Régi fajta, 1599-ben egy olasz utazó beszámolt arról, hogy pettyes tollazatú, rózsástarajú baromfiakat hoztak Olaszországba hajókon török kereskedők. A hamburgi tyúk kitenyésztése nem Hamburgban, még csak nem is Németországban történt. Főleg angol tenyésztők dolgoztak kitenyésztésén, különösen a jellegzetes „lakkozott” színen. Először az 1700-as években bukkant fel angol és holland kiállításokon. Mielőtt a tyúktartást iparosították volna, első sorban tojótyúkként tartották, tenyésztették. Más színváltozatok kitenyésztésénél német tenyészállományok is fontos szerepet játszottak.

Háta hosszú, széles, gazdag nyeregtollakkal. Farktolla hosszú, szépen sarlószerűen lekerekített. Melltájék kerekded, magasan tartott. Szárnyai hosszúak, szorosan a testhez simuló. Feje kicsi, formás, arca piros. Szemei sötét barnáspiros. Csőre rövid, sötét szarvszínű. Taraja rózsás típusú. Füllebenyek kerekdedek, fehérek. Nyaka keskeny, sovány, középhosszú. Csüd középhosszú, finom csontozatú.Állebenye vörös, aránylag kerek, füllebenye fehér, enyhén gyűrött.

Színváltozatok: Fekete, ezüstlakk, aranylakk, aranyhintett, ezüsthintett, fehér.

Korán ivarérett. Könnyed, kistestű házityúkfajta, büszke tartással. Az egyes színváltozatoknak más az eredetük és a kitenyésztésükhöz alkalmazott kiindulási fajták. A fekete színváltozaton napjainkig erősen érződik a spanyol tyúkokkal történő bekereszteződés. Egy egyértelmű differenciálódást tehát meg kell említeni az egyes színváltozatok között.