1.

Évike gyönyörû szép fiatal 20-22 éves leányzó. A haja barna, a háta közepéig ér, a magassága 165-170 cm körül van, a testalkata arányos. A mellei formás közepes méretûek, a hasa lapos, a dereka vékony  A csípõje lehetne egy kicsit szélesebb, és a cicije egy kicsit nagyobb, de ebben a korban még ez a természetes. Nagyon szereti a szexet, és igyekszik minden formáját kipróbálni. Elõitéletei nincsenek, minden uj befogadására nyitott. Az ismeretlen megismerésének vágya vezette, amikor megismerkedett a mesterrel, és engedve a kérésének, ellátogatott erre a  titokzatos, számára kissé félelmetes helyre.

Évikét a mester bevezeti egy szobába, ahol felszólítja, hogy vetkõzön le. Õ tiltakozik, de a csuklóira csatol egy-egy vékony és szoros bõrszíjat, amin kívûl karikák vannak. Ideje sincs feleszmélni, már rá is kapcsol mindkét bilincsére egy kötél végére kötött karabínert, amelyek a menyezetre szerelt csigákon vannak átvezetve . A köteleket kicsit távolabb a falon levõ karikákhoz lehet kikötni. Érzi, hogy a kötelek fölfelé húzzák a kezét, egészen a feje fölé, addig amíg el nem kezd lábujjhegyre emelkedni. Ekkor a köteleket rögzítik a karikákhoz. A bokáira is hasonló bõrbilincseket tesz. Ezeket a padlón levõ karikákhoz rögzíti, úgy, hogy a lábát kb 20 cm-re föl tudja emelni.  Évike ott áll párhuzamosan fölemelt kezekkel, és ellenkezni még eszébe sem jutott. Próbálja a lábait mozgatni, de a kötél csak 20 centit engedélyez neki. A mester lmondja neki, hogy le fogja vetkõztetni meztelenre, és elõkészíti a testét a kínzáshoz. Minden ellenállást, vergõdést megpróbálhat, úgy sem megy vele semmire . Ezért legjobb lessz, ha nem ellenkezik, és csinál mindent ugy ahogy mondja neki. Ha nem, akkor is meg fog történni minden, csak erõszakkal. Évike érzi hogy csapdába esett nincs menekvés. Kezd urrá lenni rajta a rémület.

Hosszuujjú blúz van rajta, és miniszoknya. A lábán magas sarku cipõ.   Érzi, hogy a kezén levõ kötelek megfeszûlnek, és õ fölemelkedik a talajról. Ez csak ahhoz kellett, hogy a mester levegye a lábáról a cipõt, aztán rögtön vissza is engedi a padlóra. Utánna a blúz következik, kigimbolja, és leveszi rólla úgy, hogy a blúz ujjait fölhuzza egészen a kezét tartó kötelekre. Ott rögzíti valamivel, hogy ne essen vissza. A melltartó is erre a sorsra jut. Elfogja a szégyenérzet, tiltakozik, síránkozik, de hiába. Lehúzza a szoknya zippzárját, és lecsusztatja a bokájáig. Már csak a bugyi van rajta, de nem sokáig. Azt is lehúzza a szoknyához. Ekkor a kezénél fogva ujjból felemeli, úgy, hogy a lábán levõ rövidke kötél is megfeszûljõn. Erre azért volt szûkség, hogy a szoknya és a bugyi lecsússzon a bokájáról a lábát tartó kötélre.A lábbilincseire ujj karabínert és kötelet tesz, de az is ugyanolyan rövid. A régit pedig lecsatolja, így eltávolítható a szoknya es a bugyi. Leengedi a talajra, a kezeire is ráakaszt egy-egy uj kötelet, a régit pedig eltávolítja. A ruháit elviszi a szobából. Ott áll teljesen meztelenûl és kiszolgáltatottan.  Azt hiszi hogy álmodik, pedig ez a valóság, a kötelek erõsek, nem engedik szabadulni.  A nyakára fölcsatol egy nyakörvet, körben ezen is több karika van. A derekára is hasonló kerül. Ennyi elég is az egy szerûbb megkötözési módszerekhez. Elmondja neki, hogy most át fognak menni a szomszéd szobába. A lábain levõ bilincseket egymáshoz köti egy rövid láncal, és eloldozza a padlótól. A kezeit leengedi és a derekán levõ övhöz erõsíti. A nyakörvére egy póráz kerûl, ennél fogva lehet vezetni, a lábain levõ lánc miatt pedig csak kicsiket tud lépni, ami meggátolja hogy elfusson, de abban is, ha esetleg rugdalózni támad kedve. A mester óvatosan meghúzza  a pórázt, és  apró léptekkel elindulnak a másik szoba felé. Itt a szoba közepén egy nõgyógyászati vizsgálóasztal áll, több helyen bõrszíjjakkal kiegészítve, hogy a rajta helyet foglaló pacienst biztonságosan le lehessen rögzíteni.Mellette álványok mindenféle tartályokkal és csövekkel. A padló mûköves és a vizsgálóasztal elõtt jókora padlóösszefolyó van.
A szerkezetek láttán Évikének a torkában dobog a szive, hogy most a pumciját is fel kell tárnia.  A nemrég elmondottakra gondol, és tudja, hogynincs semmi értelme a menekülésnek. Természetesen a vizsgálón kell helyet foglalnia. Odatesz elé a mester egy alacsony zsámolyt, hogy könnyebb legyen felülni rá. Ez azonban így is elég körûlményes a lábait összekötõ lánc, és a derekához rögzített keze miatt.
Sikerûl felülni a szélére, azonnal szól a mester , hogy feküdjön hanyat. Meg is teszi. A kezét eloldozza derekától, és rögtön az asztal oldalán, a lapjától jóval lejjebb levõ karikákhoz kapcsolja. A lábait Évike felhúzva tartja és görcsösen összeszorítja. Ez most az utólsó mecsvára. Leveszi a mester  a bokáiról a láncot, és a lábacskáit az oldalt levõ tartókba akarja helyezni, de õ csak szorítja önkéntelenûl  össze. Végûl szólni kell neki, hogy tegye a lábait a helyére. Nagy nehezen engedelmeskedik is, és érzi, ahogy feltárúl a puncija.   A mester ekkor a lábait rögzíti a bokájánál, és a térde alatt egy-egy szíjjal. A vizsgálóasztal lábtartó része állitható oldalirányba, és a test hossztengelye irányában is.  A mester úgy itélik meg, hogy Évike  nem tartja elég nagy terpeszben a lábát, ezért  még terpeszteni kell egy kicsit. Érzi a lábait ahogy mégjobban  széthúzzák egészen addig amíg fájni nem kezd. A fájdalomtól kicsit nyöszörög, és kéri, hogy ne feszitsék tovább. Így pont jó is lessz. Tesznek még a testére két széles rögzítõszíjjat egyet  a melle fölött a vállainál,egyet pedig csípõjére keresztben éppen a fölhúzott combjai fölé. Jól megszorítják mind a kettõt, így már meg sem tudja  szinte mozdítani a gyönyörûen föltárúlkozott kis testecskéjét. A puncija szétnyillik, elõbújnak a rózsaszínû kisajkak. Most  a mester  elmondja Évikének,  hogy mi következik soron az elõkészítésbõl. Le fogja borotválni a puncijáról a szõrt, és ki fogja tisztítania popsilukacskáját. A csupasz punci még meztelenebbé teszi, és a szõr sem akadályoz semmit amit a puncijával csinál. Erre csak néhány naponként van szükség, amíg ki nem nõnek a szõröcskék. A végbelet  kitisztítani majd mindig csak akkor kell, amikor valamilyen beavatkozásra  kerûl sor itt. Ez egyáltalán nem fájdalmas, és késõbb neki  magának kell majd megcsinálni. Ez az elsõ, csak gyakorlás, hozzászoktatás miatt történik. A mester elõvesz egy motoros hajvágó gépet, olyat amilyet a fodrászok használnak. A vizsgálóaztalnak van egy kis állítható fejtámlája, ami most éppen fel van emelve, így Évike láthatja, hogy mit csinálnak vele. A gép elkezd zümmögni, és szépen levágják a szõröket a szeméremdombtól egészen a feneke lukáig. Ez azonban még nem eredményez elég szép sima felületet, csak a hosszú szõröket távolítja el. A mester   megnedvesíti, és bekeni borotvahabbal az egész punciját, majd egy borotvával elkezdi borotválni a megmaradt szõröket. Érzi ahogy kihúzza a nagyajkait, hogy azokhoz is hozzáférjen. A popsiluk két oldalán sem hagy semmit. Mikor kész, vízzel lemossa a megmaradt habot, és szárazra törli. Szép sima lett mindenhol, mint egy kislánynak. Furcsa érzés tölti el Évikét, olyan mintha fázna a puncija, és érez rajta minden apró légáramlatot. Valamilyen nyugtató hatású kenõccsel bekeni az egészet, úgy, hogy a végbélnyílás környékére is kerûljön bõven belõle. Ujjával benyúl a lyukba is, és ott is bekeni. Ez meglepi Évikét, mert erre nem számított. Egy kicsit föl is jajdúl tõle, de fájdalmat nem érez.  Most a fenék tisztítása következik, ettõl már jobban fél. A mester  leakasztja az álványról az egyik  tartályt, ami olyan mint egy tejeszacskó, csak nagyobb. Az aljából hosszu átlátszóés hajlékony mûanyag csõ lóg ki. A csövön van egy elzáró eszköz, így nem folyik ki a víz amikor megtölti. Visszaakasztja az álványra, és a csõre egy  másik kemény mûanyag csövet illeszt, ami egy ujjnyi vastag , a vége zárt és gömbölyû, de a végénél az oldalán kisebb lyukak vannak körbe. Egy pillanatra megnyitja az elzárót, és a csõbõl úgy spriccel a víz mint a rózsa. Amikor odaérinti a végét a lyukacskához, Évike önkéntelenûl öszzeszorítja azt, hogy megakdályozza a behetolást. Ennek ugyan semmi értelme, mert így is be lehet dugni, csak kicsit kellemetlenebb. A mester elveszi a csövet és az ujjával finoman, nyugtatóan elkezdi maszírozni a magfeszûlt záróizmot.Közben nyugtatgatja Évikét, és elmondja neki, hogy próbálja meg ellazítani a fenekét, mert ugy egyáltalán nem lessz fájdalmas a behatolás. Évike megpróbál engedelmeskedni, de amikor hozzáér a csõ vége ujból összeszorúl a feneke. A mester egy kicsit vár, ott tartja a csövet, és amikor érzi, hogy kezd ellazúlni, lassan betolja a fenekébe. Szépen könnyedén becsúszik a krémezésnek köszönhetõen. Éva semmi fájdalmat nem érzett, sokkal rosszabbra számított elõte.  Õ is meglepõdik, hogy a csõ csak egyre csúszik befelé, mélyebbre,és még mindig nem érez semmi mást. Egyszer azonban csak véget ér, és enyhe nyomást érez valahol a teste belsejében. Ezt azonban a mester is észreveszi, és nem tolja tovább a csövet. Akkor megnyitja a hajlékony csövön levõ elzárót. Évike valami szörnyû dologra számít, de nem érez semilyen változást. A víz ami a fenekébe  folyik se nem hideg, se nem meleg, pont olyan hõmérsékletû mint a teste. Csak kis idõ elteltével kezd valami furcsa érzése támadni a hasában. Érzi hogy kezd feszûlni a feneke valahol legbelûl. A tartály félig kiürûl amikor a mester elzárja a csapot, és kihúzza a csövet. Megint eltelik egy kis idõ mire Évike érzi, hogy a víz egy re jobban feszíti, és kissé már erõlködnie kell, hogy ne buggyanjon ki belõle. A mester megkéri, hogy most már próbálja meg kinyomni a fenekébõl a vizet, de elõtte följebb billenti a vizsgálóasztal lapját, így Évike félig ülõ helyzetbe kerûl. Ezzel is megkönnyíti neki a víz kiengedését a testébõl. A popsiból kispriccelõ víz sárgás színû, és egyéb bent lévõ szennyeket is hoz magával . Az egész a padlóra folyik és eltûnik a lefolyóban. Amikor már az egész kifolyt, nagy megkönnyebbülést érez. A mester azonban megtörli a fenekét, visszabillenti az asztallapot, és ujjból elkezdi bedugni a csövet. Észre sem vette, hogy amíg õ a víz kinyomásával volt elfoglalva, azalatt ujjból megtöltötte a tartályt. A csõ ujjbóli bevezetése most korán sem okozott olyan reakciókat mint az elsõ esetben, mert a popsija a víz kinyomásától teljesen ellazúlt. Amikor a csapot megnyitották már érezte a testébe áramló vizet, mert ez sokkal melegebb volt mint az elõzõ. Annyira azért nem, hogy kellemetlen legyen, inkább kellemes volt a szétáradó melegség. Már egyre jobban feszûlt a popsija belûl, és a hasa is, de a mester csak nem akarta elzárni a csapot. A tartály már háromnegyed részig kiürûlt, de már nem folyt tovább magától a víz. Kicsit vártak így, valamelyest csökkent a hasa feszülése, amikor a mester megfogta a tartályt,  lassan elkezdte összenyomni, és a maradék bennelevõ vizet  bepréselte Évike fenekébe. Most már elég rendesen feszítette, de fájdalmat még így sem érzett inkább csak kellemetlen volt. Amikor a csövet eltávolították, a melegtõl mégjobban ellazúlt Évike popsija és  azonnal megindúlt a vízsugár kifelé, magával hozva a még bent maradt szennyeket. A víz már sokkal tisztább volt mint elõb, de még mindig egy kicsit sárgás. Ezt a mûveletet még kétszer ismételte meg a mester, amíg a távozó víz kristálytiszta nem lett.
Évike elõször nagyon félt a dologtól, de most, hogy túl volt rajta megállapította magában, hogy ettõl sokkal rosszabbra számított.  A mester viselkedése is meglepte, egyáltalán nem volt durva inkább gyengéd, és segítõkész.  Azért a másnaptól nagyon tartott mert a mester közölte vele, hogy holnap már komolyabb dolgok következnek.
Mielõtt leoldozták a vizsgálóasztalról a kezein és a lábain levõ bilincseket kicserélték olyanokra, amelyek kicsit szélesebbek voltak az elõzõnél, belûl valamilyen puha anyaggal voltak borítva, és el voltak  látva egy kicsi zárral,  hogy levenni csak kulcs segítségével lehessen õket. A nyakörv és a derekán levõ öv már elõször is ilyen volt. Mikor a mester eloldozta a szíjjait, Évike teste el volt gémberedve, fõleg a lábai remegtek, nem akartak engedelmeskedni. Lábra állni is alig bírt, a mesternek kellett támogatni néhány percig. Ennek ellenére nem felejtette el elõte a bokáit összekötni a rövid lánccal, és a kezeit a derékszíjjához kapcsolni. A póráz is rákerûlt a nyakörvére, úgy vezette egy kicsiny szobába, vagy inkább cellába. A cellának nem volt ablaka az ajtaja erõs volt és csak kívûlrõl volt rajta kilincs . A berendezés egy asztalból, egy székbõl és egy ágyból állt. A sarokban egy WC és egy mosdó  is volt. Az ágy egyszerûsége ellenére kényelmes volt és puha.
Évike nem sok idõt töltött egyedûl,  amikor nyilt az ajtó, és egy vele egykorú lány egy nagy tálcán ennivalót hozott neki.  A lányon is az övéhez hesonló bilincsek voltak.  Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát az asztalra és már távozott is.

