Egy vagy több tengerimalacot szeretnénk?
  A tengerimalac társas lény, őshazájában a vadonban csoportokban él. Mesterséges környezetében is felszabadultabb, ha fajtársá(i)val élhet egy közösségben. A fajtárs(ak) közelsége, szaga, hangja serkentőleg hat egészségére. A tengerimalacok pihenés idején is igénylik a fajtársakkal való testi/vizuális kontaktust, számukra megnyugtató, ha egymás mellett fekhetnek, egymást láthatják, hallhatják, szaglászhatják. Az, hogy mennyire sikeres egy társítás, jobban az egyed karakterétől (személyiségétől), és kevésbé a nemétől függ. Két vagy több felnőtt hím is élhet együtt békés egyetértésben, és nőstények között is akad néha olyan, aki szinte egy nősténnyel sem fér meg. Az idegalkat - nyugodt, ingerlékeny, agresszív, élénk vagy félénk -, a kor - kölyökkor, serdülőkor stb. - fontos tényezők, de sok múlik azon is, hogy hol találkoznak először, milyen környezetben ismerkednek meg. A legtöbb tengerimalac nagyon örül annak, ha társa lehet

  - „Egyedül él, de én sokat foglalkozom vele, és látom, hogy jó a közérzete.” - halljuk gyakran.

  - „Csupán alkalmazkodik e kényszerítő körülményhez, ez még nem nevezhető jólétnek.” - felelnék azok, akik szem előtt tartják e társas (!) kisállat viselkedési szükségleteit.

   „Tengerimalacok ne legyenek egyedül - magányosan elhelyezve - egy ketrecben; vagy csak abban az esetben, ha ez szükséges” - olvasható S. Sutherland és M. Festing könyvében (The Universities Federation for Animal Welfare Handbook on the Care and Management of Laboratory Animals, 1987.).

  Társítások
  Két azonos nemű kölyök: testvérek vagy más alomból való kölykök is társíthatók.
    Serdülőkorban az agresszivitás egyik vagy másik félben felébredhet, és rangsorviták megbonthatják a békés együttlétet. Szerencsés esetben ezek hamar elcsitulnak. Ha a hierarchiáért folyó harc komoly verekedéssé fajulna, mielőtt még külön tennénk őket, vizsgáljuk felül a tartási körülményeket. A nagyobb, tágas ketrec, a benne elhelyezett vizuális korlátok (farönk, faágak, mini alagút vagy egyéb ilyen kellékek) akadályozzák a szemkontaktust és lehetőséget teremtenek arra, hogy egyik vagy másik félrevonulhasson. Ha ez nem segít, egy időre külön kell tennünk őket.
  Két hím: egy felnőtt és egy kölyök tengerimalac hamar összebarátkozik, mert itt a természetes rangsor elve működik, a kölyök alárendelt lesz.
    Ha később a serdülő kölyök nem elégszik meg státuszával, ha hatalomra tör, kisebb-nagyobb összeütközések, viták (néha) itt is keletkezhetnek.
  Két felnőtt hím:
    Tévedés azt hinni, hogy két felnőtt hím nem társítható. Habár két kölyök, vagy egy kölyök és egy felnőtt hím társítása jobb választás, számos példa bizonyítja, hogy felnőtt hímek is jól megférhetnek egymással. Néhány biztonsági rendszabályt alkalmazva az esetleg felmerülő szociális feszültségek csökkenthetők vagy akár megelőzhetők. Mivel a hímek territoriálisak, nagyobb életteret igényelnek. A semleges helyen történő találkozás után első alkalommal csak frissen almozott, vizelet által meg nem jelölt ketrecbe célszerű helyezni őket. A közös ketrecben mindegyiknek külön fekvőhelyet - vagy házat - kell biztosítanunk, és elegendő táplálékkal kell őket ellátnunk, hogy emiatt veszekedés ne történjen. Az első órákban, napokban megfigyelés alatt kell tartanunk, s ha verekedést észlelünk, külön kell tennünk őket, mert az erősen agresszív egyedek nagyon mély sebeket - harapást, karmolást - ejthetnek egymáson.
  Két nőstény:
    Általában a legjobb társítás, ritkán utasítják vissza egymás társaságát, verekedés csak erősen domináns vagy agresszív egyéneknél fordulhat elő. A természetben a nőstények szoros közelségben élnek és a faj közös érdekében segítik egymást, így ők általában együttműködőek.
  Egy nőstény és egy hím:
     Mielőtt e - csak látszatra - jónak tűnő társítás mellett döntenénk, tudnunk kell, hogy a nőstény nem maradhat mindig a hím közelében, mert a gyakori vemhesség az egészségét, de akár az életét is veszélyeztetheti. Amellett, hogy a kölykökért is felelősséget kell vállalnunk, a hímet is egy számára megfelelő környezetbe kell helyeznünk, mikor a nőstényt pihentetjük. Egy hím nehezen (!) viseli el a magányt, ha fajtársá(i)tól elszigeteljük. Amikor tengerimalacot választunk, hosszú távra döntünk, hiszen szerencsés esetben, jó tartási körülmények között akár 7 (sőt, ritkán akár ennél több) évig is elélhet, ezért kedvencnek, ha nem célunk a tenyésztés, mindenképpen két azonos nemű állatot válasszunk!

