Neve ellenére a Holland fajtát Belgiumban tenyésztették ki egy ottani fajtából, a Brabanconból. A Holland fajta standardja rendkívül kötött, előírja a fülek között hegyesen kezdődő és a szemek között a torokra leterjedő szimmetrikus fehér hókát. A nyaktól egészen a mellső lábakig és a lapockáig nem fordulhatnak elő színes szőrszálak, a test hátsó része pedig a pofákkal és a fülekkel megegyező színű.
  Manapság a Holland nyulak testalakja zömök, tömegük 2-2,3 kg között van. Csillogó szőrzetük rövid és sűrű, bár régebben hosszú és selymes fényű volt. Mivel a mintázata nem változik az egyed élete során, a megfelelő színezetű egyedek hosszú, sikeres kiállítási pálya elé néznek.
  A fajta népszerűsége a számos színváltozatnak is köszönhető, bár a hagyományos Fekete-fehér változat még mindig a legkedveltebbek közé tartozik. A fekete részeken nem mutatkozhat barnás árnyalat, és nem lehetnek benne elszórt fehér szőrszálak sem. A színezet egyenletessége rendkívül fontos, ez az a szempont, amely miatt rendkívül nehéz a standardnak megfelelő Kék változat kitenyésztése, mert ennek a végtagjai gyakran halványabb színezetűek, mint a test többi része. A csokoládészínű változat példányai hasonló küllemi hibákkal küszködhetnek, mivel ezeknél az egyenletes, sötétbarna árnyalat a kötelező.
  A szürke változatnak három különböző árnyalatát ismerik el, ezek közül leggyakoribb az acélszürke, melynek színezete fémes árnyalatú sötétszürke. A barna-szürke változat hasonló, de aljszőrzete barna. Ezekben a változatokban rendkívül sokféle színárnyalat jelentkezik. Gyakori, hogy a pofák túl világosak, ami elrontja az egyedek küllemét. A fentieken kívül elismerik még a halványszürke színezetet is.
  A fajta nyolc színváltozata közül a sárga a legvilágosabb. Könnyen összetéveszthető a teknőcszínű Hollanddal is, főleg azok a példányok, melyekben sötétebb színárnyalatok is megjelennek. Ezek azonban a Teknőc változat kívánatos jegyei, amelynek fajtaleírása előírja a fülek és a pofák, valamint a test hátsó fertályának feketével tarkított sárgás alapszínét. A testrészek sötét színei semmiképpen sem lehetnek elmosódott körvonalúak.
  A Holland Trikolór hasonlít a teknőcszínűhöz, de különálló fajtának tekintik. Harlekin és Holland példányok keresztezésével hozták létre, a Harlekin maga azonban a teknőcszínű Hollandtól származik. A Trikolór példányok nagyon ritkák, főleg azért, mert rendkívül nehéz a fajtaleírásnak megfelelő mintázatot kitenyészteni.