„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban,
ahogyan az állatokkal bánik.” Mahatma Gandhi

www.allatvedo.atw.hu

Illatos út - a sintértelepek állataiért...

 
 
 
 
 
 

„...Minden élőlénynek meg kell halnia, a kérdés csak az, hogy milyen út vezet odáig. Az élet és az elmúlás lehet kegyes és fájdalommentes, de lehet fájdalmas kínhalál is. Minden élőlénynek, az állatoknak is joguk van a tisztességes élethez és a kegyes halálhoz.” Noé üzenete

 

Nyílt utcán végezték ki az elszabadult bikát

A nyugat.hu cikke alapjánFotó: © 2002 ifj. Tánczos MihályTovábbi képek... (Vigyázat, megrendítőek!)

A biztos veszte elől menekült az a bika, amely kedden délben tört ki a Vasi Hús Kft. vágóhídjáról. A némi hajsza után sarokba szorított állatot az utcán verték agyon.

Élőállat átadás-átvétel zajlott éppen a Vasi Hús Kft. vágóhídján, amikor egy rémült bika leszaladt a rámpáról és a teherautók takarásában egyenesen a nyitott kapu felé vette az irányt. Hiába riadóztatták a kapust, amire az ajtók bezárultak volna a megtermett szarvasmarha már ki is jutott a „szabadba”, életében először és utoljára.

Szerencsétlenségére egyenesen a belváros felé vette az irányt. A húsipari dolgozók a nyomába eredtek, és teherautókkal, na meg egy targoncával sikerült is beszorítani a rémült állatot egy asztalosműhely udvarába, ahol kötelet vetettek a nyakába és hozzákötötték egy teherautó oldalához. A jószág úgy tűnt beletörődött a sorsába, mert lassan megindult a több száz lóerős autó után, amely megállíthatatlanul rángatta vissza a vágóhíd felé. Ekkor már rendőrök terelték el a forgalmat a környékről és megszaporodtak a fehérköpenyes húsipariak, valamint az arra járó kíváncsiskodók is. Az út felénél tartottak talán, amikor a bika lábai megcsúsztak az aszfalton és a tonnás állat az oldalára esett. Hiába rángatták már ezután a teherkocsi platójáról és hiába próbálták „felhúzatni”, a bika úgy tűnt feladta a küzdelmet.

Némi tanakodás után a jelenlévők úgy döntöttek, hogy felesleges tovább vesződni az állattal, ezért aztán előkerült a tagló. Minden bizonnyal megvan annak az oka, miért kellett a fekvő állatot feltápászkodásra bírni oly módon, hogy a targoncával hátulról „megsegítették”, de nem emberbaráti szeretetről volt szó és nem is a bika méltóságának megőrzéséről.

A további jelenetek még a horrorfilmeken edződött nézőket is elborzasztották. A már álló bika addig hátrált a taglós ember elől, amíg neki nem ütközött a teherautónak és amikor a nagy kalapács a levegőbe emelkedett a bika rémült szemmel követte a mozdulatot. Az elemi erővel lecsapó szerkezet talán ezért kapott gellert és bár a koponya tompán reccsent, a kalapács kirepült a markos ember kezéből.
Az állat ekkor már minden erejével próbált szabadulni, miközben orrából véres hab csordogált az aszfaltra. A tagló újból a levegőbe emelkedett és ismét lesújtott és megint és megint… A bika hangtalanul állta a fejére záporozó ütéseket és még arra is volt ereje, hogy elforduljon hóhéra elől.

Közben néhány méterre zavartalanul haladt a forgalom a körgyűrű irányából a város felé. Az egyik autóból egy fiatalember ordított ki keresetlen szavakat, mocskos állatkínzóknak titulálva a jelenlévőket, mire az egyik munkás foghegyről megjegyezte, hogy a húst azért biztosan nem veti meg a szitkozódó. A húsipari dolgozók látszólag már hozzászokhattak a hasonló véres jelenetekhez, mivel a koponyának csapódó nehéz kalapács tompa puffanásai közben jóízűen viccelődtek egymással, és a kalapácsos embert ugratták, amiért még egy borjúval sem bír elbánni.

