Nagyapám, néhai Hazai Henszelman Kálmán emlékére, aki az
1936-os berlini Olimpia vízipóló bajnokaként énekelhette dédapja Himnuszát
Dr.
Hámori József miniszter úrnak támogatásáért,
Dr.
Nagy Gábor Tamás polgármester úrnak és a Budavári
Önkormányzat
dolgozóinak, valamint
Sümegh
László igazgató úrnak a felvételi helyszínek biztosításáért,
Sugár
Miklós zeneszerző barátomnak és
Szőnyiné
Szerző Katalinnak szakmai segítségükért,
F.
Ambrus Gabriella másodkarnagyomnak,
a
közreműködő művészeknek,
valamennyi
kórustagomnak,
feleségemnek
Somogyváry Ákos
“Hangversenyünkbe a Himnuszt
és a Szózatot is zenei műalkotásként illesztjük, örökké emlékezve arra, hogy
ezt a két nemzeti fohászt, Európa történelmében egyedülállóan, nem uralkodók,
vagy hatóságok írták elő, hanem mindenféle rendelet nélkül a magyar nép önként,
közakarattal választotta azokat! Mindkét mű az akkori Nemzeti Színház által
kiírt pályázatot nyerte el…”
Ennek az évnyitónak méltó folytatása hangzott el - a
felvételünkön szereplő kórus közreműködésével - még abban a hónapban a budavári
Mátyás-templomban a Magyar Kultúra Napjának estéjén. “Hymnus a' magyar nép
zivataros századaiból. Cseke. Januar 22d. 1823” – olvashattuk Kölcsey
kézírásával a nevezetes dátumot, a költemény születésnapját. A háttérben Erkel
1844-ben leírt kottafejei sorakoztak több mint másfél évszázad távolából. A
meghívó belsejében ez állt:
“A Magyar Kultúra Napja
alkalmából a Budavári Önkormányzat tisztelettel meghívja Önt és kedves
családját a Magyar Himnusz Ünnepére. Az ünnepi hangversenyen elhangzanak
mindazon ránk maradt Himnusz-feldolgozások, amelyeket szerzőik Kölcsey Ferenc
versének megzenésítésére 1844-ben kiírt pályázatra komponáltak.”
Ennek az estének a hangulatát idézi CD-felvételünk, a modern
technika segítségével röpítve el a hallgatót a magyar reformkor, a Bartay
András Nemzeti Színházi igazgató által kiírt, Himnusz-pályázat dicső napjaiba.
A Honderű szerkesztőségében 1844. június 15-én
“egy több műkedvelő
urakból alakult választmány egyhangú határozata szerint a Hymnus
megzenésítésének a pályázata a következőképpen zárult:
a beküldött 13 művek közül –
mellyek között számos dicséretre méltó szerzemény van – legtökéletesebbnek,
minden megkívánhatóságot magában leginkább egyesítőnek lenni találtatott (pedig
közértelemmel) az 1. számmal és “Itt az írás forgassátok“ jeligével ellátott
pályamű, mely a mondott díjat nyerendi....”
A pályadíjat: 20 aranyat tehát Erkel Himnusza nyerte. Az övét
és hat, dicséretet kapott pályaművet elő is adtak hamarosan a Nemzeti
Színházban. Jeligéjük és szerzőik:
3. Isten
álld-meg a magyart jó kedvvel,
(Hódossy Béla: “Egressy
Benjámin” c. cikkében írja: “A pályázaton úgy 1843-ban, mint 1844-ben
4. Szomorú a magyar
nóta Molnár
Ádám
6. Szánd meg Isten a
magyart Travnyik János
11. A ki széppel köti
össze a jót
Éliás
Márton
12. Önérzés te vagy a
diadalmas bére
Seyler
Károly
13. Minden pálya
dicső, ha belőle
Seyler
Károly
Jelige és szerzőnév nélküli a capella “Himnusz Kölcseytől”
vegyeskarra, szólamaiban (OSZK. Népszh. 335.). Egy háromszólamú férfikari
Hymnus-torzó, amely Sugár Miklós zeneszerző-karmester hangszerelésében válik
teljessé felvételünkön (kórus szólamanyag jelzete OSZK. Népszh. 792/56.)
“Bár babérral nem illettek
Csak a' gúnytól kíméljetek.
Egy régi Író.”
jeligével a 8. sorszámú (0,32 Mb)
(OSZK. Népszh. 1344) egy négyszólamú vegyeskar, zenekarral.
A szívós kutatómunka és a szerencsés véletlen találkozása még
1999 telén újabb meglepő eredményt hozott: a Nemzeti Színház irattárában búvárkodó
Berlász Piroska megtalálta a “Szenteld oh Magyar Hazádnak...” jeligéjű
négyszólamú férfikari Hymnus kottáját (OSZK, Msmus 10869 jelzet alatt). Egressy
dicséretes pályaműve pedig a Zenetudományi Intézet Major Ervin hagyatékából
került elő a felvételt megelőző hetekben (jelzete: C-388 sz. Fond. 2/58)
Erkel
Szózata
Bemutatójáról a Pesti Hírlap nem nyilatkozott, de az előtt
(1843. V.25.) nagyonmelegen javasolta előadását:
“Erkel Ferencz karmesterünk is készíte a' Szózathoz zenét, melly
mint tudjuk és bizonyosan tudjuk, nem csak a' jutalmazottnál jobb, de magában
is jó, 's a' Szózat lángeszű költője tetszését is megnyeré, de a' szerző által
jutalomra be nem adaték; kérjük ezért a' nemzeti színház igazgatóját,
énekeltesse el a' színpadon ezt minél előbb, legalább kárpótlásul, 's
felserkentéseül azon reménynek, hogy lesz nem sokára egy a' hazát
keresztülriadó nemzeti dalunk.”
