A csíkos fűegér Afrika szavannáinak lakója. Teste, az egerek méretéhez képest nagy, 12-14 centiméter, farka csupasz, hossza a test hosszával azonos. Bundájának alapszíne barna, hosszirányban világossárga csíkok borítják. Élőhelyén, a szavanna fűerdejében ez a mintázat nagyon jól elrejti. Fészkét, akár a hazai törpe egér, a fűszálak közé szövi. Táplálékát főleg növényi részek adják, fiatal hajtások, magvak. Az állati fehérje igényét ritkán elégíti ki rovarok formájában.

Terráriumi tartásuknál nagyon fontos eldönteni, mennyi állatot szándékozunk tartani. Egy összeszokott család nem tűr meg idegen egyedet maguk között. Tenyészcsoport megvalósítható egy hímből és három nőstényből. Terráriumuk nagy legyen, ami nem csak az alapterületre értendő, hanem a magasságra is. A fűegér nem csak éjszakai életmódot folytató állat, nappal is tevékeny, de főleg ilyenkor alszik. Szeret napozni, sütkérezni, ezért szükséges egy lámpa, amely alatt ezt megteheti. Mivel afrikai állatok, a hőmérsékletigényük is magasabb, melyet az izzólámpa biztosíthat.

Állandóan szorgoskodnak, ezért a terráriumukat ennek megfelelően kell berendezni. Szakítani kell a Magyarországon megszokott faforgács aljzattal! Sokkal megfelelőbb és természetesebb az élőhely szerinti berendezés. Nem kerül több munkába az elkészítése. A csíkos fűegerek mindig a terráriumuk azonos helyén végzik dolgukat, ezért elég csak azt a területet sűrűn takarítani. A terrárium talaját földdel kell takarni 4-5 centiméter vastagon. Nem virágfölddel, hanem homokosabb talajjal. Erre kell szórni a szénát, szalmát, amelyet be lehet szerezni felszereltebb díszállat-kereskedésekben. Egy-két nagyobb száraz fűcsomó még gazdagabb környezetet biztosít. Nagyon fontos a mászóág. Ez lehetőleg vastagabb legyen, villás elágazással. Ebben az elágazásban többen is napoznak, pihennek egyszerre összebújva. A felkínált szénából az erősebb szálak összerágásával puha fészket építenek, a maradékból pedig alagutakat készítenek. Ezeket az alagutakat használják közlekedésre és általában mindig csak az egyik irányból haladnak. Készítenek egy járatot az eleséges tálhoz és egy másikat, amelyen elhagyják azt. Amikor nem kínálunk nekik sok száraz füvet, akkor az alagútépítés elmarad. Találkozáskor egymást a szagukról ismerik fel, esetleges félreértéskor azonban heves kergetés és akár harapás is lehet találkozásuk vége. Ez leginkább takarítás után lehetséges, valószínű a friss szalma illata zavarhatja érzékszervüket. Az este behelyezett 500 gramm szalmát reggelre eldolgozzák.

Eleségük fő összetevője a különböző magvak keveréke, a zöldségek, saláta levél, pitypang levele uborka mogyoró. Fogságban jobban elfogadja az állati fehérjét lisztbogárlárva és gyászbogárlárva formájában. Tavasszal, illetve kora nyáron a cserebogarak nem védett fajai kitűnő csemegék. Egy kis itatóedényt biztosítani kell számukra, amelyben mindig legyen friss víz. Bár ennél a berendezésnél érintkeznek a homokkal, de biztosítsunk egy tálban csincsilla homokot, amelyben megfürödhetnek így ápolva szőrzetüket.

Mivel a beszerezhető állatok tenyészetekből származnak, ezért életciklusuk már alkalmazkodott a hazai viszonyokhoz. A sikeres szaporítás alapfeltétele az életritmus utánzása. A “száraz” évszak után kezdődik a párzási idő, tekintettel arra, hogy ekkor a növények újra kihajtanak, így biztosítva az eleségeket az egerek számára. Hazai viszonylatban így a szaporodást tavaszra “időzíthetjük” csíráztatott magvak és több zöldtakarmány adásával. A kölyköket az anya kibélelt fészekben szüli meg, számuk 2-5 közötti. Csupaszok, vakok, de felismerhetőek a csíkok a rózsaszín bőrön. Könnyen megszelídülnek, megismerik gondozójukat. Simogathatók, némelyik állat igényli is, azonban ennek ellenére kezdő kisemlős tartóknak nem ajánlható. Terráriumuk takarításakor a lehető legkevesebb kárt tegyük az általuk felépített járatokban, igyekezzünk csak a szükséges műveleteket elvégezni. Mint már említettem, szociális állatok, ezért új egyed bevitele a csoportba szinte lehetetlen. Azonban mégis szükség lehet egy új állat beszoktatása esetleges elhullás esetén. Ilyenkor az a legjobb, hogy az egész terráriumot “felújítjuk”. Az egereket tegyük ki egy külön tartóedénybe, amelyben előtte nem voltak egerek. Először az új jövevényt, majd a már összeszokott családot. Figyeljük őket, nagy valószínűséggel nem fognak harcolni, hiszen mindenkinek új a környezet. A terráriumot takarítsuk ki teljesen, esetleg helyezzük át a dekorációs tárgyakat, tegyünk bele új szénát, tiszta edényekben eleséget és vizet. Majd helyezzük be az állatokat. Rövid idő elteltével belakják “tiszta” helyüket, ha közben nem veszekednek, akkor sikerült az új egyedet elfogadtatni. Abban az esetben, ha a megszokott környezetbe helyezzük az új egyedet, akkor a már bentlakók üldözni fogják és megölik. A csíkos fűegér szelíd állat, azonban gondozóharapások előfordulnak.