Főoldal | Magamról | Képek | Állatok jellemzése | Társ oldalak | Rendezvények | Vendégkönyv | Fórum |
Kicsinyeit egy különleges speciális erszényben hordja. Azért is különlegesek, mert a testfelépítésük lehetővé teszi számukra, hogy "repüljenek". Ez a repülés valójában inkább vitorlázás, ahogy leereszkednek például egy fa tetejéről. Ellátásuk sok odafigyelést igényel a tulajdonos részéről, megszelídítésük hasonlóképpen nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Nagyon fontos szempont, hogy szabadidőnknek mekkora részét tudjuk az állatkára fordítani, mivel rendszeres törődés és odafigyelés hiányában könnyen kedvetlenné válhat. Célszerű lehet párban tartani, hogy legyen egy kis állandó társaságuk. Ez azért is fontos, mert a természetben csoportosan élnek és a magányt nagyon rosszul viselik, akár bele is pusztulhatnak. Ezért ha pénzszűkében vagyunk, inkább várjunk amíg két állatot tudunk venni magunknak. Egyúttal gyorsan meg is tudják kedveltetni magukat, csodálatos szemük és a gazdihoz fűződő kötődés révén.
Mivel elsősorban éjszakai állatról van szó, ezért a legtöbb aktivitásra késő este és a kora reggeli órákban számíthatunk. Továbbá igen sokféle és változatos hangot képesek kiadni. Nagyon tiszta kisállatok, és bár rendelkeznek némi jellegzetes illattal is, ez nem kellemetlen, ha egyébként megfelelő módon tápláljuk őket.
A felnőtt állat körülbelül 28-30 cm hosszú az orra hegyétől a farka
tövéig, de ennek legnagyobb része (15-18 cm) a farokrész. Formájukban és
méretükben nagyon hasonlóak az Amerikai repülő-mókushoz. A bundájuk nagyon
puha és elsődlegesen szürkés színű, kis fehér résszel a hasukon, valamint
egy fekete csík húzódik a fejükön keresztül, végig a háton. Ezen kívül
néhány fekete csíkocska fut le a lábukon. A szemeik viszonylag nagyok és
feketék, mint legtöbbször az éjszakai állatok esetében. A fejformájuk, a
füleik és a nagy szemek miatt elsőre egy denevér jutna az ember eszébe, de
egy nagyon édes denevér. A kicsik farkukat szorosan az anyjuk lábai vagy
teste köré fonják, ezzel is kapaszkodva miközben a mami ugrándozik. A
farkuk nagyon hosszú, tehát kormányként is működik, valamint segít az
egyensúlyozásban, ahogy fáról-fára közlekednek. A kezük és a lábuk
figyelemre méltóan ügyes, és szinte hasonló szinten használják őket, mint
a majmok. A kezük formája nagyon hasonlít a miénkre, négy ujjal és egy
szemközti hüvelykujjal. A picik nemét könnyű megállapítani mielőtt kinőne
a bundájuk, mivel a nőstényeknek látható az erszény nyílása, míg a
hímeknél a here. A hímek nemi szervén normál állapotban visszahúzott,
akkor látható ha izgatottak, illetve félnek valamitől.
A mókus helyének kialakítása
Meg kell próbálni a lehető legnagyobb ketrecet beszerezni. Olyan ketrecet
javaslunk, ami 120 cm-nél magasabb és 90 cm-nél szélesebb. Egy nagyobb
méretű, madaraknak szánt ketrec is megfelelő lehet, ha a rácsok közt nincs
nagyobb hely mint 1-1,5 cm és teszünk bele néhány polcot is. Mivel a
cukormókust nem lehet szobatisztaságra nevelni, ezért fontos, hogy a
ketrecnek kihúzható legyen az alja, így sokkal könnyebb kitakarítani. A
tálcára tehetünk almot. Mindenképpen legyen a ketrecben néhány különböző
méretű ülőrúd és/vagy ág, ami lehetőséget ad a rendszeres testmozgásra. A
műanyag ülőrudak jó szolgálatot tehetnek, mivel könnyen lemoshatók és nem
tartják meg a kellemetlen szagokat sem. Az állatok lakóhelyét ne tegyük ki
közvetlen napsütésnek, illetve kerüljük a huzatos helyeket is a lakásban.
