek a gój kormányok hibáit mutatják be.
Tanterveink előterében ilyen és hasonló nevelő hatású kérdések
tanulmányozása fog állni: a gyakorlati élettel kapcsolatos ügyek; a
társadalmi rendből adódó kötelességek; a népek egymás közötti
kapcsolatai; a rossz és önző példák kerülése, melyek ragályként
terjesztik a rosszat. Ezt a programot külön terv szerint fogjuk
összeállítani a különböző hivatás- és szakmabeliek számára, semmiképp
sem fogjuk egy kaptafára húzni az oktatást. A kérdés ilyen kezelése
különösen fontos.
Minden társadalmi rétegnek szigorúan körülhatárolt oktatást kell
kapnia az életben való rendeltetésének és munkájának megfelelően. A
rendkívüli tehetséggel megáldottak mindig értették és ezentúl is fognak
érteni ahhoz, hogy magasabb társadalmi rétegbe küzdjék fel magukat, de
a legnagyobb őrültség ilyen ritka, alkalomszerű tehetségek kedvéért
tehetségtelen embereket is nem nekik való pozícióba engedni, ahol ilyen
módon csak meg fosztják állásaiktól azokat, akiknek születésüknél vagy
foglalkozásuknál fogva ott van a helyük. Önök maguk is tudják, hogy
mire vezetett ez a gójoknál, akik megengedték ezt a kiáltó
abszurditást.
Ahhoz, hogy az alattvalók mélyen a szívükbe és gondolataikba
zárják azt, aki uralkodik, szükség van arra, hogy uralkodásának ideje
alatt az iskolákban és a vásártereken az egész nemzetet kioktassák
jelentőségéről, tetteiről és valamennyi jótékony kezdeményezéséről.
Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot. Mindenkorú tanulóknak
joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a nevelőintézetekben, mint
valamely klubban. Ezeken a leginkább ünnepnapokon tartandó gyűléseken a
tanítók látszólag szabad előadásokat fognak tartani az emberi
kapcsolatok kérdéseiről, a jó példákból levonandó szabályokról, az
ösztönszerű viszonyokból adódó korlátozásokról, végül pedig a világnak
még ki nem nyilatkoztatott, új elméletek filozófiájáról. Ezeket az
elméleteket vallási dogma szintjére fogjuk emelni mintegy átmenetképpen
saját hitünk felé. Hogy teljessé tegyem jelen- és jövőbeli cselekvési
tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni fogom önök előtt ezeknek
az elméleteknek alapelveit. Sok évszázadnyi tapasztalatból tudjuk, hogy
az emberek eszmék szerint élnek és azoktól vezéreltetik magukat, s hogy
ezeket az eszméket leginkább nevelés útján teszik magukévá, mely
egyformán eredményesen, bár természetesen különböző módszerekkel,
mindenféle korban lévő emberre alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani és
saját használatunkra lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját
is, miután eddig már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és
eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség
megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett szemléltető
leckékkel történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes
barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak
fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik...
Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már nyilvánosságra
is hozott szemléltető leckékre alapozott új tantervet.
17. JEGYZŐKÖNYV
Ügyképviselet. A gój papság befolyása. A lelkiismeret szabadsága. A
pápai udvar. A zsidók királya, mint az egyház pátriárkája. Hogyan kell
harcolni a meglévő egyház ellen? A kortárs sajtó feladata. A rendőrség
szervezete. Önkéntes rendőrök. Kémkedés a kahal mintájára. A hatalommal
való visszaélés.
Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok
embereket produkál, akiknek nincsenek elveik s akik mindenütt
személytelen, merőn legális álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak
megfelelően minden ügynél azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és
nem azt, mennyiben szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben nem
utasítják vissza a védelem elvállalását, mindenáron felmentő ítéletet
igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány
legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ezáltal demoralizálják
az igazságszolgáltatást.
Ezért szük határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a
végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet.
Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz joguk személyesen érintkezni a
peres felekkel; csupán a bíróság részéről fognak nekik ügyeket
kiutalni, ezeket pedig jelentések és ügyiratok alapján fogják
tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok bírósági kihallgatása után
fogják ellátni a felmerült tényeknek megfelelően. Honoráriumot kapnak
majd tekintet nélkül arra, milyen eredménnyel látják el a védelmet.
Ilyenképpen törvénykezési ügyek egyszerű előadói lesznek az igazság
szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben, aki a felperes
álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni a bírósági
tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan védelmet fogunk
megteremteni, amelyet nem személyi érdek, hanem meggyőződés vezérel. Ez
mellesleg véget fog vetni annak a jelenleg dívó korrupt gyakorlatnak
is, hogy az ügyvédek egymás közti megegyezés alapján csak azt a peres
felet engedik nyerni, aki többet fizet. . .
Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét
s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy
akadályt jelenthet számunkra. A nemzsidó papságnak a világ népeire
gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a
lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el
bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának. pillanatától. Ami
a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai
volna erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szűk
korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban
csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik a pápai udvar
végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé
fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat,
mi majd a pápa védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk
venni a vérontásnak. Ezzel az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar
legbelsejébe és nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem
törtük a pápaság hatalmát.
A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy nemzetközi egyház pátriárkája.
Abban a közbeeső időben azonban, amikor a fiatalságot még a
hagyományos vallásokban neveljük, mielőtt majd saját hitünkre tanítjuk,
nem fogunk nyíltan hozzányúlni az egyházakhoz, hanem azzal fogunk
harcolni ellenük, hogy bíráljuk őket azzal a céllal, hogy hitszakadást
idézzünk elő...
Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja pellengérezni a
gójok államvezetését, vallásait, tehetetlenségét, mindig erősen
rosszindulatú szavakat használva, hogy minden módon csökkentse
tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a mi tehetséges törzsünk lángelméje
ért...
Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak
megszemélyesítése - száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet
gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz mindenről
hivatalos rendőrség segítsége nélkül is; ez különben azzal a
hatáskörrel, amellyel a gójok használatára felruháztuk, csak
akadályozza a kormányokat tisztánlátásukban. Tervünk értelmében az
államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének
fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa
a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni,
hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket mindamellett kegyetlenül meg
fogjuk büntetni, hogy ne harapózzanak el a visszaélések ezzel a joggal.
Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb
társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással
töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók,
könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok,
lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem
lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját
felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz,
csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és letartóztatásainak
helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott felelős
személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges letartóztatásokat a
csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd végre. Azokat, akik nem
tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak
vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén
felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a
bűncselekményben.
Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját kockázatukra
feljelenteni a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok saját családtagjaik
is, vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit, ami
ellenkezik a kahallal, ugyanúgy az egész világra kiterjedő
királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell majd tennie
annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az államot. Ez a
feljelentő szervezet ki fog irtani minden hatalmi visszaélést,
erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval mindazt, amit tanácsadóink
útján, az ember emberfeletti jogairól szóló elméleteink segítségével
beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp hogyan is szaporíthattuk
volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek zűrzavart okoztak
közigazgatásuk kellős közepén? Az ezt előidéző módszerek között a
legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő közegeket olyan helyre
állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük során kifejteni és
érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek: makacs önhittség, a
hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a
megvesztegethetőség.
18. JEGYZŐKÖNYV
Titkos védelmi rendszabályok. Összeesküvések belülről történő
megfigyelése. Nyílt titkos védelem - a hatalom pusztulása. A zsidók
királyának titkos védelme. A hatalom misztikus tekintélye.
Letartóztatás az első gyanú esetén.
Ha szükségessé válik számunkra, hogy megszigorítsuk a
titkos védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom
tekintélye számára), színleges zűrzavarokat fogunk előidézni vagy
gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek
valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést
adni. E szónokok köré fognak gyűlni mindazok, akik rokonszenveznek
kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra és
felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett
ügynökeink segítségével...
