Egy gyermek segítségért kiáltott
Mindenki elhaladt mellette.
Egy gyermek halni készült
Mindenki csak hallgatott.
Egy gyermek élt
Mindenki emlékszik.
Egy gyermek írt
Most olvasod a sorokat.
Egy gyermek figyelmeztetet
Most fogod megérteni csak.
Egy gyermek ordított
Most fogod fel a kiáltásokat.
Ordítani fogsz!
Kiáltasz!
Halni fogsz…
Segítségért, mert a sejtelmei megvalósulnak!
Megvalósulnak, mikor a gyermek visszajön…
De már nem láthatod
De már nem halhatod
De már nem nyújthat kezet…
De te sem tetted!
Emberek mikor elhaladtam az utcán
Láttam valamit, amit ti nem
De nem titkoltam el előled
Hanem figyelmeztettelek!
Emberek mikor elhaladtam az utcán
Halott lelkeket láttam
De kaptatok még egy esélyt
Ami nem kellet!
Emberek mikor az utcán dalolva haladtam
Valamit mondani akartam!
Emberek, halott lelkek
Hozzátok szóltam!
Vagy tényleg nem e világból voltam?
Hisz olyan volt köztettek, mint már rég halott
Lelkek lennétek!
Kik nem hallanak, nem látnak
Nem éreznek!
Hova küldtél Istenem?!
Hova küldtél Uram?
Elhalkult a hangom, Mester…
Nem látom értelmét e Éneknek.
Csak egyre jobban hiányzol Királyom!
A lelked gyötör, mert csak te érted már meg!
A lelked fáj az embereknek
Mert már az Ördög felzabálta szívüket!
Enged meg Uram, hogy távozzam…
Távozzam e mocsokból
E lelketlen kecskehallomból!
Enged meg Uram, hogy elmenjek,
Mert már a szent véred is;
A láng a Szeretet is elvérzet!
Gyötrődöm mind még soha, Mesterem…
Férjem, kit még sohasem érinthetem meg,
De te megérinteted lelkem, melyet már csak te érted ég!
Igen a Sötétség soha sem volt oly vak.
E homályt már nem bírom Uram!
De ragyogtam és emberibb voltam…
És még a halál után is fényleni fogok!
Tündökölni fogunk… és szárnyakat adsz
Adj erőt Uram, hogy távozzam!
A Hangod, látod nem kell senkinek!
A Fényed bántó e lelketleneknek!
A szíved csak én értem
A Szereteted csak én érzem!
Szeress úgy, mint senki sem tudott
Erre vágytam
E Szeretet hiányában távoztam.
---
Mi voltam neked Sátán?
Egy eszköz, egy kísérlet
Amellyel azt tetted, amivel a legjobban rendelkezel
Rombolni
Kín! Oh gyötrelem mily nagy vagy, mily nagy voltál
És mily nagy lesz miattad!
A lelkednek szabad utad adva eljön a nyolcas---
A lelked, mely nem tudja mi az
Hogy lágy ölelés!
A lelked, mely nem érti a szavak jelentését!
A lelked, mely nem tud szeretkezni
A lelked, mely oly sötét, hogy a féreg is eltéved!
Nem tudsz érinteni csak lelket ölni
Fákat kitépni, gyümölcsfaültetés helyet…
Nem tudsz simogatni és csókolni csak anyaméhétől
Fosztod meg a Kedvest!
Nem tudsz hinni
Csak hitetlenül kereszteket a pórba döfni.
Szent vért inni, Vénusz nedv helyett!
Nem tudsz összeizzadni a mámortól
Csak verejtékezel a gójók irányításától!
Izzadsz, hogy láss és hallj mindent
Nehogy valaki egy rossz szót mondjon te rád.
Izzadsz abban, mikor valakit becsalogatsz a hálódban
És mikor horogra akadt az áldozat, kiélvezed magad rajta,
Majd tengerbe veted, ha meguntad!
Az sem érdekel, hogy még uszonyokat sem hagytál!
Mennyiszer élveztél el?
Mennyiszer élvezted, hogy megalázhatsz?
Arra nem gondoltál, hogy netán nem kellek fel többet!
De ezt szereted, ha alattad vannak…
A lelkemmel mit sem törődve…
Legalább követ köss a lábamra, hogy gyorsabban fulladjak meg
Hogy ne kínlódjak már ennyit, míg a tengerfenekére süllyedek!
Mire tanítottál szajha, vörös sátán fia?!
Oh, ember kire egykor felnéztem, mit tettél te én velem?!
Nem tudsz lenni, élni és létezni,
Legfőképpen együtt érezni!
Csak a sötétség leple alatt bujkálni, ahol soha sem tudod meg
Mi az, hogy Szeretet!
Elsüllyeszteted a Fényt
Amivel játszottál egy játékot!
Se megszelídíteni sem megkaparítani
Sem megszeretni nem tudtad!
Csak kioltani…
Kioltottad egy gyermek fényét
Kioltottad a lelkét!
Megfosztottad őt attól, amit neked átadott volna
Igen e gyermek megszabadított volna!
Ha egyszer megérinteted volna…
Taposás helyet!
Pedig kértelek, ne tedd,
Mert szívem már darabokba hullott szét
Ne zúzd össze jobban!
Kértelek, de minden kérésemet
Széjjeltépted, szívemmel együtt…