Egyéb magyar nevek: remetepapagáj

Angol neve: Monk Parakeet

Latin neve: Myiopsitta monachus
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Moenchsittich

Származási hely: Argentína, Paraguay, Uruguay és Kelet-Bolívia

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 29 cm

Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúságnak nincs jele. A tojó feje talán valamivel kisebb a hímétõl. Vannak, akik szerint a hímhez nagyon hasonló tojó mellérõl hiányzik a keskeny, vékony melli hullámozottság. És a hasuk sárgás árnyalatú világos, de lehet, hogy ez csak az alfajok keveredése folytán mutatkozik.

Fészkeltetés: A papagájokon belül is a leginkább társaságkedvelõ. Kolóniákon költ.
Különlegessége, hogy nem odúban fészkel, hanem a nõstény ágakból (kínáljunk fel nekik hajlékony nyírfavesszõket) hatalmas "várat" épít. Élõhelyén az 1000 méternél magasabb hegyekben is elõfordul.
Néhány kolónián megmérték a fészekvárat. Kiderült, hogy tövises gallyakból hordták össze a valóságos fészekvárat, amelybe számos járatot alakítanak ki. Egy-egy járat végén önálló fészkelõhely van.
A méretekre jellemzõ, hogy találtak ágakból emelt, 3 méternél nagyobb költõhelyet, mely összes anyaga meghaladta a 200 kilogrammot. Egy-egy ilyen "várban" számos pár otthonra lelhet.
Ehhez az építményhez rendkívüli módon ragaszkodik, így tulajdonképpen szabadon is költethetõ.
Rendkívül éles hangja viszont fogja zavarni a szomszédokat.

Tojások száma: 6 - 8

Kotlási idő: 22-23 nap

Kirepülési idő: 42-45 nap

Etetés: IV. séma szerint (Lásd: Tartás, idomítás) zöldeleséggel, gyümölcsökkel és állati fehérjével (pl. lisztkukac) kiegészítve.

Tartás, elhelyezés: Legalább 4x3x3m területű kerti volierben, kolóniában tartsuk (legalább 3-5 pár). Miután jól tûri a hideget, több német állatkertben próbálták meg szabadon tartani. (Természetesen csak akkor adták meg nekik az elrepülés lehetõségét, amikor a fészekvárukat megépítették.)
A kísérlet sikerült, de az állatkertekhez közeli gyümölcsösök tulajdonosai ennek egyáltalán nem örültek. A hidegtûrésére jellemzõ, hogy 1956-ban a rendkívüli télen, a mínusz 29 fokot (!!!) is jó egészségben vészelte át a berlini állatkert szabadon tartott csapata.
A bólyi Gálos Istvánnál egy család kisebb volierben fészkelt, s közben szétrágták a vastag hálót. Az erdész madarász kíváncsiságból nem stoppolta be a lyukat, s igazolni tudja, hogy a barátpapagáj nem hagyja el a fészkelési helyét, ha ott nyugodt körülmények között, de felkínáljuk nekik a szabadságot.
Más madarakkal egyáltalán nem fér meg, még nálánál erõsebb papagájokat is bátran megtámad, hogy elûzze a fészekvár közelébõl. Ha idegent lát v. veszélyt sejt, éktelen rikácsolásba kezd, amit a szomszédok nehezen tûrnek! Mozgékony, zajos madár, rengeteget és erősen rágcsál, szeret fürödni, bátor. Egyesek szerint költési időszakon kívül fogságban más fajokkal is együtt tartható.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén sík vidéki és középhegységi erdőkben, szavannákon és farmokon egyaránt előfordul. A táplálkozó helyeken akár több száz madár is összeverődik, biztonságukról őrszolgálat gondoskodik. Röpte gyors, szapora szárnycsapásokkal. Általában az őszi, kora téli hónapokban költ. A közös fészek súlya akár 250 kg is lehet. Ezen belül bonyolult ürgerendszer található több kijárattal és őrzőnyílással. Minden családnak külön költőkamrája van. Alkalmazkodási képességéről annyit érdekességképpen, hogy New York külvárosi részeiben is akadnak elszabadult, önálló életmódot folytató barátpapagájok.