Mivel a legtöbb összeesküvő kalandvágyból és a dicsekvés kedvéért
cselekszik, nem fogunk hozzájuk nyúlni, amíg nem ragadtatják magukat
valamilyen szembeszökő tettre; addig csupán megfigyelőket fogunk
elhelyezni közöttük. . . Nem szabad elfelejteni, hogy az államhatalom
rovására megy, ha gyakran fedez fel saját maga ellen irányuló
összeesküvéseket: ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a kormány
tudatában van saját gyengeségének, vagy - ami még rosszabb -
igazságtalanságának. Önök tudják, hogy a gój királyok tekintélyét azzal
romboltuk le, hogy gyakran hajtattunk végre ellenük merényleteket
ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű szólammal
könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére, hacsak politikai színezetet
adunk ezeknek a bűntetteknek. Kényszerítettük az uralkodókat, hogy
beismerjék gyengeségüket azzal, hogy nyílt védelmi rendszabályokat
jelentenek be, és így semmivé fogjuk tenni az államhatalomhoz fűzött
várakozásokat. A mi uralkodóinkat csak egészen jelentéktelen őrség
fogja titokban őrizni, mert még a gondolatát sem fogjuk megengedni
annak, hogy olyan zendülés támadhatna ellene, amellyel nem bírkózhatna
meg és amely elől kénytelen lenne elrejtőzni.
Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a gójok tették és teszik,
akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem is az
uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig nem távoli
időpontra.
Szigorúan meg fogjuk őrizni azt a látszatot, hogy uralkodónk
kizárólag a nemzet javára használja hatalmát és semmiképpen sem
dinasztikus célokra. Ezt a becsületes magatartást látva, az alattvalók
tiszteletben fogják tartani és védelmezni fogják annak elismerésével,
hogy vele áll vagy bukik az állam minden polgárának jóléte, mert tőle
függ minden rend a nép mindennapi életében... A királynak nyílt hatalmi
eszközökkel történő megvédése gyengeségre utal hatalmának
megszervezésében.
Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig látszólag kíváncsi
férfiak és nők tömege fogja körülvenni, akik mintegy véletlenül az első
sorokat foglalják el körülötte és - mintha a rend kedvéért történne -
vissza fogják tartani a többieket. Ez a többiekre is példaként fog
hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha kérvényező jelenik meg a tömegben, az
első sorokban állóknak át kell venniük a kérvényt és azt a kérvényező
szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak, hogy mindenki láthassa,
hogy az eljut rendeltetési helyére és következésképpen a király maga
bírálja el. A hatalom nimbuszának fenntartása megköveteli, hogy a nép
meggyőződésből így beszélhessen: "Bezzeg csak tudna róla a király!",
vagy "Majd megtudja a király!" Nyílt védelmi rendszabályok
bevezetésével elvész a hatalom misztikus tekintélye: márpedig, ha helyt
adunk bizonyos merészség érvényesülésének - mindenki azt hiszi, hogy
nagy fokban rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, a forradalmárok
tudatára ébrednek erejüknek és ha kedvező az alkalom, lesik a
pillanatot, hogy merényletet kövessenek el az uralmon lévők ellen. . .
A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de éppen ez tette lehetővé
számunkra, hogy megfigyeljük azokat a következményeket, amelyekkel
náluk a nyílt biztonsági rendszabályok jártak... A mi uralmunk alatt a
bűnözőket már az első többé-kevésbé jól megalapozott gyanú esetén
fogják letartóztatni; nem engedhetjük meg; hogy esetleges tévedéstől
való félelemből szökésre legyen alkalmuk olyan személyeknek, akik
valamilyen politikai vétség vagy bűntett elkövetésének gyanújában
állnak; az ilyen ügyekben ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok
leszünk. Ha közönséges bűnügyekben éppenséggel megengedhető is a tett
indító okainak figyelembevétele, nincs semmi mentség olyanok számára,
akik beleártják magukat olyan dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem
érthet senki. És még a kormányok sem értenek mindig az igazi
politikához.
19. JEGYZŐKÖNYV
Kérelmek és tervezetek benyújtásának joga. Zendülés. Politikai bűnök vád alá helyezése. A politikai bűnök hirdetése.
Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle
önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és
előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány
vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását
célozzák; ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és
kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs
megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki
helytelenül ítél.
A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor az öleb
megugatja az elefántot. Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg
van szervezve - nem ami a rendőrséget, hanem ami a közvéleményt illeti
-, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét
és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni kettőjük
viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az
ugatást és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot.
Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne tiszteljék többé
hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle más visszataszító és
piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk őket a vádlottak padjára
ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba fogja hozni a
bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a megvetéssel, amellyel a
közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt éppúgy meg fogja
bélyegezni.
Minden tőlünk telhetőt megtettünk - és remélem sikerrel - annak
érdekében, hogy visszatartsuk a gójokat attól, hogy ilyen eszközökkel
küzdjenek a zendülők ellen. Ez volt az oka annak, hogy a sajtóban és
beszédekben, valamint ügyesen összeállított iskolai
történelemkönyvekben dicsőítettük azt a mártíromságot, melyet a
forradalmárok állítólag magukra vállaltak a közjó gondolatáért. A
kérdés ilyen beállításával megsokszoroztuk a szabadelvűek számát és
gójok ezreit hoztuk birkanyájunk soraiba.
2O. JEGYZŐKÖNYV
Pénzügyi program. Progresszív adózás. Progresszív illeték.
Államkincstár, értékpapírok és valutastagnálás. Az elszámolás módszere.
Az ünnepélyes kinyilvánítás eltörlése. A tőke stagnálása. Valutaügy.
Aranyszabvány. A munkaerő költségének szabványa. Költségvetés. Állami
kölcsönök. Egy százalékos kamat széria. Ipari részvények. A gójok
uralkodói: udvaroncok és kivételezés, szabadkőműves ügynökök.
Ma a pénzügyi programmal fogunk foglalkozni, melyet
beszámolóm végére hagytam, mert ez terveink legnehezebb és döntő része,
mintegy megkoronázása azoknak. Mielőtt rátérek a részletekre,
emlékezetükbe idézem, hogy már céloztam erre a kérdésre, mikor azt
mondtam, hogy minden, amit teszünk, lényegileg a pénzen fordul meg.
Ha majd uralomra kerülünk, autokrata kormányunk önfenntartási
okokból el fogja kerülni, hogy a néptömegeket érzékenyen megterhelje
adókkal, arra való tekintettel, hogy a nép atyjának és oltalmazójának
szerepét játssza. Mivel azonban az államszervezet fenntartása sokba
kerül, mégiscsak elő kell teremteni az ehhez szükséges pénzeket.
Kormányunk ezért különleges óvatossággal fogja kidolgozni az igazságos
adózási módszert.
Kormányunk abból a feltevésből fog kiindulni, hogy az államban
minden a királyé (ami könnyen megvalósítható). Törvényben biztosított
joga lesz bármilyen pénzösszeget bevonni, hogy szabályozza a
pénzforgalmat az államban. Ebből következik, hogy a szükséges adópénzek
legjobban progresszív vagyonadóval teremthetők elő. Ennek megfelelően a
vagyon bizonyos százalékarányát fogják adóként fizetni, ami senkit sem
fog szorongatott helyzetbe hozni vagy tönkretenni. A gazdagoknak
tudatában kell lenniük annak, hogy kötelességük feleslegük egy részét
az állam rendelkezésére bocsátani, mivel az állam szavatolja vagyonuk
többi részének biztonságos birtoklását és a tisztességes nyereséghez
való jogot; hangsúlyozom, tisztességes nyereségről beszélek, a vagyon
feletti ellenőrzés ugyanis véget fog vetni a törvényesség látszatával
folyó rablásnak. Ennek a szociális reformnak felülről kell jönnie, mert
az idő megérett rá - az a rend és nyugalom elengedhetetlen záloga. A
szegényekre kivetett adó magában rejti a forradalom csíráját és kárára
van az államnak, amely így semmiségek után fut és közben lemarad a
kövér falatokról. Ettől teljesen eltekintve is a tókések megadóztatása
csökkenti a magánkezekben lévő vagyon növekedését, amelyekben ma azért
összpontosítjuk a vagyont, hogy azzal ellensúlyozzuk a gój kormányok
erejét - államvagyonukat. A tőkével százalékos arányban növekedő adó
sokkal nagyobb jövedelmet fog hozni, mint a jelenlegi fej- vagy
vagyonadó, amely most csak azért hasznos számunkra, mert zavart és
elégedetlenséget okoz a gójok között.
