„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél...”
Antoine de Saint-Exupéry
Gazdinkat keressük!
MACSKAEGÉSZSÉG
ÉLET A CICÁKKAL
MACSKATENYÉSZTÉS
NAPSUGARAK
 

BASTET DIJ

A macskák Oscar Díja Budapesten nyerhető el
a FAMKAT őszi nemzetközi macskakiállításán

A bronz szobrot Gulyás Gyula szobrászművész készítette. Évente egy másolat készül a versenyre. E csodaszép szárnyas macskát az idén a 16. alkalommal nyeri el a győztes!

A Bastet Díjat a FAMKAT 1986-ban alapította azzal céllal, hogy a hat hónapnál idősebb tenyészmacskákat ne csak a szakértő bírók, hanem egy közéleti személyiségekből álló társadalmi zsűri is értékelje. A cél az volt, hogy a módot adjunk a nagyközönségnek, hogy ítéljenek a tenyésztők által követett küllemi irányvonalak népszerűségéről.

Egy-egy kiállításon maximum 16 macskát neveznek a versenybe, őket a kiállításon legjobban szerepelt macskák közül választja ki a bírókból és a FAMKAT Kiállítási Bizottságából álló testület. Egy-egy fajtából vagy változatból a kiállításon legjobb eredményt elért macska kerülhet a versenybe.

A zsűriben hét közéleti személyiség foglal helyet. A kiadható pontszámok maximuma 20. A legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám kiesik, a megmaradókat összeadják. Tökéletes macska esetében, (ha minden zsűritag 20 pontot ad neki) az elérhető összpontszám 100, amely egyezik a fajtastandard összpontszámával.

Döntetlen esetén a zsűri az azonos pontszámot elért macskákat újra szemrevételezi, de akkor már csak maximum 10 pont adható egy-egy macskának. A legtöbb pontot elért macska győz.

A Bastet Díj nyertesei 1986-2000

1986
Ger-Maine’s Warrior, barna cirmos Maine Coon hím, kiállító: Traudel Appold, Németország

1987
Ch. Ariane des Tessonieres, vörös abesszín nőstény, kiállító: Alyse Brisson, Franciaország

1988
Int. Ch. Ger-Maine’s Warrior, barna cirmos Maine Coon hím, kiállító: Schweickhardt Katalin (Warrior kétszer nyert!)

1989
Ch. Huligan von Asunta Mara, brit árnyalt ezüst hím, kiállító: Bernhardt Becker, Németország

1990
Siambella Aby Desmond, normál szőrű abesszin hím, kiállító: László Erika

1991
Ch. Ger-Maine’s Jorge Purrschwin, barna cirmos Maine Coon hím, kiállító: Hans-Jo Appold, Németország

1992
Adidas, barna cirmos szibériai hím, kiállító: T. Kapisnyikova, Oroszország

1993
St. Patrick’s Anna, barna cirmos Maine Coon nőstény, kiállító: Végh Jánosné

1994
Int. Ch. Aradi Vidor, krém-fehér perzsa hím, kiállító: Pásztor Zsuzsa

1995
Eu. Ch. Mr. Fabio wom Weitmarer Schloss, karthauzi hím, kiállító: Renate Schmidt, Németország

1996
Meridian Chatnoir, karthauzi hím, kiállító: Nagy Julianna

1997
Int. Ch. Georgia’s Fanny, vörös ezüst cirmos Maine Coon nőstény, kiállító: Mesterházy Katalin

1998
Conan Blue King vom Moonbeam, karthauzi hím, kiállító: Csepregi Adrienn

1999
Gr. Eu. Ch. American Nat. Ch. Narciss Thai Legende, fóka cirmos thai hím, kiállító: Carola Hopfe, Németország

2000
Int. Ch. Zsebtirgris Petruska, barna cirmos szibériai hím, kiállító: Háromházy Gertrúd

2001
Abundadots Royal Plush, bengáli hím, kiállító: Soós Mónika

 

Nemek aránya:

Győztes fajták:

Országok győzelmei:

FAMKAT

A Bastet Díj születéséről

Óegyiptomban i.e. 1580-tóI határozott formát öltött a macskák kultusza. Ennek megszemélyesítője Bastet, az anyaság, a termékenység, a Hold istennője és más nőies erények megtestesítője volt. A Nílus keleti deltájában Bastet tiszteletére évente egyszer termékenységünnepet rendeztek, erre az egyiptomiak tízezrei hajóztak fel bárkáikon északra a Níluson. A képen látható macskafejű istennő kezében zeneszerszámot tart, lábainál macskakölykök állnak.