Az állat a nyolcadik ütésnél rogyott térdre. Ekkor még kapott egy sorozatot a koponyájára, majd következett a kés, ami többször egymás után hasított bele az agonizáló állat nyakába és szügyébe. A péppé vert koponyájú és agyonszurkált bika ezek után néhány percen belül kiszenvedett, de már közben a lábánál fogva húzatták a markoló lapátjába. Utolsó néhány száz méteres útját így tette meg a vágóhídig. Feje élettelenül lógott le a lapátból, nyelve súrolta az aszfaltot, lábai égnek meredtek és egyre kisebb vércsíkot húzott maga után. A szembejövő autósok elborzadva lassítottak, egy osztrák hölgy pedig kis híján lehajtott az útról meglepetésében.

A tanulság? Nehéz lenne megfogalmazni. Csak azt láttuk, ami nap mint nap történik az állatokkal, de mivel zárt kapuk mögött, legszívesebben nem is veszünk róla tudomást. Biztosan napokig vitatkoznak még az állatvédők a húströsztökkel, de eredmény –mint már sokszor-most sem születik. Ennek a bikának pedig többszörösen is rossz napja volt. Ha a főúton nem a város irányába indul, akkor eljuthatott volna egy igazi mezőre, és ha csak egy pillanatra, de megismerhette volna, mi is a szabadság…

Az 1998. évi XXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei
AZ ÁLLATOK VÉDELMÉRŐL ÉS KIMÉLETÉRŐL

...

2. § E törvény hatálya kiterjed:

(1)   a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybevett állatokra;

...

3. §

(4)    állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő — nem kísérleti célra szánt — állategyed tenyésztése, szaporítása;

...

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

6. §

(1)   Az állatot nem szabad:

a)    kínozni,

d)    a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,

...

Beavatkozás az állaton

9. §

(1)   Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást — az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével — kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

(2)   Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik

...

Az állat életének kioltása

11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.

12. § (1)   Az állat életének kioltása — a (2) bekezdésben foglaltak kivételével — kizárólag kábítás után történhet.

(2)   A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3)   Külön jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az előzetes kábítás nem kötelező, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget vagy halált okoz.

...

A vágóállat tartása és kímélete

13. § A 13-18. §-okban foglalt rendelkezések a vágóállatok kíméletére terjednek ki. A vágóállatok körét külön jogszabály állapítja meg.

17. § A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás előtt úgy kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden elkerülhető fájdalomtól.

18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követően az állat ki nem vérzik.

 

A „szombathelyi bika” a sajtóban

A szökésével és lemészárlásával elhíresült szarvasmarha történetét különböző módon tálalta a sajtó. Az RTL Klub a kegyetlen képsorokat állóképként, kikockázva mutatta be, a TV2 éjszakai hírműsorában kommentár nélkül vetítette a megrázó felvételeket, majd egy állatvédővel beszélgettek. Ebből kiderült hogy bár törvénybeütköző volt a bika ily módon történő leölése (lásd a törvényeknél), szankciókra mégsem kell számítania a kalapáccsal tucatnyi alkalommal lesújtó embernek. Az országos hírügynökség arról számolt be, hogy személyi sérülés nem történt és a bikát kötélen visszavezették a telephelyre, míg a Vas Népe kishírében azzal magyarázta a "kényszervágást", hogy az állat támadott. Ez akár még hihető is lehetne, de inkább valószínű, hogy a teherautóhoz nyakánál fogva fellógatott, targoncával bökdösött állat inkább menekült volna, az életéért küzdött. A kettő pedig talán mégsem ugyanaz...

 

További képek...

(vigyázat, megrendítőek)

 

nyugat.hu • 2002. 11. 06. • czomi

 

Kérünk mindenkit, akit felháborít ez a barbárság,

TILTAKOZZON!

Véleményével segíthet abban, hogy ehhez hasonló borzalmak ne történhessenek meg büntetlenül Magyarországon!

 

Végtelenül felháborítottak a szerencsétlen bikával történtek. Azt szeretném tudni, hogy a jelen esetben van-e rá mód, hogy felelősségrevonják azokat, akik ezt a szörnyűséget elkövették (és mondjuk velük együtt a helyi Vágóhíd vezetőségét)!!!!!!!!!!! Ha jól olvastam, az új állatvédelmi törvény szigorú büntetést ír elő az ilyen és hasonló esetekre. Mint állatvédő, én is különböző rémtörténeteket hallottam a vágóhídakon elkövetett kegyetlenkedésekről. Most, amikor annyi ember munka nélkül van, nem lehetséges megszabadulni az ilyen primitív emberektől? Ha tudok valamiben segíteni, aláírni, stb. jelentkezzetek!!!