Az az erő, amelyre a mi királyunk támaszkodni fog, a béke
egyensúlyában és szavatolásában rejlik, s ennek érdekében a tőkéseknek
le kell adniuk jövedelmük egy részét az államgépezet zavartalan
működésének biztosítására. Az állami szükségleteket azoknak kell
fedezniük, akik nem érzik a terhet s akiknek van elég, amiből el lehet
venni. Az ilyen intézkedések arra vezetnek majd, hogy vége szakad a
szegény ember gyűlöletének a gazdaggal szemben; azt az állam szükséges
pénzügyi támaszának, a béke és jólét fenntartójának fogja tekinteni,
mert látni fogja, hogy az ezek megvalósításához szükséges pénzt a
gazdagok fizetik.
Nehogy a művelt osztályok adófizetői túlságosan aggódjanak az új
adók miatt, teljes számadást fognak kapni adópénzeik rendeltetéséről,
kivéve azokat az összegeket, amelyek az uralkodó és a közigazgatás
szükségleteinek fedezésére szolgálnak.
Az uralkodónak nem lesz külön magánvagyona, hiszen az államban
minden az ő családi öröksége; ha nem így lenne, az egyik ellentmondana
a másiknak: az a tény, hogy magántulajdonnal rendelkezik, kizárná a
köztulajdonhoz való jogát.
Az uralkodó rokonainak - kivéve örököseit, akiket az állam fog
eltartani - állami tisztségeket kell viselniük vagy dolgozniuk kell
ahhoz, hogy joguk legyen vagyonra; a királyi vér kiváltságának nem
szabad ürügyül szolgálnia az állampénzek elherdálására. Minden
vásárlás, pénzátutalás és örökség után progresszív illetéket kell majd
fizetni, s erről a nevek feltüntetésével pontos nyilvántartást fognak
vezetni. Mindenki, aki valamely vagyontárgyat - akár pénzt, akár
másvalamit - másra ruház át ennek az adónak lerovása nélkül, köteles
lesz az adó után kamatot fizetni az illető összeg átruházásának
pillanatától addig az időpontig, amikor felfedezik, hogy elmulasztotta
bejelenteni az ügyletet. A vagyonátruházásokról kiállított okmányokat a
régi és az új tulajdonos családi és utónevének valamint állandó
lakhelyének feltüntetésével hetenként be kell majd mutatni a helybeli
adóhivatalban. Ez a bejelentés csak bizonyos meghatározott összegtől
felfelé lesz kötelező, amely meghaladja a szükségleti cikkek vételének
és eladásának normális kiadásait; az ilyenek után csupán bizonyos
százalékarányban megállapított illetéket kell fizetni.
Számítsák csak ki, hogy az ilyen adók hozama hányszorosan fogja meghaladni a gój államok jövedelmét!
Az államkincstárnak bizonyos tartalékalappal kell majd
rendelkeznie, és mindazt, ami ezen felül befolyik, újra forgalomba kell
hozni. Ezekkel a tartalékalapot meghaladó összegekkel közmunkákat
fogunk végeztetni. Az ilyen, állami pénzekkel teremtett munkaalkalmak
szorosan össze fogják kapcsolni a munkásosztályt az állam érdekeivel és
a kormánnyal. Ugyanezekből a pénzekből bizonyos részt találmányok és
különleges munkateljesítmények jutalmazására is félre fogunk tenni.
A pontosan meghatározott és nagyvonalúan kiszámított összegeken
kívül egyetlen fillért sem lenne szabad visszatartani az
állampénztárban, mert a pénz arra való, hogy forgalomban legyen, és
minden stagnálás a pénz körforgásában zavarólag hat az államgépezet
működésére, amely számára a pénz az olaj. Az olajadagolás megakadása
megállíthatja a gépezet működését.
A forgalomban lévő pénz egy részének kamatozó értékpapírokkal való
helyettesítése pontosan ilyen stagnálást idézett elő. Ennek a
körülménynek következményei már eléggé észre is vehetők.
Számvevőszékeket is fogunk létesíteni s ott az uralkodó bármikor teljes
áttekintést kaphat majd az állami bevételekről és kiadásokról, kivéve a
folyó havi elszámolást, amely még nem lehet kész, és az előző havit,
melyet még nem hagytak jóvá.
Az egyetlen személy, akinek nem lesz érdeke megkárosítani az
államot, az uralkodó, az állam tulajdonosa. Ezért az ő személyes
ellenőrzése ki fogja zárni azt a lehetőséget, hogy pazarlás folytán
hiányok keletkezzenek.
Hogy az uralkodónak elég ideje legyen tulajdonképpeni feladatainak
ellátására, az államügyek ellenőrzésére és megfontolására, véget fogunk
vetni annak, hogy az udvari etikett kedvéért reprezentálnia kelljen
fogadásokon, ami oly sok felbecsülhetetlen időt emészt fel. Ereje így
nem fog többé felaprózódni köpönyegforgató kegyencek között, akik csak
azért nyüzsögnek körülötte, hogy részük legyen az udvar fényében és
pompájában, és csak saját érdekeiket nézik, az állam érdekeivel pedig
nem törődnek.
Gazdasági válságokat idéztünk elő a gójok számára egyszerűen
azáltal, hogy pénzt vontunk ki a forgalomból. Óriási tőkéket
stagnáltattunk s vontunk el így az államoktól, úgyhogy azok kénytelenek
voltak ugyanezekhez a stagnáló tőkékhez folytatólagosan kölcsönökért
folyamodni. Ezek a kölcsönök kamatfizetési terheket róttak az államokra
és a tőke rabszolgáivá tették őket... Az iparnak a tőkések kezében
történt csoportosítása, ami által az kicsúszott a kisiparosok kezéből,
felszívta a népek életerejét s ezzel gyengítette az államokat is.
A jelenlegi pénzkibocsátás általában nem felel meg a fejenkénti
szükségletnek és ezért nem elégítheti ki a munkások összes igényeit. A
kibocsátott pénz mennyiségének meg kellene felelnie a lakosság
növekedésének és ezért születésük napjától kezdve már a gyerekeket is
számításba kell venni, mint pénzfogyasztókat. A pénzkibocsátás
újjárendezése lényeges kérdés az egész világ számára. Önök tudják, hogy
az aranyalap a vesztét okozta azoknak az államoknak, amelyek azt
bevezették, mert nem tudta kielégíteni a pénzszükségletet, annál
kevésbé, mivel kivontuk az aranyat a forgalomból, amennyire csak
lehetett.
A mi uralmunk alatt a munkaerő-költséget fogjuk bevezetni
pénzalapként, amikor is egészen mindegy lesz, hogy azt papírban vagy
fában számítják-e. Mi a pénzkibocsátást összhangba fogjuk hozni
valamennyi alattvaló normális szükségletével, a pénzmennyiséget minden
születéssel növelni és minden halálozással csökkenteni fogjuk.
A számításokat minden départmentnak (a francia közigazgatási egység), minden körzetnek külön-külön el kell végeznie.
Hogy ne legyen fennakadás az állami szükségletek
fedezésére szolgáló pénzek kifizetésében, ezek összegét és kiutalásuk
feltételeit az uralkodó rendeletileg fogja rögzíteni; ez véget fog
vetni annak, hogy valamely minisztérium előnyben részesítsen egy
intézményt mások rovására.
A bevételi és kiadási költségvetéseket közvetlenül egymás mellett
fogjuk vezetni, hogy különválasztásukkal ne lehessen őket
elhomályosítani.
