A rex nyulak története 1919-ben kezdődött a franciaországi Coulongé faluban, amikor egy Caillon nevű farmer normandiai normálszőrű anyanyulának ivadékai között olyan bársonyos, rövidszőrű fióka látott napvilágot, aminek az előfordulását addig irodalmilag nem tartották nyílván. Ugyanennek az anyanyúlnak a második fialásából 6 kisnyúl született, amelyből egy ismét rövid szőrzetű volt. A falu plébánosa – Amédée Gillett abbé - mindkét állatot megvásárolta és azokat egymással pároztatatta, elkezdve a tenyésztői munkát. Az első fialásból hat rövidszőrű utód jött a világra, a hódhoz feltűnően hasonló színben. Gillett tovább folytatva a szaporítást arra a felismerésre jutott, hogy rövid szőrzetű egyedek párosításakor valamennyi ivadék rövid szőrzetű. Kezdetben a legtöbb egyed valamilyen terheltséggel rendelkezett. Ilyen volt a rossz fogamzás, a gyenge libidó, a rossz életképesség és nevelőképesség, gyakran jelentkezett a szempillabefordulás, a szemgyulladás és légzőszervi megbetegedések. A rexek között gyakori a mészforgalom zavara, az angolkórra való hajlam. Valószínű, hogy a rexek magzatkori elhalása is jóval nagyobb, mint a normálszőrűeké.

Gillet abbé 1924-ben a párizsi mezőgazdasági kiállításon hat selyempuhaságú, vakondszerű szőrzetű nyulat mutatott be, amely a kiállítás szenzációjává vált. Elnevezte e típust a nyulak királyának, a gyakorlatban a király szó latin megfelelője a „rex” került be. A plébános tenyészete rövidesen 400 egyedre bővült, ezzel a világ egyetlen rex tenyésztőjévé vált. Az angol tenyésztők egy millió francia frankot ajánlottak neki az állatokért, de ő ezt nem fogadta el.

A korabeli szaksajtóban az alábbiakat írták: „A házinyulak királya, sajátságos szőrzetstruktúrájának köszönhetően. Nagy jövő áll előtte, hiszen már a Párizsi Nemzetközi Kiállításon is nagy feltűnést keltett, minden szakmabeli megcsodálta, elnyerve a kiállítás nagydíját. Jött és győzött. És övé a jövő. Amíg minden más házinyúl gereznájának kidolgozásához magas szintű cserzéstechnikára és a tímárok legjobb hozzáértésére volt szükség, hogy belőlük kiváló szőrmét készítsenek, addig a castor rex prémje a kidolgozott hódprém természetes utánzatának felelt meg. A nagy párizsi lapok felkapták a hírt, a szőrmeipar is felfigyelt rá. Ezután óriási propaganda indult – a csoda házinyúl megkezdte hódító útját Európában.”

Gillett abbé mind a hat kiállított nyulat átadta Kohler professzornak, aki a Strasburg melletti Thumenauban egy nagy mezőgazdasági birtokot vezetett. Az ő közvetítésével érkeztek az első rexek 1925-ben Németországba, Svájcba és Ausztriába is. Az import állatok szaporodtak, a jó üzleti érzékkel rendelkező emberek életük nagy lehetőségét látták meg, válogatás nélkül megvettek mindent, ami kínálkozott. Az anyanyulakat évente négy-öt alkalommal fialtatták, dajka anyák alá tették a kisnyulakat, és amikor ezek ivaréretté váltak, azonnal tenyésztésbe is fogták őket. Az állatok minősége mellékesnek számított. Még a lógófülű, süppedt hátú és marú állatokért is fantasztikus összegeket kértek és adtak. 25-80 DM (német márka) volt a kiállítási katalógusokban megszabott ár. 1926-27-ben mutatkozott a legnagyobb kereslet. Friedrich Joppich így ír erről: „Alighogy bemutatták kiállításon az első rexeket, óriási fordulat állt be a házinyúltenyésztésben. Nagy szállítmányokat vásároltak fel és Skandináviába, Oroszországba, Japánba és Észak-Amerikába is többféle színből vittek rex nyulakat. Rendkívül különös helyzet állt elő Angliában: óriási mennyiségben vettek Németországban rexeket, és onnan a világ több országába értékesítették azokat. Ennek ellenére volt egy figyelmeztető jel is: a nyersbőripar nem fogadta a bőröket, mert gyenge minőségűek voltak.” Emil Piegsa azt írta, hogy még 10 pfennigért se lehetett eladni a prémeket, ami a nagy kezdeti remények összeomlását jelentette. De ennek ellenére sem kedvetlenítette el az embereket a fajta tenyésztésétől. A Német Nyúltenyésztők Szövetsége (Deutsche Kaninchenzüchter Verband) 1927-ben elfogadta a fajta standardjét.
A castor rex nyulakról eleinte tévesen azt gondolták, hogy nincs koronaszőrük, csak aljszőrzetük van. Filler említi, hogy Lübeck környékén, a francia rexektől függetlenül jelent meg egy rövidszőrű típus, amelynek szőrzete azonban nem volt sima, mint a franciáké, hanem kissé hullámos lefutású és sokkal gyapjasabb tapintású. Ezért ezt a változatot eleinte „Woll-rex”-nek (gyapjas rex) nevezte el. 1927-ben Normandiában bukkant fel a normandiai rövidszőrű nyúl.
1934-ben egy kispesti tenyésztő nyúlállományában jelent meg olyan rex változat, amelynek szőrméje az asztrachán prémhez hasonló. A változat színe fekete. 1936-ban ugyanilyen változat Angliában kék színben került napvilágra, s ott elnevezték „ast-rex”-nek, vagy „asztrachán-rex”-nek. Hazánkban is bukkantak fel itt-ott rövid szőrű típusok, de azok a rexek amelyeket a 30-as, 40-es években a kiállításokon bemutattak, főleg német és egyes esetekben francia importállatok ivadékai voltak. Szaporodóképességük éppen olyan kifogásolhatónak bizonyult, mint a különböző szerzők a rexekről általában közöltek (Éhik 1934, Nachtsheim 1936, Fischer 1939, Filler 1942, Anghi 1942). Ezért még a második világháború előtt és annak folyamán hamar felbukkantak, gyorsan népszerűvé váltak, de éppen olyan gyorsan el is tűntek.

A későbbiekben sportnyúltenyésztők karolták fel a rex nyulak tenyésztését. Az ötletes, és kitartó tenyésztői munkának köszönhető, hogy a normálszőrű fajtáknál megtalálható összes színváltozat ma már a rex nyulaknál is megtalálható. A különböző színű rex fajták és színváltozatok közül csak a castor rexnek és a csincsilla rexnek van gazdasági jelentősége, ezekről nyerhetők olyan szép prémek, amelyekből jó áron értékesíthető bundák készíthetők. A többi színnek és változatnak nincs gazdasági jelentősége, kedvtelésből tartják őket.
A rex fajták és változatok sokfélesége miatt számos országban tudunk önálló vagy egyesületen belüli szervezetekről. Többhelyütt külön könyv foglalkozik rendszerezésükkel, a tenyésztési tudnivalókkal. kisebb és nagyobb szervezetek egyaránt foglalkoznak velük. Folyamatban vannak újabb kitenyésztési munkák is, így Franciaországban gazdasági célokkal is tenyésztenek új rex változatokat. Hazánkban alig foglalkoznak rex tenyésztéssel, csak néhány lelkes hobbitenyésztő ismert.