 Sose tartsunk két hímet egy nőstény mellett. A hímek a nőstény jelenlétében vetélytársakká válnak, verekedni fognak, és akár súlyos, életveszélyes sebeket is ejthetnek egymáson.
 Ha már van a házunkban tengerimalac, az újonnan hozottat érdemes 2-3 hétig karantén alatt tartani (külön helyiségbe tenni, ha ölbe vesszük, törülközőre helyezni vagy utána ruhát/kötőt cserélni, és minden egyes alkalommal kezet mosni stb.), hogy egy esetleges fertőzést megelőzhessünk.
 Fontos! Tengerimalac mellé sose helyezzünk más állatot (pl. nyulat, hörcsögöt), mivel mások (!) az igényeik és szükségleteik. Példaképpen megemlíthető: Ha közös ketrecben élnek, a nyúl a tengerimalacot véletlenül meg is rúghatja, súlyos, vagy akár halálos belső sérüléseket okozva neki.

Életterének megválasztása
  Az emberközelben tartott tengerimalac hamar megszokja a zajokat, társaságunkat, és barátságossá válik, így alkalmas arra, hogy lakásunkban tartsuk.
  A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-20 C⁰, szobahőmérséklet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve. Ha nem lakásban tartjuk, a tengerimalacnak szánt helyiség hőmérséklete ne szálljon 10-12 C⁰ alá, s ami a legfontosabb, jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tengerimalac jobban tűri a hideget, mint a meleget, ugyanis nincsenek verítékmirigyei. Stenotherm szervezete van, így a hőmérsékleti ingadozásokra érzékeny. Ezért ügyeljünk arra, hogy a helyiségben tűző napsugár ne érje, és forró nyári napokon ne tartsuk kinn a szabadban. Ha ilyen napokon mindenképpen szállítanunk kell, rövid időre tegyük. Védjük a huzattól, hirtelen hőingadozásoktól, forró napsütéstől, nyirkos környezettől. Biztosítsunk számára minél nagyobb életteret, mert nagyon szeret futkosni, felfedező utakra járni, elbújni. Ha újonnan érkezett hozzánk, az első napon hagyjuk kicsit magára, hogy megszokja új helyét, ismerkedjen környezetével.

Forró nyári napokon a tengerimalac valósággal szenved, ha a helyiség (környezet) hőmérséklete magas. Mivel izzadni képtelen, a hő ellen nem tud védekezni, teste felhevül, s ha valamilyen módon nem segítünk rajta, akár hőgutát is kaphat. Védekezésképpen néhány jégakkut (hűtőtáskába valót), vagy műanyagpalackokat, melyeket félig megtöltöttünk vízzel, tegyünk a (mély)hűtőbe, s ha már eléggé lehűlt/megfagyott, ketrecenként két ilyen jégakkut/palackot helyezzünk a ketrecek fölé egy vékony pamuttörlőre, hogy ez a lecsapodó párát felfogja. Érdemes több palackot/jégakkut lehűteni, így lehetőségünk van cserélni ezeket.
  Egy kerámia padlócsempe lap a ketrecbe helyezve segít abban, hogy a meleg elviselhetőbb legyen. A tágas ketrec egyik sarkába tegyünk kevesebb almot, hogy a tengerimalac, ha melege van, a hasával az oda helyezett padlócsempe lapon pihenhessen. Az almot így félretolhatja, és a csempén feküdve hőt adhat le. Kánikulában az ivóvizét gyakrabban cseréljük, és lédús élelmet is biztosítsunk a számára, hogy megvédhessük a kiszáradástól.