Azokat az újításokat, amelyeket a gójok pénzügyi intézményeiben és
eljárásában tervezünk, olyan formákba fogjuk öltöztetni, hogy senkire
sem fognak riasztólag hatni. Ki fogjuk hangsúlyozni, hogy az újításokra
azért van szükség, mert a gójok az ő rendellenességeikkel zavaros
állapotokat teremtettek a pénzügyek terén. A legfőbb rendellenesség,
amint erre rá fogunk mutatni, abban áll, hogy olyan állami
költségvetést irányoznak elő, amelyet minden évben ki kell bővíteni a
következő okból: a költségvetésből félévig futja, azután külön
költségvetést kérnek azért, hogy helyrehozzák a dolgokat, ezt kimerítik
három hónap alatt, mire pótköltségvetést kérnek, mindez kiegyenlítési
költségvetéssel végződik. Mármost, mivel a következő évi költségvetést
az összes pótlások összegének megfelelően irányozzák elő, a
szabályostól való eltérés akár 50 százalékot is kitesz egy év alatt, és
így az évi költségvetés tíz év alatt megháromszorozódik. Az ilyen
módszerek következtében, melyeket a gój államok gondatlansága megenged,
államkincstáraik üresek. Ezt nyomon követi az államkölcsönök időszaka,
ez pedig végképp kikészítette és csődbe juttatta az összes gój államot.
Önök teljesen tisztában vannak azzal, hogy a mi uralmunk alatt nem
tűrhetjük majd a gazdasági kérdések ilyenfajta kezelését, mint
amilyenre a gójokat rávettük.
Minden államkölcsön annak következménye, hogy az állam gyenge
lábakon áll és nem ért sajátjogainak érvényesítéséhez. A kölcsönök
Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett,
hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel
koldulni mennek a mi bankárainkhoz. Idegen kölcsönök olyanok, mint
piócák az állam testén, amelyeket nem lehet eltávolítani, amíg maguktól
le nem hullanak vagy az állam le nem rázza őket. A gój államok azonban
nem rázzák le őket; továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyre többet
szedjenek magukra, úgyhogy menthetetlenül el kell pusztulniuk,
kimerülve ettől az önkéntes vérveszteségtől.
Tehát mi is lényegében az államkölcsön, főleg az idegen
államkölcsön? Az államkölcsön azt jelenti, hogy az állam
kormányváltókat bocsát ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért
kamatfizetési kötelezettséget tartalmaznak. Öt százalékos kamat esetén
az állam húsz év elteltével hasztalanul fizet kamatokban az
államkölcsönnel azonos összeget, negyven év alatt az eredeti kölcsön
kétszeresét, hatvan év alatt annak háromszorosát és közben az adósság
változatlanul megmarad - kifizetetlen adósságnak.
Ebből világos, hogy az állam mindenféle fejenkénti megadóztatással
elveszi a szegény adófizetőktől az utolsó garasokat is csak azért, hogy
kiegyenlítse gazdag idegeneknél fennálló számláját, akiktől pénzt vett
kölcsön ahelyett, hogy ezeket a garasokat saját szükségleteire
teremtette volna elő az államkölcsönt megtetőző kamatfizetési
kötelezettség nélkül.
Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán
arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták
pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre, hogy
külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a
mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk.
Az uralkodó gój királyoknak az államügyek vezetésében tanúsított
felületessége, a miniszterek megvesztegethetősége, valamint más vezető
személyiségek hozzá nem értése a pénzügyekhez - mindez a mi
kincstáraink adósaivá tette országaikat akkora összegek erejéig, hogy
teljesen lehetetlen azokat visszafizetni. Ezt azonban nem értük el
súlyos erőfeszítések és pénzáldozatok nélkül.
Mi nem fogjuk megengedni a pénz stagnálását és ezért a kamatozó
állami értékpapírokat is meg fogjuk szüntetni egy egyszázalékos széria
kivételével. Így aztán kamatfizetés sem lesz többé piócák számára,
melyek kiszívják az állam egész erejét. Kamatozó értékpapírok
kibocsátására kizárólag az ipari vállalatoknak lesz joguk, melyeknek
nem okoz majd nehézséget kamatot fizetni nyereségükből. Ezzel szemben
az állam nem hűl hasznot a kölcsönvett pénzből, mint ezek a társaságok,
mert hiszen az állam azért vesz kölcsön pénzt, hogy azt elköltse, és
nem azért, hogy üzleteket kössön belőle. Nálunk a kormány is vesz majd
ipari értékpapírokat. Ily módon nem lesz többé kamatfizető
kölcsönügyletekből kifolyólag, hanem át fog változni haszonért dolgozó
pénzkölcsönzővé. Ez az intézkedés meg fogja szüntetni a pénz
stagnálását, az élősdi nyerészkedést és henyélést, ami mind hasznos
volt számunkra, amíg a gójok voltak uralmon, de nem kívánatos a mi
uralmunk alatt.
Milyen világosan jut kifejezésre a gójok tisztán állati értelmének
fejletlen gondolkozási képessége abban a tényben, hogy kölcsönöket
vettek fel nálunk kamatra és sohasem gondolták meg, hogy ugyanezt a
pénzt, sőt még annak kamatait is csak elő kell majd teremteniük saját
államuk zsebéből ahhoz, hogy kifizethessenek minket. Mi lett volna
egyszerűbb, mint hogy saját népüktől vegyék el azt a pénzt, amelyre
szükségük volt?
De éppen ez bizonyítja fölényes elménk géniuszát, hogy az
államkölcsönök ügyét olyan színben tudtuk feltüntetni előttük, hogy
azokat még előnyösnek is tartották maguk számára.
Azok a költségelőirányzatok, amelyeket annak idején a magunk
uralma alatt be fogunk vezetni, a gój államokkal folytatott
kísérleteink során szerzett évszázados tapasztalatokon fognak alapulni,
világosak és határozottak lesznek s az első pillantásra mindenki
számára nyilvánvalóvá fogják tenni az újításainkban rejlő előnyöket.
Véget fognak vetni azoknak a visszaéléseknek, melyeknek a gójok feletti
uralmunkat köszönhetjük, de amelyeket nem engedhetünk meg a mi
királyságunkban.
Úgy fogjuk felépíteni elszámolási rendszerünket, hogy sem az
uralkodó, sem a legjelentéktelenebb köztisztviselő nem fogja tudni
észrevétlenül elvonni rendeltetésétől akár a legkisebb összeget is, sem
pedig más célra fordítani, mint amelyre a költségelőirányzat szánta.
Határozott költségelőirányzat nélkül pedig nem lehet kormányozni.
Meg nem határozott cél követése - még hozzá ugyancsak meg nem
határozott segélyforrásokkal - hősöket és félisteneket is romlásba
dönt.
A gój uralkodók, akiknek valamikor tanácsokat adtunk s akiket
reprezentatív fogadásokkal, az udvari etikettből adódó
kötelezettségekkel és különféle szórakozásokkal eltérítettünk az
államügyekkel való foglalkozástól, csupán kulisszák voltak uralmunk
számára. Az uralkodókat az ügyek vitelében helyettesítő favorit
udvaroncok által beterjesztett jelentéseket a mi ügynökeink fogalmazták
meg helyettük, s ezek az előterjesztések mindig kielégítették a
rövidlátó lelkeket azzal, hogy a jövőre vonatkozólag megtakarításokat
és a helyzet javulását helyezték kilátásba... Megtakarítások? Miből? Új
adókból? - kérdezhették volna azok, akik elolvasták beszámolóinkat és
előirányzatainkat. De nem kérdezték...
Önök tudják, mire vezetett a gójoknak ez a gondatlansága, a
pénzügyi zűrzavarnak milyen fokára jutottak, népeik csodálatra méltó
ipara ellenére.
21 . JEGYZŐKÖNYV
Belső kölcsönök. Tartozások és adók. Konvertálás. Csőd.
Takarékpénztárak és járadéklevelek. A pénzpiacok eltörlése. Ipari
értékek szabályozása.
A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma
részletesen meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi
kölcsönökkel - amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket -
nem foglalkozom többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek
külföldiek, tehát semmiféle külügy sem.
Hasznot húztunk a tisztviselők megvesztegethetőségéből és az
uralkodók hanyagságából, kétszeresen, háromszorosan, sőt még ennél is
többszörösen kaptuk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket,
amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. Megtehetne ilyet bárki
is velünk? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel foglalkozom.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és
megindítják a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó
értékpapírjaikra. Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer
között szabják meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek
jegyeznek. A következő napon mesterségesen felszöktetik a
kölcsönkötvények árát s azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki
töri magát a kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák -
mint mondják - túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség van
(minek akkor jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval túljegyezték,
s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek-mondják-, micsoda
bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt.
