„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...”
Antoine de Saint-Exupéry
Gazdinkat keressük!
 
MACSKAEGÉSZSÉG
ÉLET A CICÁKKAL
MACSKATENYÉSZTÉS
 ÁLLATVÉDELEM
NAPSUGARAK
 

FUS: Macskák alsó húgyúti megbetegedései

Korunk macskáinak rettegett kórképe az alsó húgyúti megbetegedések gyűjtőnéven emlegetett betegség, melyet a szakemberek FUS-nak (Feline Urológiai Szindróma) neveznek.

A FUS-szal több kórokot hoznak kapcsolatba (baktériumok, vírusok, nyálkaháryák gyulladásai, genetikus okok, tartási körülmények, daganatok, traumák, toxinok stb.), de ezek közül egyikről sem nyert megállapítást, hogy a tüneteket önállóan és csak egyedül előfordulva is ki tudja váltani. A FUS, mint ahogyan már többször is elhangzott, egy multifaktoriális betegségszindróma.

A kutyáknál az alsó húgyútak fertőzöttsége nagy százalékban struvitkövességgel együtt jelentkezik, amely lényeges kiváltó tényezője ennek a betegségnek. Ez azonban a macskák nagy részére nem érvényes. A FUS tüneteit mutató macskák húgyútjai csak az esetek 30 %-ában fertőzöttek. Amennyiben fertőzéssel is találkozunk, az csak másodlagos, és nem kiváltó tényező.

Az utóbbi években a FUS kutatásának és kezelésének súlypontja a táplálkozásra helyeződött át, ugyanis a struvitkristályok és -kövek képződésében a különböző táplálkozási faktorok elsődleges szerepet játszanak. A macska képes a vizeletét lényegesen jobban koncentrálni, mint a kutya, így a vizelet telítettsége, és a struvitkristályok kiválása lényegesen valószínűbb, ezért a táplálék hatására kialakuló hajlam is lényegesen nagyobb, mint az egyéb állatfajok esetében.

 

A táplálkozás mint kórokozó tényező

A kőképző alkotórészek megemelt bevitele a táplálékkal megnöveli a vizeletben ezen anyagok koncentrációját és kiválását, ezáltal kedvező feltételeket teremt a kristály-, illetve kőképződéshez. A kristályok és kövek túlnyomó többsége struvitból (magnézium, ammónium, foszfát) áll.

 

A vizelet magnéziumkoncentrációja

Mivel a macskáknak proteinben gazdag táplálékra, és a magnézium-szükségletükhöz viszonyítva a táplálékban sok foszforra van szükségük, a macskavizelet sok ammóniát (anyagcsere-végtermék) és foszfátot tartalmaz. Hogy a kristályképződéshez elegendő magnézium áll-e rendelkezésre, ez a felvett mennyiségtől függ. A megnövekedett magnéziumfelvétel a táplálékban megnöveli a magnézium koncentrációját a vizeletben, és ezáltal a struvitképződés rizikóját is, különösen akkor, ha egyéb rizikófaktorok (pl. túlsúly) is jelen vannak.

 

A vizelet pH-jának extrém területei

A húgykövek képződéséhez a kőképző anyagok megfelelően magas koncentrációján kívül a vizelet pH-értéke is hozzájárul. Az egészséges macskák vizeletében lévő struvitkristályok mennyisége egyenes arányban áll a vizelet pH-értékével. Minél magasabb a pH, annál jobban képződnek a struvitkristályok. A legjobban 7,0-es, illetve annál is magasabb pH-értékű vizeletben képződnek. Amennyiben a pH-érték süllyed, 6,6 alatt van, növekszik a kristályok visszaoldódása.

A macskavizelet szélső pH-értékei 5,5 (savas) és 8,5 (lúgos) között lehetnek. A pH 8,5-ről 5,5-re való csökkenése a számítások alapján az ammónium-ionok (NH4+) számát 1.000-szeresére emelheti, ugyanakkor a foszfát-koncentráció (PO4+) 14.000-szer alacsonyabb lesz.

A vizelet növekvő savanyodása a struvit (MgNH4PO4) képződését valószínűtlenné teszi. Ez az effektus klinikailag is jelentőssé válik, amint a vizelet pH-ja 6,4 alá csökken. Jelentőségét tekintve éppen olyan, mint a vizelet pH-jának 6,4-ről 7,0-re való emelkedése, mert ez kristályosodási potenciál, éppen úgy, mint a magnézium-koncentráció tízszeresre való emelkedése.

 

Táplálék-összetétel, táplálási módszerek

A táplálék-összetétel és a táplálási módszerek befolyásolják a vizelet pH-ját. A lúgosító komponensek közé tartoznak például a kalcium, magnézium, nátrium és kálium, ezzel szemben a foszfor, a kloridok, a methionin és cistein a savanyító alkotórészek. Ha ezen összetevők mennyiségét a táplálékban ismerjük, egy egyenlet alapján előre meg lehet mondani az egészséges állat vizeletének kémhatását.