2.

Lassan beesteledett, de ezt Évike nem érzékelte, mivel a celláján nem voltak ablakok, de azért érezte, hogy éjszaka következik . A lámpa kapcsolóját szabadon kezelhette. Habár meztelen volt, nem fázott, és a falon egy hõfokszabályzót is talált, amivel valószínûleg a szobája hõmérsékletét lehetett beállítani.    Elfogyasztotta a vacsoráját, bár nem érzett éhséget, csak azért mert ott volt az asztalon. Leoltotta a lámpát, és lefeküdt az ágyra. Betakarózott az ott talált puha gyapjútakaróval. A takaró furcsán ingerelte a meztelen testét. Máskor mindig pizsamában aludt, ezért most mégjobban érezte meztelenségét. A  rajta levõ bilincsek  kiszolgáltatottságot  éreztettek vele, mert ugyan eszébe sem jutott, hogy megpróbálja levenni õket,  tudta,  hogy nem is lenne képes rá. Sokáig nem jött állom a szemére, a másnap rá váró dolgokra gondolt. Félt is tõle, nem is kicsit, de azért kíváncsi is volt rá. Ha felajánlották volna, hogy elmehet, nem biztos, hogy megtette volna.  A sok fejében kavargó gondolat után már nem is tudta hogy ébren van-e vagy álmodik.   Egyszer arra riadt fel, hogy zörren az ajtó. Éles nappali fény áradt be rajta. Reggel volt. A mester jött be, és fölkapcsolta a villanyt. Leült az ágy szélére, és lassan  lehúzta a takarót Éváról. Gyöngéden végigsimította a  testét, óvatosan  kezébe vette a melleit,  odahajolt, és a szájával kezdte ingerelni  a mellbimbóit. A keze közben lejjebb vándorolt, a hasát, majd a cobjait simogatta. Amikor Évike érezte, hogy a combja belsõ oldalát simogatja, önkéntelenûl széttárta a lábát, és felkínálta a punciját,  olyan jól estt neki a kényeztetés.  A mester szája közben végig simította a testét, míg el nem ért a csiklójáig. Ott megált, és ritmusosan izgatni kezdte a nyelvével. Évike még fel sem ébredt teljesen, álomszerû volt az egész. De nem is érdekelte, hogy ébren van-e vagy álmodik, mert átvette a tudata irányítását az élvezet.   Közben a lábát egyre jobban széttárta, hogy a punciját minél jobban odakínálhassa mesterének. Testén remegés és rángás futott végig, szaporákat lélegzett, és apró sikolyok hagyták el az ajkát. Érezte, hogy már teljesen nedves a puncija, amikor a mester ujja lassan belecsúszott, és belûlrõl is simogatta. Elõször csak egy ujjal, majd kettõvel, de ezt már nem is tudta megkülönböztetni annyira elhatalmasodott rajta a gyönyör. Végûl már nem bírta tovább, teste megfeszûlt,  ütemesen rángatózott és szétáradt benne az élvezet. Utánna elernyedt, és hatalmas nyugalmat érzett, nem is tudta hol van. Amikor kicsit megnyugodott, a mester nagy tenyereivel gyöngéden simogatta a testét, becézgette, dicsérte szépségét.

 Kicsit késõbb felállt az ágyról, és mondta neki, hogy készûljön föl, egy óra mulva bemutatja a barátainak. Addig kap reggelit, és szedje rendbe magát, majd távozott. Rövidesen megjelent egy lány a reggelivel, de nem ugyanaz aki tegnap. Egy kis táskában szépítõszereket is hozott. Évike az utasításoknak megfelelõen cselekedett, elfogyasztotta a reggelit, és megszépítette magát amennyire tudta. Nagyon sietett, hogy mindennel idõben készen legyen, nehogy megvárassa a mestert. Ugy látszik túlságosan hamar végzett, mert jó sokáig kellett még várnia, amíg érte jöttek.

A mester föltette a lábára a megszokott kis láncot, és a kezét a derékszíjjához kapcsolta. Mikor föltette a pórázt a nyakörvére, homlokon csókolta, majd elkezdte vezetni kifelé. Ismeretlen helyiségeken mentek keresztûl, de sehol nem volt egy lélek sem. Végûl megérkeztek egy  nagyobb fajta szobába. Itt két férfi tartózkodott, fotelokban ültek és beszélgettek. A fal mellett  az a két lány állt, akik a ennivalót hozták neki. Õk is meztelenek voltak, ugyanolyan bilincsekkel mint az Évikéé. A kezük fejmagasságban a falon levõ karikákhoz volt rögzítve. Évikét a szoba közepére vezették, a mester levette a pórázt, és a helyére egy menyezetrõl lelógó kötelet kapcsolt. A kötél nem volt feszes, csak mintegy emlékeztetõûl szolgált, hogy megakadályozza a szabad mozgást.  A két férfi felállt és Évikéhez mentek.  Körbejárták, megtapogatták, megsimogatták  a testét, de nagyon gyengéden, szinte izgatóan. Közben beszélgettek  a mesterrel, elismerõ megjegyzéseket tettek Évikére. Dicsérték a szépségét, karcsúságát, mindkettõjüknek nagyon tetszett. A mesteren látszott, hogy büszke is rá, és elmondta nekik, hogy még sosem volt megkínozva, de hamarosan kipróbálják azt is. Ahogy körbejárták, és vizsgálgatták Évikét, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott,  akarat nélküli tárgy. Nem kérdezték meg semmirõl, nem kérték a beleeggyezését, holott róla volt szó. Nem is vele beszélgettek, hanem egymással, neki úgy sincs beleszólása semmibe. Õ csak  a testét adja a dologhoz, amit a többiek majd használni fognak kedvük szerint.

A szobán keresztbe egy hosszú rúd volt elhelyezve olyan magasságban, hogy felemelt kézzel sem lehetett elérni. Ezen  több helyen karabínerek lógtak le amihez a kézbilincset pont hozzá lehetett kapcsolni. A mester Évike bilincseit is hozzákapcsolta kettõhöz, hogy a keze a feje mellett széttárva legyen. A lábairól is levette a láncot, és a padlón levõ karikákhoz rögzítette, úgy, hogy a lába jó nagy terpeszben álljon.  Így most Évike teste X alakot mintázott. Ez az alakzat arra volt jó, hogy rángatózni tudott, de a testét elfordítani nem tudta.   Észrevette, hogy a férfiak megsimogatták ugyan, de a kikötözést egyedûl a mester csinálta. Egyikük kinyitott egy szekrényt, és többféle ostort, korbácsot, vesszõt és mindenféle verésre alkalmas eszközt vett elõ. Évike pont úgy állt, hogy láthatta a dolgot, és hirtelen átfutott rajta a rémület, szinte belenyilalt,  hogy ezeket a szerszámokat neki készítik, az õ testén fogják kipróbálni. Megpróbált szabadúlni, eszeveszetten rángatta a kötelékeit, de teljesen reménytelen próbálkozás volt. A többiek vagy észre sem vették, de valószínûbb, hogy csak nem törõdtek vele. Azon tanakodtak, hogy melyik korbácsot kellene elõször kipróbálni. A mester végûl is elmondta a többieknek, hogy mivel Évike még elõször van itt, és még soha sem próbálta a kínzást, csak egy kissebb, vékony szíjjú, de sok ágú, könnyû korbácsot fog használni. Elõször szeretné hozzászoktatni a testét a  fájdalom elviseléséhez, de csak fokozatosan. Ki is választotta az alkalmasat. Évike megborzongott amikor a mester hozzáérintette a bõréhez a szíjjakat. Elõször végigsimogatta vele a hátát, a fenekét, a combjait, a hasát, és a mellét is.  Aztán a fenekén apró csapásokat érzett, ami még nem fájt, de már éreztette a korbács erejét. A mester mellette állt, és  apró ütéseket mért a fenekére.  Évike elõre nézett, nem is mert hátrafordúlni, így nem látta, hogy mennyire lendíti meg a korbácsot, és mekkora csapás várható. Csak a fenekén érezte, hogy a fájdalom egyre fokozódik, minden ütés alkalmával. Már nem is tudott  némán állni, hanem a fájdalmat nyöszörgések és apró sikolyok követték. Egyre jobban vonaglott, és rángatta a kötelékeit a fenekét érõ csapások ritmusában. Az ütések egyre erõsõdtek, szeme könnybelábadt, és torkaszakadtából orditott. Pedig a mester határozottan, de nem túl erõsen mérte ki ütéseit. A kínzó csapások ritmusosan, megállíthatatlanúl érkeztek egymás után a fenekére. Úgy érezte, hogy nem birja már tovább a fájdalmat, pedig semmit sem tudott tenni ellene, hogy megszüntesse. Egyedûl csak  elviselni, befogadni a testébe. Könyörgött, hogy hagyják abba, de süket fülekre talált. A korbács néha elkalandozott, nem csak a fenekét érte, hanem a combjait is hátúl, le egészen a térdéig. Aztán a combok oldalát kívûl, és utána elõl is. Amikor már magán kívûl sikoltozott, és nem látott a könnyektõl, szinte csak lógott a kezét tartó bilincsen , hirtelen abbamaradt az egész.  Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a mester leteszi a korbácsot és hozzálép. Kezével gyöngéden megsimogatja a megkínzott fenekét, és combját majd hosszan szájoncsókolja. A többiek elismerõ hangját hallja, hogy milyen érzékien tud sikoltozni, és vergõdni.  Egy kicsit még várnak amig rááll a lábára, és már nem a kötelékek tartják, majd a mester eloldozza elõször a lábait, majd a kezeit is . Odavezeti a falhoz ahol a másik két lány áll. Neki is jut még egy hely mellettük, neki is odakapcsolják a kezét a falon levõ karikákhoz, a feje magasságában.  Tudja, hogy most valamin túl van, legalább is egy idõre. Még remeg az elszenvedett  fájdalomtól, de valami furcsa megelégedettséget érez afelett, hogy kibírta a kínzást. Pedig ki kellett bírnia mert, mást úgysem tudott tenni. Szeretné az arcát megtörölni,  teljesen lucskos a könnytõl, de nem tudja, mert a bilincsei nem engedik.

