A nyúlfélék az egész Földön őshonosak, kivéve az Antarktiszt
és Ausztráliát és Óceániát, ahová az ember telepítette be őket. A
betelepített helyeken kártevő állatoknak számítanak, míg az eredeti
élőhelyükön számos ragadozó állatnak a fő táplálékforrása. Egyes
nyúlfaj végveszélyben van.
Megjelenésük
A nyulak kis és közepes méretű állatok, amelyek a gyors
helyváltoztatáshoz alkalmazkodtak. Legfőbb jellemzőik a hosszú hátsó
lábak és a hosszú fülek. A hátsó lábakon 4 ujj van, míg a rövidebb
mellső lábakon 5 ujj található. Talpuk szőrős, hogy ne csússzanak el
futás közben. Mindegyik ujjukon erős karmok vannak. Hosszú mozgatható
füleikkel igen jól hallanak. Nagy szemeik segítségével, a nyulak jól
látnak még éjjel is, emiatt többségük éjjel vagy alkonyatkor, illetve
hajnalkor tevékeny.
Az állatok mérete az apró észak-amerikai törpenyúltól (Brachylagus
idahoensis), amely 25-29 centiméter hosszú és 300 gramm súlyú, a mezei
nyúlig (Lepus europaeus), amely 50-70 centiméter hosszú és 2500-6500
gramm súlyú, terjed.
Az állatok sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, köztük a sivataghoz,
tundrához, erdőhőz, hegyekhez és mocsarakhoz. A nyúlfélék egy része
üregekbe húzódik vissza veszély esetén vagy pihenéskor, ilyen az üregi
nyúl, míg a másik része e családnak a futást választja menekülésül, és
egész életében a felszínen tartozkodik, ilyen a mezei nyúl.
Szaporodásuk:
A vemhesség 28 - 50 napig tart, fajtól függően. A felszínen lakó nyulak
kölykei fejlettebben születnek, mint az üreg lakóké, emiatt a vemhesség
tovább tart nekik. A „felszíni” kölykök születésükkor szőrzettel
rendelkeznek és nyitott a szemük, míg az „üregi” kölykök csupaszok és
vakok