Ha egy macskát ad libitum etetünk, de az adott mennyiséget sok kis adagban kapja, az etetés ilyen módja miatt más lesz a vizelet pH-értéke, mint ha napi egy etetéssel jutna hozzá ugyanahhoz a mennyiséghez.

A macska vizeletének pH-ja 18 órai vagy hosszabb koplalás után 6,0 körüli értéket mutat. A táplálék felvétele stimulálja a gyomorsavak szekrécióját. Hogy a testnedvek általános pH-értéke konstans maradjon, egyidejűleg és azonos mértékben kell az „ellenlábasoknak”, azaz az alkálikus összetevőknek a veséken keresztül kiválasztódniuk. Ekkor megemelkedik (lúgossá válik) a vizelet pH-ja. Ezt a folyamatot postpradinális alkálikus áramlatnak (a vizelet lúgosodása a táplálékfelvétel után) nevezzük. Minél nagyobb a felvett táplálék mennyisége, és minél több gyomorsav termelődik, annál nagyobb a pH-érték emelkedése a vizeletben. Ha a macska a teljes táplálékmennyiséget egyszerre kapja meg, nagyobb a pH-emelkedés, mint ha ugyanazt a mennyiséget ad libitum ugyan, de sok is adagban kapja meg, de ugyanakkor a kisebb pH-emelkedés több óráig is tart. Mi a lényegesebb a struvitkristályok, illetve kövek képződésének szempontjából: a pH-érték emelkedésének nagysága vagy az időtartam? Vagyis mi jobb, egyszerre sokat, vagy sokszor kicsit etetni? A válasz: ez elsősorban a tápláléktól függ. Egyes tápok több etetéssel is nagyobb alkálikus áramlatot eredményeznek, mint mások. Egyes macskatápok az ad libitum konstans etetésnél a kőképződés szempontjából is kedvező 6,8 pH értéket idéznek elő, míg mások az etetési módszertől függetlenül 6,6 vagy alacsonyabb értéket eredményeznek, mely megakadályozza a kristályosodást.

Ezek a különbségek nem abból következnek, hogy a táp száraz-e vagy nedves (konzerv), hanem a táp összetétele és az etetési módszerek hatnak a vizelet kémhatására.

 

A száraz táp és a vízfelvétel

Egyes tanulmányok sejtetni engedik, hogy a különböző szociális vagy gazdasági okok miatt megnövekedett száraztáp-etetés oka lehet a vizelet nagyobb fokú koncentrálódásának, mert szerintük az állat kevesebb vizet vesz fel, mintha nedves tápot enne. Mások nem tudtak szignifikáns összefüggéseket találni a vizelet mennyisége és a felvett táp fajtája között. A macska vízháztartása lényegesen komplexebb összefüggéseken alapul, mint az egyszerű táp-víztartalom effektus. Az állat vízháztartását más tápanyagok is befolyásolják, nem csak a víz. Minél alacsonyabb az emészthetőség, annál többször és többet kell enni, hogy a szükségletet fedezze, ezért nagyobb lesz a bélsár mennyisége.

Minél nagyobb a bélsármennyiség, annál kevesebb víz szívódik fel a bélben, ez viszont kiürül a bélsárral, és ennek következtében kevesebbnek kell a vizelettel kiválasztódnia. A jó macskatáp, melyet a FUS-rizikó csökkentése céljából etetnek, nagy értékű alapanyagokból kell, hogy álljon, hogy az emészthetősége minél magasabb legyen. Ki kell hangsúlyozni, hogy a csökkentett magnéziumtartalom és az alacsony pH-érték prioritással rendelkezik. Ezután jöhet a kérdés, hogy száraz vagy nedves tápot etessünk. Azt, hogy megfelelően jó száraz tápot is elő lehet állítani, az bizonyítja, hogy létezik olyan száraz táp is, mellyel már a meglévő struvitköveket is fel lehet oldani (Hill's Prescription Diet Canine s/d, Feline s/d).

 

Szükséges-e vizeletsavanyító anyagok használata?

Ahogyan már említettem, a kőfeloldás fontos tényezői a csökkentett magnéziumfelvétel és a folyamatos savanyú vizelet biztosítása (speciális diétával), de ezek a megelőzésben is elsődleges szerepet játszanak. A vizelet savanyítása kétféleképpen lehetséges: 1. olyan összetételű táp etetése, mely konstansan savanyú vizeletet produkál, 2. vizeletsavanyító anyagok használatával.

