Szeptember 12.-én, másképp kezdtem érezni…
Elkezdtem valamit megérteni…
Ki hangom hallja
Az Igazságot tudja!
Szeptember 12.-én megvalósult
Amit már láttam; a víz alatt hozzám szólt…
Porrá égtek! Nem tudtak menekülni
Inkább kiugortak a semmibe…
Hogy ne préselődjenek össze!
Köztük egyetlen egy rabbi nem volt
Köztük több 1000-nek családja volt
Bár azok a rabbik szerint csak állatok!
Miközben égtek a jószágok
Már a következő tervet szőtték…
Hogy hitessük el az alattvalókkal
Hogy terrortámadás áldozataivá váltak!
Közben a legnagyobb terroristák
Ők maguk!
Kik csendben varázspálcával
Elküldenek minket a halálba…
Hitler a fő bűnös, csak gondoljátok!
Már ekkor elkezdődőt az első terv
Melyet kidolgoztattok!
Melyet most véghez visznek a varázslók
Kik mélyen vallásosak!
Igen inkább saját „fajtádat” gázosítod el
Hogy később az állatok megsajnáljanak
Hogy hatalomra kerülj!
Álmessiás elborult elmével…
Hisz rád rosszat nem lehet mondani
Mert te csak terveztél,
És a rabszolgákkal öltél!
Ki az Istenetek, hogy ezt engedi rabbi?
Én itt a sarokban, az állat ólban
26 éve nem alszom!
Te meg annál jobban tudsz
Minél több embert a porba rúgsz!
Rabbi!!!

Istened nem lehet valami emberi
Ha ilyen csodákat tesz
Szivárvány helyet!!!

Kinek hódolsz, kit követsz
Kivel kötöttél te szövetséget?!

Kérded újra meg újra... Kérded, mit képzelek!
Én, ki nem öl, csak hirdetem az Igazságot!
Mit képzelek, Miért erőlködök!

Mert én szerettelek titeket emberek!

És ha tehetném, felébresztenélek titeket,
Hogy észrevegyétek mit tettetek!
Mit erőlködök itt lent?
Mert a legnagyobb Tyran már felébresztett benneteket!
Neki sikerült, mert állatkínzó lelketek
Félrevezetni a legkönnyebb!
Igen, ti mondjátok csoda-sámánok,
Hogy nincs szükség egy okos népre
Mivel irányítani lehetetlen lenne!
Közben titeket a legkönnyebb!
E Tyran, ami a lelketekben van,
Rajtatok uralkodik; amitől szívem szenved
Ha szemedbe nézek!
Ezért nem fogja fel a lelked,
Miről is beszélek itt lent
Mert e szavaktól gyöngül hatalma
Azt meg nem hagyhatja…
Mit tehetek még?!
Csak itt ülök halkan, és kottámat írom
Hallok valamit, amit ti nem

Hogy embert teremtettem,
Ki érez, szeret, örül, sír…
Embert teremtettem, mint én magam,
Ki nem tisztel és öl!
Akkor én mit tanultam tőletek?
Amit én is tudok, de sohasem akartam…

Igen, itt bukik majd meg a tudomány, rabbi…
Mert ami most következik, azt te sem tudod irányítani
Mert ha Isten lennél, akkor nem sírnák minden éjjel
Hogy embereket a halálba viszel!
Rombolni azt még a fogyatékos is tud,
Te teremteni és újjá éleszteni azokat ki porba döftél
Azt már magad sem tudod miért tetted, de élvezted.
Én ember, ki egy ólban lakom
Ki 26 éve gyötrődik és kínlódik
Én ember, ki soha sem voltam boldog

Ki miattatok nem alszom és haldoklom!

Most mégis azt mondom!
Sajnálom, hogy csak a Sátánnak hódoltok
És angyalt gyilkoltok!
Ehhez még tudomány sem kellet…
Kezemet nyújtom az ólban itt lent
De Taposás ér fentről, segítség helyett
Féreg koponyámat kettérúgjátok
Ennyit tudtok!!
Többet nem mondhatok…
De azon elgondolkoztál-e már ott fen,
 Hogy én itt lenn az istállóban
 Honnan tudok dolgokat állati létemre?
Lát ember titeket és figyel minden lépésetek
Csendben, mint ti---de csendben figyelmeztetd…
Mert mégis különb nálad, csak te vagy az állat!