  Most  a másik két lány van soron. Eddig némán szemlélték, hogy mi történik Évikével, õ pedig  nem is vett róla tudomást, hogy ott vannak. Mindketten hasonló korúak mint Évike, az egyik talán már huszonöt is van. A magasságuk is egyforma, 165-170 cm körûl lehet, és a puncijuk is le van borotválva. Az egyiknek  fekete Kleopátra haja van és telt,  kerek cicije. Õ az idõsebb. A másik  20 év körüli lehet, hosszú barna haja lófarokba van kötve. Arcocskája bájos babaarc.  Úgy látszik a mester és a barátai ugyanolyan alkatú lányokat kedvelnek.  Közben a férfiak elõkészítik a terepet a következõ kínzáshoz. A magasban végigfutó rúdra a szoba közepén másik két rudat erõsítenek függõlegesen, egymással párhuzamosan, egymástól több mint egy méter távolságra. Ezek szilárdan állnak, nem lehet õket megmozdítani. A végük körûlbelûl mell magasságig ér le. A belsõ oldalukon amelyek egymás felé néznek, egy-egy kiálló karika van, amit a rúd teljes hosszában lehet mozgatni föl-le. A belsejük üreges, ebben kökél foglal helyet, amivel a karikákat lehet mozgatni le-fel. A kötelek fönt csigákon haladnak keresztûl, és úgy vannak összekötve  hogy néhány lépéssel távolabb egy kötéllel  lehessen a rudak oldalán levõ mindkét karikát fölhúzni.  Távolabb a falhoz van támasztva egy körûlbelûl 2 méter hosszú, és 60-70 cm széles falap, ami vékonyan párnázva van, és mûbõrrel van bevonva. Szélein több helyen karikák vannak a bilincsek rögzítéséhez. Ezt most odaviszik a szoba közepére, és elhelyezik pontosan a leleógó tartószerkezet alá, úgy, hogy a rudak a közepénél legyenek. Ezzel készen is van a szerkezet.

Az egyik férfi akit a többiek Istvánnak szólítottak, odamegy a lányokhoz, és  a fekete hajút eloldozza a faltól. Az elõkészített szerkezethez vezeti, és felszólítja, hogy feküdjön hanyat  a mûbõrrel bevont lapra. A lány szó nélkûl engedelmeskedik. Amikor lefeküdt, két oldalról a két férfi megfogja a lábait a bokáján levõ bilincsnél, fölemeli,  és a lelógó tartószerkezet karikáihoz erõsíti. Közben a mester sem tétlenkedik, a kezeit rögzíti a lap szélén levõ karikákhoz, a feje mellett. Így most olyan helyzetbe kerûlt, hogy a törzse a lapon fekszik, de a lábai föl vannak emelve függõlegesen. Jó nagy terpeszben kell neki tartania, mivel a rudak elég távol vannak egymástól. A lapnak amin fekszik, a feje a végéhez esik, így csak a felét foglalja el a törzse, a másik fele  még szabadon van.   Amint ezzel elkészûltek  odavezetik a másik lányt is. Neki is le kell feküdnie, és az õ lábát is ugyanazokhoz a karikákhoz kötözik. Szépen szimetrikusan fekszenek, a fenekük, és a lábuk végig összeér. Szijjakat vesznek elõ, olyat mint a nadrágszíjj, csak rövidebbet, és az egymáshoz érõ lábaikat összekötik vele a bokánál, a térdnél, és a combjuk tövénél. Igy a térdüket nem tudják behejlítani, mert ha az egyikük megpróbálja, a másikuk lába abba az irányba nem engedi. Amikor minden kész van, a három férfi megelégedetten szemléli a mûvét. A lányok lába szélesen széttárva, csupasz sima puncijuk ki van nyilva, a fenekük egymásnak van  szorítva.  Esztétikai élménynek se semmi, hát még ha az ostor is elõkerûl.  Ennyi munka után már egy kicsit ki kell hogy fújják magukat. Egy bárszekrénybõl konyakosüveg kerûl elõ, és jókedvû beszélgetés közben lehajtanak egy-két pohárkával.

Éva az egészet a fal mellõl nézi végig, ahova kikötötték. Már nem is nagyon érzi, hogy fájna a megkorbácsolt feneke, annyira az események hatása alá kerûl. Egyáltalán nem sajnálja a lányokat a rájuk váró megpróbáltatások miatt, hanem érdeklõdve figyeli az eseményeket, mint egy szinházban. Izgatottan várja, hogy abbahagyják a poharazást, és kezdõdjön már el végre az elõadás. Hamarosan el is kezdõdik, mert már a korbácsok válogatásához kezdtek. Egyszíjju ostort választottak, de abból kettõt. Úgy vélik, hogy ezzel pontosabban lehet az ütéseket elhelyezni, és a széttárt punciknál szükség is van erre. Vigyázni kell, mert a punci sokkal érzékenyebb mint a fenék bõre. Ez élesebb, hasítóbb fájdalmat okoz mint a sokszíjjú korbács, de csak kis hellyen. A két férfi a lányok fejéhez térdel, kezükben egy-egy ostorral. Egymásra néznek, és elkezdik. Õk nem szoktatják gyenge csapásokkal a lányokat, mint a mester Évikét, egybõl lesujtanak erõsen. Felváltva ütnek, mint amikor két kovács kalapálja az izzó vasat. A lányok rögtön felsikoltanak, és rángatják a lábaikat, de a bilincsek tartják erõsen. A sikoltások szinte egybeolvadnak, idejük sincs abbahagyni, mert már kapják is a következõ ütést. Kétszer annyit kapnak  mint Évike, mert amikor az egyik férfi sujt le, az ostor szíjja átér a másik oldali lány puncijára, sõtt néha a hasára is.  Egy-egy jól sikerûlt ütés után lehetett látni amint a punci ajkacskái összehúzódnak a fájdalomtól.  Ez egészen más jellegû fájdalom  mint amikor Évikének a fenekét korbácsolták. Ez sokkal kéjesebb csiklandozóbb érzést okoz, mivel a test ezen tájéka is sokkal inkább érzékeny szexuális szempontból.   A combok belsõ oldalát is megdolgozták, ide lehetett kicsit nagyobbakat is ütni. Pompásan tudtak összedolgozni, amikor az egyikük az egyik oldali combra ütütt a másikuk a másikra. Így felváltva ütöttek, látszott hogy már jól összeszoktak, nem elõször csinálják. A lányok mivel egymáshoz voltak szijjazva nem csak az ostorcsapások fájdalmát érezték, hanem a másik vergõdését is.

 Évike amikor elõször látta az ostort lesujtani, és hallotta a lány szájából elõtörõ sikolyt, furcsa borzongást érzett, izgatott lett. Kicsit késõbb, amikor már egyfolytában siklotoztak, érezte, hogy kezd nedvesedni a puncija, és valamiféle kéjérzés árad szét benne. A szeme is elkerekedett úgy nézte a jelenetet. A mester, mivel tevékenyen nem vett részt a kínzásban egyszer odanézett Évikére. Azonnal észtevette a tágranyilt szemeit. Odament hozzá, megsimogatta megölelte, magához húzta a testét, és érezte rajta a remegést. A lába közé nyúlt, megtapogatta a punciját, és azonnal észrevette, hogy már nagyon nedves.
-Te ezt élvezed!  -mondta szinte meglepõdve, és a szemébe nézett.
Évike rémûlten nézett rá vissza, azt hitte, hogy valami tiltott dolgot cselekedett. De azért ijedten bólogatott a fejével.
 -Valamikor  majd te is kipróbálhatod megigérem, de elõször még ki kell állnod sokfajta fájdalmat - mondta.

A lányok közben abbahagyták a sikoltozást, mert a korbácsolás is abbamaradt. Az egyik férfi kezével végigtapogatta, simogatta a lány punciját, és combját, mintha gyógyítani akarná a sajgó testrészt. A másik levette a combjukat és a térdüket összekötõ szíjjakat, csak a bokájuknál hagyta rajtuk. A mester is otthagyta Évikét, és a szekrénybõl egy hatalmas mûfaszt vettelõ. Olyat ami kétszemélyes, és mindkét vége alkalmas a behatolásra . Hajlékony, és vastagabb is mint az igazi. A hossza volt vagy 40-50 centi. A kötél vége ami  a lányok lábát tartotta, egy kézzel hajtható csõrlõre volt feltekerve. Ez pedig úgy mûködött, hogy amikor emelték vele a két rud oldalán levõ karikákat, a lányok lábával együtt, csak elõre lehetett hajtani visszafelé nem forgott, csak egy kis retesz felszabadítása után. A mester átadta a mûfaszt az egyik férfinak, és odalépett a csõrlõhöz. Emelni kezdte lassan fölfelé a lányok lábát. Ennek hatására, a fenekük is fölemelkedett a lapról, amin eddig nyugodott. Csak a fejük, és a hátuk egy része maradt lent, de a fenekük el is távolodott egymástól. Az egyik férfi valamilyen síkosító kenõcsöt vett elõ, és bekente mindkét lány punciját. Amikor már jó csuszósak voltak, a  mûfaszt meghajlitották U alakban, és egyszerre bevezették a lányok puncijába. Mivel   jóval vastagabb volt mint egy igazi, elég kényelmetlen érzést okozhatott nekik. Mocorogtak is, meg sóhajtoztak, de az egyik férfi fogta, így nem tudtak tõlle sehogy sem megszabadúlni. Közben a mester a csõrlõn kioldotta a reteszt, és elkezdte lefelé engedni a lábukat. Ennek az lett a hatása, hogy a fenekük egyre közeledett egymáshoz, a mûfasz pedig egyre jobban kiegyenesedett, és egyre  mélyebben merûlt el a puncijukban.   Amikor teljesen leengedte õket az eredeti helyzetbe, a mûfasz teljesen kiegyenesedett. Nagyon nyomta mindkettõjük punciját, mert hangosn nyöszörögtek, és próbáltak távolabb csúszni egymástól. Természetesen nem ez volt a cél, hanem az, hogy a testük teljesen befogadja a hatalmas szerszámot. A két férfi a két oldalukhoz térdelt, és a combjuknál fogva teljesen összetolta a feneküket. Teljesen eltünt a testükben ahogy a fenekük összeért. Hangosan nyögtek és jajgattak, és állandóan próbáltak távolodni egymástól. Ennek megakadályozására ujjból elõkerûltek a szíjjak,  és a combjukat jó erõsen egymáshoz kötözték  vele. A térdükre is föltették a szíjjakat, hogy teljes legyen a dolog. Ez más jellegû fájdalmat okoz mint az ostor, ennél az idõ a legnagyobb ellenség, nem az ujjabb és ujjabb csapások. Nem tudták, hogy meddig kell még elviselni, mikor könyörûlnek meg rajtuk. Erre azonban semmi remény nem mutatkozott. Inkább elõvették ujjból az ostorokat, és kezdték végigverni a combok belsõ oldalát, és a puncikat. Ez a kettõ együtt  már olyan fájdalmat okozott, hogy dõlt a könnyük és ahogy csak a torkukon kifért, ugy orditoztak. Egymás vergõdését is sokkal jobban érezték, mert belûl közvetítette a nagy szerszám. A két férfi tudta, hogy ez így már magyon kemény dolog, ezértnem csinálták sokáig, csak kóstolóképpen egy kicsit. Abbahagyták a ostorozást, és utánna rögtön levették a combocskákat õsszeszorító szíjjakat is. Ez hatalmas megkönnyebbülést okozott a lányoknak, pedig még mindig bent volt a nagy mûfasz. Eloldozták a kezüket, és elhúzták a testüket egymástól annyira, hogy a szerszámot el lehessen távolítani. Utána a lábukat is levették a tartószerkezetrõl. Ott feküdtek egy darabig a lapon, egymás mellett. Éva azt hitte hogy jó darabig föl sem tudnak állni, de meglepõen hamar összeszedték magukat, mert bizonyára már jobban hozzá voltak szokva a testük gyötréséhez.

A mester ekkor fölcsatolta Évára a pórázt, és elvezette a cellájába, így nem láthatta, hogy történt-e még valami  utána.

3.