Újdonsült macskásként 1984-ben vettem részt macskakiállításon Münchenben a Katzen Freunde Germania vendégeként. Akkor még nem is gondoltam, hogy a macskakiállítások igen fontos eseményekké válnak életemben. Az idő múlásával egyre több külföldi egyesülettel kerültünk baráti viszonyba és egyre gyakoribb meghívásnak tehettünk eleget.

A sok vendégeskedés a versenyzési lehetőségen kívül tapasztalatszerzés is volt számomra. Az 1984. évi kiállításunkat a Marczibányi téri művelődési házban rendeztük, majd egy évre rá, 1985-ben „költöztünk át” a Petőfi Csarnokba, amely azóta is gazdája a FAMKAT kiállításainak.

Mint kiállítási szervező még nagyon kezdő, de felettébb érdeklődő voltam, minden külföldi kiállítást kritikus szemmel néztem. Mindig arról álmodoztam, hogy a mi kiállításunk olyan vonzó legyen a nyugati kiállítóknak, hogy azok szívesen és érdeklődéssel jöjjenek minden évben Budapestre. Motoszkált bennem egy gondolat, egy olyan díjról, amiért érdemes ideutazni, amiért a nyugat-európai független egyesületek rendszeresen számontartják egyesületünk kiállításait.

Európaszerte a kiállításokon serlegekért, rozettákért versenyeznek a kiállítók, ezért egy olyan díjat szerettem volna, ami értékes is és mégsem teszi anyagi érdekeltségűvé a macskakiállítások résztvevőit. Töprengéseim során állandóan az Oscar-díj járt a fejemben. Igen szerettem volna egy macska Oscart. Éreztem, hogy a mi díjunk csakis egy szobor lehet. De milyen szobor? Macska? Egy jelkép? És mindez szoborba ötvözve... és ekkor megjelent gondolataimban egy szárnyas macskaalak, kiterjesztett szárnyakkal, tükörfényes felülettel. Ennyit láttam magam előtt, de éreztem, ez lesz a végső forma, ez lesz a magyar macska Oscar.

Az ötlet a díj alapításáról már korábban megnyerte tetszését a vezetőségnek, és most, hogy már képet is öltött bennem hozzáfogtam a megvalósításhoz. Először megkerestem László Erikát, elnökünket, aki csak a szóbeli elmesélés alapján támogatója lett az ügynek. A következő állomás Körösi Papp Kálmán festőművész barátunk és tagtársunk volt. Segítségére volt szükségünk, ki legyen a szobrász, aki elkészíti a szobrot. Nem kellett sokáig várnunk, hamarosan találkozhattunk Kálmánéknál Gulyás Gyula szobrászművésszel. Rövid ismerkedés után elmondtam elképzelésemet a díjról, elmeséltem milyennek látom a szárnyas macskaalakot. Gyuszi pillanatok alatt megértette miről van szó, és máris a szobrász szemével mesélt a későbbi műről. Már én is többet láttam, az asztalon levő tárgyakkal meg is mutatta a szobor arányait. E beszélgetés során lelkesedésem nőttön nőtt, hiszen elképzeltem a márványlábazatot, a patinázott bronz színét, a feliratot és még mindent, amiről ott az első találkozáson szó esett.

Szerettem volna, ha hamarosan el is készül, de egy igazi műalkotáshoz idő is kell. Megbeszéltük az árat, megbeszéltük az elkészítési határidőt, és minden egyebet, ami egy szobor megrendeléséhez szükséges.

