Afrikából származó törpepapagáj, őszibarackfejű papagájnak is hívják. Miként a többi szemgyűrűs törpepapagájnak, a fischerinek is számos színváltozata létezik az albínótól a sötét, szürke és oliv színeken át, a pasztell, palid és dilute mutációkig

Minimális helyigénye:
- párban tartva 40 x 80 cm alapterületű 70 cm magasságú
- több pár együtt tartható kolóniában

Tápláléka:
- vörösköles, fehérköles, sárgaköles, fénymag, zab, csíkos napraforgó,
kevés kendermag, fürtösköles
- sárgarépa, alma, gyümölcsök, fűfélék, kevés saláta
- lágyeleség

A rózsás és a feketefejű fajták után a harmadik legelterjedtebb törpepapagáj a tenyésztők körében, szobamadárnak is szívesen tartják. Elsősorban, miként a többi agapornisnak is párban javasolt a tartása, a párok ragaszkodása példaértékű, az angol -lovebird- elnevezés e fajtára is igaz. Az odú béleléséhez különböző vastagságú szomorú fűzfa gallyakat helyezzünk el a kalitba, amit a papagáj erős csőrével felapróz és csőrében szállít a fészekbe. Rendszeresen biztosítsunk számára faágat a költési időszakon kívüli is, kisebb mennyiségben.
A nemeket főként szakértő tudja megállapítani, elsősorban az un. tojócsont távolsága és a testméret alapján.
A kalitka aljára tiszta, átszitált, esetleg ásványi készítménnyel kevert folyami homokot szórjunk az emésztés és a teljesebb ellátás érdekében. 6-8 hónapos korukra ivarérettek, de érdemes 10-12 hónapos korig várni a szaporításukkal.
Odu mérete: 20 x 20 cm alapterületű 25 cm magasságú. Megfelelő körülményeket, és kellő mennyiségű fűzfagallyat biztosítva egész évben költhet, akár egy évben többször. A fiókák száma 3-6 fészekaljanként és szinte kirepülésük után újabb költésbe kezd a pár. Más szemgyűrűs törpepapagájokkal továbbszaporításra alkalmas hibridek hozhatók létre, miként 1957-ben a kék változatát a kék feketefejű keresztezésével tenyésztették ki. Ez időtájt még mind két fajtát az Agapornis personata névadó, illetve alfajaként sorolták be az ornitológusok. Rózsásfejű törpepapagájjal párba állítva tenyésztésre alkalmatlan fiókákat kapunk. A többi agapornis fajtához hasonlóan alkalmasak kolóniás tartásra, a későbbi torzsalkodások elkerülése végett érdemes a leendő csapatot egyidőben engedni be az új revirjükbe.