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja
magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy
fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia, ezek
azonban nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot. És ha ez
a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni - nem a kölcsönt, hanem
csak annak kamatait. Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy az egyik
adósságot a másikkal fedezzék. Ezután következnek a konvertálások. Ezek
csökkentik ugyan a kamatfizetést, de magának az adósságnak fedezése
nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők keresztül a kölcsönjegyzőnek a
beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a konvertálást, ezzel
egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a pénzt mindazoknak, akik
nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná a
konvertálást és követelné pénzét, a kormány saját csapdájába esne és
kiderülne, hogy fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott összegeket
kifizetni. A gój kormányok szerencséjére alattvalóik - akik semmit sem
értenek a pénzügyekhez - mindig szívesebben vállalták az
árfolyamveszteségeket és a kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot,
amellyel pénzük másirányú elhelyezése járna, és ily módon gyakran
lehetővé tették kormányaik számára, hogy azok többmilliós adósságtól
szabaduljanak meg.
Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel kapcsolatban nem
játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy mi minden kölcsönadott pénzt
vissza fogunk követelni.
Az államok fizetésképtelenségének nyMt bevallása a legjobb
bizonyíték lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik
minden kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák
őket. Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak
valamint a következőnek: manapság minden belső államkölcsönt
úgynevezett függő adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal,
amelyek többé-kevésbé rövid lejáratúak. Ezek az adósságok olyan
pénzekből állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba
fizettek be. Ha ezeket az alapokat sokáig valamely kormány
rendelkezésére bocsátják, elpárolognak a külföldi államkölcsönök
kamatainak törlesztése során és azonos összegre szólójáradéklevelek
letétbehelyezésével helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik minden hiányát.
Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a pénzügyi és
hasonló fogásokat - mint amelyek nem egyeztethetők össze érdekeinkkel -
úgy el fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint ahogy meg fogjuk
szüntetni az összes értékpapír-tőzsdét is, mert nem fogjuk megengedni,
hogy értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák hatalmunk tekintélyét.
Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk megszabni a teljes névértéknek
megfelelően, az árcsökkentés vagy áremelés minden lehetősége nélkül.
(Az áremelés ürügyet szolgáltat az ár későbbi csökkentésére, s a gójok
értékpapírjaival kapcsolatban így is jártunk el: azzal kezdtük, hogy
névértéken felül adtuk-vettük őket, azután messze névértékük alá
szorítottuk le az árukat.) Az értékpapír-tőzsdéket hatalmas állami
hitelintézményekkel fogjuk helyettesíteni, melyeknek az lesz a
feladatuk, hogy a kormány szándékainak megfelelően rögzítsék az ipari
értékpapírok árát. Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben lesznek,
hogy egyetlen napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak piacra vagy
vásároljanak fel. Ily módon minden ipari vállalkozás tőlünk függő
helyzetbe fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási hatalomra fogunk
így szert tenni. . .
22. JEGYZŐKÖNYV
A jövő titka. Az évszázadok szörnyűségei, mint a jövő jólétének alapja. A hatalom és misztikusság imádásának glóriája.
Mindazzal, amit eddig kifejtettem önök előtt, gondosan
igyekeztem megvilágítani a jövőben, a múltban és a jelenben végbemenő
történések titkát, amelyek már a közeljövőben beletorkollnak nagy
események áradatába, valamint a gójokkal fennálló kapcsolataink és a
pénzgazdálkodás titkait. Ehhez van még némi hozzáfűzni valóm.
A mi kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma - az arany:
tárházainkból két napon belül bármely tetszés szerinti mennyiséget elő
tudunk teremteni.
Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után keresni arra,
hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal rendelkezve nem
fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy mindaz a szörnyűség, amelyet
oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben arra
szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe hozzon.
Igaz, némi erőszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre fog állni. Be
fogjuk igazolni, hogy az emberiség jótevői vagyunk, hogy ezen a
szétszaggatott és megtépdesett földön helyreállítottuk az igazi jót és
az egyén szabadságát, s ezzel lehetővé fogjuk tenni, hogy mindenki
békében és nyugalomban örüljön az életnek a kellő mértékletesség
betartásával, feltéve természetesen, hogy szigorúan tiszteletben
tartják az általunk hozott törvényeket. Egyúttal mindenki előtt
világossá fogjuk tenni, hogy a szabadság éppúgy nem áll a kicsapongásra
és nem jogcím féktelen szabadosságra, mint ahogy az ember méltóságát és
erejét sem az a jog teszi, hogy romboló elveket hirdessen, amilyenek a
lelkiismereti szabadság, az egyenlőség és hasonlók. Továbbá, hogy az
egyén szabadsága egyáltalán nem jelenti azt, hogy joga van saját magát
és másokat összecsődült tömegekhez intézett uszító beszédekkel
felizgatni; hogy az igazi szabadság az egyén sérthetetlenségében áll,
feltéve, hogy ez az egyén becsületesen és szigorúan betartja a
közösségi élet összes törvényét, valamint azt, hogy az ember méltósága
megköveteli, hogy tudatában legyen annak, kinek mihez van és mihez
nincs joga, s egyáltalában nem az ember énje körül forgó fantasztikus
elképzelések az emberi méltóság ismérvei.
A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható lesz, kormányozni
és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok után futkosni, akik
rekedtre ordítják magukat értelmetlen szólamokkal, amelyekről azt
mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig - őszintén szólva - semmi
egyebek, mint utópiák... A mi államhatalmunk a rend koronája lesz, és
ez magában foglalja az ember egész boldogságát. Államhatalmunk nimbusza
arra fogja késztetni a népeket, hogy képletesen térdre ereszkedjenek
előtte és hódolatteljes tisztelettel adózzanak neki. Igazi hatalom nem
egyezkedik semmiféle joggal, még Isten jogával sem, vele szemben senki
sem meri megengedni magának, hogy akárcsak egy arasznyit is elvegyen
tőle.
23. JEGYZŐKÖNYV
Luxuscikkek gyártásának korlátozása. Munkanélküliség. A
részegeskedés betiltása. A régi társadalom kiirtása és feltámasztása új
formában. Az Isten által kiválasztott.
Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy
engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket. Ezért
korlátozni fogjuk a luxuscikkek gyártását. Ezzel meg fogjuk javítani a
közerkölcsöt is, amelyre káros hatással volt a fényűzés terén kifejtett
versengés. Újra helyre fogjuk állítani a kisipart, ami azt fogja
jelenteni, hogy aláaknázzuk a gyárosok magántőkéjét. Erre azért is
szükség van, mert a gyárosok gyakran, bár nem mindig tudatosan,
nagymértékben a kormány ellen hangolják a tömegeket. A kisiparosok nem
ismerik a munkanélküliséget, ezért elégedettek a fennálló renddel és
következésképpen érdekük, hogy szilárd legyen a kormány helyzete. A
munkanélküliség rendkívül veszélyes dolog a kormányok számára. A mi
számunkra azonban eljátszotta majd szerepét abban a pillanatban, amikor
kezünkbe kerül a hatalom. Törvénnyel meg fogjuk tiltani a
részegeskedést is, büntetni fogjuk, mint olyan bűncselekményt, amely
kivetkőzteti az embert emberi mivoltából és állattá alacsonyítja az
alkohol hatására.
Az alattvalók - ismételten hangsúlyozom - csak az erős kéznek
engedelmeskednek vakon, annak, aki teljesen független tőlük, mert
érzik, hogy védelmet és támogatást nyújthat nekik a szociális bajok
ellen... Mit érnek angyali lelkű királlyal? Az erő és hatalom
megszemélyesítését kell látniuk benne.
A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják magukat az általunk
lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten hatalmát is tagadják s
amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb uralkodónak,
aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni, mindenekelőtt ezt a
mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért kötelessége lesz
ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe is kell
fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól megszervezett
csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik a harcot mindenféle
fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná el az állam testét.
