„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban,
ahogyan az állatokkal bánik.” Mahatma Gandhi

www.allatvedo.atw.hu

Illatos út - a sintértelepek állataiért...

 
 
 
 
 

Búcsú Széchy Ágnestől

Amikor szeptember végén, a Világkiállításon ott állt előttem, és azt mondta: „át akarom adni a munkámat valaki másnak”, nem gondoltam, hogy utoljára látom, mert már csak olyan az ember, hogy azt hiszi, aki eddig ott volt az állatvédő mozgalom nagy „öregjeként”, örökre ott is marad.

Ismeretségünk nagyon régi. A „Hungarian Quarterly” szerkesztőjeként, s nem állatvédőként találkoztam vele először. Aztán a 80-as évek elején én töltöttem be azt a tisztséget a Magyar Állatvédő Egyesületben, amelyet ő önszántából, reményt vesztve elhagyott. Állatvédelmi koncepciója messze megelőzte a politikai okokból korlátozott és a tájékozatlanságtól korlátolt hazai gondolkozást. Szíve és esze is tudta, hogy mit kellene tenni, hiszen bőséges nemzetközi tapasztalatot és tudást gyűjtött össze a teendőkről, de ezek megvalósítását mindig megakadályozta a kicsinyesség, a butaság, az egymásra mutogatás, a hivatalok undok közönye, esetenkénti direkt állatellenessége. Kétségbeesését, tehetetlen dühét akkor értettem meg, amikor önszántamból és reményt vesztve magam is kiléptem az állatvédő egyesületből.

A hazai állatvédelem kimagasló, hősiesen küzdő személyiségét veszítettük el október 20-án. Az Állatvédelmi Törvény életbelépését, amelyért oly sokat tett, az „ésszerű kompromisszumok” miatt jogos fenntartással üdvözölte. A kultúrnépekhez való felzárkózás kötelezettsége miatt óhatatlanul (majd egyszer nálunk is) bekövetkező szemléletváltásnak már nem lehet tanúja.

Hiányozni fog elszántsága, tudása és tapasztalata, amely betölthetetlen űrt hagyott maga után.

László Erika, 2000. október

 

Egy nagyon megérdemelt kitüntetés...