   Ha választhatunk, tartsuk minél tágasabb ketrecben (lásd a táblázatot). A megfelelő választás egy mélytálcás, rácsos falú ketrec, melynek mérete legalább 80x60x30 cm (h/sz/m), vagy ennél nagyobb. A műanyagból készült mély tálca meggátolja az alom kiszóródását, és könnyű tisztítani. A vizelettől keletkezett fehér lerakodást ecettel távolítsuk el, ez nemcsak jó kőoldó, de fertőtlenítő hatású is. Praktikusabb a két ajtóval ellátott ketrec, egyik ajtó az oldalán - ahonnan alkalomadtán egy lépcső segítségével a tengerimalac ki-be járhat -, másik a tetején. A téglalap alakú ketrec mindig előnyösebb, mint a négyzet alakú, mert a tengerimalac igényeinek jobban megfelel. Az üvegterrárium vagy csak felül rácsos műanyag ketrec nem ajánlott, hiszen nem szellőzik, a szagok bennrekednek - főleg nyáron egészségtelen -, s a tengerimalachoz sem jutnak el a zajok, így ijedősebb lesz.
  A fából készült ketrec, láda nem jó megoldás, mert igen körülményes a tisztítása, a fába itatódott vizelettől elszaporodhatnak a kórokozók, melyek megbetegíthetik a tengerimalacot. Ha mégis ilyen mellett döntünk, kenjük be lenolajjal, sose használjunk festéket, s az alja és az alom közé tegyünk olyan vízhatlan anyagot, melyet a tengerimalac nem rághat meg. Vigyázat: ha linóleumot teszünk, ügyeljünk arra, hogy ne rágja meg, mert fogyasztása bélelzáródást okozhat!
  Bármilyen ketrecbe tesszük, ennek alja sosem lehet rácsos vagy lyukacsos, mert a tengerimalac lába rendkívül érzékeny. Ha nem sima felületen tartjuk, talpa megdagadhat, karma kitörhet és fertőzést kaphat.

  Alomként használhatunk száraz faforgácsot. Ne legyen gyantás, aromás, mert a tengerimalac szaglása kifinomult, a magas gyantatartalmú forgács szaga megölheti a tengerimalacot. A cédrus- és a zöld (a nedves, nem szárított) erdeifenyő-forgács magas gyantatartalma miatt rendkívül mérgező, ezeket sose használjuk alomnak. A vizelettől keletkezett szagok is veszélyeztetik a tengerimalac egészségét, ha az almot nem cseréljük idejében. Az alomcsere gyakorisága az állatok számától, az alom minőségétől, nedvszívőképességétől, és a ketrec nagyságától függ. Ne használjunk sosem fűrészport, nagyon egészségtelen! A tengerimalac a port belélegzi, és megbetegszik.
  A macskaalom nem megfelelő a tengerimalac számára, mert a minél jobb szagmegkötés érdekében, a tengerimalac számára káros kémiai elemeket (!) tartalmaz, és a komfortérzetét is csökkenti, a rajta való jár(kál)ást megnehezíti, kényelmetlenné teszi. Ha mégis használunk macskaalmot, ennek tetejére tegyünk faforgácsot. Díszállat-kereskedésekben már egyre többféle választékban találhatók nagyon jó minőségű speciális almok, melyek a tengerimalac számára megfelelőek. Ezek legtöbbjének igen jó a víz- és szagmegkötése, ugyanakkor nem tartalmaznak káros kémiai elemeket, így ezek rágcsálása, fogyasztása a tengerimalac egészségére nem károsak.

  A tengerimalac szeret elrejtőzni, ezért igen szívesen fogadja, ha ketrecébe házikót teszünk. Mivel ezt is megrághatja, ennek anyaga sem lehet mérgező. A ketrecbe vagy házikóba tehetünk kisebb törülközőt, szívesen fekszik rajta. E szokást a hosszú szőrű tengerimalacokat kiállításra előkészítő tulajdonosok, tenyésztők vezették be. Angoloknál törülköző helyett egy könnyen mosható, gyorsan száradó „VetBed”-nek nevezett anyagot használnak, hogy kedvencük szőrét tisztán tarthassák. Észrevették, hogy ezt a tengerimalacok is kedvelik (főleg télen, mikor melegít is), ezért használata a tengerimalac-tartók körében egyre jobban elterjedt.

  Ha tehetjük, vegyük ki gyakran ketrecéből, és hosszabb-rövidebb időre engedjük szabadon. A helyiségben elektromos készülékhez (dróthoz),  mérgező növényekhez (számos dísznövény ilyen) ne jusson, mivel ezeket megrághatja. Kertes házban igen jó ötlet kerti kifutóba helyezni. Ebben az esetben ügyeljünk arra, hogy tűző napsugártól, ragadozó állat támadásaitól védve legyen.