Ez az Isten által kiválasztott hivatott arra, hogy megtörje azokat
az értelmetlen erőket, amelyeket csak állati ösztönök vezetnek és nem
az emberi ész. Ezek az erők most diadalmaskodnak, amennyiben a
szabadság és jog álarcában rablásokat és mindenféle erőszakoskodást
követnek el. Ledöntötték a társadalmi rend minden formáját, hogy annak
romjain felállítsák a zsidók királyának trónját. De abban a pillanatban
eljátszották szerepüket, amikor ő elfoglalja királyságát. Akkor majd el
kell söpörni őket útjából, hogy a legkisebb akadály se maradjon.
Akkor majd így szólhatunk a világ népeihez: "Adjatok hálát
Istennek és ereszkedjetek térdre az előtt, aki homlokán hordja az ember
sors rendelésének pecsétjét; Isten maga vezérelte az ő csillagát, hogy
senki más mint ő szabadítson meg bennünket az összes előbb említett
erőszakoskodásoktól és bajoktól.
24. JEGYZŐKÖNYV
Dávid király gyökereinek megerősítése (?). A király betanítása.
Közvetlen trónörökösök kizárása. A király és három jótállója. A király
maga a sors. A zsidók királyának külső jellemének feddhetetlensége.
Most rátérek annak ismertetésére, hogy milyen
módszerekkel fogjuk mindenütt az egész világon megszilárdítani Dávid
király dinasztiájának uralmát.
Elsősorban és mindenekelőtt ugyanazt a módszert fogjuk alkalmazni,
amely már bölcseink számára is lehetővé tette a világ összes ügyeinek
irányítását, azaz az emberiség tervszerű nevelését az általunk kívánt
irányban.
Dávid utódainak bizonyos tagjai elő fogják készíteni a királyokat
és örököseit hivatásukra. Ezeket nem örökösödési jog alapján fogják
kiválasztani, hanem kiváló képességeik alapján. Be fogják vezetni őket
a politika legmélyebb titkaiba és a kormány terveibe, de mindig
gondoskodni fognak arról, hogy ezeken kívül senki se szerezhessen
tudomást ezekről a titkokról. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy
mindenki megtudja, a kormányzást csak azokra lehet bízni, akiket
beavattak az államvezetés művészetének titkaiba... Csakis ezeket a
kiválasztottakat fogják megtanítani - sok évszázad tapasztalatainak
összevetése révén - a már említett tervek gyakorlati alkalmazására, a
gazdaságpolitika és társadalomtudomány terén tett megfigyelésekre,
egyszóval azoknak a törvényeknek szellemére, amelyeket a természet maga
állított fel megingathatatlanul az emberi kapcsolatok szabályozására.
Közvetlen trónörökösöket nemegyszer ki fognak zárni az
uralkodásból, ha előkészületük ideje alatt könnyelműségről, puhaságról
vagy más tulajdonságokról tesznek tanúságot, melyek az államhatalom
vesztét okozzák, amelyek következtében képtelenek a kormányzásra s
amelyek már önmagukban is veszélyeztetik a királyi tekintélyt.
Bölcseink kizárólag azoknak fogják átadni a kormányzás gyeplőit,
akikben feltétlenül megvan a tehetség arra, hogy szilárd kézben tartsák
a kormányrudat, akár kegyetlenség árán is. Ha a király
akaratgyengeségben betegszik meg vagy más okból válik képtelenné a
kormányzásra, a törvény értelmében köteles lesz átadni a kormány
gyeplőit más, erre alkalmas kezeknek. A király pillanatnyi terveit, még
inkább pedig jövőbeli szándékait senki sem fogja ismerni, még azok sem,
akiket legközelebbi tanácsadóinak neveznek.
Csupán a király és az a három, aki jótállt érte, tudja majd, hogy mi fog történni.
A király személyében, aki hajthatatlan akarattal ura saját magának
és az emberiségnek, mindenki megtestesítését fogja látni a sorsnak a
maga kiismerhetetlen útjaival. Senki sem fogja tudni, milyen célokat
követ a király a maga rendelkezéseivel, és ezért senki sem fogja merni
keresztezni ismeretlen útjait.
Magától értetődő, hogy a király észbeli képességeinek meg kell
felelniük annak a kormányzási tervnek, amelyet meg kell valósítania.
Ezért nem fogja elfoglalni a trónt, mielőtt a fent említett bölcsek meg
nem vizsgálták szellemi képességeit.
Hogy a nép ismerje és szeresse királyát, elengedhetetlenül
szükséges, hogy nyilvános helyeken mutatkozzék és beszéljen népével. Ez
biztosítja a szükséges kapcsolatot a két erő között, melyet most
terrorral elválasztunk egymástól.
Erre a terrorra szükségünk van mindaddig, amíg el nem következik
az ideje annak, hogy mindkét erőt külön-külön alávessük befolyásunknak.
Nem szabad, hogy a zsidók királya szenvedélyeinek rabja legyen.
Különösen áll ez az érzékiségre: jellemének olyannak kell lennie, hogy
állati ösztönök semmiképp se kerekedjenek felül értelmén. Az érzékiség
minden másnál jobban lerontja a szellemi képességeket és zavarja a
tisztánlátást, amennyiben az emberi tevékenység legrosszabb és
legállatibb területére vonja el a gondolatokat. Az emberiség Dávid
szent ivadékaiból származó támaszának, az egész világ legfőbb urának
minden személyes kedvtelést fel kell áldoznia népéért.
Legfőbb urunknak példátlanul feddhetetlennek kell lennie.
UTÓSZÓ
Nyil utószavának befejező szakasza
(Az 1915-ös kiadáshoz)
Montefiore vallomása szerint Cion nem sajnál sem pénzt, sem
bármilyen más eszközt ahhoz, hogy céljait elérje. Napjainkban a világ
összes kormánya tudatosan vagy tudattalanul alárendeli magát Cion
szuperkormányának, mert az összes kötvény és értékpapír ennek kezében
van. Minden ország olyan nagy összegekkel van eladósodva a zsidóknak,
amelyeket sohasem lesznek képesek visszafizetni. Az összes ügy - ipar,
kereskedelem és diplomácia - Cion kezében van. Kölcsöneivel rabigába
hajtott minden nemzetet. Az oktatás teljesen materialista
irányvonalával a zsidók láncra verték a nemzsidókat, akiket
"szuperkormány"-uk javára befogtak. A nemzeti szabadságnak hamarosan
vége, tehát a személyes szabadság is végéhez közeledik - mert ott igazi
szabadság nem létezhet, ahol Cion az arany hatalmát használva uralkodik
a tömegeken és a társadalom legtiszteletreméltóbb és felvilágosult
rétegén. "Akinek van füle, hallja meg."
Közel négy éve, hogy Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a birtokomba
került. Csak Isten tudja, milyen sok erőfeszítést tettem azért, hogy
felhívjam rá az emberek figyelmét - hiába - és hogy figyelmeztessem a
hatalmon lévőket azáltal, hogy feltártam a vihar okait, amely hamarosan
az apatikus Oroszországra fog törni. Arra az Oroszországra, amely
szerencsétlenségére úgy néz ki, hogy elvesztett minden elképzelést a
körülötte zajló dolgokkal kapcsolatban. És csak most jutottam el arra a
pontra, hogy félek, túl későn sikerült kiadni a könyvemet abban a
reményben, hogy készenlétben legyenek azok, akiknek még van fülük, hogy
halljanak és szemük, hogy lássanak.
Ezek után nem lehet kétséges, hogy Izrael királyának győzelmes
uralkodása degenerált világunk fölé emelkedik - mint Sátán - hatalmával
és terrorjával. A Cion véréből született király - az antikrisztus -
hamarosan egyetemes birodalmának trónjára emelkedik. A világ eseményei
szörnyű sebességgel felgyorsultak: viták, háborúk, pletykák, éhínségek,
járványok, földrengések - minden, ami tegnap még lehetetlen volt, mára
már beteljesedett valóság lett. Azt lehetne gondolni, hogy a gyorsan
múló napok a Kiválasztott Nép ügyeit szolgálják. Helyhiány miatt nem
mehetünk bele a világtörténelem részleteibe, a "gonoszság titkai"-ba,
hogy bebizonyítsuk "Cion bölcsei"-nek befolyását a történelemből,
amelyet azzal gyakoroltak a világra, hogy előre megmondták az emberiség
biztos közeljövőjét, vagy a világ tragédiájának utolsó felvonása előtt
felhúzták a függönyt.