Éva egyedûl maradt a cellájában. Nem tudott szabadúlni teljesen a két lány megkínzatása okozta izgalom alól. Eddig még soha nem jutott eszébe, hogy ez is lehet érzéki örömök forrása, éppen ezért magán is meglepõdött, hogy milyen érzéseket váltott ki belõle. Eszébe sem jutott, hogy õt is megkínozták, csak a két kikötözött lány látványa lebegett a szeme elõt. Meg aztán a mester igéretét sem tudta felejteni. El sem tudta képzelni, mit csinálna, ha õ állhatna ott korbáccsal a kezében, egy vagy több megkötözött lány elõtt, mégis a puszta gondolata is erotikus izgalomba hozta.

Amikor leült az ágyra, fájdalmat érzett a fenekén, ami eszébe juttatta a korbácsolást, amit neki kellett elszenvednie. Leakasztotta a tükröt a falról, és megnézte, milyen a feneke. Elõször azt gondolta, hogy borzasztóan el van csufítva, tele lehet kék-zöld hurkákkal. Ezzel ellentétben a tükör mást mutatott. Alig lehetett észrevenni a popsiján néhány halvány piros csíkot. A combját tükör nélkûl is látta. Azon még kevesebb és halványabb volt a csíkozás. Ezek szerint mégsem volt olyan kegyetlen a kínzás, csak az õ félelme, és a kiszolgáltatottság érzése tette azzá. Tudta, hogy még többször is meg fogják kínozni, mégsem akart elmenekûlni elõlle. Csak amikor a fájdalom a testébe hatolt, akkor rángatta a kötelékeit, de csak ösztönösen. Abban a pillanatban bármit megtett volna, hogy abbamaradjon. Amikor ki volt kötözve, de még nem kínozták, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, teljesen a mestere jóindulatára van bízva, és amikor a mester elkezdte kimérni az ütéseket, akkor sem haragudott rá, hanem úgy fogta fel a dolgot, hogy neki ezen mindenképpen túl kell esni, és bízott a mesterében, hogy a lehetõ legkevesebb fájdalmat okozza neki. Azt is tudta, hogy a mesternek ez érzéki örömet okoz, amit így utólag már meg is értett, és neki ezért kell a kínzásokat elszenvednie. A kiszolgáltatottság egy furcsa izgalommal vegyes félelmet okozott, ami közelített a nemi izgalom érzéséhez. Ez azonban nem lett volna így, ha csak egyszerûen kikötözik, és tudja, hogy nem fogják megkínozni.

Nem kapott semilyen utasítást, hogy mit kell tennie, így hát hozzáfogott kicsit rendbeszedni magát. Az arcára rászáradt a könny, ami elõzõleg feloldotta a szemfestéket, a rúzsa is jócskán elkenõdött, nem csoda, hogy eléggé siralmas látványt nyujtott. Megmosdott, és a reggelrõl ottmaradt piperecikkekkel rendbetette az arcát. Egy alapos fürdõ is jót tett volna, de erre nem volt lehetõsége. Benne motoszkált az az érzés, hogy a mesternek nem szabad csalódást okoznia, mindenképpen meg akart felelni. Jó ideje csak ült az ágyán, nem tudott mit csinálni, a fejében kavarogtak a gondolatok. Nyilt az ajtó, belépett a mester. Most õ hozta az ebédet. Letette a tálcát az asztalra, és elmondta, hogy nagyon meg van elégedve vele, éppen ezért délután ki fognak próbálni néhány új játékot, de most csak kettesben, nem lessz senki más jelen. Évike magábafolytotta ugyan, de ujjongott örömében, hogy ezt hallja. Egyrészt azért mert a mester meg van elégedve vele, ha nem lenne nem akarna már ilyen hamar ujból játszadozni, vagy valami büntetést kapna. Másrészt azért, mert csak kettesben lesznek, és a mester minden figyelme neki fog jutni. Eszébe sem jutott hogy azért van így, mert féltékeny mindenkire akivel kapcsolatba kerûl a mestere.  Az egyáltalán nem érdekelte hogy ujból kínzásokban lessz része.

