„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban,
ahogyan az állatokkal bánik.” Mahatma Gandhi

www.allatvedo.atw.hu

Illatos út - a sintértelepek állataiért...

 
 
 
 
 
 

Az állatok nyomorúságaOlty Márta: Az állatok nyomorúsága

(Makkabi, 2003)

Dr. Olty Márta könyve emlékek összegzése és kordokumentum, az első állatvédelmi tanulmány magyar nyelven. Esetek, amelyeket megtörténtük idején esetleg (de nem minden esetben) felkapott a sajtó, majd következmények nélkül feledésbe merültek. A bábolnai agrárértelmiség hallgatott a méregről, amelyet a kutyatápba kevert, orvosi utasításra mérgezték a macskákat a Szent János Kórházban, a tanár bácsi földhöz vágta az aranyhörcsögöket, majd a gyerekeket arra biztatta, hogy ők is öljenek. Az állatok sokszor a rossz gazda tudatlanságától szenvednek, de a gazemberség sem ritka. Ezek közé sorolja a szerző a macska karomtalanítását, továbbá az állat elhagyását.

A könyv végigvezeti az olvasót az ember kegyetlenségének megannyi módozatán: a bikaviadaloktól, a nagyüzemi állattartáson, a vadászaton és a prémes-állat farmokon át a vágóhíd végső borzalmáig.

Mit vétettek az állatkísérletben felhasznált állatok, van-e jogunk a tudomány nevében feláldozni állatokat? Valóban szükség van-e állatkísérletekre a felsőoktatásban? Néhány azon sok fontos kérdés közül, amelyet a könyv felvet.

A „Kis állataim élete és halála, lelkiismeret-furdalások” című fejezet a szerző igézően őszinte önvallomása állatairól és önmagáról.

A szerző mindvégig a két évtizedes harc csatasorában állt, amikor az állatvédők a hazai állatvédelmi törvényért küzdöttek. Érdekfeszítő, lélek-szorongató olvasmány a hivatal packázásairól szóló fejezet, amely a szélmalomharcról és végül a sikerről, a kompromisszumokkal terhelt törvény megszületéséről számol be.

A könyv utószavában a szerző ezt írja: „Schweitzer szerint a nyugodt lelkiismeret az ördög találmánya. „Kezdetben volt a tett” - szokta Goethet idezni és hozzátette: „Az erkölcs ott kezdődik, ahol a szóbeszéd végződik”.

Ha csak egy ember egyetlenegy állatot megment e könyv olvasása után, már nem éltem hiába, és volt értelme, hogy megírtam ezt a könyvet”.

Nem lehetett könnyű megírni, mint ahogy nem könnyű megrendülés nélkül végigolvasni sem az állatok megannyi szenvedéséről szóló fejezeteket. Hála a szerzőnek, hogy vállalta ennek gyötrelmeit és ezzel megalkotta a hazai állatvédők alapkönyvét. Minden könyvespolcon ott a helye.

László Erika - A MACSKA, 2003. szeptember

 

Rendre veszítünk, állatokat - s veszítjük emez embertelenségünkkel önmagunkat.

Olty Márta: Az állatok nyomorúsága

E könyvre térek rá. Öngyilkosság után más gyilkosaink. A Makkabi Kiadó újdonsága olvastán sírom el magam itt először (és utoljára). Élet-remeklés, majdnem remekmű. (Ily tárgyban nincsenek, nem lehetnek „remekművek”. Nem arról van szó. Ez a könyv a maga nemében a legtöbb.)

Olvassuk el. Mit mondjak róla? Ismerem a szerzőt, ha csak rövid beszélgetésekből is - de szelleméből. Családi jóbarátság fűz Oltyékhoz, egészen kiváló orvosom dr. Olty Ede révén, magánügy, de ezt mind félredobnám, egy kellemes telefonra hagynám; itt másról van szó, kontinensekkel arrább leledzik a táj, amelyikről.

Pilinszky azt mondaná Olty Márta művéről: egy megváltott élet. Ezzel a könyvvel váltódott meg. Csak hát semmi sem változik, így sem. Legborzalmasabb óráimon azt szoktam érezni: Istenem, és ha az emberek ezt művelik egymással? Mit művelnek az állatokkal? Ezt ordítani, üvölteni kéne, és Olty Márta is ezt tenné, teszi. Nincs olyan témakör (jaj, ne perverzül olvassuk! a szerző erre semmi alapot nem is ad, nem rémségek reprezentatív rostája ez a mű! csak hát rengeteg érződik e rostán... és tömény borzalmak maradnak fenn), nincs borzalom-lehetőség, amit ne érintene. S közben, ha a „régi világok” le nem járatták volna e fogalmat, humánus és „keresztényi” (keresztényi?) légkör, szellemiség... kívül és belül. S adatok, tömérdek apró részlet, melyekben a Kárhozat Ura lakik. Nem a Jóisten.

Csodás józanság jellemzi a szenvedélyesen állatvédő Olty Mártát. Olyan higgadtan tud alaptényekre visszakanyarodni állat és állat viszonyában, állat és Mindenség dolgában, hogy... tankönyv lehetne ez a munka. Más a középiskolákban, szigorúan és enyhületre ajánlott olvasmány. S közben sehol semmi embergyűlölet, bár a teljes megvetés ott „reszket” úgynevezett szép fajunk iránt (J. A.). Nem sorolom: az állatok, mint a cirkusz, a tudomány, az álszeretet, a kivagyiság, a pénz, stb. áldozatai. Hamlettel mondom: nehéz gyönyörködni az emberben. S az ő törvényeiben. Ld. állatvédelmi törvény. Magunkat védjük meg még a lelkifurdalásaink ellenében is. Az utóbbi idők legszívettépőbb szakkönyve ez a mű, íme.

Olvasom, mert olvasni alig bírom. Nagyszerű, tudósi felkészültség teszi mégis közkeletűvé a drámai alkotást. Ó az ember! Eliot mondja: „nevetni van-e még jogom?” (kb. idézet, fordításomból). Létezni van-e még jogunk? De pusztulásunk lehetősége, embereké, félek, elmúlt. Marad az öncsalás (bele se gondolni a vágóhidakba), marad, hogy 26. éve alakítottunk itt mi közvetlen környezetemben rászoruló madarak „életszerkezetévé” a dolgokat. Lassan mindnyájan fáradunk. Az emberiség győz. Óriás lesz, ahogy a szovjet mondotta volt.

Az állatokkal szemben mindenki szovjet, mondaná a filozóf. Hogy velük mint vagy, nem magánügy. Mégis... Íme.

Tandori Dezső - Könyvpiac, 2003 szeptember

 

Kapcsolódó cikkek: Az állatok nyomorúsága - Kérdések Istenhez

 

Olty Márta könyve megrendelhető a Bookline vagy a Libri honlapján:

Hol találok állatokról szóló jó könyveket?

 

Az Illatos Úti Állatvédő Projekt információtárából