Csak Krisztus világossága és Egyetemes Szentegyháza képes Sátán
mélységére hatolni és feltárni gonoszságának mértékét. Szívemből érzem,
ütött az óra, hogy sürgősen összehívjuk a Nyolcadik Ökumenikus
Zsinatot, amely egyesítené a lelkipásztorokat és a kereszténység összes
képviselőjét. Világi viták és hitszakadások mind feledésbe merülnének a
küszöbön álló antikrisztus eljövetele elleni felkészülés szükségében.
Részletek Mónus Áron: Összeesküvés: A Nietzschei
Birodalom c. könyvének utószavából
Íme a Jegyzőkönyvek lényege. Az Összeesküvés: A Nietzschei
Birodalom című történelmi tanulmányom ennek a tényállításnak a hiteles
voltát bebizonyította, de bebizonyította a szabadkőműves összeesküvés
valódiságát is. A Szabadkőművesnek lenni "a zsidó lét egyik formája"
című fejezet végén Vadnai Gábor zsidó szabadkőműves, akinek az apja a
svájci Laussane városában volt rabbi, a következőket állítja:
"A világ azért jött létre, hogy beteljesedjen, így valósítva meg a messianisztikus kort:"
Ezt a mondatot értelmének lényeges megváltoztatása nélkül a
következőképpen is át lehet alakítani: a világ azért jött létre, hogy
azt a zsidók uralják. Ez a gátlástalan törtetés és határtalan gőg
biztosít termőtalajt az évezredes antiszemitizmusnak. Jó lenne, ha a
kis zsidók ezen elgondolkodnának.
Mindeddig azonban nem vizsgálta meg senki azokat az
úgynevezett bizonyítékokat, amelyek alapján állítólag "kétséget
kizáróan bebizonyosodott", hogy a Jegyzőkönyvek hamisak. (220-221.
oldal) A zsidó szabadkőművesek azért nem találtak bíróságot, amelyik
kimondta volna, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, mert az állítólagos
hamisságukat semmi sem bizonyítja. Mi most bebizonyítottuk, hogy a
Jegyzőkönyvek lényeges állításai hitelesek.
Az, hogy a Jegyzőkönyvek eredeti szövegét esetleg stilizálták, nem
bizonyítja azok hamis voltát, amint egy könyv javított kiadása sem
bizonyul hamisítványnak.
A Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozása maguknak a Cion bölcseinek a
tette volt. Saját neveiket nem közölték, nehogy a jogos népharag
ellenük forduljon. A Jegyzőkönyveket nyilvánosságra hozó "bölcsek"
között voltak olyanok, akik már közrejátszottak a III. Napóleon császár
ellen szerkesztett gúnyirat kiadásában. Harmincöt év az "Istenség
munkatársai" számára annyi, mint egy nap a közönséges halandók
életében. A szabadkőművesség a világ meghódítására szőtt terveit hosszú
távon, azokat fokozatosan fejlesztve, érlelve igyekszik megvalósítani.
A célja elérésének érdekében minden eszközt felhasznál. Mielőtt a
Jegyzőkönyvek szövegét nyilvánosságra hozták volna, elkészítették a
védelmükre - akkor a már a nagy közönség által teljesen elfelejtett-a
III. Napóleon elleni gúnyirat kiadását. Ekként mégis sikerült a
Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalával a kitűzött célt megvalósítani
- a köznép gyűlöletét a kis zsidók ellen felszítani - és egyben magukat
rágalmazás áldozataiként feltüntetni.
A Nietzschei Birodalom Titkai (Les Secrets de l'Empire
Nietzschéen) című francia nyelvű terjedelmes könyvemben számos
jelenkori esemény felidézésével bizonyítom, hogy a zsidó
szabadkőművesség számára az antiszemitizmus jelenléte létfontosságú. Ha
nincs antiszemitizmus, akkor szítanak a legaljasabb módszerekkel. Ezzel
zsarolják a demokratikusnak mondott országok vezetőit. Az így szerzett
pénzből a zsidó szabadkőművesek meghíznak, Izrael Államban pedig
atombombákat gyártanak a muzulmán országok sakkban tartására, majd
pedig a messianisztikus kor eljövetelének és fennmaradásának
biztosítására.
A "bölcsek" a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozásával pogromokat
idéztek elő Oroszországban, amelyek jelentős zsidó tömegek Palesztinába
történő kivándorlását eredményezték.
A "bölcsek" ugyanakkor egy ügynököt kerestek céljuk
megvalósításának előmozdítására. Ezt a Jegyzőkönyvek, mint egy világgá
kürtölt apróhirdetés, meg is hozták Adolf Hitler személyében. (223-225.
oldal)
További jegyzőkönyvek ismertetése
1492-ben, Chemor, Spanyolország főrabbija tanácsért fordult a
Konstantinápolyban székelő Nagy Szanhedrinhez, amikor a spanyol törvény
kiutasítással fenyegette a zsidókat. A válasz a következő volt:
"Szeretett barátaim Mózesben. Megkaptuk a levelet, melyben
aggodalmatoknak és szerencsétlenségeteknek adtok hangot, melyet
elszenvedtek. Bennünk is ugyanolyan fájdalmat kelt hallani róla, mint
ti magatoknak.
A nagy satrapák és rabbik tanácsa a következő:
1. Azt illetőleg, hogy Spanyolország királya arra kötelez
benneteket, hogy vegyétek fel a kereszténységet: tegyétek azt, mert nem
tehettek másként.
2. Azt illetőleg, hogy parancs van rá, hogy megfosszanak
benneteket a tulajdonotoktól: fiaitokból legyenek kereskedők, hogy ők
foszthassák ki apránként a keresztényeket.
3. Azt illetőleg, hogy megkísérlik elvenni az életeteket:
fiaitokból legyenek orvosok és patikusok, hogy ők vehessék el a
keresztények életét.
4. Azt illetőleg, hogy elpusztítják a zsinagógáitokat: fiaitokból
legyenek kanonokok és lelkészek azért, hogy elpusztíthassák a
templomaikat.
5. A sok más aggodalmat illetőleg: intézzétek úgy, hogy fiaitokból
legyenek szószólók és ügyvédek, és ügyeljetek arra, hogy mindig
keveredjenek bele államügyekbe, hogy a keresztényeket rabigába
hajthassák. Ezáltal uralhatjátok a világot és bosszút állhattok rajtuk.
6. Ne térjetek el ezektől az utasításoktól, amelyeket adunk, mert majd
tapasztalatból meg fogjátok látni, hogy bármennyire is megalázottak
vagytok, valóságos hatalomra fogtok jutni. (Aláírás) A konstantinápolyi
zsidók hercege "
* * * * *
A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5i
száma egy érdekes, 1919. decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű
dokumentumot közölt, amely fényt derített a zsidóság titkos
szervezeteire Oroszországban: Az okiratot egy Zunder nevű halott zsidó
zsebében találták, aki a 11. Mesterlövész-zászlóalj bolsevik
parancsnoka volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta: TITKOS.
- Az Izraelita Nemzetközi Liga fiókjainak képviselői számára.
Izrael Fiai! Közeledik végső győzelmünk órája. A világ uralmának
küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk, most közel került a
megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és tehetetlenek voltuk,
most pedig a világ katasztrófájának köszönhetően büszkén emelhetjük fel
fejünket.
Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk. Biztosra lehet
mondani, hogy miután átmasíroztunk lerombolt és legyengült oltárokon és
trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell tovább haladnunk. Az idegen
vallás és doktrínák tekintélyét nagyon sikeres propagandával
könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük ki. Megingattuk a
kultúrát, a civilizációt, a hagyományokat és a keresztény nemzetek
trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom
rabigájába hajtsuk, és végül térdre kényszerítsük őket. Mindezeket
majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon óvatosaknak
kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott Oroszország.
Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi felsőbbrendűségünkkel
értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk fordulhat.