Hamarosan elérkezett a délután. Mikor értejött a mester Évike érezte, hogy  jobban megbízik benne, mert már nem tette a lábára a láncot, és a kezét sem kapcsolta a derékszíjjához. A pórázt is csak megszokásból tette a nyakörvére.  Abba a szobába mentek ahol elsõ este a mester Évike popsiját tisztította ki. Most is ez volt a cél. Most azonban a fal mellett volt félrehúzva a vizsgálóasztal, amin Évike elõször feküdt. A mester elmondta, hogy most neki egyedûl kell a fenekét  kitisztítania, úgy ahogy azt elõször megmutatta. Õ csak felügyelni fogja a dolgot. A  mosdó mellett van a szobában egy WC csésze, amit Évike elõször azért nem látott, mert egy paravánnal el volt takarva. Ide vezette, és megmutatta neki a szükséges eszközöket, mûanyag tartályokat, csöveket, aztán helyet foglalt egy fotelban,  Évikétõl vagy két méterre. Nem szólt egy szót sem, csak várta, hogy  hozzáfogjon.Õ pedig borzasztóan meg volt illetõdve, és szégyelte magát, mert még eddig sohasem csinált ilyet, de fõleg a mester merev tekintete zavarta. A meztelenséghez már hozzászokott, a teste minden apró zugát feltárta már, most mégis csak állt mozdulatlanúl, és nem tudta, mit csináljon. A mozdulatlanságot végûl a mester törte meg. Fölált, és odalépett a mosdóhoz. Megtöltötte az egyik tartályt langyos vízzel, és megkérte Évikét, hogy az egyik lábát tegye fel a WC szélére. Közben a kezével gyöngéden megfogta a combját, és segített neki. Egyáltalán nem volt türelmetlen, gyöngéden, és segítõkészen viselkedett. Az érintését is inkább simogatásnak érezte Évike. Hálás volt, hogy átvette a kezdeményezést. Amikor megfogta a derekát, és kicsit próbálta elõre hajtani, Évike megérezte hogy mit akar, egy kissé elõredõlt,  és kidüllesztette a fenekét, szinte megelõzve a mester mozdulatát.  Érezte, hogy az egyik kezével széthúzza a popsiját, a másikat pedig kissé megnedvesítette, és a záróizmait  kezdte simogatni. Közben halkan nyugtatóan súgta a fülébe hogy lazítsa el magát. Hamarosan el is lazúlt, akkor  odaillesztette a csövet, és nagyon lassan óvatosan betolta a fenekébe. Ekkor megfogta Évike kezét, odavezette, és rátette a csõre, nehogy kicsússzon. A mester ujból leült a fotelba, jelezve, hogy  most már egyedûl kell boldogúlnia.  Éva erõt vett magán és folytatta a mûveletet. Megnyitotta a csapot, ami a csövön volt, és a víz elkezdett áramlani a popsijába. Akadálytalanúl folyt, egyre jobban feltöltötte a hasát, és  érezte, hogy már erõlködnie kell, nehogy a víz kifollyon a csõ mellett. Gyorsan elzárta a csapot, kirántotta a csövet, és leült a wécére. Abban a pillanatban robbanásszerûen áradt is  kifelé a víz, ami a hasát feszítette. Hatalmas megkönnyebbülést érzett. Olyan volt, mintha egy nagy súlytól szabadúlt volna meg az alteste. Az egészet egy íjj megfeszítéséhez lehet hasonlítani. Minél jobban feltöltõdött, annál jobban várta a megkönnyebbülést. Ahogy ott ült, és megszabadúlt a terhétõl, el is felejtette hogy a mester nézi, csak ömagával törõdött. A megfelelelni vágyás is elillant belõlle. Amikor úgy érezte, hogy már minden  víz kifolyt, szinte automatikusan nyúlt a tartályhoz, és megtöltötte. Föltette a lábát, szépen betolta a csövet, úgy csinálta mintha már hatalmas gyakorlata lenne benne, nem is ez lenne az elsõ alkalom. Furcsa, ujj érzéseket érzett, olyat amirõl eddig még fogalma sem volt hogy létezik. Hajtotta az ujj megismerésének izgalma, nem is gondolta, hogy ez a kis elhanyagolt hátsó lukacska is mennyi érdekes élményt tud nyujtani. Teljesen belefeletkezett a dologba, már nem is tudta hanyadszor kezdi ujra, amikor a tekintete õsszetalálkozott a mesterével. Hirtelen visszazuhant a valóságba. Fogalma sem volt, hogy a mûvelet eredeti céljának a tisztálkodásnak eleget tett-e, de gondolta, hogy már többször egymásután végigcsinálta, ezért csak meg fog felelni a mesternek. Azt hitte, hogy  semmit nem vett észre abból amit õ legbelûl érzett, de tévedett. A mester úgy látott rajta keresztûl mint az üvegen, de egyenlõre nem tartotta szükségesnek ezt Évikével közölni. Mindenesetre egyre jobban tetszett neki a naív fiatal lány. Évike jelezve, hogy befejezte a mûveletet, fölált és a mesterére nézett ujjabb utasítást várva. A mester vette a lapot, és rácsatolta a pórázt a nyakörvére. Abba a szobába vezette ahol délelõtt voltak. Ez egy kicsit át volt rendezve. Elõször az tünt fel, hogy a magasban, a szoba teljes hosszán végigfutó  erõs rúd mellett, egy másik is volt elhelyezve attól mintegy két méter távolságra. Középen, ahol délelõtt a két lány feküdt, egy ujj szerkezet volt elhelyezve. Ilyet Évike még nem látott. A padlón egy legalább méteres átmérõjû fakorong volt. Ennek a közepébõl állt ki egy fényes vascsõ, ami az ember derekáig ért. Ennek a közepén, úgy térd magasságban, vízszintesen, egy kerék volt elhelyezve.Olyan volt, mint egy bicikli, vagy kiskocsi kereke, és könnyedén forgott a csövön.Az átmérõje 40-50 centi lehetett. A függõleges csõ két darabból állt, az alsó a kerék fölött végzõdött,  a felsõ kicsit vékonyabb volt és pontosan illeszkedett bele.  Évike nem tudhatta, de a vékonyabbat bele lehetett tolni vastagabba, egy rúgó ellenében. A felsõ csõnek a végén menet volt. Évike megállt elõtte, és érdeklõdve vizsgálgatta. Nem tudta elképzelni mire való, ezért nem is félt tõle. A mester a szekrényhez ment, és egy nagyon magas sarkú szandált vett elõ. Átadta Évikének, és megkérte, hogy vegye föl. Voltak ugyan magassarkú cipõi, de egyik sem volt ilyen magas mint ez. Utánna odahívta Évát egy vizsgálóasztalhoz, és megkérte, hogy feküdjön föl rá. Õ azonnal szolgálatkészen megtette, a lábacskáit is széttárta felszólítás nélkûl, és a tartóba helyezte. A mester a punciját vette kezelésbe. Ujjaival széttárta az ajkacskákat, hogy a bejárat szabaddá váljon, másik kezével pedig síkosító kenõcsöt kent a punci belsejébe. Egészen mélyen belenyúlt, több ujjával is, és alaposan bekente körbe minden oldalon. Aztán mindkét keze mutató, és középsõ ujjával óvatosan próbálta tágítani Évike punciját. Ez egy bizonyos határig sikerûlt is. Anélkûl, hogy elment volna mellõle, elõvett a vizsgálóasztal alól egy dobozt, amiben hengeres rudak voltak Az egyik végük gömbölyû volt, és a vastagságuk a másik végük irányába kissé növekedett. Mûanyagból készûltek, és sokféle méretû volt belõlük. A mester elõvett egy kissebb méretût, és megpróbálta bevezetni Évike puncijába. Ez is jóval nagyobb volt egy férfi nemi szervétõl. Az elõbi tágítás hatására a punci megnyilt, és befogadta az eszköz gömbölyített végét. Ahogy tolta befelé, a rúd egyre vastagodott, és egyre jobban szétfeszítette Évike punciját. Eddig némán és mozdulatlanúl tûrte amit a mester csinált vele, de most már halkan nyöszörögni kezdett. A mester a rudat kicsit kihúzta majd ismét betolta, valamivel jobban mint elõte volt. Így próbálgatta többször egymás után, amíg a rúd a punci teljes mélységébe bele nem hatolt. Úgy gondolta, ez a méret jó lesz.  Még egyszer bekente síkosítóval, majd egy törölközõvel az ajkacskákak és a környékét szárazra megtörölte. Akkor otthagyta Évikét néhány másodpercre, de nem mondta neki, hogy felkelhet. Visszament hozzá, megkérte, hogy keljen föl, és fölsegítette. Amikor Éva fölkelt akkor látta, hogy a rúd, amit elõbb a testébe próbálgatott, a szoba közepén álló alkalmatosság tetejére van illesztve. Most egybõl megsejtette, hogy mire való ez a szerkezet. A mester odavezette hozzá, és megkérte hogy a kezével húzza szét a punciját, és lépjen a  mûanyagrúd fölé. Õ közben lejjebb nyomta az egészet, mert magasabban volt mint Évike puncija. Amikor pont fölötte volt, engedte, hogy a rúgó betolja a mûanyagrudat Évike puncijába. Nem volt túl erõs a rúgó, de a kenõcs, és a tágítás hatására elég mélyen belehatolt. Évike közepes terpeszben állt, annak köszönhetõen, hogy a fényes vasrúdon elhelyezett kerék nem engedte összezárni a lábát. Ez semmi másra nem szolgált, csak erre. A mester elõvett egy szíjjakból összeállított hevederfélét, ezt Évikének magára kellet öltenie, éppen úgy mint egy mellényt, a kezeit beledugva.  Elõl a két cicije alatt és fölött jött elõre két szíjj, ezeket összecsatolta, és ezzel készen is volt. Ekkor  mögé lépett, megfogta az egyik csuklóját, és a háta mögött fölemelte majdnem a nyakáig. Ott hozzáerõsítette az imént ráadott szíjjhoz. Ugyanezt tette a másik kezével is. Évikének csak a kezei voltak megkötözve, mégsem tudta elhagyni a helyét. A rúgó tolta befelé a puncijába a mûanyagrudat, sehogy sem lehetett megszabadúlni tõlle. Ha egy kicsit behajlította a lábát lejjebb tudta nyomni a rudakat, de ha fölemelkedett az is ment vele. A combjával sem tudta megszorítani, mert a kerék nem engedte összezárni a lábát.Egyedûl apró lépésekkel körbefordúlni tudott. A mocorgástól közben a mûanyagrúd egyre beljebb csúszott a puncijába, és egyre jobban szétfeszítette a bejáratot a vastagabb vége. A mester egy ideig csak állt és megelégedetten nézte ahogy Évike mocorog, és próbálgatja a mozgása határait. Egy kerekes asztalkát tolt elé, amin csipeszek, kis karabinerek, láncok és még sok egyéb dolog is volt.Odalépett hozzá, megsimogatta, hozzásimúlt, az arcát, a száját és a nyakát csókolgatta. Kezébe vette a melleit és elmondta neki, hogy most elõször ezeket fogja meggyötörni. Az asztalkáról egy favonalzót vett fel, és megmutatta Évikének. Végigsimította vele a mellbimbóit, majd apró ütéseket mért rá. Elõször az egyik cicijét ütögette, egyre erõsebben, aztán a másikat is kezelésbe vette. Évikének egre jobban megkeményedtek a kezdetben még puha mellbimbói, és ettõl még jobban fájtak az ütések. Kezdett hangosan nyüszíteni, és próbálta a cicijét elfordítani az egyre erõsebb ütések elõl. Ez sokszor sikerûlt is neki. A mester abbahagyta a cicik gyötrését, letette a vonalzót. Évike azt hitte, hogy jobban meg fogja kötözni, hogy ne tudja a mellét elfordítani, de nem, õ mást csinált. Fölvett egy csipeszt az asztalról, olyan volt mint a függönycsipesz, fogazott, csak egy kicsit nagyobb. Rátette Évike mellbimbójára. Olyan hirtelen hasított bele a fájdalom, hogy fölsikoltott. Az érzékeny bimbót hegyes vasfogak szorították össze. A szünni nem akaró fájdalom miatt a kezét próbálta kiszabadítani, hogy levegye a csipeszt, de eredménytelenûl. Amikor egy kicsit abbahagyta a vergõdést, a mester a másik mellbimbójára is rácsippentett egy csipeszt. Ezt újabb sikoltás követte. A szorító fájdalom nem akart csillapodni. A vergõdés közben Évike érezte, hogy a punciját is nyomja a benne levõ rúd, ahányszor oldalra próbál elszabadúlni. Rájött, hogy a puncija akkor fáj legkevésbé, ha nyugton marad, a ciciken levõ csipeszt meg úgy sem tudja lerázni.  A két mellbimbója azonban annyira fájt, hogy halkan, magas hangon jajgatott. A mester egy jó ideig várt, megelégedetten nézte, végûl megkönyörûlt rajta és levette a csipeszeket.Éva  hatalmasat sóhajtott a megkönyebbüléstõl. Ekkor egy számára ismeretlen dolgot vett elõ az asztalról. Legugolt és a vasrúd aljánál matatott valamit.Az eszköz egy hosszú szárú kurblihoz hasonlító hajtókar volt. Ezt szerelte rá egy alúl kiálló kis tengelyre, amivel  a rúgó feszességét lehetett állítani. Most szinte teljesen laza volt, csak éppen azt gátolta meg, hogy a mûanyagrúd kicsússzon Évike hüvelyébõl. A mester tekert a hajtókaron  néhány fordulatot, és Évike azonnal érezte, hogy erõsebben nyomódik a puncija. Most már ezt is tudta, hogy mire való. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy az-e a rosszabb, ahogy a rúd a bemenetnél feszíti szét a punciját, vagy az, hogy bent a mélyén nyomja fölfelé. Nem is sokat gondolkozhatott rajta, mert a mester ujjból fordított néhányat a hajtókaron. A fájdalom most már egybeolvadt, csak egy hatalmas könyörtelen keménységet érzett a lába között. Megpróbált lábujjhegyre emelkedni, hogy a fájdalmat enyhítse, de rájött, hogy kezdettõl lábujjhegyen áll a magas sarkú szandál miatt. Ettõl jobban már nem tudott felemelkedni. A lábait sem tudta összébb zárni a kerék miatt. Bármivel próbálkozott minden kisérlete eredménytelen maradt. A mester értette a dolgát, mert már elõre elfolytotta Évike minden menekülési kisérletét.Semmi nem maradt neki hátra, csak az hogy tûrjön, elviselje a számára kimért fájdalmakat. A mester ujból csipeszeket vett elõ, ezek kisebek voltak az elõzõeknél, de ugyanolyan fogazottak. Évike megrémûlt, és már a cicijén érezte a vasfogak harapását.Pedig ezeket máshová szánta a mester. Legugolt, és megpróbálta a kisajkait fölszabadítani a mûanyagrúd mellett. Elég nehezen sikerûlt, mivel  a puncija annyira feszûlt, hogy alig lehetett õket megtalálni, de azért rátett  egy-egy csipeszt. Éva feljajdúlt, amikor megérezte a szorítást, és utánna mégjobban amikor a mester meghúzogatta a csipeszeket, hogy a kisajkak jobban elõbújjanak a mûanyagrúd mellõl. Volt néhány súly is az asztalon azokat sem akarta kihasználatlanúl hagyni. Ráakasztott kettõt a csipeszekre. Ezek alaposan lehúzták Évike ajkacskáit, de nem okoztak annyival nagyobb fájdalmat mint amilyen látványosak voltak. Ezt tudta a mester is, és még kettõt ráhelyezett, valamivel nagyobbakat. Az ajkacskák még jobban megnyúltak, és Évike hangosan jajveszékelt a fájdalomtól. Most megint a cici volt soron. Elõvette az elõbbi két csipeszt, de látta, hogy a mellbimbók teljesen belesimúlnak a környezetbe. Elõb a vonalzó szolgált arra, hogy a bimbók megkeményedjenek, de most más módszerhez folyamodott. A szájával, és a nyelvével izgatta õket óvatosan. Hiába nyilalt a fájdalom Évike puncijába, a cicije nem tudott ellenállni a nyalogatásnak, és elkezdtek keményedni a bimbói. A mester csak ezt várta, és amikor mindkettõ jól megduzzadt rájuk tette a csipeszeket. Éva felsikoltott az ujabb fájdalomtól, és érezte, hogy alig bírja tartani magát. Pedig tartani kellett, mert ha behajlította a lábát a puncijában fokozódott a nyomás.Az egész teste remegett az erõlködéstõl, hogy elviselje többfelõl is belehatoló fájdalmat. A mester hozzálépett, és megölelte, érezni akarta a teste remegését. Amikor hozzásimúlt Évikéhez, a fájdalmak ellenére õ is észrevett valami szokatlant. A mester ágaskodó férfiasságát érezte a testéhez simúlni. Ezután a mester gyorsan megszabadította Évikét a csipeszktõl, ami kimondhatatlan megkönnyebbülést okozott neki. A puncijába hatoló rudat és a kezeit tartó szíjjakat is eltávolította, ami ujból szabad mozgást engedélyezett számára. A szoba egyik sarkában volt egy heverõ, oda vezette. Lefektette, levette róla a szandálokat és gyöngéden simogatta a testét. Csókolgatta a megkínzott mellbimbóit, nyelvével még érezte rajtuk a csipesz fogainak a nyomát. A punci ajkacskái is sorra kerûltek, azokat is megvígasztalta a nyelvével. Évike teste nem tudott ilyen gyorsan reagálni a megváltozott ingerekre. Egyik percben még kibírhatatlan fájdalom gyötri, a másikban pedig nemi izgatás éri. Idõre volt szüksége ahhoz hogy föl tudjon izgúlni. Hirtelen gondolattól vezérelve lecsúszott az ágyról, és a mester elé térdelt.. Megpróbálta kigombolni a nadrágját, és kiszabadítani a nemiszervét. Õ megértette, hogy mit akar, és hagyta hogy csinálja. Rövidesen elõbukkant a nadrágból jókora szerszáma. Még mindig teljesen merev volt, amikor Évike a kezébe vette.Elõször lassan húzogatta le-föl, majd a szájába vette a végét. Nyelvével körbenyalogatta a fejét, utánna ütemesen csúsztatta be a szájába, és vissza. Közben a kezével is segített. A mester hátradõlt és átadta magát teljesen Évikének. Õ pedig szorgalmasan dolgozott a szerszámon a szájával. Hamarosan meg is lett az eredménye, mert a mester egyre jobban zihált, végûl megfogta Évike fejét, hogy  az utólsó ütemeket õ határozza meg, és néhány határozott, kemény lökéssel belelövelt Évike szájába. Utánna hanyatvetette magát az ágyon, és percekig nem mozdúlt. Éva is mozdulatlanúl gubbasztott a földön. Végûl a mester kelt fel elõször,  fölemelte Évát a földrõl, és a heverõre ültette. A szemébe nézett, a magjától nedves arcocskáját a két kezébe vette.

- Te egy csodálatos lány vagy ! Még sohasem volt hozzád hasonlóval dolgom. Szeretnélek ujjból megkötözni, és meggyötörni a testedet - mondta.

