|
Gonosz éjszaka van;
Fekete holdú téli álom.
Az ablakom előtt hallgatnak a fák
És a lelkem úgy sajog!
Mint egy vak gyermek;
Ki az erdőbe elveszett---
Kúszva, mászva ordít;
Mert nem látja anyját,
Csak érzi finom illatát!!
De az én szívem csendben marad,
Mert már nem lehetek nálad...
Oh gonosz éj oly hallgatag!!
És a szívem mégis mindig a nevedet
kalapálja!!
A hegyeken áttör a hideg szél;
És vonyít!!
És az éjszakát szétszakítja egy sikoly! |
|
|