Oroszországot legyőztük és tönkretettük. Oroszország haláltusáját vívja
lábunk alatt, de ne feledjétek - egy pillanatra sem -, hogy óvatosaknak
kell lennünk. A szent törődés védelmünkért nem enged sem sajnálatot,
sem könyörületet. Végre megpillanthatjuk az orosz nép keserű, súlyos
helyzetét, és láthatjuk őket könnyek között! Ezt a népet tehetetlen
rabszolgákká alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk őket
tulajdonuktól és aranyuktól.
Legyetek óvatosak és legyetek csendben! Nem kegyelmezhetünk
ellenségünknek. Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető
elemeinek, hogy a legyőzött Oroszország ne találhasson vezetőket!
Ezáltal minden lehetőség megszűnik számukra, hogy ellenálljanak
hatalmunknak. A munkások és parasztok között gyűlöletet és vitákat kell
szítanunk. Háborúk és osztályharcok elpusztítanak minden kincset és
kultúrát, amelyet a keresztények teremtettek. De legyetek óvatosak,
Izrael Fiai! Közel van győzelmünk, mert a politikai és gazdasági
hatalmunk és befolyásunk a tömegekre gyorsan fejlődik. Felvásárolunk
kormánykölcsönöket és aranyat, ezáltal irányító hatalmunk van a világ
tőzsdéi fölött. A hatalom a kezünkben van, de legyetek óvatosak- ne
helyezzetek bizalmat áruló, sötét hatalmakba!
Bronstein (Trockij), Apfelbaum (Zinovijeff), Rosenfeld (Kameneff),
Steinberg - mindegyikük mint sokezernyi más, Izrael igaz fiai.
Oroszországban a hatalmunk korlátlan. A városokban a népbiztosság és az
élelmiszer-bizottság, a házbizottság, stb. a mi embereink kezében van.
De ne hagyjátok, hogy a győzelem megrészegítsen benneteket. Legyetek
óvatosak, elővigyázatosak, mert csak mi magunk védhetjük meg magunkat!
Ne feledjétek, hogy mi nem bízhatunk a Vörös Hadseregben, amely egy nap ellenünk fordulhat.
Izrael Fiai! A régóta vágyott győzelmünk órája Oroszország fölött
már közel van. Szilárdan vonjátok össze soraitokat! Tudassátok népünk
nemzeti politikáját! Harcoljatok az örök eszmékért! Tartsátok az ősi
törvények szentségét, melyeket a történelem hagyott ránk! Védelmezzen
és vezessen szellemünk és tehetségünk! Aláírás: az Izraelita Nemzetközi
Liga Szentpétervári Fiókjának Központi Bizottsága.
* * * * *
A KGB (Állambiztonsági Bizottság) akkori elődje, az MGB
(Állambiztonsági Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már
megjelent korábban néhány magyar folyóiratban. Kötelességünknek éreztük
azonban, hogy itt is közreadjuk, mert mind témája, mind stílusa és
eredete kísértetiesen hasonlít a Jegyzőkönyvekéhez. Az alábbiakban
közölt titkos utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el
Magyarországra. Az eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut,*
egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták meg, -
aki mellesleg az MGB és a háború előtti NKVD (Belügyi Népbiztosság)
lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak Lengyelországra
vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az elmúlt évtizedek
magyarországi történései és a "bennszülöttekre" vonatkozó használati
utasítás között.
Moszkva, 2. 6. 1947.
(Szigorúan titkos)
K. AA/CC 113
Utasítás NK/003/47
1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek
soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az
emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a
találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az információkat
a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködése mellett.
Bierut Boleslaw (Rury Jezuickie) 1892-ben született Lublin mellett.
Államférfi és kommunista pártvezér, akit Lengyelország Sztálinjának
neveztek, miután főszerepet játszott a második világháború utáni
hatalomátvételben. Bierut 1918-ban lépett be a kommunista pártba, és
életét a kommunista eszmék hirdetésének szentelte. Lengyelországban,
Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában hirdette a kommunizmust.
1920. és 1930. között többször letartóztatták, és 1938-ban, a
szabadulása után a Szovjetunióba ment. A háború nagy részét ott élte
át. 1943. végén visszatért Lengyelországba. Sztálin és a Vörös Hadsereg
segítségével Bierut és elvtársai 1947-re megszabadultak az ellenzéktől,
és hozzáláttak a lengyel élet elszovjetesítéséhez. Bierut, Moszkva hű
követője, aki 1945-től köztársasági elnök volt, közreműködött Wladyslaw
Gomulka, a Lengyel Munkáspárt főtitkára elmozdításában, és 1948-ban
újjáalakította a pártot Lengyel Egyesült Munkáspárt néven. 1952ben
feladta elnöki posztját és miniszterelnök lett, de 1954-ben lemondott.
1956-ban halt meg Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt 20.
Kongresszusa idején, amikor Hruscsov előterjesztette a híres "sztálini
időszak bűncselekményei"-t.
2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a
civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre.
Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok
lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák
bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink és a
bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés.
3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország
Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az
Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a
Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és
szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk
folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a
fegyveres ellenzék jelenlétét.
4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a
katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szovjetunió
területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való
belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak. És
elérni teljes megsemmisítésüket.
5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő
egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek
jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak.
6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől
felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott
embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a
cserkészmozgalom ismert vezetőit.
7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok
küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes
időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem
hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás,
és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell
távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és a
követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden
elkövetkezendő kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis
olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.
8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel
rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be
kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket
magasabb posztra.
9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket
és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az
egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a
vezető beosztásban dolgozókat érinti.
10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe
különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell beépíteni. (A
helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül)
11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó
ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén
nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó
kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről.
Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül
történik.
12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon
személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjának
papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.
13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell
folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg
minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a
kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni
kell a termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási
kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell
szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország
élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell pótolni.
14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és
rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek,
megfelelően pontatlanok legyenek.
15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek
tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény
foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel
nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.)
16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az
üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.
17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság
utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni,
úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és
kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok,
kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a
politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.
18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket
léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan
végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására,
melyek túlérnek tevékenységük határain.
19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-, állami és
gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani,
hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné
tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.
20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős
pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.
21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét
fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell.
22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.
23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak valamint
fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt
következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba
küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni,
melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek
különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg
azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban
pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését
eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy
találmány már ismertté vált, meg kell szervezni unnak külföldre való
eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok
közlése megengedhetetlen.
24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni.
(Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.)
25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és
szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott
javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.
26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket,
melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan
beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák
bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak
megszüntetését.
27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és
történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.
28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az
újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan
vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati
rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai kutakat
szisztematikusan fel kell számolni.
29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni
kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva,
ivóvíztartalékként szolgálhatnak.
30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem
lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat
lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszer-tartalékot
felhalmozni.
31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok csak
olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják
a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak
legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.
32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő
maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek
bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk és
normális működésük sem.
33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a
megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi
piac ellátását.
34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A
kulturális-nevelőmunkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv
alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi
nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás
tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és
főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik
köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett
emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti
különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban
beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia, a
logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad
megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az
ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az
elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk
specializációkat.
36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények
megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat
kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a
szocializmusért vívott harcot hirdetik.
37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről
szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború
alatt nálunk éltek.
38. Ha létrejön egy olyanjellegű szervezet, amelyik ugyan
támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná
a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be
kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy
rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink
megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk
befeketítését. hirdető, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe
vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a
bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létező gyűlöletet.
39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítéséről
és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan
és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az
ellenzéki erők összpontosításának helye.
40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit
lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött
lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során,
mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvényes
kihágás vádjával bezárni őket.
41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek
rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak
azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói
műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet
okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.
42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel
károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő,
állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket
funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni
őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi
változások idejére kádertartalékként számolni velük.
43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó
személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb
hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes,
szocializmusellenes és az iparosítást ellenőrző tevékenységgel
vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.
44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó
emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező
iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.
45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb társadalmi
rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük
szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése. |