A különböző tápanyagok és táplálék alkotórészek hatása a gyomorsav szekréciójára és ennek következtében a vizelet pH-ra, mint ahogyan már említettem nagy különbségeket mutat a vizelet pH-ja a különböző tápok elfogyasztása után. A helyesen összeállított macskatáp etetése biztosan és konstansan savas vizeletet biztosít, miközben a vizeletsavanyító anyagok eredményes alkalmazása, vagy alkalmazásának eredménye nagymértékben függ a tulajdonos által végzett helyes adagolástól és a beadás módjától. A vizeletsavanyító anyagok hatástalanok, ha nem minden etetéskor és alacsonyabb adagokban adják, a túladagolás toxikus reakciókhoz vezethet. Ezen kívül rossz ízűek és egyes macskáknál hányást váltanak ki. A vizeletsavanyító anyagok adagolása komoly anyagcsere-zavarokhoz vezethet, ha a vizelet pH-ja 5,9 alá süllyed. A krónikus metabolikus acidózis a csontok mineralizációs zavaraihoz, különösen fiatal macskákon, továbbá megnövekedett kalcium és kálium kiválasztáshoz vezethetnek. A kalcium megnövekedése a vizeletben fokozza az egyéb húgykövek, pl. kalciumoxalát, kalciumfoszfát képződésének rizikóját. Különösen veszélyeztetettek azok a macskák, melyeknek e veseműködése már egyéb okok miatt is behatárolt. Tehát nem tanácsos vizeletsavanyító anyagok adagolása, ha olyan tápot etetünk, amely a vizelet pH-ját 6,4 alatt tartja.

A szabad természetben élő macskák kevésbé veszélyeztetettek.

A viszonylag alacsony pH érték és a magnéziumfölösleg felvétel elkerülésének kombinált effektusa magyarázza azt a tényt, hogy a szabadon élő macskák nagyon ritkán betegednek meg ebben a betegségben. Az Észak-Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett vizsgálatok alapján ezen macskák tipikus eledelének 88 %-a kis emlősökből, egerekből és patkányokból áll. A friss patkányok analízise szerint a testük 0,085 % magnéziumot tartalmaz a szárazanyagra vonatkoztatva. Az energiabázisra vonatkoztatva ez a kb. 16 mg magnézium pro 100 kcal metabolizálható energiának. A kereskedelemben kapható macskatápok szárazanyagtartalmára vonatkoztatott átlagos értékek többé vagy kevésbé jelentősen ez érték fölött helyezkednek el. Egyes macskatápok ennek a többszörösét is tartalmazzák.

 

Összefoglalás és ajánlások

A FUS rizikók elkerülése érdekében a macskáknak kielégítő mozgáslehetőséget kell biztosítani, ez növeli a vizeletürítés gyakoriságát, és a folyadékfelvételt. A friss víz felvételének lehetőségét folyamatosan biztosítani kell, a vízfelvétel esetlegesen megnövelhető csekély mennyiségű tej hozzáadásával. Amennyiben a háztartásban több macska is van, a macskatoiletteknek megfelelő számban kell lenniük, és a tisztogatásukat olyan gyakorisággal kell elvégezni, hogy a macskák vizeletürítésének gyakoriságát ne befolyásolja. A túlsúlyt, az elhízást el kell kerülni és nem csak az említett okok miatt. Az esetleges húgyúti fertőzés tüneteinek jelentkezésekor alapos állatorvosi vizsgálat után antibiotikumos kezelés indokolt. A betegség kezelése alkalmával nem hanyagolható el a táplálék vizsgálata, és nem megfelelő esetben annak változtatása sem. A FUS kialakulhat akkor is, ha a magnéziumtükör alacsony ugyan, de a vizelet megfelelően lúgos, de fordítva is igaz, kialakul megfelelően alacsony pH értékű vizelet esetén is, ha a magnéziumtükör magas.

A FUS rizikója akkor a legkisebb, ha a magnéziumtartalom és a vizelet pH is alacsony. A minőségileg nagy értékű macskatápok ezeknek a feltételeknek meg kell, hogy feleljenek. Amennyiben a termékismertetők erre vonatkozóan kevés információt tartalmaznak, nem kell vonakodnunk attól, hogy a termék előállítóját megkérdezzük. A tisztességes tápelőállítók igyekeznek a tudomány és a kutatás eredményeit megfelelően alkalmazni.


Dr. Héjj Attila ügyvezető igazgató-főállatorvos

 

Kapcsolódó cikkek: Viselkedés a cicávalA cicákra leselkedő veszélyekA macskák etetéseA jó macskaalomMacska vagy gyerek? Mindkettő!Ajánlat macskaszőr allergiásoknakFUS: macskák alsó húgyúti megbetegedéseiFIP: macskák fertőző hashártyagyulladásaPKD: policisztás vesebetegségLézersebészetCica-tanácsadás

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából

KUTYAEGÉSZSÉG
ÉLET A KUTYÁKKAL
KUTYATENYÉSZTÉS
A SÖTÉTSÉG BIRODALMA