Zémi, a hiper – szuper mozgékony staffordshire kutyalány, akivel a kutya-fitnesst sajátítottuk el.
Hogy hogyan kezdődött a mi izgalmas barátságunk? A Gazdiknak Zémike mellett még van másik két kutyája, melyből az egyiket hetente kétszer rehabilitáltam. Természetesen a másik két kutya sem maradhatott ki a „játékból”.
Zémi először bizalmatlan volt, hiszen mégis csak én mentem az ő területére. Két hétbe telt, mire összebarátkoztunk, végül nagyon megszerettük egymást. Sokat tornáztunk a különböző egyensúlyozó eszközökön, melyet nagyon élvezett. Örömének úgy adta jelét, hogy pattogott, mint egy kenguru, a legváratlanabb helyzetekben kapta be a kezem, hogy adjam már oda neki a jutalom falatot. Egy helyben megmaradnia, leülnie, vagy lefeküdnie „hebrencsesen” nehéz volt. De minden alkalommal egyre ügyesebbé vált: gyorsan megtanulta, hogy nem kell a levegővel telt matracon ugrálni, elég sétálni rajta. A jutalom falatot szépen óvatosan kell elvenni még a játék hevében is (amikor nem volt torna, nagyon finoman tudta elvenni a falatot). Most már szépen leül, majd lefekszik a feladatok közben. Csak akkor áll fel a gimnasztikai labdára, amikor kell. A falatért csak akkor nyúl, ha a Gazdája megengedi neki.
Az egyensúlyozó feladatokat kiegészítettük szlalomozással és alacsony akadályokon való átlépéssel.
Zémike egyre ügyesebb, akinél már nyomát se látni a hebrencskedésnek. A feladatokat teljes átéléssel végzi, lesve a „fitness-társa” minden szavát, akaratát.
A hiper – szuper mozgékony kutyalányból egy hiper – szuper nyugodt kutya vált, akire nagyon büszke vagyok!
A nyugodtság mellett pedig fontos megemlíteni a fittséget, az izmok erősödését.
Azzal pedig, hogy a tornát beépítettük az életébe igyekszünk az időskori problémák kialakulásának esélyét csökkenteni, idejét kitolni.
A tornáztatásban a Gazdi szerepe óriási!