Ha a cikk írója jól értesült és nem fogalmazott pongyolán,
akkor szavaiból arra lehet következtetni, hogy Erkel a Szózatot már az
1843.V.10-i eredményhirdetés előtt megkomponálta, de nem adta be jutalmazásra
(mert nem is adhatta be; tagja volt a bíráló-választmánynak).
Az egyszólamú, ének-zongora letétben megjelent mű közel másfél
évszázadig nem került a kórusélet vérkeringésébe. A Nyíregyházi Tanárképző
Főiskola tanára, Tarcai Zoltán karnagy kérésére Bárdos Lajos dolgozta át
vegyeskarra, ebben a formában népszerűsödik országszerte.
ERKEL: II. MAGYAR
KIRÁLY-HIMNUSZ
A Magyar Király-himnusz Jókai Mór versére íródott (1891) és
bemutatója az életében utoljára dirigáló Erkel pálcája alatt zajlott 1892.
augusztus 19-én. A férfikarra és zenekarra alkotott mű a Budai Dalárda, a
Ganz-gyári Dalkör és az operaházi zenekar előadásában szólalt meg.
A Pesti Napló kritikusa így írt róla:
“A mester ezzel is nagy hatást ért el s habár első hallásra
sokan talán nem is ítélték a nép számárabeváló hymnusznak, nekünk az a
véleményünk, hogy nincs egyéb szüksége, mint hogy a katonaizenekarok vegyék fel
állandó műsorukba s rövid idő alatt népszerűvé válik...” (Legány Dezső
nyomán)
Ezeknek a kórusoknak a rekonstruálása, hangszerelése, előadása
valóságos “zenei műemlékvédelem”. Köszönet érte mindazokak, akik megőrzik
épségüket és a mai hallgató, a késő utókor elé tárják.
Lukin
László
A zenekart 1945-ben alapította az ország egyik legnagyobb
vállalata a Magyar Államvasutak, amely a mai napig is legfőbb támogatója a
közel száz muzsikust foglalkoztató együttesnek.
A MÁV Szimfonikusok ma egyike az ország élvonalbeli hivatásos
zenekarainak, repertoárja a barokk zenétől a modern, kortárs művekig terjed.
1946 óta megszakítás nélkül minden évben megrendezett bérletsorozatainak
hűséges, állandó törzsközönsége van. Hosszú éveken át visszatérő szereplője
volt a budapesti nemzetközi zenei versenyek döntőinek és a Magyar Televízió
Nemzetközi Karmesterversenyének. Fennállása óta az együttes számos kiemelkedő
karmester-egyéniséggel és szólistával dolgozott együtt bel- és külföldön
egyaránt.
A zenekar
magas művészi tudását számos külföldi turnén is elismerték. Vendégszereplései
során járt már Európa valamennyi országában, valamint Cipruson, Libanonban és
Japánban. Ezek alkalmával olyan kiemelkedő jelentőségű fesztiválokon vett
részt, mint a Bécsi Ünnepi Hetek, Tours, Theszaloniki, Assisi, Lourdes; olyan
hangversenytermekben, mint az amsterdami Concergebouw, a bécsi Musikvereinsaal,
a stuttgarti Liederhalle és a müncheni Philharmonie am Gasteig. 1988 nyarán
hangversenyt adott a zenekar Castelgandolfoban II. János Pál pápa tiszteletére.
1997 óta az amerikai Rudas Theatrical Organisation
felkérésére a MÁV Szimfonikus Zenekar több nagysikerű turnén vett részt a Három
Szoprán Produkció és a legendás Három Tenor partnereként. Ennek csúcspontja
1999. januárjában volt, amikor Tokióban 32 ezer néző előtt James Levine
vezényelte az együttest Placido Domingo, José Carreras és Luciano Pavarotti
közös hangversenyén.
1988 óta
a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere Gál Tamás, a Zeneakadémia
Karmesterképző szakának a tanára, számos itthoni és külföldi hangverseny,
lemezfelvétel dirigense. Tevékenységét 1998. március 15-én Lisztdíjjal ismerték
el.
1988 óta általános-, majd középiskolai tanárként
dolgozik, ifjúsági vegyeskart is vezet. 1989-ben megalakította az Erkel Ferenc
Kamarakórust, majd aktív résztvevője volt – többek között dr. Roy Wales és
Czifra János karnagy-kurzusának. 1991-92 folyamán menedzserképzőt végzett,
amelyet követően jelentős zenei és kulturális rendezvények szervezője lett.
Ezek közül kiemelkedik Erkel Himnusza születésének 150. évfordulóján a
Zeneakadémián rendezett Emlékhangverseny, melyen először hangzottak el
keletkezésük óta a felvételünkön is hallható pályaművek.
Főiskolás korától ír zenekritikai beszámolókat,
számos alkalommal volt hazai minősítő kórusversenyek zsűritagja, több
hangfelvétel készítésén művészeti tanácsadóként működött közre.
1997-tőla szentimrevárosi Szent Alberik Kórus
karnagya.
1998-ban a kamarazenekarral elkészítette “Barokktól
Bartókig” c. CD-felvételüket, majd több oratórikus mű hangverseny-felvételét a
kórussal és a zenekarral.
Eddigi szakmai tevékenysége
során saját együtteseivel és vendégkarnagyként közel félezer hangverseny, rádió
és Tv felvétel dirigense volt itthon, Erdélyben, valamint Ausztriában,
Németországban, Franciaországban és Spanyolországban.