P. F.-né, 2002. 11. 20.

 

Üdvözletem minden Állatvédőnek!!!

Szeretnék csatlakozni a Tiltakozók (gondolom és remélem) népes táborához.

Megdöbbenve néztem végig a képeket a Weboldalukon, és itt nem csak a szerencsétlenül járt bikára gondolok.

Nem tudom elfogadni, hogy a mai állítólag civilizáltnak nevezett országunkban ilyen előfordulhat. Tudom, jól, hogy erre nagyon sokan azt mondják, hogy „de hát ez csak egy állat, ezért tartják!” Öszintén szólva nem hiszem el, hogy egy állatot még ha haszon állat is ezért kelljen tartan, hogy brutális módon leöljék. Mint ahogyan azt sem tudom elhinni, hogy nincsen valamilyen kegyesebb módszer az állatok leölésére. Nem lehet persze elvárni senkitől, hogy mondjon le a húsról, de az állatok jogát is figyelembe kell venni.

Bár a Weblapon olvasott törvény egyes pontjaival nem igazán értek egyet, mert úgy gondolom, hogy nem az állatok mellett szól.

De azt is tudom, hogy én ezen nem tudok változtatni, de bízom benne, hogy e-mailemmel egy lépéssel közelebb jutattam Önöket céljaik megvalósításához.

Nagyon sok kitartást kívánok minden állatvédőnek,

Őszinte tisztelettel:

Vivien

Ui.: Természetesen TILTAKOZOM a brutális állatkísérletek ellen!!!!!!!!!!!!!!!!

2002. 11. 30.

 

Megrendülve olvastam cikküket,amely az elszabadult szarvasmarha brutális, és kegyetlen lemészárlásáról szólt. Sajnos rajta már nem segíthetünk, de talán tiltakozásunknak hangot adó levelünkkel felhívhatjuk a törvényhozók figyelmét arra, hogy ma Magyarországon az állatkínzásra vonatkozó jogszabályok nem alkalmasak arra, hogy védelmet nyújtsanak az ember által teljesen kiszolgáltatott állatoknak! Míg őseink fennmaradásukért öltek, ma az emberek élvezetből, haszonszerzés céljából kínoznak meg védtelen állatokat! Megfelelő büntetések bevezetésével elkerülhetőek lennének az effajta kegyetlen gyilkosságok. Gondolok itt arra,hogy egyik paragrafus sem utal az esetleges szabadságvesztésre, mely kiszabható büntetés lehetne bizonyos esetekben. Ennek alkalmazása talán visszaszorítaná az ilyen bűncselekmények számát!

Remélem levelemmel hozzájárulok ahhoz, hogy a közeljövőben pozitív változás történjen az állatokat védő törvények megalkotásában, és módosításában!!

Tisztelettel: Hajnalka & Norman

2002. 12. 04.

 

Egyszerüen nem talàlok szavakat erre a borzalomra. Megdöbbentő...

Alexandre

2002. 12. 10.

 

Itt ülök a munkahelyemen a gép előtt, és bőgök. Láttam a tévében is ezt a történetet, és akkor is sírtam (továbbá megfogadtam, hogy most már tényleg soha többet nem eszem húst), de ilyen részletesen persze csak most olvastam ezt a dolgot. Hihetetlen!!!

Könyörgöm nektek, tegyünk valamit! Nem tudom ugyan, mi a megoldás, de biztosan van!!! Istenem, hát miért nem gondolunk bele, hogy mi történik velünk??? Miért nem gondoltak bele a történet közvetlen szereplői? Hogy lehet, hogy ennyire belefásultak a gyilkolásba és a kegyetlenségbe? Nem, nem akarom elhinni, hogy... persze kénytelen vagyok elhinni, hogy hasonló dolgok történnek ott, ahol nem tudom, de azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy így kell lennie!

Nem tudom, ki írta le a történetet, de néhány dolog nagyon hatásos volt. Köszönöm az illetőnek, hogy újra rádöbbentett: tenni kell valamit, és nem várni.

Szilvia, 2002. 12. 21.

 

... az Ön tiltakozásának helye ...

 

Kérünk mindenkit, akit felháborít ez a barbárság,

TILTAKOZZON!

Véleményével segíthet abban, hogy ehhez hasonló borzalmak ne történhessenek meg büntetlenül Magyarországon!

 

A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából