Az ajtó mögött hallatszott egy dallam
Az ajtó mögött játszott egy lány a hárfán
Az ajtó előtt mikor elhaladtam
Elállt a lélegzetem; Oh e dallam!
Az ajtó mögül játszik egy lány a hárfán
Milyen kottákat hallottam, mikor elhaladtam?
Keservesebb nótát tán sohasem hallottam!
Egyedül ül az aitaia mögött és leíria a Világ fáidalmát!
Egyedül az ajtó mögött írja a kottákat
Egy Világ, egy Nemzet bánatát!
Csendben hallgatóztam az ajtó mögött
És az atmoszférába szál a könyörület!
Milyen volt e dall csengése?
Mint haldokló gyermekek éneke1ése!
Egyedül írja le a világ összes Kínját, Baját!
Mindenki hallia a nótát, de mégis egyedül hagyiák!
Az ajtó mögött a hárfájával
Írja a keserves kottákat!
Mikor bekukucskáltam a kulcslyukon
Megláttam a szemét, ami már vérben könnyezik
E könnyek íriák a kottákat!
Már 7 éve zenél és keservesen vár valakit
Ki elfakassza könnyeit...
A vérben lévő könnycseppek,
Melyik egy Nemzet gyötrelmét íriák le!
Valakit, aki az ajtaja előtt hallgatózik
Várta a lány; Oh hét éve e férfit,
Ki segíthetne őneki!
És mikor e ember a szobájába tört
Nem segített, hanem széttépte hárfáját!
Egy Nemzet könnyeit, a pórba rúgta!
A síró, éhező csemetét a sírba szúrta---
Egy Angyali éneket széjjeltépted!
De mögötte egy Nemzet egy Világ áll!
Ki soha többé nem talál hasonló leányt!
Ki íria és látia az igazság fájdalmát!
Mindenki halotta a nótáját,
Mely csendben csak a széllel tovaszállt!
Egy kotta mely vérben fekszik,
Értettek íródódott emberek!