Évike még az elõzõ kínzást sem heverte ki, de természetesen gondolkodás nélkûl beleegyezett. Most érezte elõször, hogy valamihez kikérik a beleegyezését, tehát õrajta is múlik, hogy mi fog történni. A mester  fõlállt, és elvitte a szoba közepérõl az álló vasrudat, amin az imént még Éva volt fölnyársalva. Magához intette, és magyarázni kezdett neki. A menyezet alatt párhuzamosan elhelyezett két rudat ajánlotta a figyelmébe. Két gerendához hasonlítottak a legjobban.
Ezek a páciensek kezének lábának, vagy egyéb testrészének felfüggesztésére szolgálnak. Szinte bármilyen testhelyzet elérhetõ, attól függõen, hogy hol, és milyen módon akarják megkínozni. Több helyen apró csigák vannak mindkettõn, amin köteleket lehet átfûzni, és tetszés szerint fölhúzni vagy leengedni a kiszemelt testrészeit. Azt is elmondta Évikének, hogy  mit fog vele csinálni. A szétterpesztett lábainál fogva fogja fölfüggeszteni, így minden testrésze tetszés szerint gyötörhetõ.
- De legjobb lesz, ha rögtön a gyakorlatban is bemutatom - mondta.
Négy kötelet hozott elõ, amit csigákon húzott át, volt amelyket többön is. Mindegyiknek a vége egy helyen, a fal mellett lógott le, ahol oda lehetett erõsiteni egy karikához. A kötelek másik vége négyzet alakban lógott le a gerendákról a földre, és mindegyiken kicsi karabiner volt. Évike itt állt közöttük. A mester bemutatásképpen kettõt a bokáira, kettõt a csuklóira kapcsolt. Egyik oldalára az egyik gerendáról, másik oldalára a másikról. A kötelek lazák voltak, Évike ugyanúgy tudott  mozogni mint eddig. A mester azonban a kötelekhez lépett és húzni kezdte az egyiket. Évike egyik keze emelkedni kezdett fölfelé. Amikor már teljesen a feje fölé ért, hátrébb kellett lépnie, hogy közvetlenûl a kötél alá kerûljön.  Lábujjhegyre kellett emlkednie. A másik keze is elindúlt fölfelé. Mivel a másik gerenda távolabb volt, és nem tudott már oldalra lépni, a teste teljesen fölemelkedett a talajról. A mester odament hozzá, és átölelte a levegõben himbálózó testét. Végigsimogatta, és csókolgatta a mellbimbóit. Ujból a kötelekhez lépett, és mindkét lábát egyszerre kezdte emelni hátrafelé. A lábai szétnyiltak, mert a kötelek oldalra is húzták, nem csak fölfelé. Addig emelte, amíg a teste derék magasságba nem kerûlt. A kezeit kicsit visszaengedte, mert magasabban voltak a lábainál. A teste teljesen meghajlott, keze és lába hátrahúzódott. Föltett még egy kötelet, ami a derekához lógott le, és hozzákapcsolta a darékszíjjához hátúl. Ezt is följebb emelte, hogy a hasa egyszintbe kerûljön a teste többi részével. Évike szinte teljesen vízszintesen függött a levegõbe, a hasával lefelé. A mester megint végigsimogatta a testét, tenyerébe vette lelógó melleit, aztán ujjaival a mellbimbóit maszírozta. A bimbók mint mindig, most is elkezdtek keményedni. Amikor már elég keménynek érezte, mindkettõre rákötött egy vékony, de erõs zsineget. A bimbók tövénél tekerte rá a zsineget, többször egymás mellett. Szoros volt nagyon, Évike felszisszent a mûvelet hatására. A zsinegeket jól meghúzogatta lefelé, ellenõrizve, hogy elég erõsen a helyükön vannak-e. Apró jajgatás jelezte, hogy a kötés megfelelõ. Elõvett néhány súlyt, és kettõt a zsinegre akasztott. A cicik megnyúltak lefelé. Rátett még kettõt, Évike halkan nyüszített. Játékképpen néhányszor megemelte a súlyokat, és leejtette. Válaszként ujjabb apró sikolyok hagyták el Évike száját, mikor a zsineg megrándúlt. A mester közben magyarázott. Elmondta neki, tudja hogy ez nem túl  erõs fájdalom, csak azért van, hogy érezze a cicijét. Ettõl sokkal nagyobb terhet is elbír.  Hogy bemutassa, megfogta a súlyokat, és erõsen meghúzta lefelé. A két cici mégjobban megnyúlt, de nem engedte el, hanem tartotta. Évike szemét egy pillanat alatt elárasztotta a könny, a hirtelen éles fájdalomtól. Sikoltani csak néhány másodperc mulva tudot, mert nem kapott levegõt. De addigra már el is engedte a mester a súlyokat, és a cicik mint valami rúgó, rántották fel.  A mester fölált, egy vékony, hajlékony pálcát vett a kezébe, és Évike háta mögé ment, vagyis inkább a szétterpesztett lábai közé.  Szokása szerint végigsimogatta azokat a helyeket, ahol meg szándékozta vesszõzni. A fenekét, oldalt a csípõjéig, és a combjai oldalát és hátsó részét. Szét volt ugyan terpesztve Évike lába, de a puncijához, és a combja belsõ feléhez nem ért. Õ nem látta, hogy a mester mit csinál, mert a háta mögött állt, de rövidesen éles, égetõ fájdalom nyilalt a fenekébe. A vesszõ más volt mint a korbács, kemény, égetõ fájdalmat okozott, de csak kis helyen. A csapások jöttek egymás után, lassan és ritmusosan. Évike mindegyik után fölsikoltott, de volt ideje abbahagyni a jajgatást a következõ ütésig. A mester tervszerûen verte végig a fenekét, elõször a lába között állva hosszában mérte rá az ütéseket, egyik oldalról a másikig. Utána az oldalához lépett, és a combja hátsó és oldalsó része következett soron. Egészen a feneke felsõ részétõl a combja közepéig. A másik oldalát is ugyanúgy. Nem ütött túl nagyokat, és csak lassan követték egymást az ütések. Nem az volt a célja, hogy nagyon megkínozza az említett testrészeit, hanem azt akarta, hogy Évike minden egyes ütést külön érezzen. Azt, hogy tudja milyen érzés ha ezeket a részeket vesszõzik. Mikor végigért mind a két oldalon, abbahagyta, és a kötelekhez lépett. Leengedte azt a kötelet amelyik a derekát tartotta. Le is vette a kötelet a derékszíjjáról. Utána a lábacskáit fölhúzta a magasba, a kezeit pedig leengedte teljesen. Errõl is levette a köteleket. Most Éva fejjel lefelé lógott, nagyon erõsen szétterpesztett lábakkal. Mivel a lábai följebb, közelebb  kerûltek a két rúdhoz, mégjobban széthúzta õket a kötél.  A kezei elérték a földet. A mester két oldalt levõ karikához rögzítette, és annyival följebb emelte még az egész testét, hogy a kezein levõ kötések is megfeszûljenek, egy egész kicsit. Csak a hosszú haja lógott le a földre. A melleit pont ellenkezõ irányba húzták a súlyok, mint amikor a lábán áll. A kemény vesszõt félretette, és egy egyágú szíjjostort vett elõ. Ujjból magyarázni kezdett neki.

 -  Ennek a testhelyzetnek az a célja, hogy bemutassa, mennyire más, ha a combok belsõ felét,  a punci és a végbélnyillás környékét kínozzák meg .

Demonstrálásképpen szokásához híven végigsimogatta az említett testrészeket.

 -  Ezek a helyek érzékenyebbek, és erotikusan ingerelhetõk,  emiatt a fájdalom is más érzést okoz. De csak akor, ha nem visszük túlzásba. Az ostor azért alkalmasabb, mert a szíjja hajlékony, és a csapás során fölveszi a test alakját. Így hosszabb részen érezni a hatását. Az ütést irányítani is pontosan lehet vele.

Úgy magyarázott Évikének, mint az iskolában a tanár a diáknak. Át akarta adni neki azt a tudást amivel rendelkezett. Évikét egyedûl az zavarta, hogy fejjel lefelé lógott, és borzasztóan szét volt terpesztve a lába. Az, hogy a tananyagot rajta mutatja be, csak mégjobban az emlékezetébe véste. A nemsokára a saját bõrén fogja érezni, hogy igaz amit a mester magyaráz.

 -  Most megmutatom mire gondoltam - mondta a mester, és elhelyezte az elsõ csapást Évike lába között.

Szemben állt vele, így az ostor szíjja nem csak a punciját érte, hanem hosszan a fenekét is, pont úgy ahogy elmondta. Nem volt erõs az ütés, de azért fájt Évikének. Felszisszent tõle. A mester folytatta. A punci ajkacskái szét voltak nyilva, de nem ütött oda, hanem két oldalt a combok tövéhez célzott. Esetleg a nagyajkak külsõ részére. Évike azért megrándúlt az ütések után, de a mester mindig megvárta amíg ujból mozdulatlan nem lett, és csak akkor ütött ujra. Most nem rángatózott egyfolytában, csak az egyes csapásoktól rándúlt meg önkéntelenûl a teste. Valóban egészen más volt ez az érzés mint elõbb. Nehéz leírni a különbséget, de elöször csak egszerû fájdalmat érzett a fenekén, vagy a combja külsõ oldalán, gyengébben vagy erõsebben az ütésektõl függõen. Most azonban valami furcsa csiklandozás is keveredett hozzá, fõleg ha nem ütött túl nagyot a mester. Tudta, hogy a puncija teljesen szét van nyilva, és várta, hogy mikor kap oda is egy ütést. Úgy érezte, hogy ha összezárná a lábát, megszabadúlna a csapásoktól, de ez most lehetetlen volt. A  teljes kiszolgáltatottság, és a  feltárúlkozó testtartás miatt, egy kicsit erotikus izgalom fogta el. A fájdalom nem volt akkora, hogy elnyomta volna az izgalmat. A combja belsõ oldala is sorra kerûlt, a mester módszeresen egymás mellé helyezte az ütéseket, elõbb az egyik oldalon, majd a másikon is. Amikor végigért, átment Évike háta mögé, és onnan ujjrakezdte az egészet. Az ostor szíjja minden ütésnél túlért a fenekén, és elõl a hasa, és a combhajlata is kapott belõlle. A mester nem sietett, lassan, módszeresen dolgozott.  Éva alig várta hogy végezzen. A fájdalmat még bírta, de már nagyon kellemetlennek érezte a fejjel lefelé lógást, és a szétterpesztett lába is húzódott. Amikor a mester végzett,  letette az ostort, Évike azt hitte megszabadúl. Pedig nem így történt.

 -  Most kipróbálunk valami nyalánkságot - mondta.

Ragasztószallagot vett elõ, amit az apróbb sebsülések ellátására szoktak használni. Vágott belõlle egy  darabkát, és ráragasztotta a felét Évike nagyajkára.Jól meghúzta oldalra, és hozzáragasztotta a combjához. A másik oldalt is ugyanígy. Teljesen szét volt feszítve a puncija, szabadon voltak a kisajkai, és a hüvelybemenet is kitágúlt. Megsimogatta az ajkacskákat, a hüvelyébe is belenyúlt az ujjával, megnedvesitette a belsõ nedvekkel, és a csiklóját kezdte maszírozni vele. Másik kezével közben a popsija nyillását simogatta, és addig  tágítgata a lyukat, amíg az ujja bele nem hatolt..  Éva mindenre számított, csak erre nem. Már alaposan felizgúlt amikor abbahagyta.
 - Itt is meg fogom ostorozni egy kicsit - szólt a mester.
Éva megrémûlt, hogy ez biztos nagyon fog fájni.  Szemben állt vele úgy kezdte el. Csak egész kicsiket ütött, mert tudta, hogy  nagyon érzékeny helyen jár. Évike elõször alig érzett fájdalmat, de az ütések egyre erõsödtek, és ez már kikényszerítette belõle a nyögést, és a jajgatást. A mester nagyon precízen célzott, egyszer-egyszer a kisajkakat vette célba, majd pedig a punci bemenetét. A feneke lukacskájára is ütött néhányat, és a csiklója sem maradt ki a játékból. A lukacskák minden ütésnél összehúzódtak a fájdalomtól. Õ azonban megvárta amíg ujból kitágúlnak, és csak akkor ütött ujra. Élvezte ahogy megrándúl Évike legféltettebb testrésze. Egyre erõsebbeket ütött, és Évike egyre hangosabbakat sikoltott.
Egyszer minden átmenet nélkûl abbahagyta, és eloldozta a kezeit, majd leengedte a földre. A lábairól is levette a kötelet, és az ölébe vette a félig alélt lányt. Odavitte a heverõhöz, és lefektette. Évike már jó ideje behúnyta a szemét, és semmit sem látott a környezetébõl. A külvilágból csak az ütések fájdalmát érzékelte. Nem is tudta mikor maradtak abba, de egyszer csak azt érezte, hogy a heverõn fekszik, és valaki gyöngéden simogatja a testét. Természetesen a mester volt. A csípõjét maszírozta, ahol a legjobban meghúzódott a felfüggesztéstõl. A puncijáról eltávolították a ragasztót, és cicijén sem volt már rajta a súly, csak a bimbók tövénél lehetett látni a zsinórok helyét. Sokáig némán simogatta, maszírozta, csókolgatta az egész testét. A mellbimbóit, és az egész punciját végignyalogatta a nyelvével, mintha meg akarná gyógyítani. Fölállt, és a szekrényhez ment. Apró kulcsot hozott elõ, és segítségével Évike összes bilincsét levette, majd folytatta a simogatást. Ujjból végigmaszírozta mindenütt, egy tanult masszõr sem  csinálta volna jobban. A bilincsek helyét is kezelésbe vette.
Évike lassan teljesen magához tért a kábulatból a sok gyengédségtõl, nagyon jól esett neki a maszírozás, és elnyúlva élvezte a mester nagy tenyerét a testén. Ugynakkor megelégedettség, és nyugalom  árasztotta el, mert úgy érezte, hogy örömet tudott okozni a mesterének. Úgy gondolta, hogy meg van elégedve vele. Ez teljes mértékben igaz is volt.
Egy idõ után a mester keze olyan helyekre is elkalandozott, amit még jobban élvezett Évike. Becsúsztatta a lába közé, megsimogatta a puncija minden apró alkatrészét, végûl a csiklójánál kötött ki. Hosszan simogatta, izgatta. A teste már elfeledte a kínzásokat, alkalmas volt a nemi ingerlés befogadására. A combját szétnyitotta és odakínálta a punciját  a mesternek, amikor a keze odatéved, jelezve, hogy kész bármire amit kezdeményez. Hamarosan nedvesedni kezdet a simogatás hatására. A mester fokozva a gyönyört, a nyelvével izgatta Évike csiklóját. Érezte, hogy már nem sokáig bírja, rövidesen el fog élvezni. A mester azonban abbahagyta mielõt ez megtörtént volna. A combjai  közé térdelt szétvetett lábakkal, és a nemiszervét a puncijához illesztette. Már teljesen nedves volt a punci, így a mester könnyedén tudta simogatni szerszámjával. Évike azonban másra vágyott. Megfogta a kezével, és a hüvely bejárata felé irányította. Amikor sikerûlt odahelyezni, megragadta a mester csípõjét, mégjobban hátrahúzta a lábát, és próbálta ráhúzni magát a szerszámra. A mester nem váratta sokáig, hosszan betolta a szerszámját a punci mélyére. Évike felnyögött a gyönyörtõl, megkapta amire vágyott. A mester hozzásimúlt, és ütemesen kefélte. Egy idõ után ujból föltérdelt, és úgy folytatta tovább. Közben ujjaival kitapogatta a csiklót, és gyöngéden simogatni kezdte. Ez már sok volt Évikének. Testét kezdte elárasztani a gyönyör. Nyitott szájjal nyögött, és minden egyes lökésnél próbálta mégjobban fölnyársaltatni magát. Hangos sikoltásokkal elélvezett, de a mester közben tovább simogatta a csiklóját, és az élvezet nem akart abbamaradni. Közben érezte, ahogy a mester forró magja belelövel a testébe.Utánna még sokáig simogatta, dédelgette, amíg teljesen el nem ernyedt. Már mjdnem elaludt, amikor a mester hívta, hogy menjen vele. Egy fürdõszobába vezette, ahol nagy kád meleg víz gõzölgött. Itt sem hagyta magára, hanem belefektette a vízbe, és illatos szerekkel dörzsölgette a testét.