Úgy éreztem, hogy a FAMKAT életében ezekben a pillanatokban történik valami, ami egyedülálló a hazai, és talán az európai macskakiállítások történetében is. Lelkesedésemben azonnal fel is ajánlottam a díj megalapításhoz egy szerény összeget, amihez pillanatok alatt és később is folyamatosan többen csatlakoztak, így az első szobor költségeit a tagtársak nagy része közösen vállalta.

Már mindnyájan tudtuk, hogy lesz egy macskaszobrunk, sokat beszéltünk róla, de nevet még senki nem adott neki. A névadó egy különösebb megfontolás nélkül kimondott névvel László Erika lett. Példaként említette Bastetet, az óegyiptomi macskaistennőt, amit a későbbiekben úgy megszoktunk, hogy nem is állt szándékunkban megváltoztatni. Igy lett hát a macska Oscar neve: Bastet díj.

Eközben a művész Duna-parti műtermében hozzáfogott a munkához. Ha csak tehettem, mindig meglátogattam és így szinte észrevétlenül részese lettem a művészi alkotómunkának. Az első lépés egy drótváz elkészítése volt, ami egy fából készült posztamensen állt. Nem akartam hinni a szememnek, mert már az arányok is sokat sejtetően mutatták, hogy nagyszerű formát fog ölteni a Bastet díj. Hamarosan egy képlékeny anyag került a huzalvázra, ami a művész keze alatt macskaalakot öltött. Nehéz volt a mintázás pusztán fényképek alapján, de egy fekete keleti macska, Tyfani „S” Ticky szívesen állt, illetve ült modellt a műteremben. Amikor a szárnyak is a helyükre kerültek, már lényegében kész is volt a szobor, hiszen a további munkafolyamatokban jelentős változás már nem lehetséges. Erről a képlékeny alakról a gipszöntő másolatot készített. Minden munkafázis nagyon érdekelt, így hát türelmetlenül vártam a gipsz-szobor elkészültét. Ez a gipsz alak, amelyen létrejönnek a legvégső és legfinomabb vonások, amiket a bronz megváltozhatatlanul hordozni fog. Következett az öntőműhely, de ott a munka hetekig váratott magára.

Hosszú volt a várakozás, de tétlenségről szó sem lehetett. A műteremben tükörsima felületet kapott a nehezen megszerzett vörös márvány posztamens. Jómagam személyesen indultam a Tok- és Dobozkészítő Szövetkezethez, ahol szívesen álltak rendelkezésünkre, el is készítettek volna egy díszdobozt, de csak a tervezett átadás után két héttel. Többszöri egyezkedés után ha nem is ígérték, de a kért határidőt mégis megtartották.

Közben László Erikával sokat gondolkoztunk a díjátadás ceremóniáján és az elnyerés feltételein, de csak a körvonalakig jutottunk el.

Egy szép napon azután elkészült az öntés, a cizellálás; a bronzszobor végleges talapzatára került. A feliratozással együtt megvalósult az álom, valósággá lett a Bastet díj. Gulyás Gyuszi is, meg magam is meghatottan néztük a kiállítási posztamensen álló, megvilágított szobrot.

Már csak néhány nap volt a kiállításig, felgyorsultak az események. A szoborral fényképészhez, a dobozkészítőhöz. Az utolsó esték valamelyikén összeálltak a Bastet-dij elnyerésének a feltételei. Megbeszéltünk minden apró részletet. A Bastet díjat bemutatták a Tv „Ablak” című műsorában is.

Tavalyi kiállításunk fő díja több, mint fél éves izgalmas munka után a kiállítás első napján, szombaton a színpadra került. Sikere volt.

Hogy az idén milyen sikerrel állunk a nagyérdemű látogatók elé, azt döntsék el Önök októberben a Petőfi Csarnokban.

Hübler Ferenc — A MACSKA 1987/2.

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából

KUTYAEGÉSZSÉG
ÉLET A KUTYÁKKAL
KUTYATENYÉSZTÉS
 ÁLLATVÉDELEM
A SÖTÉTSÉG BIRODALMA