Diana könyvéből Soslan Khantól

Festmény címe: Ki a csillagok alatt táncol

 

Vers melléje:
Éj / Nacht

Oh te kín, mely örök fájdalommal telít!
Egy ének hallatszik, s valaki ügyesen megszövi
A vak világvégi képet, melyet a Hatalomtól kapott
Egy szőnyeggé szövi össze e képet
Mely elsápaszt mindenkit!!!

A Hóban állva szenvedélymentesen hall egy ezüstös suttogást
Egy Éjjeli Lány!
Mely senki más nem ért meg!
S mosolya az éjbe hal/vesz…

Felfoghatatlanul suttog valamit e végzet leánya
Mint lobbanó szülési fájdalomtól tüzesen égne
De az éjjeli szél halkan meghall a dombok mögött
Éj! Éj! Te hallgatsz!
Oh Nimfa! Bárcsak megérteném a te szégyenmentes táncodat!
Ekkor örök életet nyernél!!
Amikor beszélsz---
Olyan mintha a hó suttogna, úgy mormolsz
Egy sorsleány suttog/
Mintha tűz énekelne---
S senki sem tudja megfejteni
És az Éjbe vesz e dallam.

Oh te kín mely örök fájdalomtól telít!
E ének hol vörös, hol aranyba jövendöl
És az őszi szélviharral a jéghideg éjbe visszhangzik
A falaknak csapkod, mely a kövekkel a porba hull
S egy kegyetlen mereven Vak-bámuló ablak/ csörren
Mert meghallotta a viharba a fátum melódiát
De senki sem fejti meg
Ezért ez éjbe lelkek halnak.

 

Részegség

Becsukom szemem és álmodom…
Álmodom egy álmot
Amit nem élhetek már meg
Becsukom szemem és mennyeit álmodom,
Mert pokoli az életem!

Változtatni szeretnék, hisz azért születtem
E pokolra, hogy mennyeivé tegyem!
Változtatnék, de egyedül nem megy
Ezért tovább álmodom…

Milyen az élet így?!
Egy rémálom mely kárhozatott
Mint te rabbi!

Leiszom magam,
Részegségig
Mámorig
Kábultságig
S e narkózisban tovaálmodom
Egy jobb világról
Amitől te megfosztottál

Valaki elrontotta álmom!
Iszom!
Iszom…
Mert valaki nem értette meg vágyam
S fű és fának adom magam
Mert egy valaki úgy véli, más nem lehet a dolgom
Csak, hogy tevés helyet részerge igyam magam…
S ábránd marad egy csodálat…

Fű s fa közt hempergek
Hogy elviseljem e létemet!
Felébredek és kínlódom
Adjatok innom!

Gaz és karók közt lebegek
Mert nem élhetem már életemet
Életemet, melyet egy csoda által
Megfosztották még az álmától is

Csak fekszek részegen
A mámortól a réten…
S valaki erőlködik felettem
Valaki értetlenkedik felettem
Valaki nem ért meg engem!

Iszom
Részegedem, miközben nézem
Nézem e szerencsétlen fejletlent
Ki primitíven erőlködik felettem!

Hisz tenni jöttem, s halni élek
Fű és fa közt
Erőlködöm, s feleslegesnek vélem életem
A gyökerek közt

Csak egy csillag ért meg engem!
Melytől álmaimat leltem!
Egy csillag mely haldoklik
Haldoklik a fényem…
Mely nem akar így látni
Így részegen!
A csillag mely lehull hamar
Hamar velem…
Valaki kioltotta fényem!

De nem azért születtem,
Hogy a gyökereknek adjam testem!
Felnyitom szemem
Felnyitom, s vakulni készülök
Mert megvakít e látvány
Mely fogad a korhadt fák közt!

Itt a pokolba tántorgok részegen
Mikor látom e gyepet mely oly lelketlen!
E lelkek melyek részegebbek!
S fű és fa közt lebegve hódolnak egy féregnek
Egy féregnek ki álmomtól fosztott meg!
Iszom, iszom…

Itat! Itat, hogy feledjem el álmomat!
S füvet és fát rám küld, hogy feledjem el mit művelt
Mikor még álmaimat is felzabálta!

Valaki nem értett
Valaki nem látta lelkemet csak testemet
Valaki oly primitív s kegyetlen
Mert játéka feledhetetlen
Játéka miatt iszom
S részegen fekszem
Lelketlenül a halott réten…
Ábránd nélkül részegedem a rohadt gyepen!

Lelkem halott s csak egy valaki siratja szívem!
Szívem mely nem e világi értelem
De valaki érzéketlen
Valaki féktelen
Valaki ki 7000 éve gyötri testem!
Valaki véresre hágja szívem
Valaki alkoholt tölt számba
Ki azt hiszi mondandóm s tetteim hiába
Feleslegesek, csak a gaztettek!

A világ bajban van Te miattad
De te csak a fák közé hajítasz!
A világ elpusztul Te miattad
De te csak élvezel, mikor megalázhatsz!

Hallasz mindent rabbi?
De mintha süket fülnek könyörögnék Nátyi!
Látsz mindent sámán
De mintha vak alázatnak mutatnák!

Az állatnak is több érzelem lakik szívében!
S te rabbinak mered nevezni magad,
 Te emberfajzat!
Egy csodát tettél varázsló/sátán fia
A tisztátalan lelkeddel, tetteiddel
Akasztófára lelkeket viszel

F. Theresa