4.

A fürdõ után a mester Évikét nem a cellájába vitte, hanem a saját szobájába kísérte. Elmondta neki, hogy már semmi különöset nem tervez  mára, kettesben megvacsoráznak, és lefekszenek aludni. Ott fog aludni mellette a nagy franciaágyon. Kinyitott elõtte egy falba sülyesztett szekrényt, ami tele volt mindenféle nõi ruhákkal. Megkérte, hogy öltözzön föl, válasszon kedve szerint, õ most  kicsit magára hagyja. Évike sokáig válogatott a ruhák között, végûl egy fehér teljesen áttetszõ, rövid ruhát választott. Fehér harisnyát, és fehér harisnyatartót keresett hozzá. Talált egy magas sarkú fehér cipõt is. Bugyit és melltartót szándékosan nem vett föl. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy továbbra is a mester rendelkezésére áll, nem akarja a testét elrejteni elõle. Érezte, hogy az itt töltött egy nap alatt különösen megkedvelte a mester, talán jobban mint elõtte más lányokat, de õ továbbra is feladatának érzi, hogy mindenben a rendelkezésére álljon.  Nem akart visszaélni a rokonszenvével, semilyen kedvezményt vagy kivételezést nem várt. Csak rövid ideig látta délelõtt azt a másik két lányt, de érezte, hogy köztük és  mestereik között egyáltalán nem olyan meghitt a viszony. Tökéletesen megbízott mesterében, mindenben teljesen rábízta magát. Úgy gondolta, hogy õ különb másoknál, és szerencséje van , hogy vele hozta össze a sors. Amíg magában gondolkodott, körûlnézett a szobában, és látta, hogy egy kis fürdõfülke is nyílik belõle. Itt talált piperecikkeket, és rendbehozta az arcát, és a haját. Csodálatosan szexisen mutatott az áttetszõ ruhában. Karcsú törékeny termetét mégjobban kiemelte. Barna hullámos haja a vállára omlott. A tükörbe nézve maga is meg volt elégedve az eredménnyel.
 

Másfél óra is eltelt mire a mester elõkerûlt. Amikor  meglátta elismerõen felkiáltott. Kézenfogta, és a szomszéd szobába vezette. A vacsora már fel volt tálalva két személyre. Az asztalon gyertyák égtek. Minden tökéletes volt, ahogy egy romantikus lány megálmodja. A mester az õ kedvéért csinálta az egészet. Vacsora közben beszélgettek, elmondta neki a mester, hogy ez a ház ahol vannak egy baráti társaság tulajdona. Mindegyikük ugyanazt a fajtáját kedveli a szexnek, mint õ. Ebbõl a célból hozták létre ezt  a házat is. Itt minden úgy van berendezve, hogy alkalmas legyen hölgyek fogva tartására és megkínzására. Ennek figyelembevételével az eszközöket is folyamatosan fejlesztik. A társaság tagjain kívûl senki nem tudja  hogy létezik, és hogy hol van. Természetesen lakatlan és elhagyott helyen található, ritkán vetõdik ember a környékére, ami azért is kedvezõ, mert az esetleg kiszûrõdõ sikolyokat, és kiáltásokat senki nem hallhatja meg. A lányokat kivétel nélkûl minden alkalommal zárt autóban, és bekötött szemmel hozzák ide, és úgy is viszik el, ahogyan Évikét is. Soha nem fogja megtudni, hol volt, ha esetleg máskor visszatér akkor sem. Ez szigorú szabály, az egymásnak tett igéretük szerint. Van amikor közösen jönnek ide, van amikor külön, egy-egy lány társaságában. Egyedûl az élelmiszert szállító cég embere tudja még, hogy hol van. A mostani vacsorát is õ szállította.
 

Vacsora közben minden másról is beszélgettek. Évike alig várta, hogy a mester azt is szóba hozza, amit délelõtt igért, de csak nem kerûlt rá a sor. Nagyon bátortalanúl, de végûl csak megkérdezte, hogy õ is kipróbálhatja-e a kínzást egy másik lányon. Azt válaszolta, hogy még nem tudja mikor lesz rá alkalom, de határozottan igéri, hogy igen. Addig azonban még neki kell jónéhány módszert megtapasztalni. Ez azért is lesz így jó mert, Évike ha a saját bõrén érzi  a kínzásokat, késõbb esetleg olyan ötletei is lehetnek, ami egy férfinak nem juthat az eszébe.
 

Másnap reggel már magasan állt a nap amikor Évike felébredt. A mester nem volt sehol, csak az összegyûrt takarója volt mellette az ágyon. Ezen a szobán természetesen volt ablak, amin keresztûl Évike hasára sütött a nap. A szó szoros értelmében, hiszen meztelen volt. Kellemesen melegítette a bõrét a napsugár. Fölkelt, az ablakhoz ment, és kint egy nem túl nagy, ápolt kertet látott, hatalmas vadgesztenyefával, és kissebb bokrokkal . Távolabb magas kõfal futott végig, az lehetett a kert vége. A ház elõl szilárd út vezetett kifelé, de a kapu nem látszott a növényzettõl. Hirtelen azt érezte, hogy valaki hátúlról megfogja a csípõjét. Gyöngéden ért hozzá, Évike mégis áramütöttként nézett hátra. A mester állt a háta mögött, csak olyan csendben jött be, hogy nem vette észre. Hozzásimúlt, és végigcsókolgatta a nyakát.
>-  Már alig vártam, hogy fölébredj, eszembe jutott, hogy milyen játékot fogok neked megmutatni  -  mondta.
>-  Itt van a reggelid, ha végzel, gyere utánam abba a szobába, ahol tegnap voltunk. -
>A hangja nem volt parancsoló, inkább szelíd kérésként hatottak a szavai.  Évikének mégis a torkában dobogott a szive. Izgalommal vegyes félelmet érzett.  Nem tudta milyen  " játékot "  eszelt ki a mester, de abban biztos volt, hogy õrá megint kikötözés, és kínzás vár. Ez nem volt ugyan meglepetés számára, mert ezért van itt, de még alig ébredt föl, és nem számított arra, hogy ilyen hamar mennie kell.  A meztelen bõrét kellemesen melegítette az ablakon besütõ délelõtti napsugár, mégis libabõrös lett. Azért erõt vett magán, és átment a mesteréhez. Õ már várta. A fotelban ült, és olvasgatott valamit. Amikor Évike belépett, rögtön letette az olvasnivalót. A szoba közepén most egy uj szerkezet állt. Derékmagasságú asztalféle volt, vékonyan párnázva, és barna mûbõrrel bevonva. Szélein mindenféle szerkezetek, amihez valamit hozzá lehetett erõsíteni. A végén egy csörlõ, amire kötél van föltekerve, és  valaminek a megfeszítésére szolgált. Szemmel láthatólag arra való, hogy valakit ráfektessenek, és lerögzítsék.Évike legalábbis ezt látta belõlle. Az volt neki a furcsa, hogy az egész sokkal rövidebb volt annál, hogy valaki elférjen rajta. Körbejárta, megérintette, megnézte minden oldalát. A mester megvárta amig kedvére végigtanúlmányozza, majd fölált, és hozzálépett.  Nem várta meg, hogy Évike bármit is kérdezzen, elkezdte magyarázni a szerkezet rendeltetését.   Elmondta neki, hogy azért ilyen rövid mert csak a rajta fekvõ hölgy törzsének lerögzítésére szolgál, a lábak kívánt helyzetbe hozásához többféle kiegészítõ alkatrész áll rendelkezésre. Föl is emelt mellõle egy hosszú vascsõbõl készûlt tartószerkezetet, amit az asztal végére oldalt lehetett ráerõsíteni. Megkérte Évikét, hogy a párját õ illessze a helyére. Meglepõen könnyen sikerûlt neki. Ezek a lábak tartására szolgáltak. Mindkettõt lehetett oldalra mozdítani, a lábak terpesztésének beállítására. A mester mozgatta a tartóvasakat oda-vissza, közelítve és távolítva egymástól. Közben magyarázott Évikének. Teljesen oldalra is ki lehetett fordítani, úgy hogy egy egyenest alkottak. Megborzongott, amikor arra gondolt, hogy az õ lábacskáit fogják nemsokára ennyire szétfeszíteni.  A magyarázat után a szekrénybõl kéz és lábbilincseket vett elõ, amelyeket tegnap viselt Évike. Odaadta neki, és megkérte, hogy tegye föl õket. Elõször nem tudta hogyan kell, de olyan egyszerû, és egyértelmû volt a mûködésûk, hogy azonnal megértette. Amikor becsatolta a saját csuklóján, észrevette, hogy csak szorítani lehet  a feszességén, lazítani nem, csak a kulcs segítségével. Egyébként puha anyaggal volt a belseje bevonva, és elég széles volt, hogy ne okozzon fölösleges fájdalmat. Erõs bõrbõl készûlt, csak a zárszerkezete, és a külsõ részén elhelyezett karikák  voltak fémbõl. Fölhelyezte a bokáira is. Évike megfigyelte, hogy az eddig megismert kikötözési módszerek mindegyike olyan, hogy ezeknek a bilincseknek a használatát teszi szükségessé. Ez egyrészt nagyon praktikus, mert nem kell minden egyes végtagra minden alkalommal fölcsatolni a bilincseket, csak egy kicsi karabínert kell ráakasztani.  Másrészt, megspórolják azt, hogy minden kínzóeszközön hasonló bilincseket kelljen elhelyezni. Egész nap viselni lehet õket, és emlékeztetik viselõjüket a helyzetére akkor is amikor éppen pihen. A mester ellenõrizte, hogy megfelelõen van-e fölcsatolva minden bilincs, és amikor rendben találta, odahívta Évikét az asztalhoz. Megkérte, hogy üljön föl a végére. Õ engedelmeskedett, a mester pedig gyöngéd nyomással lefektette. A kezeit fölemelte a feje fölé, egymással párhuzamosan, és bilincseire ráakasztotta a kis csörlõn levõ köteleket. Évike nem tudta hogyan tartsa a lábait, mert nem támasztotta semmi alá, lelógtak az asztal végénél. A mester azonban segített rajta, mert odalépett, és megtartotta õket. Megkérte Évikét, hogy próbáljon meg lejjebb csúszni, mert a lábai nem érnek el a tartószerkezetig. Közben óvatosan húzta, hogy könnyebben sikerûljön. Egészen addig le kellett csúsznia, amíg a feneke félig le nem lógott az asztalról. Akkor a lábbilincseit rögzítette a tartóhoz. Most már ez tartotta a lábát. Oldalra tudta mozgatni, terpeszteni, és vissza. A mester beállította közepes terpeszbe, és rögzítette. Most már nem tudta Évike összezárni a lábát. A fejéhez lépett, és Évike halk kattogást hallott a feje felõl. A mester a csörlõt hajtotta, ennek a racsnija okozta a kattogást. Érezte, hogy a keze kezd fölfelé húzódni. Elõször csak a keze, aztán a teste, végûl a lába is megfeszûlt, és a lábbilincsei tartották vissza. Nem húzta meg a mester csak annyira, hogy az egész teste kissé megfeszûljön, de ne okozzon neki fájdalmat. A kiszolgáltatottság érzése viszont egyre jobban úrrá lett rajta. Most ujjból a lábához ment, és növelni kezdte a terpeszt. Egyre jobban szétnyitotta a lábacskáit. Évikének közben az villant át az agyán amikor a mester bemutatta, hogy meddig lehet a tartószerkezetet szétnyitni. Meg volt róla gyõzõdve, hogy az õ lábait is szétfeszíti ugyanúgy. A mester azonban semmiképpen nem akart kárt tenni Évikében, megtapogatta a combja tövében futó inakat, és úgy gondolta, ennyi pont elég lesz. Ujjból a fejéhez ment, és egy kicsit feszített még a csörlõn. Évike azt érezte, hogy a teste teljesen megfeszûl, képtelen a kezét vagy a lábát legkissebb mértékben is behajlítani. A mester most  a szétterpesztett lábai közé állt. Évike felkészûlt rá, hogy mégjobban szétfeszíti a lábát, és már elõre készûlt a fájdalomra, még a szemét is behúnyta. Ehhelyett a mester simogató tenyerét érezte.  Elõször a mellén, majd a keze lassan egyre lejjebb vándorolt. Végigsimította a hasát, a combjait, majd a puncijához tévedt. Ujjaival széttárta az amúgy is kinyilt ajkacskákat, és Évike a mester forró leheletét érezte a punciján. Érezte ahogy nyelvével a csiklóját kezdi izgatni. Elõször csak csiklandozást érzett, de lassan átment az érzés nemi izgalomba.  Nem tudta azonban feledni a teste feszülését, mégis mintha kettéválasztották volna a punciját a teste többi részétõl, akaratától függetlenûl egyre jobban megkeményedett a csiklója. Érezte a mester hatalmát maga fölött, azt, hogy õ nem ura a testének, minden az mester akarata szerint történik. Hiába nem akart most felizgúlni, akárhogy erõlködött, mégis a mester gyõzött. A kötelékei erõsen tartották, mégis szinte remegett az izgalomtól.  Nem engedte azonban, hogy elélvezzen, még elõtte abbahagyta. Évike csak akkor nyitotta ki a szemét amikor már nem érezte a mestert a lába között. Oldalra nézett, és látta, hogy a kerekes kis asztalt tolja éppen felé a csipeszekkel. Rögtön a mellbimbóján érezte a csipesz fogainak könyörtelen harapását, és ettõl egy pillanat alatt elszállt a még megmaradt felizgúltsága. Föl szeretett volna kelni, vagy legalább a lábát összezárni, de meg sem tudott mozdúlni. Látta ahogy a mester közelíti  a csipeszt a mellbimbójához, már elõre nyüszitett a rá váró fájdalomtól, de az elmaradt. Csak szorítást érzett a mellbimbóján. Ez sem volt kellemes, de messze elmaradt a tegnapi fájdalomtól. A másik bimbóra is fölkerûlt a csipesz. Ezeknek nem volt foga, és a rúgója is gyengébb volt a tegnapitól. Azért a folyamatos szünni nem akaró szorítást nehéz volt elviselni. A mester még néhány  hasonló csipeszt vett elõ, és a cicijére csiptette. A bimbói köré szépen sorba. Egymás után érezte az ujjabb és ujjabb szorításokat a mellén, ahogy rakta föl a csipeszeket. Mindegyik után külön följajdúlt, pedig az elõzõ okozta fájdalom sem szünt meg. Amikor készen volt vele a mester, megint végigsimogatta a testét, ezt a kellemes érzést azonban teljesen elnyomta a csipeszek okozta szorítás. Egészen addig, amig ujjból a mester nyelvét nem érezte a punciján. Most jóval tovább csak csiklandozást érzett, és úgy gondolta, hogy lehetetlen hogy, ennyi csipesz ellenére fölizgúljon.  A mester azonban kitartó volt, és tudta, hogy mit akar.  Folyamatosan nyalogatta a csiklóját, egészen addig amíg érezni nem kezdte, hogy keményedik.  Évike egyszerre érezte a könyörtelen, szüni nem akaró szorítást  a mellén, és a csiklója egyre erõsödõ izgalmát. Nem volt ura az érzéseinek,  teljes egészében a mester irányította azokat. Megtanúlta, hogy a kötelek csak a fizikai értelemben vett testét tartják fogva, de a nemi felizgulását sem tudja uralni. A mester teljesen szabdon szabhat ki rá fájdalmat, vagy élvezetet, vagy mindkettõt egyszerre, kedve szerint. Már beleélte magát, hogy a fájdalom ellenére el fog élvezni, de a mester most is abbahagyta az izgatást, pontosan  mielõtt elment volna. Iszonyú hiányérzete támadt, szinte lüktetett a csiklója tõle. Ha szabadon van  a keze, biztos hogy addig simogatja magát, amíg el nem éri  a kielégülést. A mester megelégedetten nyugtázta, hogy jobban szenved az élvezet elmaradásától, mint a cicijét szorító csipeszektõl. Lassan kezdte leszedni a csipeszeket a cicijérõl, közben a másik kezével folyamatosan, és megnyugtatóan simogatta a testét. Miután mindet eltávolította, visszaengedte a csörlõt is, és a teste ellazúlt. Megszabadúlt az összes fájdalomtól. A nemi izgalom is lassan alábbhagyott, a simogatás kellemes érzése lépett a helyébe. Így hagyta  pihenni néhány percig Évikét, de túl sok idõt nem engedélyezett számára. Lábbilincseit leakasztotta a tartókról, és leszerelte  a tartókat is. Újakat vett elõ, közben a lába lelógott a semmibe. Ezek nagyon hasonlítottak az elõzõekre, de ezeket az asztal oldalára szerelte föl a mester,  Évike feneke mellé.Oldalra nyúltak ki, és ferdén fölfelé álltak.A lábait ezek is terpeszbe kényszerítették, de nem az asztal vízszintes síkjába, hanem fölfelé. Olyan hosszúak voltak, hogy a bilincsei semmiképpen sem érhettek el a végéig. A mester összefogta mindkét lábát, és fölemelte, hogy függõlegesen álljanak. Megkérte Évikét, hogy tartsa meg így. Elõtte azonban egy-egy kötelet akasztott a bilincseibe, és a kötelek végét a tartószerkezet végén levõ karikákba fûzte. Aztán már Évike érezte, ahogy a kötelek oldalra kényszerítik a lábait, egészen széles terpeszbe. A lábai ferdén fölfelé álltak, egészen oldalra, de egy kicsit visszafelé,  a felsõteste irányába. A mester rögzítette a köteleket. Feszesek voltak, de nem húzták a lábait, csak tartották. A kis guruló asztalka alsó polcára nyúlt, és egy jókora méretû mûfaszt vett elõ. Fölemelte, hogy Évike is láthassa, majd a melléhez érintette. Mindkét mellét végigcirógatta vele, lefelé haladt, végighúzta a hasán, végûl természetesen a puncijánál kötött ki. Simogatta vele az ajkacskáit, a csiklóját, és a hüvelybemenetet is. Odaillesztette a bemenethez, és lassan mozgatta körbe-körbe. Évike tartott tõle, mert elég nagy volt a szerszám, elõre érezte a behatolást a puncijában. Tudta, hogy elõb-utóbb bele fogja tolni a mester. Õ azonban pontosan tisztában volt vele, hogy Évike mit érez, és inkább még váratta, ingerelte. Már  kezdte azt hinni, hogy mégis megússza, amikor a mester a másik kezével váratlanúl  szétnyitotta az ajkacskáit, és lassan de határozottan beletolta a jókora szerszámot a puncijába. Érezte, hogy megállíthatatlanúl halad befelé, hiába szorítja nem tudja visszatartani. Egészen a punci mélyéig, teljesen kitöltve azt. Félig visszahúzta, majd újból betolta. Nem is volt olyan rossz mint amilyenre számított, csak mindig egy kicsit mélyebbre nyomta a mester mint ami még kellemes lett volna. Az elõzõ felizgúltságtól még egy kicsit nedves volt Évike puncija, ez tette lehetõvé a behatolást, de a mester úgy gondolta, hogy nem eléggé. Kivette a mûfaszt, valamilyen olajszerû síkosítóanyagot vett elõ egy flakonban. A flakon végén kicsi lyuk volt, odaillesztette a bemenethez, bele is tolta egy kicsit, és jókora adagot belespriccelt Évike puncijába. Ki is folyt belõle valamennyi. Újból elõvette a mûfaszt, és keményen betolta a legmélyére. Évike olyan csúszósnak érezte magát, minha valaki hatalmas adag ondót lövelt volna bele. A mester ritmusosan mozgatta ki-be, mindig behatolva a punci legmélyére. Évikének nem volt nagyon kellemetlen csak úgy érezte, hogy a mester mindig egy kicsit beljebb tolja, mint ami neki még jó. Akaratlanúl minden lökésnél a lábával próbálta eltolni magát, csökkentvén a behatolás mélységét. Egy idõ után a mester  kezdte egyre erõsebben betolni a szerszámot, ami Évikének kellemetlen nyomást okozot  a puncija mélyén. Most már a feje fölé kötözött kezével is húzta el magát. Mégjobban keményített a mester, Évike már egyre jobban nyögött minden lökésnél. Az enyhítette valamelyest a fájdalmát, hogy minden egyes behatolásnál a kezével, és a lábával is visszarántotta a testét amennyire csak tudta. A mester váratlanúl abbahagyta a mûveletet. Letette a szerszámot, és eloldozta Évike kezét a feje fölõl. Eszében sem volt szabadon engedni, csak a csuklóit másik helyre, az asztal oldalához, a csípõje mellé kötözte. Meghúzta a kötelet lefelé, az asztal vége felé, ahol a feneke volt, úgy, hogy feszûljön. Egy széles szíjjal pedig a vállainál átvetve hozzáerõsítette az asztal lapjához. Így nem tudta meggörnyedve a felsõtestét fölemelni. Újból elõvette a mûfaszt, és betolta Évike olajtól lucskos puncijába. Elõször még nem hatolt olyan mélyre mint elõzõleg, csak fokozatosan tologatta egyre beljebb. Kezdett egyre kellemetlenebb lenni Évikének újból.  Reflexszerûen próbálta elhúzni a testét a kezével, de rá kellett jönnie, hogy most csak mégjobban odhúzza magát, ha ezzel próbálkozik. Ahogy erõsödtek a lökések, zihált, és nyögött, a lábával is megpróbálta enyhíteni a fájdalmat, de a csuklóján megfeszûltek a kötelek, a teste egy helyben maradt. A mester látta a próbálkozásait, és elkezdett magyarázni neki,  hogy ez egy példa arról, hogyan kell valakit helyesen lerögzíteni. Elõször a mozgásával  a fájdalmat enyhíteni tudta, ez csak arra ösztönöz, hogy mégjobban rángatózzon. A helyes módszer a második, mert így minden szabadulásra, és fájdalomenyhítésre való törekvés csirájában el van folytva. A megkötözéseket úgy kell megtervezni, hogy lehetõség szerint az ellenállás és a rángatózás a fájdalom fokozásához vezessen. Ez növeli a lányban a kiszolgáltatottság érzését, és rávezeti arra, hogy fölösleges dolog az ellenkezés, hiszen úgysem tudja elkerûlni azt, amit a mestere szabott ki rá. Amíg ezeket elmondta a mester, közben folyamatosan kefélte Évike punciját, keményen betolva a szerszámot minden egyes ütemnél. A mondanivalóját már abbahagyta, de a szerszám még mindig járt a kezében,  hangos jajszavakat, és nyögéseket csalva Évike szájára. Õ pedig a tudata mélyére véste a bemutatóval egybekötött leckét. Amenyire tudta ellazította a testét, és hagyta, hogy belehatoljon a fájdalom, azt csináljon vele a mester amit akar. Lassan enyhûltek a lökések, abba is maradtak, és idõvel már a mester ujjait érezte a punciján. Ez azonban már levezetõ, megnyugtató simogatás volt. Sokáig simogatta így a megkötözött lányt, végûl eloldozta a kötelékeit. Ölbevette, és a heverõre fektette. Végigcsókolgatta a száját, arcát, és az egész testét. Betakarta egy puha takaróval. Évikének nagyon sajgott a puncija, és legyõzhetetlen fáradtságot érzett. Hiába délelõtt volt, úgy érezte, hogy el fog aludni. Félálomban hallotta még a mester szavait, aki megigérte, hogy ma már nem fogják többet gyötörni a punciját. Délutánra azonban  a barátait várja.