Kicsit leegyszerűsítve a kérdést, általános szabályként azt mondhatjuk, ha
Te jól érzed magad, akkor valószínűleg a cukormókus is jól érzi majd magát
az adott helyen. Természetes körülmények között a fákon telepszenek meg
csapatosan és a levelek között alszanak. Tehát az állatka otthonosabban
érzi majd magát, ha biztosítunk neki megfelelő hálóhelyet is. Mivel ezt
gyakran kell majd tisztítani, ezért egy műanyag házikó mosható szövettel
bevonva jó választás lehet. Ha extra-kényelmet szeretnénk számukra
biztosítani, akkor tegyünk be néhány ágat levelekkel, és figyeljük meg
ahogy leszedegetik a leveleket a hálóhely elkészítéséhez. Ilyen esetben ne
feledkezzünk meg az elpiszkolódott levelek cseréjéről sem.
Természetes körülmények között a cukormókusok a tápláléknak igen széles
választékát fogyasztják, kezdve a fák nedvein át, a gyümölcsöktől a
rovarokig sok mindent. Ha a legjobb táplálékot szeretnénk biztosítani
számukra, alapvetően adhatunk jó minőségű száraz macskaeledelt,
kiegészítve joghurttal, bébi-étellel, kukoricával, édes krumplival,
répával, szőlővel, dinnyével, nagyon kis darabokban főtt csirkével,
tojással, esetleg tücskökkel vegyítve. Ha a vitaminhiányt szeretnénk
megelőzni, biztosítsuk a megfelelő kalcium kiegészítőket számukra, amit a
kisállat boltok hüllők részére kialakított szekciójában találunk majd meg.
Mivel a cukormókusokat alapvetően nem hozzák különösebb lázba az ilyen jellegű próbálkozásunk, ezért mindig jó ha van kéznél néhány babatörlőkendő.
A cukormókus jól karbantartja magát ilyen szempontból, gyakran
tisztálkodik. Hogy a körömvágási igényt a minimálisra csökkentsük,
próbaképpen elhelyezhetünk finom dörzspapír darabkát az etetőtál alá,
illetve egy feljáróra is.
Ez az a legkellemesebb rész! A cukormókusok nagyon szorosan kötődnek a
gazdájukhoz. Rendkívül fontos, hogy az első néhány hétben annyi időt
töltsünk az állattal közösen, amennyit csak lehet, ide értve a
"zsebhez-szoktatást" és a barátkozást is. A szoktatásnál megfelelően
béleljük ki az ingzsebünket egy darab szövettel vagy egy előre elkészített
szövet erszénnyel és próbáljuk meg rávenni az állatkát, hogy minél több
időt töltsön el ott. A megőrzésnek úgy kell tudatosulni az állatban, hogy
számára az a legbiztonságosabb menedékhely a világon. Ha kiugrik és
elszalad, próbáljuk meg visszatenni. Amikor kivesszük, vegyük a kezünkbe
úgy, hogy az ujjunk végén valami finomságot kínálunk fel, ezzel jobban fog
kötődni hozzánk. Próbálkozzunk olyan finomságokkal, mint például a joghurt
vagy adott esetben a bébiétel is megfelel. Ha befejezte az evést, tegyük
vissza az "erszényünkbe". Amennyiben megfelelő szintre sikerül hozni
kapcsolatunkat, akkor egy idő után magától is belemegy majd. Rövid időn
belül egy édes imádnivaló kis barátra tehetünk szert, aki folyton utánunk
mászkál majd és a zsebünkbe bújik, ha pihenni szeretne egy biztonságos
helyen. Abban az esetben ha megijed, vékonyka hangokat ad és elbújik. Ne
éljünk a fegyelmezés eszközével ezen félénk állatok esetében, az egyetlen
jó módszer a betanításukra a rengeteg türelem.
A cukormókusok igen aktívak, és rengeteg mozgásra van szükségük.
Betehetünk nekik néhány mászó-létrát, mászókát, üres papír-törlő
hengereket, labdát csengővel, kötelet csomóval, amit ki lehet bogozni,
hörcsög-alagutakat.
Ha hímet tartunk, akkor ajánlott az állat ivartalanítása, mivel a fejükön
és a mellkasukon találhatunk néhány bűzmirigyet, amit egyébként
előszeretettel használnak is. Bár a szag nem elviselhetetlen, azonban
számíthatunk rá, hogy dörgölőzéssel jelölik ki a területüket.
Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az állat hátsó lába lebénul, ez a nem megfelelő táplálásra, a kalcium hiányra vezethető vissza elsősorban. Biztosítsunk számukra D-vitamint is, ami segít a kalcium felszívódásában.